Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
Nagyságához kétség sem férhet! Szinte minden műfajban kipróbálta magát és az utolsó pillanatig dolgozott. Arcát még az is ismerheti, aki a nevekkel hadilábon áll. Játszott tudóst, varázslót, vámpírt, nyomozót, gonosztevőt. Legfontosabb szerepei - ami miatt én főleg emlékezni fogok rá:
Chuck Norris gyerekkoromban jól muzsikált a másolt videókazettákon. Egyik kedvenc filmem tőle - amit mostanában újranéztem és erősen megkopott - a "Szemet szemért" című akciókrimi, amely nálunk az érdekes, "Te nem lehetsz gyilkos" címmel jelent meg. Ebben Lee alakította a maffiafőnököt, aki meggyilkolta Norris társát és annak feleségét. A film végén Norris majdnem megfojtotta a karaktert. Később tudtam meg, hogy Lee rengeteg Hammer filmben alakított szereplőket, főleg Drakulát. Egy időben - Az Alkonyat baromságot megelőzően - Lugosi Béla után Lee volt a legismertebb színész, aki a vérszopót eljátszotta. A mostani fiatalság pedig leginkább Szarumán szerepében ismerte meg a Gyűrűk ura trilógiából, vagy Dooku grófként láthatta a Star Wars sorozat második trilógiájában.
Felsorolni is nehéz, miben találkozhattunk még vele, hiszen mikor elhunyt, közel 300(!) filmet tartalmazott a filmográfiája!
Megdöbbentem, amikor Horner balesetéről hallottam és el kellett fogadnom, hogy sok legendás zeneszerző után, többé már ő sem szerez több melódiát filmekhez, pedig ha van Top10-es kedvenc zeneszerzőm, akkor ő benn volt. Nem tudod hova tenni a szerzőt? A Titanic eredeti filmzenéjén kívül még több tucat remek munkáját hallhattad filmek jelenetei alá keverve. Néha kicsit ön-ismételte magát, volt, hogy évekig hasonló stílusban dolgozott, volt, hogy korrekt iparosmunkát tett az asztalra, de semmi eget rengetőt, máskor meg hideg rázósan szép melódiákat kottázott le. Nehéz szemezgetni a munkái közül, így a számomra legkedvesebbeket említem meg a közel 160 filmzenéje közül - bár egyéb munkákat is csinált a zenei világon belül: Támadás a Krull bolygó ellen, Kommandó, Willow, Rocketeer, Szenvedélyek viharában.
Horrorrajongóként egyik nagy kedvencem volt a filmrendező. A "Sikoly" sorozat mindig nagy kedvencem volt, pedig ezeken kívül is készített horrormozit. Az egyik legnagyobb filmes ikon az ő nevéhez fűződik, mivel Craven találta ki Freddy Krueger figuráját, akit nem kell bemutatnom. A hetvenes években kezdett forgatni és bár filmográfiája végignézve talán nem feltétlenül impozáns, azért sikerült néhány olyan filmet elkészítenie, amelyek formálták a horrorfilmek világát. Pl. Az utolsó ház balra, Sziklák szeme, Rémálom az Elm utcában.
A kedvenceim mégis azok a darabjai, amelyek nem lettek olyan nagy sikerek: Halálos barát, Sokkoló, Éjszakai járat.
Von Bargen sosem lett olyan nagy sztár, akinek nevével dobálóznak filmes fórumokon, nekem mégis emlékezetes maradt, mert egyik kedvenc Costner filmben - többek között - játszott fontos szerepet. A jövő hírnökében játszotta az egyik kisváros seriffjét, aki nem hisz kezdetben a postásnak, ám végül, amikor az élete múlik rajta, kiáll érte. Ezen kívül több horrorfilmben láthattuk vagy karakterszerepekben.
Loggia arcát még az is ismerheti, aki a nevét nem. Olaszos nevéhez hasonló külső adatott. Több tucat filmben alakított fontos mellékszerepet. Nem sorolom fel, csak néhány címet: Függetlenség napja, A sebhelyesarcú, Rosszlányok, Harapós nő, A pokol bajnoka.
A kedvencem talán mégis a Segítség, felnőttem!, amelyben együtt táncolva zongorázik Tom Hanks-szel:
Mindenki Spock-ja! Be kell valaki mutatni a hegyes fülű Vulkáni másodtisztet a kultikus státuszba emelkedő sci-fi sorozatból? Habár Nimoy rendezőként is ismert és egyéb filmekben is játszott, mégis szinte eggyé nőtt a karakterrel, amit egy tévésorozatban formált meg először, hogy utána mozifilmekben is belebújjon a földönkívüli férfi bőrébe. Sajnálatos, hogy én is csak inkább erről a figuráról fogok emlékezni rá.
Bár nem lett fővonalas színésznő mégis megjegyeztem a nevét, mert volt akkora szerencséje, hogy egy időben főleg közönségsikerekben kaphatott fontos vagy mellékszerepeket. Mivel unásig láttam gyerekkoromban "A smaragd románca" című kalandfilmet, nem volt nehéz megjegyeznem arcát, mivel ő játszotta a főszereplőnő megmenteni kívánt nővérét. Ez volt az első mozifilmje és utána sorban kapott lehetőséget mára már unásig látott remek darabokban: Kincsvadászok, Drágán add az életed, Halálos fegyver, stb.
Bár az ő munkásságának a csúcsa valamikor a pelenkás koromra tehető, azért még én is felismerem fotóról és láttam néhány filmjét. Persze nem a "Doktor Zsivágót", mert belekezdtem, de túl hosszú és túl "orosz" volt... Később röhögtem rajta a Top Secret! című paródiában és bár nagyon rövid villanása volt a "13. harcos"-ban, azért sikerült emlékezetes mellékszerepet alakítania. Azon kevés Egyiptomi színész közé tartozik, akik jellegzetesen nem amerikai fizimiskájuk ellenére is képesek voltak meghódítani Hollywood-ot. Rengeteg monumentális produkcióban lehetett találkozni vele, amelyek vallási vagy történelmi témákat dolgoztak fel.
A fura nevű színészt csak a masszív horrorrajongók ismerik, vagy akik kedvelték a Tango és Cash című akciófilmet. Z'Dar abban egy hatalmas állal rendelkező sittest formált meg, akit a két főszereplő rendőr rendesen állcsúcson pattintott. Mivel főleg horrorfilm-buzi vagyok, ezért úgy érzem, a listámon van helye az úrnak, hiszen az egyik legdurvább műfaji sorozatban, a Mániákus zsaru három részében gyilkolt mindenkit halomra, rengeteg rendőr és átlagpolgár között Bruce Campbell-t is, akit rajongóknak nem kell bemutatni. Majdnem 120 filmjéből kevésben lehet teljes pompájában látni az erősen "Dick Tracy" képregénybe való arcélű színészt. Ha esetleg nem ismered a munkásságát, az azért lehet, mert Z'Dar főleg ZS kategóriás filmek stábját erősítette.
Kevesen tudják róla, hogy diplomás, képzett zenész és rendőrtiszt is volt. Fiatal korábban együttese a The Who és a Jefferson Airplane együttes előzenekara volt.
Az úr munkássága nem is túl nagy, nem is túl ismert, hiszen Hansen hiába alakította Tobe Hooper rendező nagy sikerű filmjének egyik gyilkos szörnyetegét, ha a film játékideje alatt végig egy emberi bőrből készült - valójában nem emberi - maszk mögé rejtette arcát. A film az 1974-es Texas-i láncfűrészes mészárlás és stílust teremtő darab volt a hetvenes években. Mára rengeteg folytatást és Remake-t is megélt a film, Hansen azonban már nincs velünk. Nála jóval ismertebb nevek is elhagyták a szakmát, de a színészt egy horrorrajongónak ismernie kell.
A Texas-i gyilkos szerepét 800 dollárért vállalta. Bár büszke volt a film sikerére, ettől függetlenül nem azt tartja a legnagyobb sikerének. (Ellentétben a rajongóival...)
Elég annyit írnom: Péntek 13. A színésznő inkább színpadon kamatoztatta tehetségét, viszont miután autója felmondta a szolgálatot, sikerült rábeszélnie magát egy készülő slasher horrorfilm fontos szerepének eljátszására. Ma már tudjuk, hogy Amanda Voorhees karaktere felelős Jason Voorhees legyőzhetetlen sorozatgyilkosának megszületéséért. Palmer egész életében szar filmnek tartotta a filmet, amely "bosszúból" örökre megbélyegezte a színésznőt. Hiába igyekezett kitörni a skatulyából, örökre Mrs. Voorhees maradt...
Bővebben a filmről itt: P É N T E K 1 3 .
Megtekintés: Azt hittem, embert próbáló feladat a bő három órás élő festményt végignézni, ám ha pihenten ül neki az ember, elég gyorsan elrepül az a közel három óra.
Amikor az első kedvcsináló bemutatók felkerültek az Internetre, már akkor sokan felpörögtek a témába vágó fórumokon. Iñárritu filmje eseményszámba megy már a két perces trailer alatt is. Csodálatos beállítások, izgalmas jelenetek, monumentális képsorok, közeliek a színészekről, havas táj, akció, vágás, hangok... A film pedig ugyanez az intenzitás, csak elnyújtva Tarr Béla magasságokig. Bár, az igazat megvallva, amikor már kezdett volna egyik-másik jelenet kínosan hosszúra nyúlni és rásüthettem volna, hogy na ez olyan "Tarr Bélás", hirtelen egy vágásnak köszönhetően máshol találtuk magunkat.
Az egész film lassan halad a befejezésig, néha felpörögve, máskor lelassítva. Egyszerűen és hihetően mutatják be a pionír életmódot és egészen addig azt hittem, hogy egy fikciós kalandfilmet nézek, míg utána nem olvastam Hugh Glass történetének, akiről nevével ellentétben kiderül, hogy közel sem olyan törékeny.
Az eredeti legendákat elég nehéz kis országunkból fellelni, hiszen a megfelelő oldalakat fel kellene kutatni és megfelelően magyarítani, hogy összeálljon, amit a filmben látunk. Mindenesetre, amit hirtelen találtam, abban volt némi ellentmondás, így maradjunk annyiban, hogy Glass kálváriája nagy vonalakban és nagy vonalúan lett filmvászonra álmodva.
Glass (Leonardo DiCaprio) és egy csapatnyi prémvadász - akik közül néhányan név szerint is megtalálhatóak az amerikai történelemkönyvekben, mint korai betelepülők és szerencsevadászok - hatalmas zsákmányt kénytelenek kimenekíteni a zord időjárás és harcias indián törzs karmai közül, hogy megélhetésüket biztosítsák. Menekülés közben elhullik a csapat nagyja és a visszavonulás után Glass-t egy súlyos medvetámadás éri, amely után kérdésessé válik életben maradása és megoldhatatlanná a szállítása. A csapat vezetője hátrahagyja a haldoklót és rá vigyázó három társát, hogy addig a többiek biztonságban visszatérhessenek a közeli helyőrségbe - a valóságban legalább kétszáz mérföldes utat jár be Glass, miután magához tér - és majd visszatérjenek a biztonságba helyezett állatbőrökért.
A wikipédián nem sokat találni Glass-ról, de mivel az angol nyelvű oldalon nem emelik ki, úgy kell vennem, hogy Glass fia azért kerülhetett bele a filmbe, hogy elmélyítse a bosszú vonalat a filmben, hogy legyen kiért azok után menni, akik hátrahagyták meghalni a főszereplőnket. A valóságban is igyekezett revánsot venni azokon, akik sorsára hagyták, de a hiányos forrásom szerint végül nem ölte meg John Fitzgerald-ot (Tom Hardy).
DiCaprio megint az Oscar-díj közelébe kerülhet ezzel a filmmel és még akár Tom Hardy is, aki szerintem sokkal jobban átszellemült ebben a szerepben, mint a modorosabb gengszter Kray fivérekében a korábbi cikkben ajánlott "Legenda" című moziban. DiCaprio csuklóból kirázza Hugh szerepét és borítékolható, hogy ismét ott fog ülni a jelöltek között és bár nem akarom lekicsinyelni azt, amit ebben a filmben látunk tőle, szerint a Wall Street farkasában kicsit jobb. (Még akkor is, ha a köztudottan vegetáriánus DiCaprio az egyik jelenetben némi állati belsőséget - bölénymáj - fogyaszt el kínlódva.)
Eredeti nyelven eszméletlen hallgatni a Hardy által használt angol nyelvet. Ha az ember nem olvas utána, talán nem is jön rá, hogy az őrült tekintet és ápolatlan szakáll mögött Hardy rejtőzik. Az, hogy részt vett a filmben, főleg DiCaprionak köszönhető, aki könyörgött neki, hogy olvassa el a forgatókönyvet. Igaz, hogy rengeteg nézeteltérésük volt a nehéz természetű és hirtelen haragú rendezővel, de kitartottak a produkció mellett, ami sok más stábtagról már nem mondható el.
Meg kell említeni még az angol Henry kapitányt (Domhnall Gleeson), aki miután megtudja, hogy Glass-t milyen helyzetbe hozták, igyekszik maga igazságot szolgáltatni Fitzgerald felett Gleeson feje benőtt, arcra már nem az a szerethető fiatalember, mint a korábbi időutazós romantikus filmben, az "Időről időre" címűben. Tényleg, még megjelenik az új Csillagok háborúja moziban és mintha nem is ugyanaz a színész lenne. (Vagy őt felületesen figyeltem Rachel McAdams mellett...)
A másik fontos szereplő Will Poulter, aki kiáll Glass mellett, csak Fitzgerlad csalárd módon ráveszi, hogy hátrahagyják a haldoklót. Poulter részt vett Narnia moziban, az Útvesztő első részében és a Családi üzelmekben is.
A zene és fényképezés kiváló. Hihetetlen látványvilág és varázslatos totál képek, mindezt úgy, hogy állítólag nem használtak mesterséges fényforrásokat a forgatás alatt. Ezért olyan éteri sok jelenetben a látott kép.
A Birdman rendezője most nem vállalkozott arra a bravúrra, hogy filmjét egyetlen vágás nélkül vegye fel - vagy legalábbis úgy tűnjön - ezért "A visszatérő" egy sokkal hagyományosabb képi nyelven meséli el a valóságból táplálkozó drámai eseményeket. Azért még így is van néhány, a rendezőre stílusára jellemző hosszabb snitt.
Megtekintés: Tom Hardy többnyire jó filmekben játszik, jól, ezért ezt is elnézem neki.
Brian Helgeland maffia története - valós események alapuló, enyhén életrajzi filmdráma - sajnos nem olyan szórakoztató, mint a szereposztás és az alapanyag indokolná. Eleve meghasonlik az átlagnéző, hiszen akiknek a filmben drukkolnunk kellene vagy minimum azonosulni, azok köpni való gazemberek. A hatvanas évek végére a Londoni Kray ikrek vették át a hatalom nagy részét a város éjszakai élete felett. Az utolsó olyan gazember hullám tagjai voltak ők, akik nyilvánosságra, celeb életre vágytak, politikusokkal, művészekkel vették körbe magukat és igyekeztek maguk is elhinni, hogy üzletemberek és szeretik őket. Közben fordult a világ, kiderült, hogy aki gyilkos, a barátai ellenére sem lehet örökké szerencsés, ezért szép lassan a Kray fivérekre jellemző bűnözői réteg kikopott az életből és aki befolyásos akar lenni az éjszakában, az inkább nem akar annyira szem előtt lenni. Bár, kivételek akadnak és a suttogás sem védi az embert, hiszen előbb-utóbb híre megy, ha valaki erre az útra lép.
A Kray fiúk még nagy lábon, a figyelem középpontjában éltek, amihez hozzá tett az is, hogy szerettek szó szerint is reflektorfénybe kerülni. Végül azonban kiderült, hogy ez talmi csillogás és az olyan szélsőséges bűnöktől, mint a gyilkosság, ők sincsenek védve. Nem is baj.
Tíz, tizenöt éve készültek olyan nagy volumenű darabok, amelyek képesek voltak az árnyoldaluk mellett úgy mozgatni a szereplőket, hogy kedvelhetőek legyenek. Pl. Nagymenők, Keresztapa és társaik. Ezekben a filmekben is csupa szocio és pszicho pata terrorizált, gyilkolt embereket, de valahogy a kollektív tudat valahol morálisan igyekezett megtisztítani a figurákat, hogy elfogadjuk őket. Ebben talán az is közrejátszott, hogy néhányuk megkapta a filmben a büntetését és ezért tragikus hősökké avanzsáltak.
A Legendában a végén persze a fülszövegből megtudjuk, hogy mind Roland és mind Reginald Kray (Tom Hardy kettős szerepben) végül megtért az örök vadászmezőkre és továbbiakban ott szedik a rosszfiúktól a sápot a pokolba való bejutásért, mégis, a film alatt alig lehet megkedvelni a testvéreket. Az 1933-ban született ikerpár szerencsésen megúszta az Angliai bombázásokat. Édesanyjukat rajongásik szerették és nagyon fiatalon, tizenhat évesen már elég fenyegető duót alkottak. Előbb bokszoltak, majd miután kiderült, hogy testi erejük és gátlástalan brutalitásuk más szakmában jobban kiteljesedhet, átnyergeltek a sötét oldalra. Kezdetben kicsiben ügyködtek, majd gyakorlatilag egy időben szinte már popsztár minőségben róttá az éjszakai utcákat.
Lehetett volna ebből egy viszonylag pörgős filmet készíteni, akár szerethető karakterekkel. Amennyit átírt a valóságból Helgeland, akár ezt is megléphette volna. Ha az lett volna a terve viszont, hogy hitelesen idézze meg a fiúk diadalmenetét és bukását, akkor viszont benne kellett volna hagynia olyan eseményeket, amik meghatározták a Kray-ek világát. De ezekből elég keveset kapunk.
Szóval, ott tartunk, hogy életrajzinak nem elég hiteles, drámainak nem elég drámai, humorosnak és akciósnak sem elég. Két óra, lassan gördülő élettörténet, amely már-már unalomba fullad és ezen nem segít Tom Hardy alakítása sem. Számomra meg csak Ronnie alakjában volt élvezetes, amit csinált, mert Reggie-ként modorosnak éreztem, de lehet, hogy a valódi Reggie Kray is egész életét olyan pofával élte le, mintha székrekedése lenne, de harcol is ellene, mert korábban rengeteg jalapeno paprikát evett két pofára. Nekem az alsó protézist beillesztő, nyáladzó, szemforgató interpretáció nem tetszett.
Frances Shea (Emily Browning) tragikus hősnő, akinek tetszik a csillogás, igen mond a férfinek, akiben megbízik, akire fel tud nézni, azután kiderül, hogy minden, amit szeret benne, az terrorra és mások szenvedésére épül. Csoda, ha később meghasonlik ebben a kapcsolatban. Browning érdekes arca valamiért nekem nagyon szexi, még a kicsi, görbe lábaival együtt is. Törékeny, sebezhető és bár megértem, hogy futóhomokba lépett, mégis, úgy vélem, valahol magának kereste a bajt.
Szóval, a negatívumok nagyjából megvoltak.
Egy maffiafilmhez képest kevés az igazi akció, csavaros fordulat, ugyanakkor vannak nyomasztó jelenetek, mint például az ügyvédi irodás, amikor az első nagymenő klubjukat magukra iratják. Sajnos, hasonló működik a világon mindenhol. Emberek munkáját arra nem érdemesek élvezik. Nekünk nézőnek meg annyi marad, hogy végül örülünk a bukásuknak.
A fényképezés az nagyon adja, gyönyörű beállítások, színek, nagytotálok. Az egésznek van hangulata és tényleg visszalépünk az időben. A zene is tetszett a fúvósokkal és bár vissza nem tudom dúdolni, kedvelhető score-nak vélem. Helgeland ettől függetlenül szerintem kicsit sokat markolt és kissé felszínesen kezelte karaktereit. Kicsit lebutított változat ez a rendezőtől, sokkal erősebb és realistább is lehetett volna. Ha már úgy is megutáljuk a végére a szereplőket, legalább az igazsághoz hűbben kellett volna őket ábrázolni, hiszen az hamar kiderül bárki számára, a Kray fiúknak nem volt rosszfiú-romantikája.
60%
Ha szeretnéd megtekinteni a filmet: L E G E N D A
Ha többet tudnál meg a Kray fiúkról, itt egy remek cikk: Mesél az East End
Teszem hozzá, az azonos című Ridley Scott fantasy sem volt túl sikeres a nyolcvanas években. Talán ez a címválasztás kicsit nagyzoló... bár, ott mást jelent, mint itt.
