Karácsonyéj előtt - The Night Before (2016)

Karácsonyéj előtt - The Night Before (2016)

Rendezte: Jonathan Levine

A film Mafab adatlapja: The Night Before (2016)

Megtekintés: Könnyed szórakozás haverokkal. Meg a sör. Az kell mellé. Egy hét múlva úgy kisöprődik a fejedből, mintha ott se lett volna. Komoly!

Seth Rogen azért lett színész - vagy valami olyasmi - hogy átbulizza az életet és közben, tűnjön az ellenkezőjének, de folyamatosan propagálja a kábítószer használatot. Ezen törekvésében sok színésztársa segíti, ki néha néha, mások többször. Rogen szerencséje, hogy néhány poénja és a drogja üt, ezért mindig van valaki, akit magával ránthat agymenéseibe. Jah, hogy Rogen se nem rendező, se nem forgatókönyvíró? Hupsz, akkor tévedtem. De tuti rá írták a zsidó Isaac/Izsák szerepét, mert csak rá illik. Levine rendezőként nem túl ismert számomra, illetve a filmjeit nem különösebben kedvelem. A "Majd meghalnak Mandy Lane-ért - All the Boys Love Mandy Lane (2006)" korrekt kis kamarahorror volt, ám alig emlékszem rá. Volt hangulata. A "Bódulatról - The Wackness (2008)" totál lemaradtam. A "Fifti-fifti - Fifty-fifty (2011)" egyszerűen nem kapott el, bár témáját tekintve még akár érintett is lehetnék, de húsz perc után elveszítettem az érdeklődésemet. Az "Eleven testek - Warm Bodies (2013)" meg egyenesen a legnagyobb zombie-s baromság, amit csak ki lehetett találni a földön. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a film egy nagy sikerű tini-regényből "táplálkozott".

Ha lehet, mostani mozija - 2015-ös és eddig nem futottam bele magyar változatba, ami nem túl biztató ám - még egyszerűbb, mint az eddigiek, mert semmi másról nem szól, mint egy bulis éjszakáról. Erről a témáról pedig szerintem készültek már jobb filmek is. (Lidérces órák) Meg hasonlóak: A bébisintér - The Sitter (2011), Project X - A buli elszabadul (2012) vagy esetleg másnap rakjuk össze, mi történt előző nap: Másnaposok - The Hangover (2009).
Aztán vannak összetettebb filmek, amelyek az ünnepekkel és azon belül a karácsonnyal foglalkoznak. A legtöbb pedig jobb ennél a szösszenetnél, amelyet ugyan öten dobtak össze forgatókönyvnek, mégis kissé szétesett, darabos, főleg egymásra pakolt jelenetekből álló humorhalmaz, amely nálam ott megdőlt, hogy egy este eseményeibe annyi kalandot és drogozást szuszakoltak bele, hogy a legkevesebb, hogy Isaac barátunk megúszta egy közepes orrvérzéssel és nem a patológián kötött ki, kiterítve.

Az egész film tehát nagyjából egy bulihelyszín kereséséről szól illetve az odaútról, valamit főhősünk, Ethan (Joseph Gordon-Levitt) lelkéről, amelynek el kell fogadnia, hogy lassan felnőtt ember és ideje karácsonykor nem a barátaiba kapaszkodnia - sem részegen és sem érzelmileg - hanem elindulni a saját útján, lehetőleg egy arra érdemes partnerrel. Ha úgy vesszük a film több rétege így az útkeresésről szól. Mind helyszíni, mind életvezetési módon. Kezdetben Ethan esendősége okán támaszkodik haverjaira a karácsonyi ünnepen, hiszen egy részeg sofőr miatt egyszerre veszítette el a szüleit. Ez érthető. De a karácsonyi bulizás lassan szokássá és kötelezővé vált, ezért nyolc évvel később a barátok hatására ideje mást kitalálniuk az ünnepre, hiszen a másik kettőnek is van élete, amiben helyt kell állniuk, nem lóghatnak mindig a barátjukkal. Azért csendben megkérdezem: Miért nem? :)

Ethan, Isaac és Chris (Anthony Mackie) az egyik bulizás alkalmával információt szereztek arról, hogy van valahol a városban egy titkos helyen tartott, minden bulik bulija, ahol a csapból is ital folyik és annyi a drog és a nő, hogy sosem telsz be vele. További éveiket ennek a bulinak a felkutatásával töltik és közben elfelejtenek örülni annak, amijük van. Elvégre egyik buli olyan, mint a másik, ha a barátaiddal vagy, nem? Azért, mert a sör csapból folyik és nem dobozból iszod, a buli minősége és ideje nem triplázódik meg, hacsak nem vagy egy sznob, akinek pezsgőt kell innia, kaviárt enni, hanem beéred a virslivel, mustárral.

A fiúk persze valamiért felakarták hajtani a kecsegtető parti helyszínt, de mivel pár év után sem sikerült ráakadniuk a nagy fehér bálnára, eldöntik, hogy az idei lesz az utolsó közös agymenéses alkoholfogyasztós hányjuk magunk alá és következő évben kissé komolyabban veszik az életet és a családra, sikerre koncentrálnak. Nem mintha nem férne bele az év egy napján ez az ereszdelahajam, de ők tudják.

Véletlenül Ethan kezébe kerül három meghívó a titkos bulira, amelyre oly régen vágytak és mivel maga az őrület csak tíz után szabadul el, a fiúk az estét egyéb módokon kívánják elütni addig. Persze történik velük sok baromság, vicces és kínos dolog, mire lassan kibújik a szög a zsákból és rádöbbenünk, hogy a film valójában egy fejlődéstörténet és Ethan világlátásának megkomolyodásáról mesél. Meg egy kicsit Isaac életéről, aki rágörcsölt a babavárásra és újra el kéne lazulnia. Meg Chris sportkarrierjéről, amely mintha rátelepedne az anyjával ápolt kapcsolatára és ez nem jó. Egyik szitu sem kellemes. A srácok így a buli alatt szembesülnek vele, hogy azért, mert esetleg karácsonykor nem együtt fognak bebaszni és okádni egy sarokban, még örökké barátok maradnak és ha problémáik vannak, segíthetnek egymásnak, ezen semmi nem változtat. Sem siker, sem magány, sem gyerekvállalás. Így végül kiderült, hogy valahol mélyen még mondanivalót is sikerült beleerőszakolni az alapötlet nem éppen szűz micsodájába.

Kapunk szokásos altesti poént, meg olyat is, amire nem emlékszem egy hét múlva és olyan remek mellékszereplőt, mint James Franco, akinek a legjobb duma jutott a filmben: - "Azt hittem meleg vagy! - Ma este nem!" vagy Michael Shannon, aki pár éve rendőrként üldözte Gordon-Levitt-et a Fék nélkül című akció marhaságban.
A filmre figyelni kell, mert a három szereplő sokszor vág egymás szavába, szinte követhetetlenül és rengeteg ismert vagy rejtett utalás van a filmbe pakolva, amiket dekódolni kell. Szórakoztató mozi, de felejthető és nem is lesz a kedvenc karácsonyi filmem. Azért érezhető, hogy a forgatókönyv inkább a drámai momentumokra fókuszált rá erősen és a vicces dumák főleg rögtönzésekből lett összevágva. Talán ez az egyik oka, hogy a film kissé töredezett, amit korábban említettem.
Női szereplőnek még beletették Lizzy Caplan-t, de őt nem különösebben kedvelem. A Cloverfield nem miatta volt nézhető a "Lánybúcsú - Bachelorette (2012)", mint film, számomra értékelhetetlen és legutóbb a Szemfényvesztők 2.-ben cukiskodott. Mondjuk ott nem zavart annyira, habár lecserélni rá az első rész két üdvöskéjét sajnálatos döntés volt.

60%

Ha szeretnéd látni: T H E  N I G H T  B E F O R E

Bastille nap - Bastille Day (2016)

Bastille nap - Bastille Day (2016)

Rendezte: James Watkins

A film Mafab adatlapja: Bastille Day (2016)

Megtekintés: A trailer alapján azt hittem, megint egy Luc Besson akciófilm. Hát nem, de így sem sokkal jobb a helyzet.

Idris Elba-ból akció hőst akarnak faragni. Ebből a filmből kiderült. Szerencsére a helyzet nem olyan rossz, mert nem akarták elhitetni velem, hogy legyőzhetetlen szuperférfi. Amikor verekszik, kap ő is rendesen, pedig valami ex-ügynök vagy mi, azokat, meg mint tudjuk - Bourne sorozat, Besson filmek - megérinteni is nehéz, nemhogy elcsépelni. Mivel Elba neve még nem garancia a sikerre, viszont pénzt ölni a szereposztásba nem volt mód, egy feltörekvő sorozatszínészt még be tudtak szuszakolni a kötelező mellékszerepbe, az egykori Robb Stark személyében. Richard Madden már nem olyan fiatal, mint pár éve, amikor Westeroson harcolt apja igazáért és a szemét is feleslegesen húzták ki sminkkel - mert a szempilláit biztos buzergálták valamivel - és szerencsére mint második fontos szereplő, az ő karakterét sem nagyították fel akció közben. Oké, menekülésből nem gyenge, de azért a "Szemfényvesztők" szintű marhaságokat kihagyták ebből a moziból. A karakterek épp annyira hihetőek és akciósak, amennyit még elbírok hinni. Hogy legyen Eyecandy, bekerült még a zavarodott megvetített naiva szerepkörbe Charlotte Le Bon, aki Zoé szerepében bambi szemű és néhány francia rossz arc, akik az ellent prezentálják.

A történet háttere első körben politikailag friss (2015-2016) és még akár hihető is. Hangulatkeltés, felsőbb körökben, hogy azután legyen ok a migráncs* kérdéssel foglalkozni: Franciaországban balhét kavarnak erőszakkal, nálunk posztereket húznak fel, ragasztóval. Persze, a feszültség fokozása miatt hamar kiderülnek turpisságok és főszereplő zsebtolvajunk, Michael (Madden) egy komoly terrorakció kellős közepén találja magát, amelyből egy tanácsadóként elvileg a háttérben mozgó ex-CIA ügynök igyekszik kivakarni, miután rájön, hogy Michael nem hazudik azzal kapcsolatban, hogy véletlenül keveredett az ügybe. Innentől macska-egér párharc alakul ki a rendőrség, a bűnözők és főszereplőink között és hozzájuk csapódik még kicsi Zoé. Mindezt egy nappal az ország egyik legnagyobb ünnepe előtt egy nappal, ezért is van olyan kevés idő megtalálni a további akciók főkolomposait. Aztán van pár meglepetés.

Tucat akciófilm, alig emelkedik ki az átlagból. Elba simán lecserélhető lett volna Statham-re, aki biztos épp nem ért rá. Azért a sok rövid vagy/ill. mellékszerep után ideje volt egy főszerepnek is a fekete színész filmográfiájában. Ha ezen a vonalon marad, akkor jöhet még, mert nem olyan rossz. Madden színészi vénája még nem győzött meg nagyon, de vígan ellavíroz ebben a tolvaj szerepkörben és hozza a filmbe a humort is. Az akció jelenetek elég közepesek, de kiemelném a zárt teherszállítós verekedést, mert az egészen pofásra sikerült. A történet a Trónok harcán edzett nézőket nagyon nem fogja meglepni, ennek ellenére egy esti filmnézéshez ajánlott a mozi.

Watkins a 2008-as "Gyilkos kilátásokkal - Eden Lake (2008)"hozta be magát a köztudatba és nagyjából tőle datálható Michael Fassbender felemelkedése is, ha nem számítjuk ide a 2006-os 300-at. Abból a filmből magával hozta Kelly Reilly-t egy viszonylag fontos szerepbe, ami viszont közel sem volt olyan komoly munka, mint a női főszerep az Eden Lake-ben. Charlotte Le Bon-t pedig nem rég láttam a Kötéltáncban, ahol bájos arca már korábban elbűvölt. Watkins is mintha lassan kapaszkodna fel egy képzeletbeli rendezői renomé hegyen. Eddigi filmjeihez képest előrelépés a mozi, de talán a stílusa itt jött ki a legkevésbé és a feszültségkeltés sem olyan erős, mint az Eden Lake-ben vagy a Fekete ruhás nő-ben - The Woman in Black (2012).

- Kaphatok egy fegyvert? - Nem, de pofán lőhetlek eggyel. - Nem, akkor inkább hagyjuk.

Amiről eddig nem beszéltünk, hogy a film közel állt hozzá, hogy ne mutassák be, a témájának aktualitása miatt. Az alábbi linken pontosabb információkat kapsz: 2016.július.14. Nizzai terrortámadás.  A filmet úgy mutatták be végül Franciaországban, hogy a mozi üzemeltetőire bízták a döntést, hogy vetítik e vagy sem. A terrortámadás során 84 ember halt meg és 200 sebesült meg! A terroristák mindezt a nemzeti ünnepre időzítették. A film így egy lehetséges verziónak is megfelelne, habár a forgatókönyv sokkal korábban készült, mint ami később valósággá lett. Watkins-nek ebben nincs felelőssége, pusztán ráhibázott. Azt tudjuk, hogy sok film bemutatójával kapcsolatban voltak gondok, ha azok összecsengtek esetleg a valóságban történt eseményekkel.

65%

Ha szeretnéd látni: B A S T I L L E  D A Y

* A migráncs itt nem feltétlenül a határnál kerítést szaggató bevándorlókban merül ki, hanem akik már Franciaországban élnek épp csak még nincs meg az állampolgárságijuk vagy letelepedési engedélyük illetve egyéb okok miatt idegenként tekintenek rájuk. Mondjuk, ez pont Franciaország esetében fura, hiszen nagyon vegyes a lakosság összetétele és talán náluk a legnagyobb a fekete bőrű népesség száma.

Jégkatonák - Ice Soldiers (2013)

Jégkatonák - Ice Soldiers (2013)

Rendezte: Sturla Gunnarsson

A film Mafab adatlapja: Ice Soldiers (2013)

Megtekintés: B film, az összes stílusjeggyel, viszont nívós fényképezéssel és remek helyszínnel. Szigorúan egyszernézős.

Gunnarsson 1978-ban összefényképezett egy rövidfilmet, majd a nyolcvanas évektől folyamatosan producerkedett és rendezett, főleg televíziós és dokumentum munkákat. Ha így nézzük, az idős direktor nagyon nincs otthon a sci-fi és horror témában, ezért mozija döcögős és steril. Még a legtöbb spirituszt a film eleji mészárlásban érhetjük tetten, míg a továbbiak egy tévéfilm határán egyensúlyoznak.

Dominic Purcell filmszínészi munkásságának egyetlen jó döntése az volt, hogy beszállt a Szökés című bűnügyi-akció sorozatba. Innentől és odáig csupa B filmben alakított mellék és főszerepet, amelyek nagy része nálunk még a tékák polcaira sem jutott el nagyon. Ezt a szösszenetét is három év csúszással van szerencsém megnézni, és csak azért nem fikázom szarrá, mert nézhető.

A forgatókönyvért Jonathan Tydor nevű egyén felel, aki 26 év alatt összesen nyolc filmes munkában vett részt és ebből az első kifejezetten kult gyanús nálam. 1990-ben valahogy kiókumlálta a kilencvenes évek egyik legjobb Dolph Lundgren film történetét. Legalábbis nekem nagy kedvencem volt a Sötét angyal - Dark Angel (1990), amelyben repülő cd vágta el az emberek torkát és egy földönkívüli csáklyázta meg az emberek homlokát. A film dinamikáját még megdobta a tapasztalt rendőrnyomozó (Lundgren) és nyalka, de akcióban szinte szűz és kéretlenül nyakba varrt ügynöktársának kombinációja, amely két évvel előzte meg a nálunk valamiért sokkal sikeresebb 2008 - A patkány éve, című akció-sci-fi-horrort, amelyben a két nyomozó közötti felállás kísértetiesen hasonló volt. Tydor itt volt a csúcson és ezt a sikert szerintem későbbi munkáiban nem sikerült elérnie, ezért simán hívhatjuk egykönyves szerzőnek. A Jégkatonákban leporolta a szupererős humanoid lények ötletét, csak ezúttal nem idegen bolygó polgárai irtják az embereket, hanem egy szovjet kísérlet gyilkos mutánsai. A külsejük azonban nagyjából megfelel a Sötét angyalban szereplő Matthias Hues küllemének, ezért úgy vélem, Tydor fantáziája vagy erősen korlátolt, ha ijesztő és véreskezű figurákat kell vászonra álmodni, vagy fiatal korában egy szőke égimeszelő verte állandóan laposra az iskola mögött és azzal törleszt, hogy az illető fizimiskáját legyőzendő ellenfelekre vetíti ki forgatókönyveiben.

A történet kb. megfelel A dolog című Carpenter mozi alapjának, csak itt nem jégbe fagyott idegen entitás őröli fel az emberek kis csapatát, hanem három kísérletben előállított katona, amelyeknek szent feladata, hogy háborús helyzetben, idegen területen bevethetőek legyen és bárkit legyilkolhassanak. Ebből kiindulva borítékolható, hogy a Purcell által alakított Malraux nevű karakter fog szembeszállni a három humanoid megjelenésű gyilkossal - írnám, hogy emberek, de különleges képességeik és előállításuk okán inkább nézném őket egy terméknek vagy kísérlet végtermékének, mint emberi lénynek - és a többiek békésen asszisztálnak hozzá, hogy halomra gyilkolják őket. Ötven perc megtekintés után a második tippem be is jött. Michael Ironside sajnos már sosem fog karizmájának megfelelő szerepet kapni, ahogy öregszik. Húzónévnek - bohócnak - még megfelel, de rá nem lehet építeni. A női főszereplőnek meg hiába volt eddig hetven filmes munkája, mert egyszerűen azt sem tudom, ki az... És hiába kedvelem a Kanadai születésű indián színész, Adam Beach-et, ha egy hónapon belül ez a második mozija, amiben jelenléte kimeríti a feleslegesen megkapott szerep típusát. Az Öngyilkos osztagban tudjuk mi történt vele, nem spojlerezem, ebben meg az ötvenedik percig nem sikerült felfedeznem, ezért vagy korábban kinyírták, vagy még nem szerepelt eddig, vagy besütött a délutáni napfény egy pillanatra a monitoromra és az kitakarta a színészt. Csak az lehet. Ha előkerül, azért megemlítem. Szóval, ha a szereposztásból indulok ki, akkor erősen B szaga van a projectnek. Ha abból, hogy 2013-ban, majd 2014-ben és 2015-ben nem sikerült megnéznem, akkor szintén úgy vélem, a film hendikeppel indult az érdeklődési listámon.

Round Two - avagy a második fele:
Az 55. percben előkerült Adam Beach! Azért biztató. És a figurája sem rossz. A többi szpojler lenne. Össze kéne dobnom egy listát filmekről, amiben valamelyik szereplő közel egy óra után jelenik meg és mégis ismert színész. (Pl. Kevin Spacey - Hetedik és tsai.)
Azért van némi irónia Beach alakításában, amikor azt mondja, hogy azért tudja, merre tart a három gyilkos - nyomaikat kiolvassa a hóból - , mert indián és még hozzáteszi: - "De jól esett ezt kimondani!" - már, hogy származását tekintve őslakos. De mi ennek a funkciója, ha nem burkoltan felhívja a figyelmet arra, hogy milyen mostohán bánnak az indián őslakosokkal, beleértve például színészeiket?

Akcióra sok nem maradt a költségvetésből. Kifejezetten fájó az összecsapottsága a film végének, mert kevés plusz pénzből ütős kis akciót lehetett volna még rádobni, eleve azzal, ha az autós üldözés lezárása nem kulminál egyetlen robbanásban. A végső bunyó sem kifejezetten ötletes. Mostanra az ilyesmi lelombozza a nézőket. A CGI szintén ótvar. Egy nagy stúdió kezében lehetett volna A akciófilm is, így B sci-fi hajolt a horrorba.

A film utolsó húsz perce meg nagyon ismerős volt valahonnan. Mintha Dean R. Koontz írt volna hasonló témájú regényt, amelyben valami bérgyilkos vagy egyéb kísérlet célja az volt, hogy minimális harcászati erővel likvidálni egy külvilágtól elvágott kisvárost. Az alapfelvetés régóta motoszkál bennem, és magam is gondolkodtam már novellaötleten, amelynek lényege hasonló lenne, de így, már nem érzek késztetést a megírásra, hiszen nagyjából visszaköszönt a történet a filmből. Azért hagytak ki némi ziccert és elég olcsón és gyorsan fejezték be a filmet. Volt WTF pillanat is és a film végi csavarra nem számítottam, ami miatt plusz százalékot érdemel a mozi. Azért Gunnarsson-nak még kell gyakorolnia a befejezéseket, mert kicsit többet vártam volna a stáblista érkezése előtt, mint amit kaptam.

55%

Ha szeretnéd látni: J É G K A T O N Á K

vagy: Jégbe fagyott gyilkosok