10 fontos Afroamerikai színész...

...aki nélkül ma sehol sem lenne a filmművészet. (Vagy legalábbis sokat színesítettek rajta és ez nem csak szójáték.)

Nem fogok visszamenni az időben. Nem vesézzük ki az első behurcolt rabszolgák életét, a KKK megalakulását, a faji előítélet eredetét. Semmi nagy lélegzetvételű esszémunka.
Kiragadok csupán 10 olyan fekete művészt a sok százból, akik nélkül nem lenne olyan SZÍNES a mozizás világa.

1. Rex Ingram (1895.Okt.20. - 1969.szept.19.)

Hosszú munkával talán találnánk más nevet is, de hirtelen, ha az első afroamerikai színészt szeretnénk fellelni, az Internet az ő nevét dobja ki. Ingram a Mississippi folyón, egy hajón született, 1895.október.20.-án és miután fiatalon Hollywoodba ment, munkát keresni, Elmo Lincoln fedezte fel egy Tarzan filmhez, úgy, hogy Ingram neve nem is jelent meg a stáblistán. (Abban az időben a fontosabb színészek nevét írták ki a film elején, a végére többnyire csak egy "The End" feliratra futotta, mivel nem volt olcsó a nyersanyag.)
Nem kerülték el a tipikus néger szerepek, 1929-től pedig a Broadway-n is kamatoztatta tehetségét.
Abban is első, hogy 1962-ben első afroamerikai színészként szerződés kötötte egy televíziós szappanopera sorozathoz.
1973-ban bekövetkezett haláláig félszáz filmben és tévéshowban szerepelt, utoljára a Bill Cosby show-ban.


2. Hattie McDaniel (1892.Jun.10. - 1952.Okt.26.)

Hattie McDaniel afroamerikai színésznőként több területen is csúcstartó:
Az első afroamerikai nő, aki a rádióban énekelhetett, 1915-ben. Első volt, afroamerikaiként, akit eltemettek a New York-i Rosedale temetőben.
A legfontosabb titulusa azonban, hogy első fekete bőrű színésznőként kapott Oscar-díjat, (Elfújta a szél, 1940, legjobb női mellékszereplő Oscar) jócskán megelőzve ezzel Halle Berry-t.
Hattie közel 100 filmes produkcióban vett részt és rá épült a Tom és Jerry rajzfilmek nagydarab fekete gazdasszonya is.







3. James Baskett (1904.Feb.16. - 1948.Júl.9.)

Korosztályunktól megkérdezve, hogy ki az a James Baskett, értetlen fejrázást kapnánk, ellenben arra a kérdésre, hogy emlékeznek-e Rémusz bácsira, talán igen lenne a válasz, hisz a mesét még a magyar televízió is nagy sikerrel vetítette.
James Baskett 1948-ban, posztumusz tiszteletbeli Oscar-t kapott a filmművészetben elért teljesítményéért, ide értve Rémusz bácsi karakterének megformálását is, ami azért szép gesztus, mert csupán alig tucatnyi filmes produkcióban vett részt.
Baskett rádiózással kezdte, később olyan nevekkel dolgozott együtt színpadon, mint Louis Armstrong, a "Forró csokoládé" revü-műsorban.
Baskett, faji okok miatt nem vehette át személyesen a díjat.




4. Bill Cosby (1937.Júl.12.)

Bill Cosby már a fekete filmművészet megkerülhetetlen alakja. Cosby egyetemi tanulmányai elvégzése közben, ismerősei kérték meg, hogy mivel remek stílussal tud humorizálni, próbálja ki magát a Stand-Up műfajban, amivel gyorsan ismertségre is tett szert, ami közben felfedezte a híres producer, Carl Reiner (Fia Rob Reiner, ismert színész és filmrendező!)
Alexander Scott szerepe az "Én, a kém" sorozatban meghozta az áttörést, (első feketeként kapott érte Emmy díjat) amit 1969-től a Bill Cosby Show csak tovább mélyített. Nevét viselő sorozatokat indított utána is, kisebb-nagyobb megszakításokkal és mellette családi komédiákat forgatott.
Bár Európában nem cseng olyan jól a neve, ettől 85-87-ben műsora nézettségi rekordokat döntött meg egyik legnagyobb versenytársa pedig a Simpson család lett.
Gyermekét, Ennis-t 97-ben meggyilkolták. Cosby tudatosan alakította ki azt az imázst, amit ma ismernek róla és ennek része a nagy, boldog család, mint kiteljesedési forma.
Nálunk néhány filmje videón jelent meg: Túlvilági papa, Leonard a titkos ügynök.



5. Eddie Murphy (1961.Ápr.3.)

Kicsit Murphy vonzereje mára megkopott, de vitathatatlanul a nyolcvanas évek egyik legnagyobb filmes fekete komikusa volt. Stan-Up-ban utazott és a színpadról vitték át a vászonra. Elsőre nem ő volt kiszemelve a Beverly Hills-izsaru főszerepére, de miután megkapta Axel Foley szerepét, kiderült, jó választás az izgága öntörvényű és dumamániás kopó szerepére.
Murphy Brooklyn-ban született. 19 évesen már szerződés köti a híres "Saturday Night Live" show-hoz, amely számtalan művészt nevelt ki a mozi világának. Bálványozta Richard Pryort, akivel első rendezésében, a Harlemi éjszakákban együtt is játszottak, de rajta kívül még Elvis Presley-t, Peter Sellers-t is. Murphy visszautasította a Szellemirtókat, ellenben olyan filmeket vállalt be később, mint a Bölcsek kövére és Dr. Dolittle remake-k. A kilencvenes évek óta fokozatosan esik az ázsiója, amit az olyan remek karakter szerepek sem akadályoznak meg sajnos, mint a Dreamgirls alkoholista énekesének szerepe.



6. Morgan Freeman (1937.Jún.1.)

Morgan Freeman gyakorlatilag eljátszott már mindent. Volt ügyvéd, katona, rabszolga, sittes, bankrabló, mór harcos, de alakította az amerikai elnököt és magát az istent is. Ezt még a fehér színészek sem tudják elmondani magukról!
Hiresen kiegyensúlyozott, nyugodt színész. Még a rosszabb filmeket is képes színvonalban emelni megjelenésével. Kezdetben televíziós munkákat kapott, gyermekműsorokban, sorozatokban és lassan lett A listás mozisztár.
Öt esetben is jelölték Oscar-díjra, melyből egyet kapott a Millió dolláros Bébi mellékszerepéért. Egyik legismertebb karaktere Red a fegyenc szerepe a minden idők egyik legjobb filmjének kikiáltott Remény rabjai narrátoráé. Védjegye finom, nyugodt hangja, ezért több dokumentumfilmhez, rajzfilmhez és egyéb munkához kérték fel, hogy az ő hangja szólaljon meg benne. Kevesen tudják, de folyékonyan beszél franciául és dolgozott szerelőként az USA légierőjénél. Legfontosabb filmjének az 54. hadtestet tartja.


7. Denzel Washington (1954.Dec.28.)

Vitathatatlanul korunk egyik legismertebb és legsikeresebb néger színésze. Aki szereti a filmeket, az ismeri a nevét és legalább egy tucat filmjét látta.
Négy gyermek apja. Édesapja lelkész, anyukája kozmetikus. Külsejének és kisugárzásának köszönhető, hogy viszonylag hamar felfedezte a mozi magának, habár eredetileg újságírónak tanult.
A nyolcvanas évek elején faji és politikai témájú filmekben szerepelt, majd hirtelen blockbusterek és bestsellerek adaptációiban jelent meg: Visszakézből, Pelikán ügyirat, Sok hűhó semmiért.
A kilencvenes években váltakoztak a nagy filmek és a független, kisebb produkciók.
Öt Oscar jelölésből kettőt váltott díjra: Az 54. hadtest, Kiképzés. így ő az első afroamerikai aki két Oscarral is büszkélkedhet.
Védjegye, hogy gyakran játszik egyenruhás szerepeket és létező személyeket.
Még Tom Hanks is elismerően nyilatkozta róla, hogy már csak azzal is tanult tőle, hogy figyelte, ahogy jár a díszletben.
Egyik legrosszabb döntése, hogy elutasította a Hetedik főszerepét, amit Freeman vett át és vitt sikerre. Washington magyarázata, hogy abban az évben már forgatott egy thrillert, de az viszont elhasalt a pénztáraknál.



8. Halle Berry (1966.Aug.14.)

Berry talán aki legjobban kilóg a sorból, habár azért második fekete művésznőként, aki megkapta a legrangosabbnak titulált filmdíjat, szerintem helye van itt.
Gyönyörű színésznő, aki még a válogatós férfiak szívét is képes megdobogtatni.
Eddig egyszer jelölték Oscar-díjra (Szörnyek keringője) és azt meg is kapta. Számtalan egyéb díjra jelölték és egyike azoknak a sztároknak, akik még az Arany Málnát is (Macskanő)  személyesen (első színésznőként) vették át. Erről videó található a neten.
17 évesen megnyeri a teen America első helyezettét, egy évvel később 86-ban Miss Ohióként lett udvarhölgy. Modellként kezdte, kicsi szerepekben, majd hamar megismerte a szakma.
Kétszer ment férjhez és vált el.
Nem vállalta a Féktelenül főszerepét, így adva esélyt annak, hogy Sandra Bullock csillag legyen. (Ezt mondjuk köszönöm!)
Cukorbeteg. Egy tévéfilmben alakította Dorothy Dandridge-t, az első színésznőt, akit női főszerep Oscarra jelöltek, annak ellenére, hogy afroamerikai. A sors fintora, hogy végül Berry lett az első ilyen színésznő!
Tucatnyi magazin választotta már be a legszebb emberek sorába. Basinger után ő a második James Bond lány, akinek van Oscar-díja.


9. Samuel L. Jackson (1948.Dec.21.)

Jelenleg az egyik legfoglalkoztatottabb fekete színész. Sokat köszönhet Tarantino-nak, aki megtette a Ponyvaregény egyik főszereplőjének, majd ismét foglalkoztatta a Jackie Brown-ban. Napjaink egyik legismertebb karakterszínészei közé tartozik és akárcsak Morgan Freeman, ő is játszott már szinte mindent.
Független filmek és A filmek között lavíroz, szívesen játszva barátok, ismerősök filmjeiben.
Első, kis szerepét 72-ben kapta, de a siker végül a Ponyvaregénnyel érkezett meg számára, pedig addigra olyan produkciókon volt túl, mint a Ragtime, Amerikába jöttem, Jurassic Park vagy a Dzsungelláz, Férfias játékok. Egyszerű az oka: Addig szinte csak rövid mellékszerepekben jelent meg.
Kilencvenes évekig drogozott is, de a Dzsungelláz előtt leszokott szenvedélyéről, hogy alakíthasson egy drogost!
Kevesen tudják, de nem támogatja a rapperekből színésszé váló művészeket, mondván, hogy két különböző szakma és a színészethez sok munka kell. Ennek ellenére úgy hozta a sors, hogy majdnem egy tucat olyan filmet forgatott, amelyben rapperek lettek a partnerei.
Kedvenc színe a lila és ez több filmjében visszaköszön: pl. Mace Windu lézerkardja is lila.
Nem csak sok képregényfilmben játszik, de olyan karaktert is alakított, aki képregények világába képzeli magát. (Sebezhetetlen)
Olyan szenvedélyes golfos, hogy szerződéseiben állandóan kiköti, hogy a forgatási helyszín közelében kell lennie egynek. Akkor is, ha nem ér rá azután játszani.

10. Sidney Poitier (1927.Feb.20)

Színészóriás, aki gyakorlatilag, szerintem, olyan a filmművészetben, mint Malcolm X és Martin Luther King.
Szerepei mai szemmel is izgalmasak.
Róla már beszéltem a "Tanár úrnak szeretettel" kapcsán.
Borzalmasan rossz körülmények közé született és fiatalon bátyjához küldték szülei, hogy megelőzzék, hogy rossz útra térjen. Fiatalon találkozott a faji előítéletekkel és végigjárta a poklot, mielőtt a színészettel is megpróbálkozott. Hamar észrevette, hogy a feketék háttérbe szorulnak a filmekben, még akkor is, ha főszerepet kapnak. Szerepvállalásait később ennek rendelte alá. Ennek eredménye, hogy 59-ben megkapta első jelölését (A megbilincseltek) és öt évvel később, 64-ben meg is kapta (Nézzétek a mező liliomait!) 2002-ben megkapta a tiszteletbeli Oscar-t is.
Félszáz szerepével megkerülhetetlen alakja a filmművészetnek, amely olyan remek filmekben csúcsosodik ki, mit a Tanár úrnak szeretettel vagy a Találd ki, ki jön vacsorára.
Nem tudod róla, de folyékonyan beszéli az orosz nyelvet!

A felsorolás közel sem teljes, hiszen lehetne vitatkozni, itt van-e helye Oprah Winfrey-nek,  Whoopi Goldberg-nek, Laurence Fishburne-nek vagy Cuba Gooding Jr.-nak?
Mindenesetre nevek még lennének és később talán sorra is kerülnek.

Blog: Mr. Méreg

Mr. Méreg

Gyors-kassza? Meg a faszom!

A "jobb" szuper-hypermarketekben van rá lehetőség, hogyha a fizetésünket nem egy összegben akarjuk elkölteni, vehessünk pár biz-bazt és ezt a gyors-kasszában tegyük. Az Erzsébeti Intersparban ez hat terméket jelent. Nálam annyi volt. Megkeresem a 12-est, állnék be. Előttem kisnyugdíjas (ez meg miért nem a piacon van ilyenkor?) tele kosárral. Csak hústermék van hat zacskó. Meg a többi szar. Mögöttem hasonlóan kevéssel további siető vásárló. A nő betolja a kosarát. Karja kicsi, nem ér el mindent.
A pénztáros szól neki: - Hölgyem, ez amúgy a gyors pénztár. Legközelebb ne ide tessék állni, hogy aki siet, haladhasson.

Teszem hozzá, az ilyen megjegyzés gyakorlatilag olyan, mint amikor késszúrásra tapaszt teszünk... tüneti kezelés. Másrészt, aki olyan vakegér, vidéki paraszt, hogy sem a kassza mellett álló közel embernagyságú táblát nem veszi észre - vagy nem értelmezi - sem a sor elején lelógatott transzparenst nem látja, annak minden mindegy. Mondjuk a kisnyugdíjas magassága miatt a lelógó transzit megértem, hogy nem láthatta. (Én is ember vagyok.)
Én is morgok mögöttük. A nő szeme rossz lehet, de a hallása vadászebé. Hátra fordul és kioktató hangnemet kever némi sértett éllel: - Vidékről jöttünk és fáj a derekam...
Valamit még motyorog, de a lényeget elmondta: "Vidékről jöttünk..." (Aha, szóval első tippem, hogy paraszt, bejött.) Elnézést a parasztoktól és a vidékiektől; ez csak pejoratív kifejezés!!!
A nyugger persze még mindig nem ér el minden terméket ezért az előtte már végzett nőt vegzálja, segítsen neki kipakolni. Az pár dolgot ki is vesz, de férje elrángatja. Úgy látszik, apa is utálja a gyors pénztár "fekvőrendőreit".
A további pakolás a pénztárosra marad. Kimászik a kassza mögül és pakol. Arcán olyan érzelmeket látok, amiket gondolok. Sosem gondoltam volna, hogy van bennem és egy ötvenes nőben közös. Pedig most látszik.

Már mosolygok. Szabadnapom van! Ráérek a sorban rohadni, ha már olyan kurvára nincs vásárlási kultúránk! :)
Hátrafordulok, mert ha 4 másodpercnél tovább nézem a szerencsétlenkedő nőt, biztos fájós derékon rúgom. A mögöttem sorakozó többi gyors vásárló arcát fürkészve konstatálom, ha rúgnék, megtapsolnának.
Segíthetnék is az öreglánynak, de ahhoz, hogy kipakolja neki, ugyancsak félre kéne löknöm. Franc!
Közben előkerül a férje, aki az asszonnyal a szalagra rakat egy olvasó szemüveget. Bazz, ezek szaporodnak?
A pénztáros már szól is: - Ezen nincs termékkód...
A papa felkészült erre is: - Há', nincs rajta!
Mögöttem felszisszennek. Egy gyermekes apuka a derekához nyúl. Szerintem a pisztolytáskáját keresi, de nálunk nincs fegyverviselés! A mögöttem álló nő arcán olyan mély megvetést látok, miközben a házaspárra néz, hogy félre kell húzódnom, nehogy engem is eltaláljon. Tuti gyomorgörcs. Vagy fájós derék!

A pénztáros telefonhoz nyúl. Segítséget kér. Alig két perc és érkezik egy tetkós alkarú srác, intézi a termékkódot.
Halk "kurvaanyád" morajlik fel mögöttem, pedig akkor még a bankkártya nem is került a leolvasóba.
Arról egy perc múlva derül ki, hogy nincs rajta fedezet!
Annyit álltam már a gyors pénztár sorában, hogy azzal már megdöntöttem néhány kapcsolatom kifutási idejét!
A pénztárca persze a szatyor alján van.
Elgondolkodom rajta, hogy politikusi pályára lépjek. Első törvénytervezetem valszeg a nyugdíjasok sorból való kilövésének engedélye lenne.
- A szemüveget külön fizetnénk! - vartyog a papa.
Mögöttem a nő engem kérdez: - Ezek nem egy pár??? - már ő is mosolyog, mint én. Mindketten a nemlétező karóránkra pillantunk: - Mióta állunk itt?
Végül eltakarodnak. Én jövök. Elmorzsolok egy könnycseppet...

Ha nem lennék egy egoista paraszt, biztos blazírt arccal várom ki, míg sorra kerülök, de úgy gondolom, ha a rendszer már ki van találva, tegyünk róla, hogy működjön. Tudom, ez álom, mert mindig lesznek emberek, akik balra állnak a metró mozgólépcsőjén, mindig lesznek emberek, akik nem adják meg az elsőbbséget és mindig lesznek emb... gyökerek, akik tele kosárral állnak be a gyors-kasszához.
A hat termékemet már fél órája a szalagra dobtam és mikor a pénztáros lehúzogatta őket, hozzátettem: - Euroval fizetnék.
Rám néz, mosolyog: - Na, még ez is! :) Én is mosolygok. Túl vagyunk a "nehezén".

P.S.I.:
A hat terméket lehet úgy is értelmezni, hogy azt mondja: húsok, tejtermékek, tisztítószerek,...?

Hiéna - Hyena (2014)

Hiéna - Hyena (2014)

Rendezte: Gerard Johnson

A film Mafab adatlapja: Hyena (2014)

Megtekintés: Erősen javasolt!

Sokat - két napot - gondolkodtam, hogy mitől érzem másabbnak az Európai bűnfilmeket az Amerikai felhozatalhoz képest, míg hajnal kettőkor rádöbbentem, hogy szerintem az USA főleg akció orientált rendőr-rabló drámákat dobál ki a mozihálózatba, míg az Európai filmek sokkal inkább karakter-központúak, az akció szinte csak mellékesen van jelen. Ezzel nem mondtam persze teljesen, minden filmre ráhúzható igazságot, ám szerintem közel járok.
Azt a zsigeri lepusztultságot, amit ezen a műfajon belül látok az angol filmeknél, annyira nem érem tetten a tengeren túli produkciókban vagy csak nyomokban.
Az elmúlt pár évben volt szerencsém északi népek filmjeibe belenyúlnom, mint angol, svéd, dán, finn, stb. de még a közelebbi nációk, német, francia produkciói is sokkal nyomasztóbbak, mint amit a producerekhez jobban igazodó amerikai filmesek készítenek.

Gerard Johnson "Hiénája" elgondolkodtató, erős dráma, amely egy félig beépülő kábítószeres - minden értelemben az! - zsaru néhány napját meséli el, amikor összecsapnak feje felett a hullámok. Ezt rángatózó, intim közelségbe helyezett optikával, sok arc közelivel éri el. Az akció szinte alig érezhető, mégis, végig izgalmas és feszült filmet látunk, hogy a végén még szurkolunk is az amúgy nem nagyon szerethető főszereplőnek. Igyekszik a film végig a realitás talaján megmaradni - néha észrevenni apróbb logikátlanságokat, mégis, együtt a film hatásos és életszerűnek tűnik.

Michael (Peter Ferdinando) jó barátságot ápol egy török másodrangú gengszterrel és nem kevés pénzt invesztál be a tuti balhéba, amelynek lényege egy védett kábítószer beszállító útvonal, melyet a rendőrség nem ismer, viszont hosszabb ideig lehet majd a csatornát használni. Michael épp a következő lépéseket beszéli meg "társával", amikor megjelenik a konkurencia és néhány machete csapással lerendezik a törököt, míg Michael, féltve inkognitóját, a raktár egyik szegletében rejtőzik el és végignézi a gyilkosságot. Már itt elindul a lejtőn, lefelé, pedig még sikerül meglépnie, visszavéve az alig pár perce leadott, korábbi razzia alatt elcsent drogból egy csomagnyit. Nyakát behúzva inal a tetthelyről, hiszen tilosban járt.

Stephen Graham, kicsi de fontos szerepben.

A konkurencia megjelenése azonban komoly gondot jelent, hiszen presztízs kérdést csinálnak belőle, hogy lehetőleg ne nagyon tejeljenek a rendőröknek, azok meg - Michael bandája, mert az is van neki a kapitányságon belül - mivel mohóak és korruptak, inkább lehúznák a százalékot a gyilkos-kurvás albánokról, mintsem hagyva az egészet a picsába, inkább bilincsbe verve elvinnék őket. Mi már tudjuk, hogy aki az ördöggel üzletel, az megégeti magát.
Michael nyakában liheg a belső ellenőrzés, előkerül egy volt társ, akivel nem szépen váltak el és mert semmi nem megy simán, az egykori haver, mára fél-ellenség és annak a csoportnak a vezetője, akinek az albánok elkapása a feladata.
Michael magánélete sem túl nyugodt, hiszen barátnője nyugalmat szeretne és letelepedni, esetleg gyereket szülni.
Hogy kerek legyen a történet, Michael jelenlegi társai, a kábítószeres csoport fenegyerekei meg igazi gyermeki lélekkel megvert idióták, akik a film szerint roppant sikeres nyomozók a munkájukban, ám a nézők többnyire annyit látnak belőlük, hogy dedós poénokkal ugratják egymást és annyi port szívnak fel, mint egy háztartási gép a vasárnapi nagytakarításkor.
A bili pedig egyszerre borul ki. Ami szar csak lehetséges, rendőrünk nyakába ömlik.

Az albánok kezdenek bekeményíteni: mondjuk, ha vagyok annyira korrupt, mint Michael-ék, szerintem egy rajtaütést eszközöltem volna rajtuk és telelőttem volna a mocskos pofájukat...
A belső ellenőr még arra is képes, hogy pusztán mert "tudja", hogy Michael fekete bárány, akár törvénytelen eszközökkel is, de ráverné a török meggyilkolását: ami viszont nem túl korrekt egy olyan embertől, akinek elvileg pont a korrupció mentes vizsgálat lenne a feladata. Amit ezért cserébe a forgatókönyv kioszt neki, az megjósolható.
Az albánoktól pedig, ki tudja milyen megfontolásból, Michael kimenekít egy könyvelő lányt, akinek beígérték, hogyha susog a rendőrnek, kiirtják a családját.
Szóval több szálon komorodik a történet, a végső fináléig, aminek kimenetelét nem látjuk előre.

Jó a fényképezés, a zene kellően nyomasztó.
A színészek meglepően jók. Még azok a színészek is, akiknek ez az első filmjük. Még ők is hitelesek.

70%

A címben megemlített hiéna pedig szinte bárki lehet a filmben...
A befejezés pedig nem nyújt feloldozást.

Kult: X-tro - X-tro (1982)

X-tro - X-tro (1982)

Rendezte: Harry Bromley Davenport

A film Mafab adatlapja: X-tro (1982)

Megtekintés: Habár egykor nagyot "ütött" horrorfilm imádók körein belül, talán ma is tehetsz vele egy próbát.

Azok az áldott nyolcvanas évek. Gyerekek voltunk, videó kazettákat gyűrtünk és tiltott gyümölcsnek számító, narrátoros horrorfilmeket néztünk tucatszám. Az X-tro a nyolcvanas évek egyik markáns sci-fi, horror filmje, melyet, ha egyszer láttál, elképzelhető, hogy ma is vannak olyan jelenetei, melyekre még ma is jól emlékszel. (Ha nem is tisztán.)

Az egyik, a film kb. tizedék percében felnőtt férfit szülő asszony, aki a konyha padlóján ad életet ismét a film elején "elrabolt" apukának. A másik ilyen groteszk és agyba beégő jelenetsor, amikor az idős szomszéd nénit legyilkolja egy ember nagyságú action man katona. Szürreális egy film, gondolhatnád és mennyire igazad van.
Amikor először láttam a filmet - nem mintha emlékeznék - összeszartam magam rajta. Azután többször megnéztem és hosszú évekre elfelejtettem. Azaz, nem is annyira, hiszen újra nézve csak feltörtek az emlékek és emlékeztem, nagyjából mindenre. Persze, mostanra jócskán megkopott számomra a film értéke, mégis, úgy gondolom, érdemes róla írni, mert a borzalmasan olcsó és igénytelen folytatásokkal szemben az X-tro mindenek ellenére hozzátett a műfajhoz, igaz a 101 horrorfilmbe azért nem csúszott be. Mert nem annyira klasszikus, mint inkább egy szűk körben kultikus.

Sam Philips (Philip Sayer) és fia, Tony (Simon Nash - pár film után abbahagyta a mozizást) vidéki lakuk kertjében játszik a kutyával, amikor hirtelen a nappalt éjszaka váltja fel és az apukát elragadja egy erős fény - ami valószínűleg valami földönkívüli jármű vonósugara...
Apuka eltűnik három évre. Se egy levél, sem gyerektartás, ezért anyuka tovább neveli gyermekét, de új apukával. Senkinek nem tűnik fel, hogy mintha a három év alatt a kicsi Tony egyetlen percet sem öregedett volna. Ne keressünk ebben semmi fantasztikumot, hogy teszem azt pszichológiai okai vannak, hogy nem nőtt tovább. Simán csak benézték: Nem volt két gyerekszereplő, hogy áthidalják azt a három évet.
Három évvel később, ismét erős fény jelenik meg a horizonton és egy meglehetősen csúnya idegen lény hullik az út szélére. (Egy színészt öltöztettek be, aki pókjárásban helyezkedett el, de a fejet a tarkójára illesztették, így érve el a hátborzongató hatást. Eszméletlen, milyen hatásosak voltak ezek a "trükkök" annak idején, mikor a CGI még gyerekcipőben járt. Az első számítógépes trükk filmek ekkoriban jöttek ki, mint pl. Az utolsó csillagharcos vagy a Tron.)
Egy autó, ahogy megszokhattuk, sikeresen el is ba... üti a lényt. A sofőr, azt gondolja, hogy szarvas és megvan a fejedelmi vacsi a következő hétre, míg barátnője inkább húzna a picsába. Mivel felesleges mellékszereplők, perceken belül végez velük a szörny, aki szinte azonnal elkolbászol egy erdei házba, ahol meg egy csinos szöszi tengeti napjait ott, ahol bárki más összekulázná magát.
Az idegen lény enyhén Nyolcadik utas a halál módban megtermékenyíti orálisan, hogy pár perccel, miután feleszmél, megtermékenyítve essen keljen a konyhában és gátszakadással együtt világra hozza a korábban elrabolt apukát, akinek, mintha tök természetes lenne, egyetlen vágya, hogy a családja közelébe férkőzzön.
Hogy miért, arra a titokra a film vége ad véres magyarázatot.

Ügyes testmaszk

Az X-tro megkerülhetetlen mozi, ha magadat horrorfilm kedvelőnek tartod.

Megjegyzés: Azért az meleg, hogy a nyanya bebújik a kanapé alá az embernagyságú és életre kelt katona elől és pusztán azért hal meg, mert olyan idióta, hogy pont akkor akar kinyúlkálni egy bon-bonért, hogy libikókázó cukorszintjét ezzel billentse helyre.

A "szülési" jelenet még ma is tökéletesen megállja a helyét.

Mindenesetre, Tyrion Lannister érkezéséig nem nagyon csíptem sem a törpéket, sem a bohócokat és pont erre a filmre vezethető vissza halvány fóbiám.
Az arctámadó lufiból meg egyértelmű koppintás.

70%

Különvélemény: A film elején a földönkívüli erő csípőből elrabolja a főszereplőt, hogy azután három évvel később gyakorlatilag visszajöjjön a a fiáért, akit végül magával is visz. Azt nem értem, hogy ha a film elején apu elrablásához elég volt egy perc, akkor apu, akinek mint kiderül, komoly képességei vannak, minek túráztatja magát és jár tisztelet köröket? Simán kapja el a kiskölyköt és vigye. Ehhez képest eljátssza, hogy beilleszkedik és módszeresen öl meg fél tucat embert.

Igaz a nosztalgia sokat hozzátesz, ugyanakkor, ha leszámítom, milyen borzalmas néhány szereplő játéka és mennyire gány az angol hang, egész pofás film.
a zenét a rendező tákolta össze szintetizátorral és eszméletlen hatásos. Annyira jól sikerült, hogy a fő tételt álmomból is el tudom dúdolni, pedig gyerekként láttam!

Talán ezért sem volt soha Action Man katonám, csak G.I. Joe-m...

Sean Crawford pantomimművész ezen kívül még egy filmben jelent meg, de nem tudjuk, hogyan nézhet ki. :) A másik film a Jedi visszatér és ebben Jabba egyik bandatagját "alakította". Ott is maszkban:

Vicceltem. Az alábbi fotón Sean Crawford a Jedi egyik korábbi címváltozatával reklámozott pólójában:

Flame cikke a cinegore oldalról: X-Tro (1982)

Vállalhatatlan zsák foltot keres - Someone Marry Barry (2014)

Vállalhatatlan zsák foltot keres - Someone Marry Barry (2014)

Rendezte: Rob Pearlstein

A film Mafab adatlapja: Someone Marry Barry (2014)

Megtekintés: Van célközönsége! Nem én...

Már a poszter is erősen utal a film humorára.

Egy barátom hívta fel figyelmemet erre a vígjátékra, mondván eszméletlenül jól szórakozott rajta. A barátomat továbbra is komálom, sőt, még azt is megértem, miért tetszett neki a film, ám nem tudok vele együtt örülni, mert a "Vállalhatatlan..." alapjában egy jó témára épül, viszont nagyon kevéssé mozgatja meg az agyat.
A felvetés, hogy minden baráti körnek van egy Barry-je (Tyler Labine) neked is ismerős lehet. Egy srác, aki a legrosszabbkor hív fel, aki akkor toppan be az ajtódon, amikor senkire nem vagy kíváncsi, a figura, aki addig provokál valakit az éjszakában, hogy futnotok kell, vagy ki új barátnőd előtt úgy mutatkozik be, hogy a sötét múltad olyan jeleneteit kezdi elmesélni, amiket már akkor is szégyelltél, amikor részt vettél benne, nemhogy felemlegesd.
Megkockáztatom, bizonyos helyzetekben mindannyiunkban rejtőzik egy Barry, aki néha ledobja a láncát és elszabadul.

A film négy barátról szól, akik gyerekkoruk óta - mikor nem? - együtt lógtak, viszont hárman már igyekeznének felnőni, míg a negyedik, outsiderként keseríti meg életüket, sokszor tudtán kívül és véletlenül. A három cimbora így elhatározza, hogy egyetlen módja fájdalommentesen leválasztani magukról púp barátjukat, ha összehozzák egy nővel.
Azután előkerül végre egy Barry-nek megfelelő csajszi, akiről persze kiderül, hogy legalább olyan problémás személyiség, mint Barry, ha nem jobban. És a többi, és a többi...



Pearlstein filmjének ordas hibája, hogy elég felszínes. Klisésen festi meg a cimborákat, kiszámíthatóan mutatja be Barry baromságait, és még a karakterekről sem tudunk meg kellő információt, így nehéz bárkivel azonosulni, beleértve a címszereplőt is.
Barry nem elég aranyos, hogy szorítsunk érte. A barátnő nem elég elragadó, hogy igazán megkedveljük. (A Melanie-t alakító Lucy Punch remek komika, viszont ebben a szerepben inkább irritáló, mint szerethető. A Vaskabátokban már részt vett egy Rómeó és Júlia előadáson, és itt is...)
Pedig az lenne a lényeg, hogy az idegesítő karakter hülyeségei ellenére szimpatikus lúzer benyomását keltse. Ehhez viszont a forgatókönyv nem elég tökös.

A filmes gyerekkori jó-barátok között mindig akad egy kakukktojás...

Már kinőttem abból a korból, hogy azt tartsam viccesnek, ha egy nő a hüvelygombájáról meséljen, míg a férfi a szájszagát dicsérgesse, hogy végül tele fingjanak egy autót, melyben bent ülnek a barátaik is.
Barry pálfordulása is eléggé hirtelen, szinte random megtörténik, mikor már úgy tűnik, végleg magára marad, megembereli magát. Ez mondjuk a hasonló témájú filmekben is így van, de azért néha van némi magyarázat vagy kiváltó origó pont is. Itt Barry felkel, látja, hogy dzsuva a lakás és kitakarít. Ennyi! Megszületett új Barry!

Nekem ez így kevés, mint ahogy az idézhető poénok is hiányoznak a filmből, meg a motivációk is eléggé homályban maradnak.
Egy példa: Rafe (Hayes MacArthur, Gyerekjáték, Ilyen az élet) állandóan csajozik a fiával töltött szabadidő rovására míg egyszer csak, varázsütésre, már nem csajozik többé és inkább a kölyökkel üti tovább a labdát. Azért elvártam volna egy "megvilágosodás" pillanatot, mert ez így túl spontán egy komédiához.

A Ghostban még agyagedény lett a közös szabadidős korongozás vége, most meg csak simán egy pöcs.

Desmond (Damon Wayans jr. Kamuzsaruk) pedig fájdalmas nincs jelen a filmben. Oké, látjuk, hogy játszik benne, de talán rá jutott a legkevesebb játékidő és nem is érdekes a karaktere. Kurt (Thomas Middleditch) figurája a legbénább, de legalább az ő karakterfejlődése valamennyire szórakoztató, amely egy elbocsátó, szép monológban teljesedik ki, igaz, itt is eléggé hirtelen az egész, nem annyira építették fel, hogy a karakter egyszer csak így reagáljon.

A filmmel az a bajom, hogy jó ugyan az alapsztori, de ezt már sokkal szórakoztatóbb módon megmutatták az "Én, a nő és plusz egy főben - You, Me and Dupree, 2006" pl., és még az sem volt egy harsány komédia...

40%

Nagy várakozással ültem elé, talán ez volt a baj.

Maggie - Maggie (2015)

Maggie - Maggie (2015)

Rendezte: Henry Hobson

A film Mafab adatlapja: Maggie (2015)

Megtekintés: Feltétlenül, mert negatívumai ellenére nem láthattad Schwarzeneggernek ezt az oldalát!


Az persze más kérdés, érdekel e téged Schwarzenegger gyengédebb oldala... Emlékszünk még a videós korszakra, amikor egy Fantom kommandó (Commando) című "műremek" tett róla, hogy rongyossá nézzük a kazettát? Amikor már kikoptak a színek, elhalkult, eltompult a narrátor és végül begyűrte a gép a szalagot a párásodás miatt, akkor sem tudtuk megunni Schwarzi izom-bosszú filmjét, amelyben törtet előre a célig, hogy elrabolt gyermekét visszaszerezze, miközben kb. 100 embert öl halomra. (Egyszer legalábbis annyit számoltam, de a robbantások miatt illetve mert néha a vágás is kissé ócskára sikeredett, a szám lehet plusz mínusz tíz.



Remélhetőleg ennek a Schwarzinak már vége. Ez az új Schwarzi pedig tanácstalan, érzékeny és mind érzelmileg gyenge, mind már fizikálisan nem a megtörhetetlen szuperhős. És ez így van jól!

Hobson első nagyjátékfilmje meglepően érett munka, ami a kiállítást jelenti. Rendkívül lassú dráma - annak előnyeivel, hátrányaival - melyben egy család idillikus felépítésének végső összeomlásának lehetünk tanúi. Hobson jól aládolgozik a forgatókönyvíró, John Scott 3 munkájának és abban is sokat segít, hogy Schwarzeneggerből kihozza a maximumot, habár, ha sok filmet láttál már és fogékony vagy a drámai alakításokra, azért nem fognak teljesen átverni. Mert Schwarzenegger tényleg nagyon jól hozza a tanácstalan farmert, aki nem tud beletörődni gyermeke elvesztésébe, ugyanakkor azért látszik, hogy ezt a drámai alakítást rendesen megtámogatták dramaturgiailag.
Mire gondolok?
Hogy sokszor minimális eszközökkel, Schwarzi valójában csak jelen van a jelenetekben. Ül és néz maga elé, vagy sétál és néz maga elé, stb. Szóval, bár tényleg roppant erős a színészi játék - tőle pedig kiemelkedően jó - ettől még nem leszünk drámailag teljesen "kielégítve".
A forgatókönyv azért mindent megtesz, hogy legyen kis vér, pici akció, azonban nagy előnye a történetnek, hogy nem egy agyatlan mészárlós apokaliptikus darálásra koncentrál, hanem arra a bizarr szituációra, amikor egy szülőnek el kell engednie a gyermekét. Ennél a pontnál pedig akár el is felejthetjük, hogy a gyermeke egy zombikórtól fertőződött meg és simán cserélhetjük magát a betegséget csak egy hétköznapibb és akár létező vírusos betegségre, amelyre még nincs gyógymód, ellenben aki megkapja, annak heteken belül lefőzik a kávéját.
A zombiság csak egy leheletnyi pluszt tesz hozzá a filmhez, hogy be lehessen csempészni pár rövid akció jelenetet. Csak úgy mellékesen.
Éppen ezért, aki hentelésre számít, csalódni fog, aki viszont fogékony a dokumentarista rendezésű filmdrámára, annak kellemes két órát fog okozni a film.
És bár amit írtam Schwarzi színjátszásával kapcsolatban azt tartom, ettől még úgy gondolom, sokan meg fognak lepődni, hogy az osztrák tölgy mire nyugdíjaskorba lépett, képesnek bizonyult eljátszani egy jó színészt. (Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy Shakespeare-i mélységet nem várhatunk tőle.)

John Scott 3 első munkája szinte tökéletes kamaradráma és eszméletlen szerencséje van, hogy első munkáját olyan komoly filmes szakemberek prezentálták, mint Arnold Schwarzenegger és a fiatal Abigail Breslin, aki kora ellenére már komoly Oscar-díj esélyes alakítást is hozott eddigi pályafutása alatt. (2007-ben jelölték a legjobb női mellékszereplő díjára, - A család kicsi kincse, Little Miss Sunshine, 2007 - amit nem nyert el, de egy rakás egyéb díjat szedett már össze rövid pályafutása alatt és még több jelölést.
Tudjuk, hogy az osztrák erőember viszont inkább arany málnás szerepeiről ismeretes, amit talán még ő sem bánik, hiszen közel harminc éves filmes pályafutása alatt nem elég, hogy a világ egyik legismertebb osztrák személye lett az egykor "csupán" csak testépítőből, hanem mert jól irányított életében komoly politikai és egyéb sikereket ért el. Sosem lesz az egyesült államok elnöke, ennek ellenére, ha nem foglalkozunk a néha felröppenő bulvár botrányaival, Schwarzenegger követendő példa. És bár van közös fotója Orbán Viktorral, azt hiszem ő nem Fideszes...

Wade (Schwarzenegger) borzalmas hírt kap idősebb lányáról, aki még előző házasságából született. Maggie (Breslin) egyik bulizós kőrútja alkalmával megfertőződött egy leginkább zombi kórt idéző betegséggel, amely mind nagyobb problémát okoz az egész világ egészségügyében, mondván, hogy viszonylag gyorsan terjed és nem tudnak felmutatni ellene működő gyógymódot.
Ennek ellenére e kormány még nem vezetett be statáriumot a fertőzöttekkel kapcsolatban, ezért még egyelőre akinek módjában áll, hazaviheti megbetegedett szeretteit, ha betartja a szabályt, hogy miután a gyors lefolyású betegség a végső stádiumba ér, a beteget elviszik a karantén területekre, ahol gyakorlatilag halálra vannak ítélve.
Wade, a szófukar munkásember szeretné utolsó napjai alatt maga mellett tudni az első szerelmének egyetlen gyümölcsét, meg egyáltalán a világ legrosszabb érzése lehet, ha nem tudunk a gyermekünknek segíteni, miközben az szenved, ezért bármit megtenne, hogy a kislány mellette maradhasson, akár a fertőzés tetőpontja után is. Mintha csak valami csodában hinne.
Második felesége igyekszik ebben partner lenni, ugyanakkor a már két közös gyermekük miatt emocionálisan kénytelen kihátrálni a tini haláltusájának hatósugarából, hiszen neki a két másik gyermekre kell főleg odafigyelnie. Ezért a mostohaanya, Caroline, (Joely Richardson) miután vészesen közeledik a határidő és érzi, férjére semmilyen befolyással nem bír, hogy lányától megváljon, inkább elhagyja őket, hogy "ne legyen útban".

A film főleg Maggie karakterére fókuszál, ahogyan egyre jobban beszűkül élettere, ahogyan gyakorlatilag elbúcsúzik a világtól és a barátaitól, hiszen nincs mit szépíteni: meg fog halni. Wade pedig tehetetlenül próbálja megállítani az időt, nem logikusan gondolkodva, hanem pusztán az érzelmeire bízva magát, egymás után megélve a napokat, igyekezve nem gondolni arra, hogy egyszer hívnia kell a megfelelő számot és el kell engednie kislánya kezét, örökre.

75%

Semmi sallang. Amit a képernyőn látunk, az mind szükséges és mind a karaktereket építi.
A befejezés sokak számára hagyhat némi kívánni valót maga után, hiszen ha belegondolunk, ezzel a lezárással gyakorlatilag nem lépték meg a drámaiság utolsó fokait, így kissé levéve e terhet néhány karakter döntéseiről.
Ha látod a filmet, tudni fogod, mire gondolok.

Bresling második zombie filmje, rövid pályafutása alatt - Zombieland, Zombieland, 2009 - míg Schwarzeneggernek a hosszú pályafutása alatt gyakorlatilag a második filmje, amit be lehet szuszakolni a horror műfajába és az első, amelyik zombie témát boncolgat. Ilyen közel a fertőzött világhoz akkor volt Schwarzi, amikor kb. tíz éve arról cikkeztek, hogy lehetséges, hogy ő fogja alakítani a "Legenda vagyok - I Am Legend, 2007 - főszerepét, amit végül Will Smith kapott meg.
A film 2011-ben szerepelt a filmes feketelistán és amikor Schwarzi igent mondott rá, akkor derült ki, hogy végül el fog készülni. Ez pedig így volt jó. Szerintem ez lesz Schwarzi legerősebb alakítása a filmográfiájában, bár, pofátlanság őt most még leírni. Sok jó filmet még tőle.

Blog: Hajnali lehúzás

Fiúk, hibásak vagytok!
De ettől függetlenül a titeket megbüntető rendőrnőnek küldöm alábbi jó kívánságaimat, amiben csak annyi a jóindulat, amennyi benne volt, amikor titeket megbaszott!

A túlbuzgó rendőrhölgynek - aki öcsémet és Vegyi Gyümi-t lehúzta valamelyik hajnalban fejenként 5000Ft-ra,mert átmentek a piroson, gyalog a zebrán, miközben egy lélek nem volt akit veszélyeztetett volna a két gyalogos - hogy a kurva anyját.
Gondolom, kedves átlagos rendőrhölgy, te, aki úgy gondolod, hogy hatalommal a kezedben az igazi bűnözők helyett olyanokat vegzálsz, akik csupán vétséget követtek el (Igaz, azt ellenőrizték, hogy autó nem jön, de veletek nem foglalkoztak, ami hiba volt, hiszen épp 5000Ft-nyi kárt okoztak az államnak azzal, hogy átkeltek egy zebrán).
Kedves rendőrhölgy, igazad van, hogy a piroson nem megyünk át és ezért büntethetsz is.
Igazad van, hogy úgy gondolod, amikor ilyesmiért beszeded a kisember pénzét, amit amúgy szarrá kurtít a kormányunk, hogy majd a fasznyak legközelebb jobban figyel erre.
Jobban fog.
Figyelni, hogy te ne ott legyél, hanem valahol máshol szopjál egy politikust vagy egy lovat.
Te nem az a fajta rendőrnő vagy, akiket mostanában látunk youtube videókon, akik önfeledten táncolnak akár tömegek előtt, hogy kellemes emléket csempésszenek a kisember életébe, bizonyítva, hogy van bennetek, rendőrnőkben emberség, szociális érzékenység, a bűnhöz való reális hozzáállás.
Nem, te az a fajta csatlós vagy, akinek valami elfojtott frusztrációja van. Hogy a férfiak ellen, vagy azok ellen, akiknek nincs egyenruhája, vagy csak simán élnének a világba, veled szemben, aki biztos minden szabályt betartasz, sosem fogom megtudni és nem is érdekel. 
A társad, aki férfi volt, nem akart büntetni, felismervén, hogy bűn és bűn között van különbség, felismerve, hogy a rendőrségnek is jó propaganda, ha csak dorgál egyet és útjára engedi a két majmot, akik hajnali négykor nem várták meg a zöldet.
De bebizonyosodott, amit az átlag nép már kiismert vagy húsz év alatt: a rendőrnők mindig gecibbek, mint a pasik. Nem csak rendőrnőnél, hanem bármilyen hasonló feladatkört ellátó nőnél észrevehető, hogy agresszíven meg akarjátok mutatni, hogy megmutathatjátok.
Köszönöm, hogy lehúztatok két embert, akik rendesen fizetik az adót, nem szoktak verekedéseket provokálni az éjszakai szórakozóhelyeken, akik dolgoznak és igyekeznek megélni. 
Kaptak tőled egy leckét emberségből.
Kedves rendőrnő: kívánom neked, hogy egyszer majd téged is megmérettessenek. 
Kívánom, hogy egyszer éles helyzetben, igazi bűnözővel szemben, ne álld meg a helyed, hogy tudd, mi a különbség bűn és bűn között.
Kívánom neked, hogy valami csipp-csupp ügy miatt, neked is húzzanak ki a zsebedből 5000Ft-ot, amit megkerestél.
Gratulálok neked, hogy beálltál azoknak a rendőrnőknek a sorába, akiknek köszönhetően az átlagember jobban utálhat titeket, rendőrnőket.
Gratulálok neked, hogy nagy harcos vagy hajnalban és még miközben osztottad a bírságot, lebunkóztad őket, mert azzal, hogy átmentek egy zebrán, amelyen nem lehetett, államcsínyt követtek el.

Ezzel a tettükkel veszélyeztették egész Budapest közlekedését, az összes úton futó autóst, akik a közelben sem jártak.
Gratulálok, hogy erre van energiátok.
Tudom, nehéz ott lenni minden táskalopásnál és betörésnél. Tudom, vannak közületek, akiknek először az éjszakában kell bizonyítania, hogy érdemes erre a pályára. Tudom, vannak csekkek, amiket ki kell osztani, hogy azoknak a tolvajoknak, - akiket amúgy majd akkor fogsz védeni, amikor esetleg a tüntetők már nem lesznek ilyen türelmesek és esetleg ismét köveket fognak dobálni - gyűjtsetek plusz pénzt, amit már egyébként többszörösen elloptak tőlünk.
Remélem majd akkor ott leszel az első sorban, a jegyzetfüzeteddel és tolladdal.
Remélem, akkor majd elgondolkodol, hogy neked, mint rendőrnek a bűnözőket kellene vegzálnod.
Csak akkor majd késő lesz, mert a kisemberek fognak eltaposni.
Tudod, akiket hajnalban megbasztál 5000Ft-ra, mert átmentek egy zebrán, amikor piros volt a lámpa.

(Nyilván lesznek személyek, akik egyértelműen elítélik azokat, akik hajnalban, mikor autó nem közlekedik, átslisszolnak a piros lámpa ellenére a zebrán. Bár írásommal náluk nem fogok jó pontot szerezni, de abban az esetben üzenetemet nekik is címzem, a fentebb kifejtett okokból.)