Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
Néhány versemet annak idején publikáltam. Volt köztük rossz...
és.. hosszabb.
A belső én
Közel hozzám, nem oly messze, testem váza lemeszelve. Fehér vagyok, mint a hó, ragyog, tisztának lenni jó.Testem friss és patyolat, lelkem az, mi árnyalat… Szürke, piszkos, érthetetlen, Gondolattól menthetetlen, benne gonosz, végtelen, káosz-hozó értelem.
Választ keres, néha kreál, Álmot cserél le a reál. A valóság bár szétszalad, idebent épp elég marad, mindabból, mi menthetetlen, önmagamtól büntetetlen. Címadásban sosem jeleskedtem... A csak most Csak kusza szövevény, ami agyamban maradt. Ragacsos váladék, átizzadt pillanat. Remény? Nem maradt, csak szerencse, Dobsz a kockával, próba, cseresznye!Nem nagyon érdekel, hogy többé jó legyek. Mi vehet így körbe? Szánalom-hegyek! Azt hiszem, alszom rá egyet, majd lépek, Hisz ajtó van még temérdek.
Csak kopognom kell, hisz rajtam áll, Megnyílik majd hetedhét határ. Nem egérke cincog a sarokban, Én vagyok az… … nyomokban. A folyó és a hajó
Az a folyó a szív folyója, rajta utazik a szerelem hajója. A szív háborog, a hajó meginog, mégis bírja az árt és tovább mozog.Halad árral, vagy vele szembe, Dagadó vitorlával, vagy leeresztve, csapkodó lapáttal, vagy vasmacskával, nyugodtan, vagy dacolva világgal.
Az a folyó, mely a szív folyója, érte dobog, ver, duzzan, Végigkíséri az úton, féltőn végignyalja, amikor visszahúzza, akkor is támogatja.
Az a hajó maga a szerelem, a szív közepében lakozik, úszik szüntelen. Bármily erővel vetné ki a folyó, magában tartja a vörös érzelem.
Egyek ők, egy tőröl fakadnak, összetartoznak, egymásnak adnak. Amennyit elvesznek, pont annyit betesznek, épp ezért érezzük párosukat egynek.
Ez a folyó a szív folyója, rajta utazik a szerelem hajója. A szív ha háborog, a hajó csak meginog, mégis bírja erővel és tovább mozog.
A darázs Egyszer reggel a darázs, Felpattant, mint a parázs… Repülnöm kell! - szól és lőn, Átzúgott a legelőn.Lovak körül kerengett, És a világon merengett. "Egy életem, egy halálom!" - és fennakadt egy farkcsapáson.
A film Miló hajnali választása volt. Ő kér elnézést. A film megtekintése után adta magát a kérdése: - Ez miért van a gépeden?
A "Harapás" az a film, amit akkor kell megtekintened, amikor kicsit be vagy baszva. Nekem ez nem volt gond, három sör után. A durva, hogy még így sem tudott a film szórakoztatni. Milóban viszont komoly hajlás van a mazochizmusra, mert a filmet - nem is nevezném annak - viszonylag sztoikus nyugalommal ülte végig.
Glazer második nagyfilmje a klisés horrorfilm minden hibáját magán viseli, mégis, legjobban talán a statikus kamera zavart. Szinte zoom és mozgás nincs a film alatt. Néha fel-le, esetleg. Igazi videós szemét. Atyaisten de nehéz írni róla. A filmről... A benyomásaimról inkább.
Ez a film egy hulladék. Ostoba a történet, annyira kiszámítható, hogy megtekintés nélkül tudtam előre borítékolni a következő áldozatok sorrendjét. A befejezés összecsapott és unalmas. Ha tévécsatorna műsorigazgatója lennék, ilyen filmeket még a hajnali műsor blokkban sem engednék sugározni. Van egy jó hírem is a filmmel kapcsolatban: A gépről 3 mp alatt lehet törölni. Mind a 84 percet, amelyet kb. hetvennek éreztünk, talán a kurta-furcsa lezárás miatt. Ez a furcsaság azonban nem szórakoztató, csak simán... ötlettelenül buta.
Az egyetlen profi a filmben, Jason Mewes, alias Jay, Kevin Smith agymenéseiből. Jason, drogproblémáit legyűrve, szarabbnál szarabb darabokban mutatja meg kvalitásait. Ebben a filmben kiemelkedő. Már, magához képest. Gondolatait többé-kevésbé hitelesen narrálja a néző felé, még akkor is, ha a néző azt segítség nélkül is tudja. Arcjátéka és mocskos szája gyakorlatilag ismétli legjobb pillanatait, amiket még Smith keze alatt szedett magára. Jason Mewes sosem lesz nagy név a szakmában. Szakmai szinten. Az ő nevének ereje a karakterében és annak leágazó filmes megjelenéseiben keresendő. Tudod ki még ilyen színész? Bruce Campbell, az Erdő szellemének Ash-je.
Erica Cox azért finom áru
A film hibái, például.
- A zeneválasztás. Azok a betétdalok valami ótvar gyengék. Kb. 5 percnyi munkának tűnik a hármas szex alatt futó, habkönnyű és unalmas nóta. A holttestek éltüntetése alatt kétszer felcsendülő mondókás-kiszámolós darab pedig egyenesen gáz. Erősen a vígjáték kategóriába szeretné citálni a filmet, kár, hogy ebben a film többi része nem segít. Mert a dialógusok egyszerűek és logikátlanok, akár egy ék és egy pohár víz a zsebben. A történésekre nem kapunk választ. Nem tudjuk meg, ki a vámpír csaj, honnan jön, merre vinne az útja. Vagy a főszereplőé. A befejezés fájón erőltetett, főleg annak tudatában, hogy előtte már láttuk, a karakter - a vámpír - csak élő testből tud kielégítően táplálkozni. Ehhez képest a lezárásban elég egy kutyatálnyi moslék???
- A fényképezés hangulata kellően darkos, de, hogy az a rohadt kamera élettelen, akár egy hatvanas pasas pöcse, az nagyon lehangoló.
- A forgatókönyv. Egyetlen eredeti része nincsen. A végén egy poént vettem észre. Az kurva kevés 84 perc alatt.
- Filmes megoldások: Tanítani lehetne, hogyan készíts unalmas montázst. Ebből kettő is van a műben. Egyszer Jason őrlődik a nője miatt és rója az utcákat. (a zene ez alatt is pocsék) - a másik a szeretkezés hármasban, ami meg vagy két perccel hosszabb, mint kéne. A finom részletek megmutatásához túl kevés, pedig a csajok dögösek - egyetlen pozitívum - , ha viszont nem elég szexi, minek nézze az ember négy percig egy unalmas dalt hallgatva.
- Az imdb 5.2 pontot adott erre a förmedvényre. Emlékeztetésül, a hasonlóan über szar "Vas - Torque" csak 3.9-et kapott, pedig az a motoros film hangulatában talán kicsit ez fölé emelkedik emlékeimben, mindezt úgy, hogy az is egy fos filmélmény volt számomra. 5.2! Ez volt az első eset, hogy leesett állal nyugtáztam az imdb értékelését. (Talán újra kell majd néznem a filmet, mert valami kimaradt nekem, ami feljebb helyezné értékelésemben eme művet.)
- A vámpír mitológiát az egyszeri néző főleg hollywoodi mozikból szipolyozhatta magába. Ha láttál jó vámpíros filmet, akkor tudod, hogy általába a történet részét képezi az is, hogy főhősünket ki tette vámpírrá. Sajnos, a forgatókönyv teljesen átsiklik az felett, hogy Danika teremtője kicsoda, pedig így sok ziccer kimarad, pl. az, hogy Jack esetleg megpróbálja a teremtőt levadászni, hogy meggyógyítsa szerelmét. Ehhez viszont a forgatókönyv írónak több kurázsira lett volna szüksége.
- A megoldással sem foglalkozik a film. Amikor Jack szóba hozza, hogy segít Danikának, az kimerül kb. ennyiben: - A kurva anyját, ezt majd megoldjuk valahogy! - és nem...
A két roppant hiteles mentőorvos
A történet:
Jack a mentős belefut a sikátor szemétkupacai között fetrengő, arcból menstruáló Danikával. (A Danika nálunk férfi név...) Danika csöcsei olyan hegyesek, hogy Jack nem csak hazaviszi, hanem kezdetben az felett is szemet huny, hogy a csaj valószínűleg egy női vámpír és ritkítani kezdi a színészek kis csoportját. A tíz szereplő közel felét. Jack végül úgy érzi, a frankó dugások nem érik meg a vérfürdő utáni takarításokat, amiben valamiért a vámpíribanc nem nagyon akar részt venni... Jack végül felszívja magát és ember lesz a talpán. Majd valami más...
20% (Ez a női főszereplő, Erica Cox segge és melle miatt!)
Ha ez a szar esetleg tetszett valamiért - A segg és csöcs nem számít, mert jelen vámpírfilmben irreleváns - akkor neked látnod kell "Az elveszett fiúk - The Lost Boys" című filmet, ami ehhez képest egy Non plus ultra! Az elveszett fiúk 1987-ben készült, de köröket ver erre.
(Tudom, hangzatos a cím, de nem kívánok sem a life.hu, sem az origo.hu cikkkatyvasztóinak babérjai törni!)
Tegnap délután kisebbik és használhatóbb öcsémmel dolgoztam. Amikor vele melózom, az mindig öröm, mert Stefi örökölte apánk vaskos és spontán humorát, ami néha bizony bizarr jelenetekben és kitörésekben nyilvánul meg. Tegnap esti humorbon-bonja emlékezetesre sikeredett.
A ketchup-os flakonok sorban az asztalra kerültek. Sok vendég volt, ettek, ittak. Főleg ittak. Egyszerre több pizzát toltunk ki, így végül az utolsó ketchupos flakont is ki kellett vennem a hűtőből. Stefi persze vinnyogott, hogy azt nem viheti ki, mert üres, meg kell tölteni. Amire időnk nem volt, lévén, hogy sokan ettek és ittak. Főleg ittak.
Stefi, hogy állítását bizonyítsa - gy.k. demonstrálta, mennyire üres a flakon - arcomra irányította a piros hengert, majd közepes erősséggel összenyomta, hogy a levegő el tudja hagyni a készséget. Megtette. A levegő távozott és vele együtt az a kb. egyetlen deka vörös pempő is, amely pizzára kevés lett volna, de az arcomra, alternatív arcpakolásnak tökéletesen megfelelt. Ketchup szeplő kente össze asszonynyálhoz szokott orcám és szemüvegem.
Máskor és mást talán reflexből vágok pofán, de mivel a massza ellenére is láttam, hogy Stefán legalább annyira meglepődött, mint én, elmaradt a fizikai erőszak. Maradt a verbális szitok áradat. Persze szigorúan tompítva, mert volt is bent vendég, másrészt mert a szituáció abszurditásában éreztem a komikumot. Nem csak ő, én is röhögtem...
Azután arcot mostam és szemüveget.
Beígértem Stefinek egy véres bosszút, amin egyelőre gondolkodom. Akcióját nem hagyhatom megtorlás nélkül, csupán nem tudom, mit találjak ki neki, ami kb. egyenlő súllyal helyezkedik el a bosszú oksági láncolatában.
A mustáros fürdő túl snassz lenne.
Az energia italába azonban még mindig csempészhetek fekete őrölt borsot.
Igen. azt hiszem ezt kell tennem.
Ezt súgja a kis ördög aki a vállamon lakik. A bal vállamon.
Volt a jobb oldalon régen egy kis fehér ruhás angyalka is, de azt már régen lepöcköltem a picsába...
(Ha a címhez bármilyen szexuális mentális képet párosítottál, komoly bajok vannak veled!)
Csak kusza szövevény, ami agyamban maradt.
