Kult: X-tro - X-tro (1982)

X-tro - X-tro (1982)

Rendezte: Harry Bromley Davenport

A film Mafab adatlapja: X-tro (1982)

Megtekintés: Habár egykor nagyot "ütött" horrorfilm imádók körein belül, talán ma is tehetsz vele egy próbát.

Azok az áldott nyolcvanas évek. Gyerekek voltunk, videó kazettákat gyűrtünk és tiltott gyümölcsnek számító, narrátoros horrorfilmeket néztünk tucatszám. Az X-tro a nyolcvanas évek egyik markáns sci-fi, horror filmje, melyet, ha egyszer láttál, elképzelhető, hogy ma is vannak olyan jelenetei, melyekre még ma is jól emlékszel. (Ha nem is tisztán.)

Az egyik, a film kb. tizedék percében felnőtt férfit szülő asszony, aki a konyha padlóján ad életet ismét a film elején "elrabolt" apukának. A másik ilyen groteszk és agyba beégő jelenetsor, amikor az idős szomszéd nénit legyilkolja egy ember nagyságú action man katona. Szürreális egy film, gondolhatnád és mennyire igazad van.
Amikor először láttam a filmet - nem mintha emlékeznék - összeszartam magam rajta. Azután többször megnéztem és hosszú évekre elfelejtettem. Azaz, nem is annyira, hiszen újra nézve csak feltörtek az emlékek és emlékeztem, nagyjából mindenre. Persze, mostanra jócskán megkopott számomra a film értéke, mégis, úgy gondolom, érdemes róla írni, mert a borzalmasan olcsó és igénytelen folytatásokkal szemben az X-tro mindenek ellenére hozzátett a műfajhoz, igaz a 101 horrorfilmbe azért nem csúszott be. Mert nem annyira klasszikus, mint inkább egy szűk körben kultikus.

Sam Philips (Philip Sayer) és fia, Tony (Simon Nash - pár film után abbahagyta a mozizást) vidéki lakuk kertjében játszik a kutyával, amikor hirtelen a nappalt éjszaka váltja fel és az apukát elragadja egy erős fény - ami valószínűleg valami földönkívüli jármű vonósugara...
Apuka eltűnik három évre. Se egy levél, sem gyerektartás, ezért anyuka tovább neveli gyermekét, de új apukával. Senkinek nem tűnik fel, hogy mintha a három év alatt a kicsi Tony egyetlen percet sem öregedett volna. Ne keressünk ebben semmi fantasztikumot, hogy teszem azt pszichológiai okai vannak, hogy nem nőtt tovább. Simán csak benézték: Nem volt két gyerekszereplő, hogy áthidalják azt a három évet.
Három évvel később, ismét erős fény jelenik meg a horizonton és egy meglehetősen csúnya idegen lény hullik az út szélére. (Egy színészt öltöztettek be, aki pókjárásban helyezkedett el, de a fejet a tarkójára illesztették, így érve el a hátborzongató hatást. Eszméletlen, milyen hatásosak voltak ezek a "trükkök" annak idején, mikor a CGI még gyerekcipőben járt. Az első számítógépes trükk filmek ekkoriban jöttek ki, mint pl. Az utolsó csillagharcos vagy a Tron.)
Egy autó, ahogy megszokhattuk, sikeresen el is ba... üti a lényt. A sofőr, azt gondolja, hogy szarvas és megvan a fejedelmi vacsi a következő hétre, míg barátnője inkább húzna a picsába. Mivel felesleges mellékszereplők, perceken belül végez velük a szörny, aki szinte azonnal elkolbászol egy erdei házba, ahol meg egy csinos szöszi tengeti napjait ott, ahol bárki más összekulázná magát.
Az idegen lény enyhén Nyolcadik utas a halál módban megtermékenyíti orálisan, hogy pár perccel, miután feleszmél, megtermékenyítve essen keljen a konyhában és gátszakadással együtt világra hozza a korábban elrabolt apukát, akinek, mintha tök természetes lenne, egyetlen vágya, hogy a családja közelébe férkőzzön.
Hogy miért, arra a titokra a film vége ad véres magyarázatot.

Ügyes testmaszk

Az X-tro megkerülhetetlen mozi, ha magadat horrorfilm kedvelőnek tartod.

Megjegyzés: Azért az meleg, hogy a nyanya bebújik a kanapé alá az embernagyságú és életre kelt katona elől és pusztán azért hal meg, mert olyan idióta, hogy pont akkor akar kinyúlkálni egy bon-bonért, hogy libikókázó cukorszintjét ezzel billentse helyre.

A "szülési" jelenet még ma is tökéletesen megállja a helyét.

Mindenesetre, Tyrion Lannister érkezéséig nem nagyon csíptem sem a törpéket, sem a bohócokat és pont erre a filmre vezethető vissza halvány fóbiám.
Az arctámadó lufiból meg egyértelmű koppintás.

70%

Különvélemény: A film elején a földönkívüli erő csípőből elrabolja a főszereplőt, hogy azután három évvel később gyakorlatilag visszajöjjön a a fiáért, akit végül magával is visz. Azt nem értem, hogy ha a film elején apu elrablásához elég volt egy perc, akkor apu, akinek mint kiderül, komoly képességei vannak, minek túráztatja magát és jár tisztelet köröket? Simán kapja el a kiskölyköt és vigye. Ehhez képest eljátssza, hogy beilleszkedik és módszeresen öl meg fél tucat embert.

Igaz a nosztalgia sokat hozzátesz, ugyanakkor, ha leszámítom, milyen borzalmas néhány szereplő játéka és mennyire gány az angol hang, egész pofás film.
a zenét a rendező tákolta össze szintetizátorral és eszméletlen hatásos. Annyira jól sikerült, hogy a fő tételt álmomból is el tudom dúdolni, pedig gyerekként láttam!

Talán ezért sem volt soha Action Man katonám, csak G.I. Joe-m...

Sean Crawford pantomimművész ezen kívül még egy filmben jelent meg, de nem tudjuk, hogyan nézhet ki. :) A másik film a Jedi visszatér és ebben Jabba egyik bandatagját "alakította". Ott is maszkban:

Vicceltem. Az alábbi fotón Sean Crawford a Jedi egyik korábbi címváltozatával reklámozott pólójában:

Flame cikke a cinegore oldalról: X-Tro (1982)

Vállalhatatlan zsák foltot keres - Someone Marry Barry (2014)

Vállalhatatlan zsák foltot keres - Someone Marry Barry (2014)

Rendezte: Rob Pearlstein

A film Mafab adatlapja: Someone Marry Barry (2014)

Megtekintés: Van célközönsége! Nem én...

Már a poszter is erősen utal a film humorára.

Egy barátom hívta fel figyelmemet erre a vígjátékra, mondván eszméletlenül jól szórakozott rajta. A barátomat továbbra is komálom, sőt, még azt is megértem, miért tetszett neki a film, ám nem tudok vele együtt örülni, mert a "Vállalhatatlan..." alapjában egy jó témára épül, viszont nagyon kevéssé mozgatja meg az agyat.
A felvetés, hogy minden baráti körnek van egy Barry-je (Tyler Labine) neked is ismerős lehet. Egy srác, aki a legrosszabbkor hív fel, aki akkor toppan be az ajtódon, amikor senkire nem vagy kíváncsi, a figura, aki addig provokál valakit az éjszakában, hogy futnotok kell, vagy ki új barátnőd előtt úgy mutatkozik be, hogy a sötét múltad olyan jeleneteit kezdi elmesélni, amiket már akkor is szégyelltél, amikor részt vettél benne, nemhogy felemlegesd.
Megkockáztatom, bizonyos helyzetekben mindannyiunkban rejtőzik egy Barry, aki néha ledobja a láncát és elszabadul.

A film négy barátról szól, akik gyerekkoruk óta - mikor nem? - együtt lógtak, viszont hárman már igyekeznének felnőni, míg a negyedik, outsiderként keseríti meg életüket, sokszor tudtán kívül és véletlenül. A három cimbora így elhatározza, hogy egyetlen módja fájdalommentesen leválasztani magukról púp barátjukat, ha összehozzák egy nővel.
Azután előkerül végre egy Barry-nek megfelelő csajszi, akiről persze kiderül, hogy legalább olyan problémás személyiség, mint Barry, ha nem jobban. És a többi, és a többi...



Pearlstein filmjének ordas hibája, hogy elég felszínes. Klisésen festi meg a cimborákat, kiszámíthatóan mutatja be Barry baromságait, és még a karakterekről sem tudunk meg kellő információt, így nehéz bárkivel azonosulni, beleértve a címszereplőt is.
Barry nem elég aranyos, hogy szorítsunk érte. A barátnő nem elég elragadó, hogy igazán megkedveljük. (A Melanie-t alakító Lucy Punch remek komika, viszont ebben a szerepben inkább irritáló, mint szerethető. A Vaskabátokban már részt vett egy Rómeó és Júlia előadáson, és itt is...)
Pedig az lenne a lényeg, hogy az idegesítő karakter hülyeségei ellenére szimpatikus lúzer benyomását keltse. Ehhez viszont a forgatókönyv nem elég tökös.

A filmes gyerekkori jó-barátok között mindig akad egy kakukktojás...

Már kinőttem abból a korból, hogy azt tartsam viccesnek, ha egy nő a hüvelygombájáról meséljen, míg a férfi a szájszagát dicsérgesse, hogy végül tele fingjanak egy autót, melyben bent ülnek a barátaik is.
Barry pálfordulása is eléggé hirtelen, szinte random megtörténik, mikor már úgy tűnik, végleg magára marad, megembereli magát. Ez mondjuk a hasonló témájú filmekben is így van, de azért néha van némi magyarázat vagy kiváltó origó pont is. Itt Barry felkel, látja, hogy dzsuva a lakás és kitakarít. Ennyi! Megszületett új Barry!

Nekem ez így kevés, mint ahogy az idézhető poénok is hiányoznak a filmből, meg a motivációk is eléggé homályban maradnak.
Egy példa: Rafe (Hayes MacArthur, Gyerekjáték, Ilyen az élet) állandóan csajozik a fiával töltött szabadidő rovására míg egyszer csak, varázsütésre, már nem csajozik többé és inkább a kölyökkel üti tovább a labdát. Azért elvártam volna egy "megvilágosodás" pillanatot, mert ez így túl spontán egy komédiához.

A Ghostban még agyagedény lett a közös szabadidős korongozás vége, most meg csak simán egy pöcs.

Desmond (Damon Wayans jr. Kamuzsaruk) pedig fájdalmas nincs jelen a filmben. Oké, látjuk, hogy játszik benne, de talán rá jutott a legkevesebb játékidő és nem is érdekes a karaktere. Kurt (Thomas Middleditch) figurája a legbénább, de legalább az ő karakterfejlődése valamennyire szórakoztató, amely egy elbocsátó, szép monológban teljesedik ki, igaz, itt is eléggé hirtelen az egész, nem annyira építették fel, hogy a karakter egyszer csak így reagáljon.

A filmmel az a bajom, hogy jó ugyan az alapsztori, de ezt már sokkal szórakoztatóbb módon megmutatták az "Én, a nő és plusz egy főben - You, Me and Dupree, 2006" pl., és még az sem volt egy harsány komédia...

40%

Nagy várakozással ültem elé, talán ez volt a baj.

Maggie - Maggie (2015)

Maggie - Maggie (2015)

Rendezte: Henry Hobson

A film Mafab adatlapja: Maggie (2015)

Megtekintés: Feltétlenül, mert negatívumai ellenére nem láthattad Schwarzeneggernek ezt az oldalát!


Az persze más kérdés, érdekel e téged Schwarzenegger gyengédebb oldala... Emlékszünk még a videós korszakra, amikor egy Fantom kommandó (Commando) című "műremek" tett róla, hogy rongyossá nézzük a kazettát? Amikor már kikoptak a színek, elhalkult, eltompult a narrátor és végül begyűrte a gép a szalagot a párásodás miatt, akkor sem tudtuk megunni Schwarzi izom-bosszú filmjét, amelyben törtet előre a célig, hogy elrabolt gyermekét visszaszerezze, miközben kb. 100 embert öl halomra. (Egyszer legalábbis annyit számoltam, de a robbantások miatt illetve mert néha a vágás is kissé ócskára sikeredett, a szám lehet plusz mínusz tíz.



Remélhetőleg ennek a Schwarzinak már vége. Ez az új Schwarzi pedig tanácstalan, érzékeny és mind érzelmileg gyenge, mind már fizikálisan nem a megtörhetetlen szuperhős. És ez így van jól!

Hobson első nagyjátékfilmje meglepően érett munka, ami a kiállítást jelenti. Rendkívül lassú dráma - annak előnyeivel, hátrányaival - melyben egy család idillikus felépítésének végső összeomlásának lehetünk tanúi. Hobson jól aládolgozik a forgatókönyvíró, John Scott 3 munkájának és abban is sokat segít, hogy Schwarzeneggerből kihozza a maximumot, habár, ha sok filmet láttál már és fogékony vagy a drámai alakításokra, azért nem fognak teljesen átverni. Mert Schwarzenegger tényleg nagyon jól hozza a tanácstalan farmert, aki nem tud beletörődni gyermeke elvesztésébe, ugyanakkor azért látszik, hogy ezt a drámai alakítást rendesen megtámogatták dramaturgiailag.
Mire gondolok?
Hogy sokszor minimális eszközökkel, Schwarzi valójában csak jelen van a jelenetekben. Ül és néz maga elé, vagy sétál és néz maga elé, stb. Szóval, bár tényleg roppant erős a színészi játék - tőle pedig kiemelkedően jó - ettől még nem leszünk drámailag teljesen "kielégítve".
A forgatókönyv azért mindent megtesz, hogy legyen kis vér, pici akció, azonban nagy előnye a történetnek, hogy nem egy agyatlan mészárlós apokaliptikus darálásra koncentrál, hanem arra a bizarr szituációra, amikor egy szülőnek el kell engednie a gyermekét. Ennél a pontnál pedig akár el is felejthetjük, hogy a gyermeke egy zombikórtól fertőződött meg és simán cserélhetjük magát a betegséget csak egy hétköznapibb és akár létező vírusos betegségre, amelyre még nincs gyógymód, ellenben aki megkapja, annak heteken belül lefőzik a kávéját.
A zombiság csak egy leheletnyi pluszt tesz hozzá a filmhez, hogy be lehessen csempészni pár rövid akció jelenetet. Csak úgy mellékesen.
Éppen ezért, aki hentelésre számít, csalódni fog, aki viszont fogékony a dokumentarista rendezésű filmdrámára, annak kellemes két órát fog okozni a film.
És bár amit írtam Schwarzi színjátszásával kapcsolatban azt tartom, ettől még úgy gondolom, sokan meg fognak lepődni, hogy az osztrák tölgy mire nyugdíjaskorba lépett, képesnek bizonyult eljátszani egy jó színészt. (Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy Shakespeare-i mélységet nem várhatunk tőle.)

John Scott 3 első munkája szinte tökéletes kamaradráma és eszméletlen szerencséje van, hogy első munkáját olyan komoly filmes szakemberek prezentálták, mint Arnold Schwarzenegger és a fiatal Abigail Breslin, aki kora ellenére már komoly Oscar-díj esélyes alakítást is hozott eddigi pályafutása alatt. (2007-ben jelölték a legjobb női mellékszereplő díjára, - A család kicsi kincse, Little Miss Sunshine, 2007 - amit nem nyert el, de egy rakás egyéb díjat szedett már össze rövid pályafutása alatt és még több jelölést.
Tudjuk, hogy az osztrák erőember viszont inkább arany málnás szerepeiről ismeretes, amit talán még ő sem bánik, hiszen közel harminc éves filmes pályafutása alatt nem elég, hogy a világ egyik legismertebb osztrák személye lett az egykor "csupán" csak testépítőből, hanem mert jól irányított életében komoly politikai és egyéb sikereket ért el. Sosem lesz az egyesült államok elnöke, ennek ellenére, ha nem foglalkozunk a néha felröppenő bulvár botrányaival, Schwarzenegger követendő példa. És bár van közös fotója Orbán Viktorral, azt hiszem ő nem Fideszes...

Wade (Schwarzenegger) borzalmas hírt kap idősebb lányáról, aki még előző házasságából született. Maggie (Breslin) egyik bulizós kőrútja alkalmával megfertőződött egy leginkább zombi kórt idéző betegséggel, amely mind nagyobb problémát okoz az egész világ egészségügyében, mondván, hogy viszonylag gyorsan terjed és nem tudnak felmutatni ellene működő gyógymódot.
Ennek ellenére e kormány még nem vezetett be statáriumot a fertőzöttekkel kapcsolatban, ezért még egyelőre akinek módjában áll, hazaviheti megbetegedett szeretteit, ha betartja a szabályt, hogy miután a gyors lefolyású betegség a végső stádiumba ér, a beteget elviszik a karantén területekre, ahol gyakorlatilag halálra vannak ítélve.
Wade, a szófukar munkásember szeretné utolsó napjai alatt maga mellett tudni az első szerelmének egyetlen gyümölcsét, meg egyáltalán a világ legrosszabb érzése lehet, ha nem tudunk a gyermekünknek segíteni, miközben az szenved, ezért bármit megtenne, hogy a kislány mellette maradhasson, akár a fertőzés tetőpontja után is. Mintha csak valami csodában hinne.
Második felesége igyekszik ebben partner lenni, ugyanakkor a már két közös gyermekük miatt emocionálisan kénytelen kihátrálni a tini haláltusájának hatósugarából, hiszen neki a két másik gyermekre kell főleg odafigyelnie. Ezért a mostohaanya, Caroline, (Joely Richardson) miután vészesen közeledik a határidő és érzi, férjére semmilyen befolyással nem bír, hogy lányától megváljon, inkább elhagyja őket, hogy "ne legyen útban".

A film főleg Maggie karakterére fókuszál, ahogyan egyre jobban beszűkül élettere, ahogyan gyakorlatilag elbúcsúzik a világtól és a barátaitól, hiszen nincs mit szépíteni: meg fog halni. Wade pedig tehetetlenül próbálja megállítani az időt, nem logikusan gondolkodva, hanem pusztán az érzelmeire bízva magát, egymás után megélve a napokat, igyekezve nem gondolni arra, hogy egyszer hívnia kell a megfelelő számot és el kell engednie kislánya kezét, örökre.

75%

Semmi sallang. Amit a képernyőn látunk, az mind szükséges és mind a karaktereket építi.
A befejezés sokak számára hagyhat némi kívánni valót maga után, hiszen ha belegondolunk, ezzel a lezárással gyakorlatilag nem lépték meg a drámaiság utolsó fokait, így kissé levéve e terhet néhány karakter döntéseiről.
Ha látod a filmet, tudni fogod, mire gondolok.

Bresling második zombie filmje, rövid pályafutása alatt - Zombieland, Zombieland, 2009 - míg Schwarzeneggernek a hosszú pályafutása alatt gyakorlatilag a második filmje, amit be lehet szuszakolni a horror műfajába és az első, amelyik zombie témát boncolgat. Ilyen közel a fertőzött világhoz akkor volt Schwarzi, amikor kb. tíz éve arról cikkeztek, hogy lehetséges, hogy ő fogja alakítani a "Legenda vagyok - I Am Legend, 2007 - főszerepét, amit végül Will Smith kapott meg.
A film 2011-ben szerepelt a filmes feketelistán és amikor Schwarzi igent mondott rá, akkor derült ki, hogy végül el fog készülni. Ez pedig így volt jó. Szerintem ez lesz Schwarzi legerősebb alakítása a filmográfiájában, bár, pofátlanság őt most még leírni. Sok jó filmet még tőle.