Novella: A hídon (2005)

A lány a híd közepén állt. Lefelé bámult, az alant kavargó fehér ködbe. A fiú az autóban maradt. Zavartan dobolt a kormányon. A zene erőteljesen dübörgött a hangszórókból. Senki sem tartózkodott a közelben.

      A fiú sértetten bámult előre, keresztül a szélvédőn, bele a semmibe. Sötétedett.

A híd két végén álló szürke póznákon bekapcsolták a lámpákat. A halogén halkan duruzsolt.

A lány, fázósan magába karolt. Amit közölt a fiúval, cseppet sem volt ínyére a másiknak, sőt, kihozta sodrából. A lány a legféltettebb titkát osztotta meg a társával, ám az ahelyett, hogy vele örült volna, kikelt magából és megsértődött. A lány finoman tudatta a fiúval; terhes. Támogatást és szeretetet áhított, de értetlenséget és ellenségességet kapott. Már bánta a pillanatot, hogy szóba hozta.

A fiú kétségbe esett. Alig múlt húsz. Mindenre éretlen volt. Apaságra, családi életre, és még a kapcsolatára is. A feje lágya nem nőtt még be. Az ágyba bújni, ahhoz értett, de azon felül semmit nem ért.

A lány mind jobban elkeseredett. Benne pozitív gondolatok kavarogtak, de mivel már ismerte a másik véleményét, elhagyta a jókedv. Alig egy perce még az autóban üldögéltek, nevetve, vidáman.

Rick megállt a híd közepén. A rádióból kemény rock áradt ki, megtörve a szürkület csendjét. Sarah mosolyogva nézte a fiú profilját. A sápadt fényben idegennek tetszett a fiú arcának határozott éle. Sápadt bőre szinte világított. Orra hegye csillogott, száját beharapta. Abban a pillanatban a lány nagyon szerette. Három hónapja jártak.

Rick elfordította a kulcsot a zárban. A motor dohogva leállt, a zene elnémult.

Sarah felé fordult. Szemében mohóság játszott a kéjjel.

• Itt sosem jár senki. Megtennéd nekem?
• Tessék? - kérdezte a lány zavartan. Tett már ilyet, és élvezte, de nem a szabadban, ahol bárki megláthatja őket.
• Úgy érted, tegyem meg.

Rick bólogatott. Keze az övére csúszott. Kioldotta a szíjat, két ujjal, és kikapcsolta a gombot.

• De előtte mondani szeretnék valamit. - szólt a lány.

Rickkel megfordult a világ. Mintha a lány veséjébe látott volna, megfeszült, gyomra pedig görcsbe rándult.

A lány ebből semmit sem vett észre. Folytatta, amit elkezdett mondani.

• Azt hiszem, kicsit komolyabban kellene kezelnünk a kapcsolatunkat. Terhes vagyok.

Rick vágyai olyan gyorsan lohadtak le, mint egy tehervagon, amikor leszaladva a sínről az árokba fordul. Heréi összezsugorodtak, mint két apró mazsola. Egyetlen, durva kérdésre futotta elfúló tüdejéből.

• Megörültél?

Sarah arcán rózsaszín pír futott végig. Ha pofon vágják, az sem fájt volna jobban.

Feltépte a kocsi ajtaját és egy lendülettel a híd korlátjánál termett.

Rick nagyon rosszul lett. Ezer kérdés villant az agyába, és a felére sem tudta a választ. Alig múlt húsz, és nem érezte magát érettnek. A jövőjét olyan homályosan képzelte el, mint a szélvédő előtt elterülő látványt. Amiben biztos volt, az annyi volt, hogy nem érezte magát készen egy gyermek felnevelésére.

Még gyerek volt ő maga is. Visszakapcsolta a zenét, hogy elnyomja a gondolatait.

Sarah vékony ujjai rákulcsolódtak a korlát hideg fémjére. Vastag zománcréteg simult alulról a kezének. Sokszor átfestették már a vasat. A rozsda itt-ott kikezdte. A szél szemtelenül az arcába vágott. Haja zabolázatlanul kavargott ovális arca körül. A könnyek csípték a szemét.

Rick koncentrált a rádióra. A zene néha segített, hogy ne vesszen el a gondolatok áradatában. Eddig azt hitte, szereti a lányt, de amikor az kiugrott a kocsiból, tudta, hogy gyűlöli. Tanácstalanul verte az ütemet a műszerfalon. Nem tudott hideg fejjel gondolkodni. Menekülni akart a világból, a lehetséges felelősség elől. Nem tudta, mit akar Sarah, de abból, ahogyan közölte vele a hírt, úgy vélte, a lány meg akarja tartani a kicsit. Rick ezt nem akarta. Minden porcikája tiltakozott az események sodra ellen.

Három hónapja jártak. Sarah nagyon kedves volt, de Rick inkább csak a kedvét lelte benne. Kettejük közül a lány ragaszkodott jobban. Szülei elváltak, és alkoholista anyjával élt együtt. Rick szülei tehetőseknek voltak mondhatók, bár a gazdagtól messze álltak. A városban mindenki ismerte őket.

Sarah-t nem. 
Fél éve költöztek a városba, apja elől menekülve. A férfi, anyjához hasonlóan szerette az italt, csak ő verte is a lányt, az anyjával ellentétben. Az anyja legalább nem lett erőszakos, ha ivott.

Rick a lány felé fordult. A hátát látta. A kabátot cibálta a húzat, ugyanúgy, mint a lány haját. Máskor szívesen túrt a gesztenyebarna fürtökbe. Szerette szagolgatni a lány haját, vagy csak egyszerűen az ölére húzta a fejét.

Sarah ujjai elfehéredtek, olyan erővel markolta a korlátot. A csalódottság legyűrte, megtörte. Eleredtek a könnyei. Elhagyta az ereje. Összecsuklott.

Rick szenvtelenül nézte a lányt, amíg az leroskadt a földre. Még csak meg sem próbálta vigasztalni. Az egoizmusa legyőzte. Csak magára tudott gondolni. Végül, mivel a nap már eléggé elbújt a látóhatár szélén, kilépett a kocsiból.

A lány mellé sétált, aztán mellé guggolt. Keze bizonytalanul a lány térde felé tévedt, de nem merte megérinteni, mert tudat alatt ezzel is azt remélte, hogy meg nem történté teszi az eseményeket. Ostoba gondolat egy húszéves fiú elméjéből.

• Jól vagy, Sarah?
• Hagyj békén.
• Hazaviszlek.
• Nem kell.
• Hazaviszlek.
• Nem. Hagyj békén.

Rick kifogyott a mondandóból. Felállt és beült a kocsijába. Beindította a motort. Savanyú arccal bámult körbe.

Gyorsan sötétedett.

Letekerte az ablakot, és utoljára kiszólt a lánynak.

• Ne csináld ezt. Gyere velem. Meg kell beszélnünk a dolgokat.

Sarah ráemelte könnyáztatta arcát.

• Olyan vagy, mint a többiek. Nem szeretsz. Sohasem szerettél. Nincs miről beszélnünk.
• Megérthetnél engem is. - könyörgött a fiú. - Fiatal vagyok egy család alapításához. Nekem nem kell gyerek. Élni akarok.

Sarah elnevette magát.

• Élni? Na, tűnj el innen.

Rick nem tudta, mi a helyes ebben a pillanatban. Legszívesebben felhívta volna az apját, hogy tanácsát kérje. Az öve még mindig kioldottan tekeredett a derekára. Megigazította.

Sarah kiegyenesedett. Leseperte ruháját, majd megigazította a ruháját. Dacosan bámult a fiú arcába.

• Hord el magad.

Rick lenyelte, amit mondani akart. Elfordítva a kulcsot beröffentette a motort. Elgurult a lány mellől. Kopott autóját elnyelte a sűrűsödő köd. A zene foszlányait még vissza-visszahordta a szél.

Sarah megfordult.

• Élni akarsz? - kérdezte a semmibe üvöltve. - Adok én neked életet.

Ezzel átemelte lábait a korláton, és a mélybe vetette magát.

Found Footage: V/H/S (2012)

V/H/S (2012)

Rendezte: Sokan... Megtekinthető az imdb oldalán...

A Found-Footage speciális filmes műfaj. A legtöbb esetben, amatőr felvételekből összeállított, dokumentumfilmre emlékeztető jellegű elmesélése egy általában hihetetlen, valóságosnak mondott - pl. a reklámokban azt sejtetik, hogy amit látsz, megtörtént - de hamis történés. Ezért a rövidítése nálam csak simán FF, ami nem azt jelenti, hogy found-footage, hanem Fake Fuck, ami kb. nálam egyenlő a kamu-baszással, ami annyit tesz, felizgatnak, de átvernek... Fake Fuck!

Mert az FF filmek átverések. Mesterségesen elkészített képsorok, többnyire mesterien megszerkesztve, patikamérlegen adagolva az információt, amelyből összeáll végül egy hihetetlen esemény, látnivaló, történet.
Az FF filmek főleg kézi kamerával készülnek, a szereplők által. Valaki fogja a kezében, esetleg a homlokára, gomblyukba szerelt kamerán rögzíti a tartalmat. Azután van FF, ahol már ezt variálják egyéb kamerák felvételeivel, pl. térfigyelő rendszer, autóba telepített kém kamera, stb.
A lényeg, hogy elvileg valóságos eseményeket látunk. Ebből építenek fel egy fiktív történetet.
Az FF éppen ezért, a nézőt erőszakosan az eseményekbe rángató mivolta miatt - mert olyan, mintha tanúi lennénk valaminek - többnyire a horror és a sci-fi, az abszurd világába viszi a nézőt.
A kamera rángatózik... hirtelen vágások... szemcsés kép... töredezett időrend... esetleg egyéb maradék felvétel, amely "véletlenül" láthatóvá válik... bizonytalan lezárás. Ezek mind jellemzői lehetnek az FF-nek.

Found-Footage filmek a wikipédián. Angol szószedet, ettől függetlenül segít elmélyedni a témában. Ha végiglapozunk a címek között, kitűnik, hogy ezek a filmek zömükben a fantázia világába kalauzolják a nézőt. Ez különbözteti meg őket a dokumentum filmektől. Szóval a jelleg hasonló, épp csak a tartalom más. Az FF filmek lehetnek áldokumentum filmek. Ilyenkor a "megtalált" felvételeket összevegyítik egyéb felvételekkel, amelyeken esetleg fekete doboz felvételt hallhatunk, vagy egy a filmben fellépő témában szakértő személy szól hozzá az eseményekhez, melyeket látunk. Van FF film, amely végig csak az eseményt rögzítő képsorokat mutatja, lineárisan (Ideglelés), de van olyan is, amit "sorrendbe vágtak", felduzzasztottak egyéb, témához kapcsolódó képsorokkal, visszatekintésekkel (The Bay).

Az egyik első, jegyzett FF film a "Büntetés Park", melyben egy csapat hippit kergetnek meg a rend őrei egy sivatag közepén. Történetében már ez a film is elrugaszkodott a valóságtól, pedig speciális effektet nem tartalmaz. Egy évtized múlva az olasz realisztikus horror egyik legismertebb darabja, Cannibal Holocaust, használja fel a FF-et, egyfajta film a filmben koncepció keretein belül: Egy dokumentumfilm készítő csoport felvételeit találják meg a dzsungelben, amely megtekintése után megtudjuk, mi történt az eltűnt forgatócsoporttal. A fél elkészülte után rengeteg botrány főszereplője lett, a jól kezelt FF miatt. Az akkori, egyszeri néző nem készült fel az új stílus befogadására, rosszul értelmezte a látottakat, ezért elfogadta a látványt. A rendező, Ruggero Deodato tudna erről mesélni; ami azt illeti, a film rendezői kommentárjában mesél róla, milyen támadásoknak lett később kitéve a mozija miatt.

A V/H/S az FF műfajon belül szkeccsfilmnek tekinthető, mivel a film több, egymástól élesen különálló történetből áll, kevés kapcsolódási ponttal. Az egyik, a kerettörténet, ami összefogja a látottakat, a másik, hogy az összes FF epizód, egyetlen "gyűjteményből" kerül ki. Mintha egy ilyen kisfilmeket gyűjtő, egyfajta mozi fetisiszta válogatásából szemezgetnénk.

Van itt fiús bulit taccsra vágó női szeráf, leszbikus szerelmespár, gyilkossági hajlammal, vagy egy áldozati szertartásba botló részeg csürhe.
A történetek koherensen építkeznek, ezért sokszor mellékesnek tűnő bevillanások, apró részletek később, az egész megértésében fontosak lehetnek.
A V/H/S-t különálló filmélményként tagolt, töredezett mivolta miatt nem lehet nagyfilmként értékelni, ám mivel a legtöbb FF történetben tényleg nincs több szufla rövidfilm epizódnál, a szegmensek egyébként élvezhetőek, szórakoztatóak. A rendezők - voltak nyolcan - igyekeztek színesíteni a látottakat azzal, hogy kihasználva a technika adta lehetőségeket, többféle perspektívát használtak fel: szemüvegbe épített kamera, webkamera, stb. így igyekeztek ébren tartani az érdeklődést. A képsorok egyetlen komoly hátránya talán a realitás közeliség miatt ideges kamerarángások lehetnek.

Sajnos ez azonban az FF filmek egyik idegesítő velejárója. Igaz, ahogyan fejlődik a technika és a magánszférában található kamerák, felvevők minősége, lassan elhagyjuk az ilyen témájú filmekből ezeket a gyerekbetegségeket, mint a remegő kép. El is kell, hiszen a néző egy idő után immunitást fejleszt ki magában, a látottak miatt. Pont úgy, ahogy a modern világban már felszisszenünk, ha egy horrorfilm azzal az amatőr fogással él, hogy a szereplők azért nem tudnak segítséget hívni a telefonjukon, mert nincs térerő. A legtöbb esetben ezt már nem hisszük el. Az FF filmeknél a helyzet ugyanez; ha túl sok a "lényeget" nem mutató képsor, nem leszünk vevők a filmre, mert a néző, ha már "dokumentumról" van szó, látni akarja azt. Különös tekintettel arra, amit a rendező nem akar láttatni. (És ilyenkor szokták igénybe venni az utómunkát, a számítógép trükköket.

Mindenképpen látnod kell a filmet, ha szereted a műfajt. 2013-ban jött a folytatás és mivel van még benne kraft, várhatóak további részek.

A V/H/S azonban jól lavíroz...
70%

Alant videodrome véleménye, videóban:

Sorozatok: Mob City (2013)

Sorozatok: Mob City (Kezdés: 2013, de a folytatás még kérdéses)



Miután Frank Darabont kreatív összeférhetetlenség okán menesztve lett a "The Walking Dead" showrunnere szerepkörből, átnyergelt a TNT channel-hez, ahova átmentette néhány színészét a zombies sorozatból és elkészített egy hasonlóan nívós, filmélmény szerű kaleidoszkópot, ezúttal a negyvenes évek Amerikájáról, bemutatva a nyakkendős bűnözők és lepukkant rendőrök világát. Hogy lesz e folytatása a 6 részes képeslapnak, jelen idő szerint a jövő zenéje, ettől függetlenül a "Mob City" első évada kalandos szórakozás azoknak, akik a.) szeretik a negyvenes években játszódó kosztümös filmeket ill. b.) akik rajonganak a karakterközpontú, viszonylag lassú felépítésű, krimi-drámákért.




Joe Teague (Jon Bernthal) átlagos rendőr, ami az észbeli képességeket illeti, ugyanakkor átlagon felüli képessége van kiosztani egy nagy verést az arra érdemesnek, vagy éppen állni azt, ha ő kapja. Ügyei felgöngyölítésénél nem éppen az esze dominál. Csapatán belül némi tiszteletet azzal tudott kivívni magának, hogy ha komoly zrí van, ő az első sorban található meg, nem bujkál a többiek háta mögé. Homályos katonai múltjáról apró információ morzsákból rakjuk össze egy belül megtört, de krízis helyzetben hidegvérrel döntő és működő férfi lélekrajzát. Volt szerelme zsarolási ügybe keveredik. Joe rövid időn belül az események közepébe csöppen és bár a rendőrség érdeklődését is felkelti a város egyik komoly bűnözőjét érintő ügy, Joe amolyan magányos farkasként kezelve dolgait, szépen lassan beleássa magát a problémák mélyére. Egy idő után pedig kérdéses, hogy sikerül e életben maradnia és életben tudnia barátait, kollégáit, szeretteit.

Edward Burns (Ryan közlegény megmentése), Robert Knepper (A szökés, Hősök), Milo Ventimiglia (Hősök)

Bugsy Siegel (Edward Burns) kegyetlen, öntörvényű maffiózó. Kezelhetetlen ember, aki saját maga alatt vágta a fát, szembe ment bárkivel, hogy céljait elérje. Egyik terve, hogy miután 1931-ben Nevada állam igent mond a szerencsejátékra, Bugsy előre látva a jövőt, egy kaszinó-város tervez a sivatag közepére. Tervei veszélybe kerülnek, amikor kiderül, hogy egyik gyilkosságáról felvételek készültek, melyek a bíróság kezébe kerülve, azonnal kivonnák a forgalomból. Történetesen a zsarolónak köszönhetően Joe, a rendőr és Bugsy útja keresztezi egymást. A többit pedig látni kell. Néha a történelem és a film messzire elkerüli egymást, azonban a film élvezetén ez mit sem ront, hiszen nem a történelem lecke, hanem a szórakoztatás a lényeg.

Frank Darabont stílusos direktor. Képes mozit varázsolni a tévé képernyőjére. Ráadásul tud jól választani témát, ezért egyelőre úgy tűnik, amibe belenyúl, az a nézőnek szórakozás. A "Mob City" például még azoknak is érdekes lehet, akik nem vonzódnak a bűnügyi filmekért, vagy a kosztümös darabokért. Darabont filmje köszönhetően a kellő figyelemmel kiválogatott stábnak, visszarepít minket a múltba. A fényképezés minősége hozza a "The Walking Dead"-nél megszokott szélesvásznú érzést. A zene tökéletesen illeszkedik a képek alá, a színészek pedig egytől egyig remekek.

Hogy lesz e folytatása a 6 epizódos etapnak, egyáltalán nem biztos, hiszen Joe története nagyjából le lett zárva - persze kiskapu akad. Addig is, megtekintésre csak ajánlani tudom a sorozatot.

Figyeld:
- A filmbeli lövöldözések és leszámolások gyönyörűen vannak felépítve, fényképezve és többnyire lassítva. A hangkeveréssel olyan, mintha mi is a helyszínen lennénk. Ezek mellett még realisztikusak is.
- Rengeteg ismert arc köszön vissza, más sikeres sorozatokból. El sem kezdem felsorolni.
- Simon Pegg kivételesen nem humorizál. Illetve mégis, de nem úgy...
- Jon Bernthal mint Shane a "The Walking Dead"-ből, nem tudta sokáig élvezni a sorozat sikerét, amiért most Darabont itt kárpótolja. Megérdemelten. Bernthal eszméletlenül jó a vert verőlegény szerepében.

80%

Ha ezt látod, egy gödörből felnézve... baszhatod.