Öröklétre kárhoztatva - He Never Died (2015)

Öröklétre kárhoztatva - He Never Died (2015)

Rendezte: Jason Krawczyk

A film Mafab adatlapja: He Never Dies (2015)

Megtekintés: Igen, bár, nem állítom, hogy mindenkinek tetszeni fog.

Amiért érdekelt ez a film a címből levont következtetés mellett, az az, hogy az énekes Henry Rollins alakította a főszerepet, akinek zenei munkásságát egyáltalán nem ismerem, viszont markáns, ősz buráját több filmben véltem már felfedezni és valahogy a kevés szereplése ellenére is kedvelem a pasast, aki mintha az elmúlt húsz évben alig öregedett volna. Mire is emlékszem vele kapcsolatban: Volt valami nagy dumás rendőr a "A hajsza - The Chase (1994)" című akció baromkodásban, azután mellékszereplő a borzalmas "Johnny Mnemonic-ban (1995)" tuti a tíz legjobban utált filmben benne van, amit láttam, pedig elvileg nem is lenne rossz... de az. Aztán túlélő show műsor házigazdája a horror franchise sokadik részében (Halálos kitérő 2.) és még feltűnt itt-ott. (Utána néztem az imdb-n, de csak azokat soroltam fel, amiket magamtól is azonnal vágtam.)

Szóval, annak ellenére, hogy a zenéje nem jut el hozzám - egyszer mintha hallottam volna egy klipjét - a fejét elviselem és külön öröm volt számomra, hogy végre egy főszerepben láthatom. Habár Samuel L. Jackson egy interjúban aggodalmának adott okot, amiért a színész szakma annyira felhígult zenészekkel, énekesekkel és rap-perekkel, úgy vélem téved, amikor siránkozik a színészi képességeik miatt, mert a legtöbbjükre ragad valami a videóklippek forgatása közben. Henry Rollins is egy olyan figura, aki lehet, hogy elsősorban zenész, de közel hatvan filmes produkcióval a háta mögött nyugodtan kijelenthetem, hogy színész is. Amit ebben a filmben a szerepből ki lehet hozni, azt szerintem bőven ki is hozza.

Nem állítanám, hogy nagyon egyedi látásmóddal rendelkező rendező Krawczyk, ám szórakoztató darabot hozott össze, érdekes karakterekkel, meglepő fordulatokkal és habár nem fog a fejünk leszakadni a nagy akciózás közepette, sőt, néhol kicsit talán lassú is a mozi, hogy igazán rá lehessen kattanni, vagy beleszeretni, ettől függetlenül érdemes tenni vele egy próbát, főleg Rollins figurája miatt.

Megnyugtató a számokat kiválasztani a bingó szelvényen. Elvonja a figyelmet a kárhozatról.

Jack (Henry Rollins) unalmas mindennapjait csak a bingó és találkozásai a dílerével, dobják fel. Aztán megjelenik nála egy ifjú hölgy, aki úgy néz ki, a lánya. Meg megjelenik pár nehéz fiú, akik keresik Jack dílerét. Jack pedig sztoikus nyugalommal keveredik bele a legnagyobb balhékba is, mert van amit csak ő tud; hosszú vezeklésének egyik mellékhatása, hogy nem képes meghalni. Ha pedig valaki halhatatlan, az megengedheti magának, hogy szarjon a világra, etikettre, etikára, stb. Jack csak átakarja vészelni az unalmas mindennapokat és aludni szeretne, hogy felejtsen és ne hallja azok sikolyait, akiket árulása emésztett el.
Hogy megjárta e a poklot, nem tudni. Hogy angyal e vagy arkangyal, nem biztos.
De az egészen biztos, hogy ha a világ tudomást szerezne kilétéről, egyrészt megerősíthetné az emberiségben a hit erejét, másrészt kirekesztenék maguk közül az emberek a múltban elkövetett hibái miatt.
Talán ezzel nem szpojlereztem nagyot.

A film annak ellenére érdekes számomra, hogy ateista vagyok. Nem hiszek istenben és a vallásban, ennek ellenére elszórakoztatnak a hasonló gondolatjátékok, amelyek olyan figurákról szólnak, mint valószínűleg Jack karaktere is.
Más megközelítésből, de hasonló témákkal játszadozik el:
- Michael - Michael (1996)
- Dogma - Dogma (1999)
- Angyalok háborúja sorozat
- Lucifer sorozat
És társaik.
Ami viszont egyértelműen eszembe jutott a film egy pontján, amikor Jack mesélni kezd az egyik szereplőnek múltjáról, az a Drakula 2000 című horrorfilm volt, mert annak magyarázata igen közel áll ehhez a filmhez.
Meg egy kicsit "A holló - The Crow (1994) is.
Jobban belegondolva egy összelopkodott fércmű is lehetett volna, ha nincs hangulata és érdekes megoldások benne. Jack figurája meg elviszi a hátán a filmet.
Mondjuk az nem teljesen világos, hogy akkor most a lánya, Andrea (Jordan Todosey) egészen pontosan mit is örökölt apja "génjeiből" és, hogy van e köze bármilyen formában apja adottságaihoz? Erre sok utalást nem mutat a film, de egyszer mintha Jack a lány hátát figyelve valami sebhelyet vizionálna be magának.

60%

Ha szeretnéd látni: Ö R Ö K L É T R E  K Á R H O Z T A T V A

Figyeld:
- Amikor Jack elmeséli a pincérnőnek a korábbi munkáit.
- Jack laza akcióit.

Jack-nek a fejlövés sem okoz nagy fejtörést.

Arctalan ellenség - Good Kill (2014)

Arctalan ellenség - Good Kill (2014)

Rendezte: Andrew Niccol

A film Mafab adatlapja: Good Kill (2014)

Megtekintés: Kicsit csalódás Niccol korábbi filmjeihez képest, de rajongóknak és akiket érdekel a téma, azoknak egyszer nézhető mozi.

Andrew Niccol szinte csodagyerekként robbant a film világába, mert első saját forgatókönyve és a belőle rendezett filmje kultikus státuszba emelkedett az évek során és a maximumot hozta ki olyan színészekből, mint Ethan Hawke, Uma Thurman és sztárrá tette - vagy ez is közre játszott benne - Jude Law-t. Ezek mellett, hogy hangulatosan van fényképezve, van mélyebb mondanivalója, csavar a végén - amennyire emlékszem - olyan jól sikerült megfestenie egy világot, ami akár létezhet is, hogy sikerült bekerülnie a rangos - nem véletlenül több szerkesztő munkája alapján állították össze - 101 Sci-Fi, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című műfajspecifikus kiadványba. Nem mondtam, én ökör. Ez volt a Gattaca!

Utána a SimOne egy érdekes alapötletre épült, csak nagyon unalmasra sikerült. A Fegyvernepper viszont megint egy sikerültebb munka és segített Nicholas Cage-nek, hogy színész maradjon a sok vacak mellett. A Lopott idő koncepciója érdekes, csak elvérzett megvalósítás közben, mert elég felületesen ültették át vászonra a történetet. A burok, meg szóra sem érdemes, hiszen sokkal inkább Meyer tini kalandfilm, mint Niccol munka.

A Good Kill alapötlete aktuális. Mostanra valósággá is vált. Amerikai katonák apró légi járművekkel, drónokkal behatolnak ellenséges területre, kifigyelik az ellenséget és megfelelő időben, optikailag megjelölik a célpontot, amit azután a térségben repülő vadászgépekről vagy akár sokkal messzebbi támaszpontokon rejtegetett kilövőállomások mélyéről indított rakétákkal elpusztítanak. Ha muszáj. A film azt mutatja be, hogy Thomas Egan őrnagy (Ethan Hawke) és csapata is csak ember, néha felszínre törő ellentétekkel, akik munkájukat igyekeznek helyesen és szenvtelenül végezni. De szól arról is, milyen érzés, ha a kezedben már-már isteni hatalom kerül, amelyet, akár használhatsz rossz célokra is, vagy csak olyasmire, amelynek jogosságát megkérdőjelezed. Vagy arról is szól, hogy mi történik a hadsereg színfalai mögött, ahova nincs rálátásunk és, hogy mennyire káros lehet, ha nem megfelelő parancsokat ráerőszakolnak nem megfelelő emberekre.

Ezért is érzem kicsit hamisnak a film egyik fontos cselekményszálát. Itt a CIA-s befolyásra gondolok, amely előtanulmányok/hatástanulmányok nélkül, nem tudni, milyen kvalitások alapján, ráerőszakolja magát egy szűk csoportra és felsőbb körökre hivatkozva olyan döntésekbe és lépésekbe kényszeríti az amerikai hadsereg néhány katonáját, ami törést okoz a csapaton belül és személyesen is demoralizálja az érintetteket. A valóságban, úgy vélem, ha a CIA olyan titkos akciókat kívánna lefolytatni, mint amit a filmben bemutatnak és ami ellen a csapat tagjai lassan "fellázadnak", azt fű alatt is úgy kivitelezné, hogy akiket bevon a végrehajtásba, azok ha nem is feltétlenül önkéntesek, de minden bizonnyal tökéletesen a CIA álláspontját teszik magukévá. Mert ma már elvileg így működik. Az amerikai külügy és a hadsereg, ha nem akarja, hogy a bili kiboruljon, etikailag megkérdőjelezhető programba nem fog olyan embereket belekényszeríteni, akiknél morális törés fordulhat elő. Vagy, mint a Vera Suarez (Zoë Kravitz) katona figurája, aki nem elég, hogy teljesen frissen érkezett is a csoportba, még érezhetően is egy olyan karakter, aki ki fog lógni a többiek közül.
És akkor a CIA titkos offenzívát kezdeményez és találomra megkörnyékezi az egyik drónokat használó csapatot, anélkül, hogy előtte a felettesek leültek volna, hogy kiválasszák azokat, akik nem fognak esetleg megtörni vagy kérdezni? Hát, legyen szó bármilyen titkos akcióról, a valóságba átültetve nem lenne túl életszerű döntés.

Ha ettől elvonatkoztatok a film még akkor is elég közepes, halovány munka. A színészek igyekeznek a drámaiságot jól kihozni a karakterekből a szituációkból, igaz, korlátozottak benne. Mondjuk eleve érthetetlen számomra, hogy ha ezek az emberek eleve úgy kerülnek oda, hogy rajtuk múlhat egy célpont megjelölése, ami utána a levegőbe röpül, akkor miért nem sokkal edzettebbek lelkileg. Oké, a mesterlövészek sem szívesen lőnek halomra gyerekeket, de ha igaz, amit az Amerikai mesterlövész című film nagyjából állít - illetve annak főszereplője - akkor lélek ide, lélek oda, ők kilövik a lehetséges merénylőket.

A Good Kill tehát végső soron a lelkiismeretről szól és, hogy meddig képes elviselni az ember a nyomást, ilyen szituációban. Mellesleg, úgy érzem, hogy a téma kezelése miatt ez a film eléggé "pongyolán" sikeredett, közel sem olyan izgalmasan lett feldolgozva, mint Niccol egyéb filmjei. És nem csak a helyszínek szűkössége miatt. Egyszerűen a film olcsó és hatásvadász.

A befejezés - szpojleres lehet - meg számomra érthetetlen. Egan őrnagy oké, hogy úgy érzi, meg kell védenie a tehetetlen asszonyt és ezért támadójának seggébe beleküld egy rakétát, de Egan őrnagy nem gondolt arra, hogy a nő maga is lehetséges katona és az erőszakos aktus egyfajta eljátszott szituáció, ami közben esetleg üzenetet cserélnek a felek? Tudom, kicsit paranoiás vagyok, de amikor a katona letiplizett először és a nő szedegette össze magát a földről, arra gondoltam, hogy milyen szép színjátékot nyomtak a figyelő szemeknek, miközben a fontos adatokat egy papírfecnin a nő elrejtette a szoknyája korcában... De csak túlreagáltam! :)
Mellesleg, most még drága talán a drón háború, de idővel simán el tudom képzelni, hogy kiengednek a térségbe ezer drónt, betáplálva a megfelelő paraméterekkel és azok felkutatják az áldozatokat és azok arca mellett robbannak.
Meg azt is el tudom képzelni, hogy egyetlen gombnyomásra elszabadul egy energiaimpulzus és a több ezer drón egyszerre zuhan a sivatagi homokba. Szóval, még bármi lehet.

Szóval, Niccol nem jó irányba halad, ha ebbe fog tartani.
Ethan Hawke nem rossz a szerepében, Kravitz cuki, January Jones öregszik. Helyesbítek, beérik.
Niccol kedveli Hawke-ot, ez már a sokadik közös munkájuk. Hawke pedig meghálálta a bizalmat.
Bruce Greenwood pedig ismét kellemes mellékszerepben. Csipázom a fickót és majdnem minden második jobb filmben elszipkáz valami jó kis karakterszerepet.

60%

Megtekintés az online letöltések első számú oldalán: G O O D  K I L L

A témában hamarosan mozikba kerül egy akciósabbnak tűnő, de hasonló témát feszegető mozi:

Eye in the Sky
Alan Rickman egyik utolsó szerepe.

Tárgyak - The Subjects (2015)

Tárgyak - The Subjects (2015)

Rendezte: Robert Mond

A film Mafab adatlapja: The Subjects (2015)

Erősen spojleres poszter

Megtekintés: Hetven perc, elrepül. Az alapötlet jó, a megvalósítás kicsit döcögős.

Amikor nekiugrottunk J.-vel a filmnek, nem tudtuk, mire számítsunk, ám a felütés elég erős volt ahhoz, hogy leragadjunk arra a hetven percre. Mert a kezdés az nem rossz.
A jövő leghatalmasabb befolyással rendelkező orvosi kutató cége azon fáradozik, hogy kifejlesszen olyan orvosságokat, amelyek a világ összes létező betegségére megfelelő gyógyírként szolgálnak. Ehhez azonban rengeteg tesztet kell elvégezniük és van, amelyik kísérlet embereken folyik.
Egyet, nyolc ember részvételével, megszerveznek egy hangstúdióba, mivel állítólag az intézmény hasonló funkciót ellátó helyszínei használatban vannak. (Mondjuk ennek biztos dramaturgia értelme van a film szempontjából.)
A nyolc ember, nyolc eltérő habitus. Egyetlen tabletta fejenként. Lágy zselékapszula, aranyló folyadék tartalommal. Kis párbeszéd után beveszik a kapszulákat és elkezdődik a nyolc órás kísérleti-megfigyelési periódus, amely alatt a részvevőket elzárják a külvilágtól.
Még alig hangolódunk rá az egész filmre, amikor történik valami, ami kellő feszültséget teremt a szereplők között, hogy az nagyjából kitartson a rövid játékidő alatt, melynek a vége tartogat néhány meglepetést.

A film rövidsége és felépítése miatt olyan, mintha egy sci-fi sorozat nyitó epizódját néznénk. A karakterek felszínesek, kiszámíthatóak. A történet érdekes, bár, megkockáztatom, a valóságban nem így folytatnák le. Sokkal ellenőrizettebb körülmények között, talán és ha jobban belegondolunk, nem egyszerre, több személyes, hanem egyesével, elkülönítve.
De mindegy, maradjunk a filmnél.

Rober Mond két hét alatt forgatta le igen alacsony költségvetésű filmjét, időrendben, főleg egyetlen helyszínen. Az alapötlet egy ComiCon fesztiválon ültetett a készítők fülébe bogarat, amelyet humoros formában beleépítettek a film stáblistájába is az egyik szereplőn keresztül. A film akár egy X-Men Spin Offként is működhetne, ha a végeredményt tekintjük, de nem kívánom lelőni a film poénját.

Felejthető darab, érdekes alapkoncepció, kicsit felszínes, ugrálós. Jobban kidolgozva, okosabb forgatókönyvvel lehetett volna másfél órás mozifilm is.
A szereplők erős közepesek, nem csoda, hogy a legtöbbről - sőt - sosem hallottam korábban és lesz, akiről nem is fogok. Kiemelném Giggles karakterét alakító Frank Magree-t. A fényképezés erősen behatárolt a helyszín adottságai miatt, a zenére nem emlékszem. Hamar el fogod felejteni, talán egyedül a koncepció marad meg benned.

45%

Látni szeretnéd, hisz csak hetven perc: T H E  S U B J E C T S

A film hivatalos honlapja: The Subjects movie