Súgd meg halálom - Tell Me How I Die (2016)

Súgd meg halálom - Tell Me How I Die (2016)

Rendezte: D. J. Viola

A film Mafab adatlapja: Tell Me How I Die (2016)

Megtekintés: Nagyon ráindultam a témák kevercse miatt, de az egyik műfajt elnyomta egy másik.

És innentől kezdve az érdeklődésem borzalmasan megcsappant. Pedig izgalmas a felütés és aki ismer, tudja, mennyire le tud venni a lábamról a jó fényképezés, a szélesvásznú látványvilág, a mozis hatás. Ehhez képest, az első fél óra erős kezdése után lassan a finom ötletek kivesznek a filmből és nem marad más, mint az unásig ismert, pszichopata és egyebek az épületben és kezdjünk szépen meghalni.

A film Viola első komoly mozis megmérettetése és annak azért nem rossz. Oké, a CGI hóvihar valami bűn-rossz lett, viszont nagyjából minden más egészen élvezhető. Így a film egy erős közepes, hiszen amúgy nem emlékszem, hogy lett volna benne bármi más kiemelkedő. mondjuk, engem általában a télies környezet, havazás, hideg kilóra megvesz filmen - egy-egy kivételtől eltekintve - itt azonban nem éreztem azt a zsigeri vonzódást, mint egyébként szoktam. (Még a "Vakító fehérség" volt hasonló hatással rám.)

Anna (Virginia Gardner, aki az Almanach tervből lehet ismerős, bár hiába láttam a filmet, nekem nem ugrott be. Ahhoz, hogy emlékezzem rá, ennél több - film - kell.), hogy kiegészítse egyetemista zsebpénzét, jelentkezik egy orvosi kísérletre. Valójában egy gyógyszerkészítmény tesztelése, azonban, mivel felléphetnek szövődmények, maradjunk annyiban, hogy valamennyi jelentkező egy kísérleti nyúl. Anna meg a legcsinosabb mind közül. (Nem mintha ez számítana...)

A csapat egyik fele placebót kap, a másik pedig valami agyserkentő tablettát. Az agyserkentés, meg mint már több hasonló filmből kiderült, néha együtt járhat a jövő ismeretével. Mintha az agyunk képes lenne olyan butaságra, hogy megfelelő anyagok segítségével stimulálható lenne annyira, hogy megismerhessük a lineáris idő folyásának azon részét, amely logikai úton még nem érkezett meg hozzánk. (Mi van? Te ittál???)

Amúgy de.
A film első felében megismerjük azokat, akikért majd később szurkolnunk kell. Mert amíg mi szurkolunk, addig valaki szurkálni fog.
Mi sem egyszerűbb, ha sci-fi horrort forgatunk, hogy vagy valamilyen idegen lényt helyezzünk a középpontba, vagy azzal dolgozzunk, ami a legkönnyebb horrorfilmes közegekben: teremtsünk egy gyilkost, aki levadássza a stáb többi tagját! Nem kell ide fifika és úri hancúr, amolyan szeretkezés az aggyal. Elégítsük ki az egyik legprofánabb emberi vágyat; vért! Vért forrón és sokat!

Az egyetlen, ami gyilkosunkat a többi killertől megkülönbözteti, hogy úgy tűnik, mintha az illető néha bizony előre gondolkodva, beelőzné a többieket.
Mint kiderül, a gyógyszer, amit dokink (William Mapother - Tom Cruise rokona) tesztel, nem friss készítmény. Egy korábbi tesztsorozatban részt vett egy fiatalember, aki a tablettákban lévő hatóanyagok hatását, amely szinte már isteni képességgel ruházta fel, a szokott módon nem megfelelően reagálta le és úgy vélte, a legegyszerűbb módja helyrebillenteni az agy kilengéseit, ha számára idegeneket, amúgy teljesen vétlen emberkéket kezd sorban legyilkolni. Innentől sajnos már nem is érdekes a mozi, leszámítva néhány időugrásos jelenetet, amikor szereplőink amolyan agybani időutazást tesznek a haláluk pillanatáig, de ez meg azért nem olyan nagyon érdekes, mert magát a szitut kimaxolta a Végső állomás sorozat vagy öt részben.

Szóval, bár bűnös élvezetnek merem a filmet ajánlani, sajnos nem lesz maradandó élmény és nem is az a történet, amit imádni fogok újranézni. A befejezés is kicsit összecsapottnak tűnt számomra, ami még ront az összképen.
A biztonsági őr halála a hóban volt a mélypont. De azért színészünk ráhajtott a legjobb egyedül szenvedő karakter díjára.

Erre mondom azt, hogy egynek jó.
Horrorkedvelőknek kötelező, sci-fi rajongóknak azonban kihagyható.

50%

Ha megtekintenéd:
- Súgd meg halálom (2016)

Azért van hasonlóság a Mapother fiúk között.

Gólyák - Storks (2016)

Gólyák - Storks (2016)

Rendezte: Nicholas Stoller, Doug Sweetland

A film Mafab adatlapja: Storks (2016)

Megtekintés: Reakcióvideót ne csinálj közben, mert a befejezés utolsó perceit ciki lesz visszanézni, ha érzelmesebb beállítottságú vagy.

Avagy, pityeregtem, mint egy kölyök és ezért a fene egye meg az animációs filmek készítőit - főleg az írókat - mert tudnak valamit. Vagy túl szentimentális leszek, ahogy öregszem, vagy ők tolják túl néha a zsepifaktort. Pedig a mese alapjában véve még csak nem is jó.
Igen, ki merem jelenteni, hogy a gólyák sok újat nem tesz hozzá a mese mitológiához, hacsak azt nem, hogy majdnem meggyőzik a gyerekeket arról, hogy volt idő, amikor szex nélkül születtek a gyerekek és a gólyák ezt élvezték. De könyörgöm, a gyermeknemzés egyik legjobb pillanata - elnézést kérve persze a nőktől - az maga a nemzés.
Aztán, a szülésről pedig nekünk, önző férfiaknak halvány fogalmunk sincs és sovinizmus ide, feminizmus oda, pont ezért nem leszünk soha egyenlőek a nőkkel: A gyermekek kihordásának csodája egyedül az ő kiváltságuk, nekünk férfiaknak sosem adatik meg - természetes viszonyok között, ahogy az "úr akarja" legalábbis biztosan nem. És nincs ezzel semmi baj. Bocsássatok is meg nekem, kedves nők, de ennek ellenére, hogy valakinek - lehetsz az te saját magad is - mindig bizonyítani akartok és ezért férfias munkákban is jeleskedni kívántok, azt megértem, de ti is értsétek meg, hogy ha véletlenül ki kell engem menteni mind a közel 130 kilómmal egy lakástűzből, azt inkább bíznám rá egy közel ugyanekkora férfi tűzoltóra és nem egy 80-90 kilós fehérszemélyre. Sértődés nélkül.

A "Gólyák" nem fifikás és az alapszituációt is ismered már unásig, arról nem is beszélve, mennyi mesében kerültek már szóba a gólyák, mint szállítómunkások. (Pl. ha jól emlékszem, a Jumbo-ban is.) Főszereplők, küldetés, gyermeket vissza a szüleinek és még véletlenül sem vissza a "feladónak", pedig arra is lenne igény. A fő gonosz és ördögi terve sem új már a témában, te magad is emlékezni fogsz vagy tíz hasonló mesére az elmúlt húsz évből. Van vicces mellékszereplő is, aki genya, ahogy meg van írva.
A néhány problémája közül pont az egyike az a forgatókönyvnek, hogy a karakterfejlődés alig jelenik meg a filmben. Aki rossz, azt első pillanattól felismered és úgy is marad. Aki jó, az meg jó. Konfliktus a figurák között alig akad.
Ha nem jut eszedbe semmi, ami kb. ugyanez volt, akkor rendereld be a történetet a Szörny Rt. alapjaiba. Aha, leesett.

A gyermekcsináló masináról sem tudunk meg semmit, pusztán azt, hogy ha valaki levelet küld neki a baba kívánsággal, akkor azt teljesíti, ám nem feltétlenül megfelelően. (Nate öcsikét akar és a gép simán elcseszi a rendelést...)

Hogy az alapja a filmnek nem túl erős, ezt írtam. Elég csak megnézni a két rendezőt, akik korábban miket is csináltak. Stoller több filmet írt már és rendezett: Lepattintva, Felhangolva, Rossz szomszédság. Mi ezekben a közös? Korrekt filmek, el lehet rajtuk rötyögni, ám semmi több és pár nap múlva nem sok mindent fogsz tudni felidézni belőle. (Na jó, Jason Segel lógó farka azért sokkoló volt a Lepattintva elején.)
Sweetland már sokkal jobb produkciókban képviselte a filmes szakmát - bár ú meg nem volt ezekben elég fontos tényező: Hihetetlen család, Egy bogár élete, Toy Story.
Összefogásuk eredménye egy kedves mozi, ami nem tartogat sok meglepetést és nem elég bevállalós.

A poénok összességében rendben vannak, csak kevés. Az üvegvakság felhozása azonban zseniális, igaz nincs eléggé kihasználva. A farkasok transformers átlényegülése sem rossz ötlet, de a sokadik variációra már elcsépeltnek hat.
Junior a gólya (Andy Samberg) és Tulipán (Katie Crown), a szülők nélkül maradt felcseperedő lány párosa között van kémia, működik a történet, bár, miért ne működne, ha nem erőltették meg magukat benne.
Azért mennyivel érdekesebb lett volna a film, ha nem törekednek annyira a hepiendekre és mondjuk ott vége a mozinak, hogy Tulipán becsönget a sosem látott családjához, majd... ...snitt és szereposztás.
Nem kell mindig mindent a szánkba rágni.

Azért ez a gyereket a gólya hozza motívum is eléggé kisajátította a babák keletkezésének mitológiáját, hiszen más kultúrákba teljesen más a babák érkezésének kisgyerekek számára befogadott szinonimája a szex helyett. Érintőlegesen azért a film szóba hozhatott volna párat, mondjuk a káposztaföldeken talált gyermekek legendáját, akár lefitymálva azt, hiszen a szülők nem járnak a káposztaföldekre, ezért kell, hogy mi, a gólyák vigyük el a babát, házhoz! - mondhatta volna Junior.

Ettől függetlenül a "Gólyák" tökéletesen beleillik a Disney, Pixar és Dreamworks mozik filmjei közé, annak ellenére, hogy a Warner hozta tető alá. Egy csipetnyi fűszer azért hiányzik belőle.

60%

Ha megnéznéd:
- Gólyák (2016)
- Szörny Rt. (2001)

Jajveszékelés - The Wailing - Goksung (2016)

Jajveszékelés - Kokszongi sirató - The Wailing - Goksung (2016)

Rendezte: Hong-Jin Na

A film Mafab adatlapja: The Wailing (2016)

Megtekintés: Embert próbáló feladat és bár jó hírét keltik a világban, szerintem erősen túlértékelt darab.

A film dél-Koreai darab. Dél-Koreáról pedig kb. annyit tudok, hogy "ferde-szeműek" és a Samsung legalább három gyárat működtet országunkban. A Samsung jelenleg a legnagyobb dél-Koreai konglomerátum.
Ezen kívül készítenek filmeket is, mint kiderült.
A "The Wailing" nem lesz soha a szívem csücske, mert bár próbáltam megkedvelni - tényleg sok jó kritikával találkoztam vele kapcsolatban - azért egyhuzamban végigülni a két és fél órát, még egy pörgősebb mozinál sem egyszerű. Ehhez képest ez a misztikus drámai horror meg lassan csörgedezik, épp, hogy csak nem zárul el a csapja.

Goksung - innen az eredeti koreai címe - városában mind több megmagyarázhatatlan és bestiális gyilkosság történik. Családi erőszakok, késelések, öngyilkosságok. A hatóság viszonylag hamar felfedezi a brutális eseteket, viszont azok megfejtéséhez semmilyen támpontjuk, segítségük nincs. Jong-Goo (Do Won Kwak) a helyi erők alacsony beosztású tisztje hamarosan személyesen is érintett lesz az esetek nyomozásában, mivel a kislányán is jelentkeznek azok a tünetek, amiket a korábbi gyilkosságok elkövetőin is észrevettek.

Mit lehet még elmondani erről a filmről, hogy ne nagyon szpojlerezzünk?

Egyfelől megjelenik benne az idegenektől való félelem. A japán férfit (Jun Kunimura) eleve ellenérzéssel fogadják, amikor még nem is tudják, hogy segíteni érkezett e vagy hátráltatni a nyomozást. Kunimura amúgy egy rendkívül foglalkoztatott Japán színész. Ugyan a lábát nem tudta megvetni Amerikában, de Tarantino Kill Bill-jébe még becsúszott.

A másik pontja a filmnek, a gyermekek felnőtté válása, elszakadása a szülőktől, amely itt "késsel fogható" formát ölt. (Gyilkolt...)
Itt jegyzem meg, hogy a kislányt, Hyo-Jin-t megformáló Hwan-hee Kim nagyon tehetséges gyerekszínész. Az ő erős játéka nélkül bukna az egész film. Ehhez még tudni kell azt is, hogy a kislány fél évig gyakorolt különböző táncstílusokat és testmozgást, hogy játékával hitelesebbé tudja tenni az ördögi megszállottságot. Method Acting, fiatalon.

Aztán, nem nehéz észrevenni, mennyire más a koreai színjátszás, mennyire színpadias az Amerikai horrorfilmekhez, sőt, a világ talán bármilyen színjátszásához képest. Ami nem valamilyen keleti. A keleti népek, azt kell észrevennem, néha túljátsszák, már-már ripacskodásik feszítik a mimikák, gesztusok és a szöveg visszaadását a nézőnek. Ez néha egészen zavaró is lehet és egy egyszerű Európai nézőt simán ki tud zökkenteni. A szinkronszínészeket sem irigylem, amiért ilyen filmeket kell magyarítaniuk.

A fényképezés szép, a hangulat nyomasztó. Hogy ne felejtsük el, mennyire a világ peremén történnek az események, gyakran megmutatják a helyszínül szolgáló hegyeket is.
Nem kiáltanám ki az év legnagyobb durranásának a filmet - megteszik ezt mások helyettem - és olyan kiemelkedőnek sem látom, mint a kiéhezett filmkedvelők, akiknek biztos felüdülés volt a sok kommersz munka után.
Azért Amerikában megvették forgalmazásra, ami nagy szó.

55%

Ha megtekintenéd:
- The Wailing (2016)