Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
A traileren meglátszik a gondos munka. Iskolapéldája annak, hogyan kell összevágni egy reklámot, egy nagyon gyenge filmhez. (jobbra)
Szpojleres leírás: Horrorfilm a gázmérgezésről. És még mondja valaki, hogy nincs több ötlet Hollywoodban. Igaz, ha csak ilyen ötletek maradnak, akkor kár leforgatni a filmet. Oblowitz 1979 óta dolgozik filmeken és nem véletlen, hogy nem lett nagy nevű rendező. Biztos kézzel gyárt említésre sem méltó B filmeket. Ha egy színész a keze alatt szerepel, az azt jelenti, hogy ideje átértékelni a karrier irányát.
Néhány diák, akik se nem barátok, se nem ismerik egymást túl jól, egy iskolai kísérlet miatt egymásra vannak utalva. Egyikük családjának régi ingatlanába utaznak, hogy a "házi feladatot" ott végezzék el. Becket (Taylor Cole) a legjózanabb köztük, míg Lucky (Rumer Willis) egyenesen a buli miatt érkezik meg, zsebében jókora csomag kokain-nal. Azért van náluk elég alkohol és kevés fű is. (Nem vágom, hogy ha ezek egy iskolai munka miatt ennyi tudatmódosítót visznek magukkal, mit csinálhatnak, ha tényleg elkezdődik egy ereszd el a hajam?)
Töketlenkedik velük két srác, de sokat nem tesznek hozzá, hogy megjegyezzük őket. Amikor beindulhatna némi túlfűtött szex, akkor inkább a csajok leszbikus táncára koncentrálnak, ahelyett, hogy jó keményen...
A helyszínek lepusztultsága néhol egészen mesterkélt.
Azért adnak némi esélyt a kísérlet elvégzésének, igaz, annak eredményessége egyenesen arányos az elfogyasztott drogokkal és alkohollal. Apró emlékkép bevillanásokból áll végül össze a kép, amely egészen Becket gyermekkoráig nyúlik vissza és szörnyű titkokat fed fel mindannyiunk számára. Vagy nem? (Attól függ, meddig húzzuk meg a valóság és gázmérgezés közötti határt)
Ami eszembe jut:
- A film nyelvezete borzalmasan egyszerű. A fuck szó és származékai szinte már "Ponyvaregényes" magasságokat érintenek. Ettől nem lesz jobb a film.
- Billy Zane szerepeltetése erőltetett cameo. A színész kap néhány total plan-t, hogy alig lehet felismerni és olyan halandzsa misztikus okoskodást a szájába, hogy rossz hallgatni. Egy valamikori érdemes színész kapálózása, hogy "képben" maradjon. Ettől nem lesz jobb a film.
- Néhány jelenetsor - buli közben jön a szellemlány - érezhetően unalmas, lassú, erőltetett és álművészi. Hiába na, a digitális technika lehetővé teszi, hogy szarrá szűrjük a képet, legyen benne remegés és vibrálás. Ettől nem lesz jobb a film.
Demi Moore ide, Bruce Willis oda, Rumer feje gáz...
- Rumer Willis feje kuka, ám a teste az nagyon rendben van. Vajon apuka mit szól a lányának alibi filmes karrierjéről. Lucky szerepe, karaktere kidolgozatlan. A film szerint egy narkós ribanc, aki ha iszik eleget, kapható leszbikus szexre is, de mértéket nem ismer. Nehezen tudom elképzelni, hogy Bruce Willis ennyire leszarja, hogy édes kislánya mihez adja a nevét és a testét. Ennél a filmnél sem a színészi játékára fogunk emlékezni, az biztos. Azért amikor vetkőzni kezd és táncol, kapunk elég közelit a popsijáról, így látszik, hogy bár az arca nem éppen a legsikerültebb géneket örökölte aputól és anyutól, az a popsi azért kapott rendesen, ahonnan kell. De nem ettől lesz jobb a film.
A jelenet már-már a soft-pornó határait súrolja.
- Kapunk egy orális nyalakodást is, ami nagyon szépen, realisztikusan van fényképezve. Az ember rendesen kedvet kap. Talán kicsit indokolatlanul hosszú a nyali, de ebben a filmben amúgy is jellemzőek az elhúzott üresjáratok - pl. Lucky tánca, majd részeg sétálgatása a házban - mivel a forgatókönyv olyan ötlettelen, hogy átsüt a vásznon.
Évente elvállalok 30-40 ilyen szerepet... Abból meg lehet élni.
- A film lezárása eléggé pongyola. Hiába tesznek be két olyan színészt, akik más filmekben húzónévnek számítanak. Dominic Purcell (A szökés sorozat, Penge 3.) és Holt McCallany (Gengszterosztag, Alien3) pár perces jelenléte nem dobja fel a filmet, bár, az igaz, hogy a jelenetük az egyik legértékelhetőbb az egész filmben.
- Nem vagy egy filmes gourmand? Ennek ellenére még neked is fel fog tűnni, hogy cicit nem nagyon, de bugyiba bújtatott női popsit annyiszor fogsz látni a film során, ahányszor csak lehetséges. Majdnem annyira tolakodóan tolják a színésznők seggét az arcunkba, mint a magyar komédiáknál a reklámokat. Már nekem volt zavaró. Ha nincs fingom se, mivel töltsem ki a a másfél órás filmidőt, mutass lassítva női seggeket. Nem ettől lesz jó a film.
- Taylor Cole lábait nagyon elverhették a forgatás alatt, annyi folt van rajtuk...
Bob Keen tinédzser kora óta munkálkodik a filmes pályán. Sok területen kipróbálta magát, készített miniatűr modellek, maszkokat, másod-operatőrködött és néha filmeket rendez. Sajnos, rendezései nem képviselik azt a magas minőséget, mint amikben benne volt a keze nyoma. A "Szívszaggató" bugyuta, kiszámítható és enyhén müvészieskedő produkció. A megtekintés után kb. percekkel felejted el. Észrevétlenül fog elsüllyedni a horrorfilmek áradatában, mert nincs benne eredetiség és a minőségi gore jeleneteket leszámítva bugyuta az egész.
Jonathan Chambers (James Binkley) igazi gyökér sorozat gyilkos. Vagy tömeg. Vagy e kettő kombinációja. Éppen a kivégzését tartják, mint a kisváros legnagyobb buliját, csak nem sikerül tökéletesen a munka. Chambers meghal. Nem teljesen. Mert horrorfilmben így szokás.
Átviszik a kórházba, és közben a mentőautóba felvesznek egy öngyilkosságra hajlamos fiatal nőt is. Tininek próbálják beállítani a filmben, de senki nem fogja elhinni. Míg beérnek a kórházba, kitör egy hatalmas vihar. Chambers-et vizsgálgatni kezdi a patológus, azután helyet cserélnek. Chambers miután kiszaggatta a patológus szívét, valami, a néző számára ismeretlen vudu mágiának köszönhetően visszaszerzi az arcát és gyilkolászni kezdi a kórház személyzetét és betegeit. Láttunk már ilyet.
A kórház persze a vihar miatt félházas, ember alig lézeng, a fények pislákolnak, stb.
Az emberek fogynak a megmentett fiatal nő pedig együtt menekül egy szúrt sebbel bevitt afroamerikai sráccal.
Vér... vér mindenütt.
Hosszúnak tűnt a film.
Nem tetszett. Nem is emlékszem már.
Feltűnik Robert Englund a filmben, alias Freddy Krueger, mint seriff.
A tetoválásnak fontos szerepe van, csak nem derül ki, mi az.
Jason Reitman, ha emberi sorsokról, karakterekről van szó, sokkal érzékenyebb rendező, mint ismert apukája, Ivan Reitman. Talán a filmjeinek témái nem olyan "nagyívűek", legalábbis eddig, mint a papa világsikerű "Szellemirtója", vagy az "Ikrek", de ha karakterfestésről van szó, akkor Jason Reitman felveszi a versenyt a kortársaival. Charlize Theron meg pont az ilyen filmek miatt tehetséges színésznő. Mert ebben a filmben alakítani kell, és ő megtette.
Mavis Gary (Charlize Theron), elvileg sikeres lányregény író, a gyakorlatban pedig éppen befuccsol a sorozata, melyet szellemíróként jegyez és a kutya sem vásárolja. A kiadója ennek ellenére rendszeresen szívja a vérét, hiszen a szerződés még nem járt le és bár a sorozat további köteteit nem rendelték be, az utolsóval adós maradt. Éppen a kéziraton dolgozik - első sorok - amikor levelezését böngészve - mert egy nő több mindenre tud figyelni egyszerre - bababuliról kap értesítőt. A levél szerint szívesen látja egykori élettársa és annak új felesége a babájuk megünneplésére szervezett bulin. Mavis-nek kissé összefolyik unalmas élete és regényének szereplőjének álmodott kalandjai, ugyanakkor egyfajta furcsa dac is hajtja, amikor felkerekedik és visszautazik szülővárosába, Minnesotába.
Mavis beteg. Lelki bajai vannak. Érzi, hogy fut ki az időből, érzi, hogy a valamikori álomszép lány, akinek tervei voltak, lassan felőrlődik a testébe temetve. Még egy esélyt lát megmentenie magát; vissza kell szereznie az ifjú apukát, Buddy-t (Patrick Wilson).
Közben azért belebotlik egy volt iskolatársába, a visszahúzódó Matt-be (Patton Oswalt), akit annak idején Mavis rendre megalázott. Mavis idővel rádöbben, hogy Matt jó ember és ő az egyetlen, akire támaszkodhat, miután végérvényesen dugába dőlnek a tervei Buddy-val kapcsolatban.
Végül felébred a saját maga fingott rózsaszín ködből és visszamegy a nagyvárosba, készen, hogy új életet kezdjen.
Két perc alatt "kicsinálja" a motel recepciósát. - Nem nincs kutya a táskámban... (pedig mozog)
Mavis egy igazi ütni való karakter. Szar az élete, tudja is, de úgy akar változtatni rajta - már szinte mániákusan - hogy leszarja, ezzel másoknak mennyi kárt okozhat. Nem képes elengedni a múltat. Ennek ellenére, ahogyan feltárulnak az érzései a néző előtt, a kezdeti utálatot felváltja egyfajta szánakozó megértés.
És Theron nagyon jól néz ki levetkőzve. Még a mellpótló sem ront a látványon.
Mavis valójában még éretlen belül, gyerek. Sértett kölyök, aki magáról alig képes gondoskodni. Azért kutyust tart, mert az olyan szinglis, és trendis, de azért látszik, hogy nem egy gondoskodó alkat. Pontosan ezért fáj neki az a meghívó a babazsúrra. Persze végül elmeséli azt is, mi az igazi ok.
Mavis frusztrációjának egyik kiváltó oka a munkája. Ő a könyvkiadó zsargon szerint egy "néger", szebb szóval szellemíró. Egy befuttatott franchise neve alatt jelennek meg a történetei, ám a neve nem szerepelhet a borítón, csak a könyv belső oldalán, ha egyáltalán keresi az olvasó. Az olvasó azonban nem szokta keresni. Az olvasó leragad a borítónál és falja a tartalmat. Erre a frusztrációra pedig tökéletes példa, amikor Mavis a könyvesboltban - mert mint író, csak kíváncsi a könyveire, munkáinak utóéletére - felajánlja, hogy pár példányt dedikál a munkáiból, hogy azoknak több legyen az értéke. Az eladó válasza pedig valóságos hideg zuhany - de szpojler lenne kiírni! :)
Nagyon jók azok a jelenetek, amikor Mavis átlagemberekkel lép kapcsolatba. Tipikusan a kereskedelem dolgozóinak mumusa. Gizda, arrogáns, együttműködésre képtelen ember. Jól mutatja az is, ahogyan a kutyájával bánik, hogy valójában nem kész egy kapcsolatra, magának való némber... Nem ostoba, hiszen egyrészt tisztában van vele, merre tart, mit érez, másrészt ostoba, mert úgy épít kártyavárat a jövőre nézve, hogy abban helye Buddy-nak csak egy fontos statiszta szerep lenne. Annál nagyobb számára a pofon, amikor világossá válik, hogy Buddy nem gondol rá "úgy", sőt, a fontos eseményre sem ő hívta meg, hanem az aktuális feleség.
Egy utolsó támadás Buddy védelmi rendszere ellen. Talán ha elég dögös, vissza szerezheti a volt pasit.
Mavis ezért érzi magát feleslegesnek és kitaszítottnak. Visszamenekül Matt-hez, és miközben az érzéseiről beszél és arról, mit keres egy férfiban, rádöbben, hogy mindaz, amit keres, Matt-ben - még ha nem is egy álomlovag - megvannak.
Mavis és Matt kezdetben kóstolgatják egymást, hiszen a múltban sok borsot törtek egymás orra alá. Felnőttként már árnyaltabb a kapcsolatuk, ami hamarosan barátsággá szelídül.
Miután szeretkeznek, amire szükségük volt, hogy kicsit helyre billentsék a nézeteiket a világról és kinek hol a helye benne, Mavis kész arra, hogy teljesebb életet éljen.
Diablo Cody forgatókönyve egyszerű, hiteles. Nincsenek benne gyilkosságok, verekedések, felesleges látványelemek. Helyzetekre és párbeszédekre épül. Teret ad a játéknak. Talán Patton Oswalt egyik legjobb szerepét köszönheti neki, hiszen ágyba bújni Charlize Theron-nal...
Cody első forgatókönyve a kultikus rangra emelkedő Juno volt. Ha nem láttad, pótold!
75%
Ha tetszett, ajánlom bármelyik Jason Reitman filmet.
Finom pipihúsi.
Megjegyzés: A magyar címválasztás eszméletlenül félre viheti a nézőt. Én sokáig azért nem akartam megnézni a filmet, mert, azt hittem, holmi dilis picsáról szól a film. (Pedig arról szól, csak más árnyalattal.)
