Nyomás - Pressure (2015)

Nyomás - Pressure (2015)

Rendezte: Ron Scalpello

A film Mafab adatlapja: Pressure (2015)

Megtekintés: Volt rá kilencven percünk és végül nem úgy álltunk fel, hogy nagyon megbántunk.

Persze, ettől még lehetett volna sokkal érdekesebb ez a kamaradráma. A történet részben katasztrófafilm, követi is annak a műfaji darabjait, csupán az első nagyjelenet lett a néző számára teljesen lebutítva (értem ezalatt, hogy a hajó süllyedését simán kihagyták, nem láthatjuk, hiszen feleslegesen megnövelte volna a gyártási költséget és így talán még drámaibbá tudták tenni az eszmélési jelenetet, mikor rádöbbennek, magukra maradtak) és a maradék játékidőre kellett izgalmasan és lehetőleg arányosan elosztani a kevés szereplő halálát, hiszen az úgy a megszokott klisé egy hasonló filmnél és elvileg, úgy nem fordul teljes unalomba. Húsz percenként valakinek vesznie kell. Ha több a szereplő, akkor tíz percenként.

Itt, a tenger mélyén, kétszáz méterre a vízfelszíntől, az emberek magukra vannak utalva. A fülzúgás mellé a nyomással egyetemben a lelkiismeret az, amivel számolni kell. A főszereplő, Engel (Danny Huston), pedig mire eljön az idő, számot vet múltjával, amelyben persze, ahogyan megszoktuk a hasonló műveknél, akad némi sötét folt. Miért nem tud nagyobbat ütni mégis ez a film az átlagnéző ingerküszöbén?
Hogy csak egy példát említsek nektek: Fehér pokol (The Grey, 2011)
Igen. Igaz, hogy az hómezőkön játszódik és az ellenség egy farkashorda, itt meg a víz alá szorul egy harang kabin, de mindkét film lineárisan ugyanazt a vonalat követi.
Mindkét filmnél férfiak kemény csoportja igyekszik felülkerekedni a természet erején.
Azért, arra van idő, hogy néhány, a kabinnyomással kapcsolatos "tudtad-e" belekerüljön a forgatókönyvbe. Számomra pl. érdekes volt a hirtelen süllyedés közbeni tömött fogas jelenetsor. Egy specifikus témát ilyen apróságokkal lehet érdekesen feldobni.

Kár erről többet írni. Talán még annyi, hogy a befejezés kicsit banális lett és hatásvadász, de nem bántóan.

Danny Huston remek színész, kár, hogy eddig nem ismertem és olyan, nem feltétlenül hírnevét öregbítő filmekben ismertem meg, mint mondjuk a 30 nap sötétség - 30 Days of Night, 2007 - című horror, amit még nem mutattak be nálunk szinkronnal sem, ha jól emlékszem, ellenben gagyibb folytatását már megvehetjük dvd-n. Elég elhibázott marketing húzás...
A másik meg a nem éppen legsikerültebb X-Men Spin Off, a A Farkas első kalandja - X-Men Origins: Wolverine, 2009 - , amely látványos és pörgős, de valamiért nem találkozott annyira a rajongók ízlésével. Biztos köszönhető ez a rengeteg apró logikátlanságnak is, amit sikerült belegyömöszölni.

A másik ismert név Matthew Goode, akit először a The Watchmen-ben - Watchmen, 2009 - láttam szerepelni, illetve itt ismertem meg simulékony modorát és arcát, amely apró változtatásokkal együtt is nehezen volt beazonosítható számomra, annyira jóképűen semmilyen. Mostanra más a helyzet és ha látom valamiben, viszonylag gyorsan felismerem.

A fényképezés remek, ami azért nem rossz, mert a film harmada víz alatti jelenetekből áll. A filmzene lehetne ütősebb is. A játékidő nézőbarát. Erős közepes. Dramaturgiailag semmit nem tesz hozzá a hasonló filmekhez. Ráadásul, a múltból előrángatott drámai hozadék is kicsit erőltetett és mintha hasonló moralizálás már megjelent volna az Én, a robot-ban is.
A film majd fél éves késéssel jutott el hozzám és nem tudom, bemutatják e hivatalosan mostanában.

Innen letöltheted, ha szereted azokat a filmeket, amelyek nagy mélységben játszódnak: Pressure!

50%, mert nem lesz maradandó emlék, nem kiemelkedő produkció.

A világ második legjobb gitárosa - Sweet and Lowdown (1999)

A világ második legjobb gitárosa - Sweet and Lowdown (1999)

Rendezte: Woody Allen

A film Mafab adatlapja: Sweet and Lowdown (1999)

Megtekintés: Ha kedveled Woody Allen-t és Sean Penn-t, akkor alap, viszont Samantha Morton arcjátéka miatt különösen ajánlott.

Woody Allen-t inkább a komédiák királyaként szoktam magamban aposztrofálni, még annak ellenére is, hogy nem egy drámáját volt szerencsém látni, és sok filmje, bár humoros jelenetekben bővelkedik, ettől függetlenül, mondanivalója lehet tragikus. Ez a darab is bővelkedik a humor sok formájában, mégis, az alapja egy fiktív életrajzi film egy zenészről, aki elvileg a világ második legjobb gitárosa.
Allen zsenije szerintem itt főleg abban érhető tetten, hogy kitalálta az alaptörténetet és megírta a forgatókönyvet is egy ennyire nem egyszerű karakterről. A világ legjobb másodikjáról. Hát honnan  jött ez az egész figura?
Egy zenész, aki tökéletesen tisztában van azzal, hogy ő csak a második. És ezt folyamatosan  hangoztatja is. Django Reinhardt a nemezise, egy Franciaországi gitárművész, aki végigkíséri életét, akit igyekszik lepipálni és akinek jelenlététől gyakorlatilag olyan fóbiája alakult ki, mely miatt nem képes teljesíteni, ha az első kézzelfogható közelségbe kerül.
Borzalmas lehet.

Reinhardt létező személy volt és néhány filmben megjelenik a karaktere. Ezek közül a legmarkánsabban ebben épül rá a történet, miközben maga a figura csupán egyetlen egyszer, teljesen mellékesen jelenik meg a filmben, a zenétől függetlenül. Már ez is vicces húzás.
Egy másik, hogy a főszereplő Emmet Ray (Sean Penn) egy bugris paraszt, aki ha a színpadon gitározni kezd, megváltozik minden. Az addig tenyérbemászó strici zenész hirtelen átvedlik valakivé, akinek ujjai alatt égnek a húrok és megszületik a varázslat, amely elkápráztatja a hallgatóit.
Vajon nem e Emmet a világ legjobb gitárosa? Vajon, nem csak egy buta egoista félelem miatt véli úgy, hogy egy Európai cigány fiatalember simán lejátszhatja őt a színpadról?
Emmet Ray nem képes szembenézni ezzel a nem tudni miért kialakult félelmével.

Emmet Ray, komplexusa mellé még egy olyan hitvallást is kialakított, melyben megmagyarázza, miért él gyökértelen életet. Ugyanis Emmet Ray nem kötődik senkihez. A nők csak jönnek-mennek az életében. Nem akar gyökeret verni - ha csak nem kocsmai bunyóról van szó. Akik véletlenül mégis az útjába akadnak, ideig-óráig, hamar rádöbbennek, hogy legyen bármilyen szuggesztív zenész a fickó, emberként leszerepelt.
Amikor végül Emmet Ray úgy érzi, talán lenne valaki, akihez szíve visszahúzhatná, akkor meg már késő. Végül elfogy belőle a charme, amellyel elkápráztathatja a nőt, mint egyik nagy szenvedélyét és rádöbben, valamit nagyon elrontott korábban.
Tud változtatni?

Samantha Morton a néma lány szerepéért Oscar-díjra nominálták.

Allen filmje először is nagyon kellemes korrajz. Én ugyan nem éltem a harmincas években - gondolom ekkor játszódik kb. a film, hiszen az emlegetett zenész 1910-ben született - ám amit a vásznon látok az tökéletesen olyan, amiként azt elképzeltem. Biztosan nem kevés háttérmunkájuk volt benne, hogy a szórakozóhelyek belsőit és azt a néhány külső jelenetet olyan életszerűen tudták ábrázolni. (És itt nem feltétlenül a vonatsínes részekre gondolok.)

A zene - talán nem ez a kedvenc jazz (Inkább dzsessz, hiszen Django Reinhardt is az volt elsősorban.)  zenei műfajom, mégis élveztem - Allen kedvenc korszakából lett előszedve. Végig kellemes. Még azt is elhiszem, hogy Penn néhány taktust megtanult, hogy amikor néha az ujjait mutatják, hihető legyen a játéka. Mellesleg, annak ellenére, hogy Emmet Ray a film főszereplője, ahogy néhány Allen filmből megszokhattuk, bár lehetne szerethető is a karakter, összességében inkább egy igazi gyökérről a figura, aki már csak akkor eszmél rá saját hibáira, mikor késő rendbe hoznia az életének érzelmi részét. És mikor érzelmileg lenullázódik, akkor lesz a film végső "poénja", hogy ha fölé talán nem is, de egyenrangúvá válik a nemezisével.

A színészi játéka elképesztő. Érthetetlen, mennyire mellőzték díjakkal ezért a szerepért. Samantha Morton-t viszont megérdemelten jelölték. Az angol színésznő bájos arcán zseniálisan ütköznek vissza az érzelmek, amiket meg kíván jeleníteni. Imádtam.

A film bár alapjaiban egy elképzelt életrajzi darab, kicsit elnagyolt. Viszont a főszereplő karakterét nagyon korrektül mutatja meg. A történet pedig a játékidő előrehaladtával fokozatosan áthajlik a drámába. Az ilyen filmek miatt kell megértenünk, hogy Woody Allen nem egy egyszerű komédiás.

70%

A világ második legjobb gitárosa letöltési lehetőség és sok minden más!

Blog: Mindaz, amit egy The Walking Dead fan sosem kérdez meg nyilvános oldalon!

Blog: Mindaz, amit egy The Walking Dead fan sosem kérdez meg nyilvános oldalon!
(Csak mert!)

1. Mikor kezdődik az új évad?
válasz: Nem elég korán! Egyébként meg amikor jönni fog, azt már közszájon forgó, buszon lezajló beszélgetésekből le fogod tudni szűrni!
Sőt. Ha beülsz a mekibe, egészen biztos, hogy a másik asztalnál a két kis kocka erről fog dumálni, miközben zsíros mancsukkal a szájukba gyömöszölnek egy-egy sajtbucit.
A lényeg, hogy ha nem kerülsz börtönbe, a villanyotokat nem kapcsolják ki, a háztartásban több tévékészülék van és az aktuális gyártó csatorna sem dobta be az unalmast, akkor épp idejében fogsz tudni róla, hogy mikor lesz az aktuális új évad és új részek, ahelyett, hogy a már unásig lerágott kérdésekkel fárasztanád az összes TWD-s csatorna moderátorait, akik szeretik a sorozatot, viszont utálják, hogy más, magukat rajongónak képzelő személyek, képtelenek magukba szívni a minimális tudást a sorozat képernyőre kerüléséről.

2. Este mikor lesz az új rész és melyik csatornán?
válasz: Elvileg, amennyire látom, a kezedben ott van a kurva okostelefonod. Szedj le egy idevágó applikációt vagy nézd meg a műsorújságot. Ne legyél rá lusta. Nem holmi szar tucat sorozatról van szó, baszd meg, hanem a TWD-ről!
Tudjad már, hogy mikor van!
Érezd!
Zsigerből, mint zombi az ehető húst!

3. Kit fognak vajon kiírni?
válasz: Nem kurvára mindegy? Amíg nem lehet rá az állami szerencsejáték rt.-nél fogadásokat kötni, addig rajongó ilyet nem kérdez. Szimplán bekapcsolja a tévét, monitort, kislófaszt, befogja a pofáját, nézi és úszik az árral.
Lesz ami lesz.

4. Fognak e találkozni a sorozatban valamikor a FTWD és a TWD szereplői?
válasz: Nem kurvára mindegy?
A FTWD a TWD kisöccse. Mikor szereti valaki megfogni a kisöcsi kezét és bevezetni a barátai közé, hogy bemutassa?
Mindkét sorozat külön világ a WD univerzumon belül.
És bármit is ad a sorozat, egy rajongó azt elfogadja, de nem követeli, nem fanyalog!
Ha lesz összevonás, lesz. Ha nem lesz, nem lesz.

Az, aki minden rész után alig várja, hogy megjelenjen valahol egy kibeszélő poszt és oda elsőnek beokádja az adott rész áldozatainak nevét - akár egyéb megjegyzés nélkül - az nem rajongó, csak egy óvodás, aki örül, hogy már ismer egy információt és tudatni akarja ezt másokkal. Semmivel nem jobb, mint az "elsőzés".
Az sem rajongó, aki minden posztban azért fanyalog, mert az adott részből vagy a.) hiányzott a kedvenc szereplője b.) nem volt elég vagy megfelelő izgalmasságú zombi hentelés c.) valami nem tetszett neki ebben az elképzelt világban.
A TWD szellemi atyja Kirkman és a stáb. Ez a sorozat az ő homokozójuk. Te, mint néző, csak részenként 40-45 percig vagy megtűrve ebben a világban, míg nekik nagyjából ez a fél életük. Te nem mondhatsz véleményt, csak élvezheted, ami neked jut belőle.
Ha nem élvezed, ideje másik homokozóba áttelepülnöd. De mi, akik élvezzük, leszarjuk ezt, ezért nem vagyunk kíváncsiak arra, amikor sértetten továbbállsz, mert neked más elképzelésed volt a homokozóba szór homok minőségéről, mint Kirkman-nek és azoknak, akiknek jó ez így!

A zombie, mint karakter, mára majdnem olyan színes kulturális tartópillére lett a filmes és irodalmi kultúrának, mint a slasher horrorok álarcos szereplői, a leszbikus vámpírok és a buzerátor farkasemberek.
Van, aki az egész műfajt keblére öleli, van aki csak néhány darabbal szeret közelebbi kapcsolatba kerülni.
A TWD egy elképzelt világ, lehetséges megoldásokkal. Néha ezek suták, máskor szinte elképzelhetetlenek a számodra. Ilyenkor gondolj arra, hogy néha a mindennapi életben is történnek brutális események, amiket szinte fel sem fogsz. Elhiheted, hogy a valóságban is történnének fura események - kannibál törzsek, gyilkos hordák, pszichopata emberek - ha egyszer beütne a zombgebasz!
Szóval, vedd úgy, hogy a sorozat egy tanulmány-film, amely felkészít erre az életre, ami akár meg is történhet egyszer, hiszen jelenleg is vannak tudósok, akik kis, elzárt laboratóriumokban keresnek gyógymódokat, kiismerhetetlen betegségekre, hadsereg végez kísérleteket, amikről nem készül ismeretterjesztő rész az egyszeri néző számára, stb.
Sosem tudhatjuk, nem lesz e valamikor valós veszély egy ilyen, vagy jegyeiben akár hasonló és pusztító zombie vírus?

Szóval, ne kérdezz baromságokat, csak nyisd ki a szemed!
Idd be az információt a világból, használd a kreativitásod, de lehetőleg, egyedül!
Ha elszabadul a pokol, akkor is egyedül leszel!
Akkor még a gugli sem lesz ott, hogy segítsen!
Akkor kihez fogsz fordulni???
Beírod majd egy poszt alá a nyomorod és mire jönne válasz - de tudjuk, hogy nem jön, mert elszáll az Internet is - felzabálnak a zombik!