A főnök - The Boss (2016)

A főnök - The Boss (2016)

Rendezte: Ben Falcone

A film Mafab adatlapja: The Boss (2016)

A poszter is csúsztat: A filmben Renault
(Peter Dinklage) tart kutyákat.

Megtekintés: Alapból megnézem Melissa McCarthy filmjeit, amint kijönnek, pedig kb. azon a szinten mozog, mint Adam Sandler...

A magyar előzetes csúsztat, mivel Michelle Darnell (Melissa McCarthy) nem állítja, hogy ő lenne a leggazdagabb nő Amerikában. Valahol közelebb van az ötvenedikhez.

Az egész film annyira eredeti, akár a címe. A főnök. Semmi szójáték, elvontság, csak egy szimpla szó. Ráadásul, ha már itt tartunk, a cím nem is feltétlenül a filmről szól, mert bár McCarthy a film elején valóban vasmarkú és könyörtelen üzleti vezető, a továbbiakban ez már nem lesz annyira releváns, hogy a címmel jól jellemezzük a filmet is.
Ha ez a film húsz éve készül, akkor tuti, hogy John Candy kapja a főszerepet - valójában nem, mert bár hihetetlen, de a hasas komikus már 1994-ben itt hagyta földünket - , hiszen a történet szerint "hősünk" kezdetben magasan fenn csücsül, hatalommal a kezében, majd hatalmasat esik, hogy ismét talpra álljon, plusz, kiderül az is, hogy mi oka van annak, hogy a pénzt hajszolja, míg az emberi kapcsolatokat kerüli. John Candy nem azért kapta volna meg a szerepet, mert tipikusan olyan figura, aki jól adja a gazdag szemétládát, hanem mert szimplán kövér és ha érzelmesnek kell lenni, akkor abban is jó. Mivel a remek kövér férfiszínészekből híján vagyunk, ezeket a karaktereket most felmarkolja McCarthy és hát azt hozza ki belőlük, amit ki tud. Jelen esetben nem sokat.

Ez vastagon a színésznő-producer hibája is, hiszen benne van a keze a forgatókönyvben, akárcsak párjáé, a rendező Falcone-é. Plusz egy fő. Hárman sem képesek egy végig érdekes mozit összehozni és a humort is apránként csepegtetik bele, azt is a profánabb fajtából. Lassított verekedés, csetlés-botlás, és vulgarizmus. Nagyjából itt ki is merül a film humorbázisa. Felröhögtem magam is, mert amikor a sütiárus lányok egymásnak esnek, abban van potenciál, de sajnos, ahogyan az egész filmből, ebből a jelenetből is csak a minimumot tudják kihúzni.

McCarthy viszont legalább szerethető, ellentétben a korábbi, Tammy című fiaskó után, amiből mostanra annyira emlékszem, hogy nem tetszett. Itt McCarthy egy árvaházban felnőtt, problémás személyt alakít, Michelle Darnell-t, aki később, miután csírájában kiégeti magából a szeretetet, hogy ne érje érzelmileg több sérülés, egyetlen dologra koncentrál és ez az üzleti életben való megmérettetés és siker. Megy is minden, akár a karikacsapás, míg végül némi fehér nyakkendős bűnözés miatt simán kap fél év letöltendőt, amely után nehezen megy a talpra állás. Szerencsére, korábban a keze alatt dolgozott egy eltökélt titkárnő, Claire (Kristen Bell) aki ki tudja miért, lelkiismeretétől hajtva befogadja kis lakásába, amíg az egykori milliomos ismét összeszedi magát. Persze, ahogyan elvárható - Disney mélységű családi filmek formuláját követve - kezdetben egymás agyára mennek, majd lassan közelednek a lelkek egymáshoz, míg barátokká nemesedik kapcsolatuk, hogy végül, egy egymásnak feszülés után, némi sértődést és balhét követően, kiderüljön, hogy megbonthatatlan kapocs alakult ki közöttük, amely felér egy családi közösséggel. Ennyire egyszerű a történet. Az már csak hab a tortán, hogy sikerült egy tök fölösleges és elripacskodott szerepre beleszuszakolni mindenki kedvenc Tyrionját, Peter Dinklage-t, hogy eljátsszon egy halovány intrikust.

Három percig szájpecekkel hülyéskedni két perc után nem vicces.

A női szereplők egy része még nem játszott korábban filmben. A langaléta Crystal-t megformáló Eva Peterson kifejezetten kellemes az energikus balhés lány szerepében. Remélem, vele találkozom még, mert van benne potenciál.

Sajnos, jó szívvel nehéz a filmet ajánlani, hiszen a legjobb poénok, amiket sikerült beleszuszakolni a műbe, vagy erőszakosak, vagy homoszexuális felhanggal rendelkeznek. Persze nem olyan alpári, mint Sacha Baron Cohen vagy olyan bugyuta, mint sok Adam Sandler poén... ja, de van annyira bugyuta. Egyszer, ha unatkozol és láttad a Tammy-t, akkor ennek is adhatsz esélyt. Ha a Tammy tetszett, akkor ez is fog. Nem éri el a Kém színvonalát, de ez a mellékszereplők ismertségi foka miatt érthető.

Ha szeretnéd látni: T H E  B O S S (2016)

50%

Falcone nagyon beleszeretett kis dundi feleségének csülkeibe.

Csalétek - Bait (2012)

Csalétek - Bait (2012)

Rendezte: Kimble Rendall

A film Mafab adatlapja: Bait (2012)

Megtekintés: A Sharknado és társainál leheletnyivel jobban összefércelt cápás horror, igaz, komolyabban is veszi magát, ami kicsit ront az összképen.

Első nézésre olyan érzésem volt, hogy a film rendezője, Kimble Rendall jól ismeri többek között a közelmúltban elhunyt rendező, David R. Ellis munkásságát. Hasonlóan felépített történet, fiatal és jóképű szereplők, legalább egy ismert név, kiszámítható és pörgős cselekmény és akció közben némi gore is jut két vágás közé. A Bait kissé hasonlít a "Kígyók a fedélzeten-re - Snakes On A Plane (2006)" - amennyiben itt is van akció, feszültség, húzónévnek a Kés alatt sorozat sztárja, Julian McMahon, bűnöző karakter, béna mellékszereplők, katasztrófa jelenet, vegyítve véres balesetekkel (Egyikben egy férfi nyakába fúródik pezsgős üveg, másikban elszabaduló hajócsavar találja telibe egy hölgy arcát.) Végül csapdahelyzet, módszeresen elhalálozó karakterek, necces végső megoldás és végül felszabadulás.
Persze nem Ellis érdeme a történet felépítése, hiszen a legtöbb katasztrófafilmre jellemző lépésekből tevődik össze mind az ő legjobbjai - Végső állomás 2., Kígyók a fedélzeten - mind pedig Rendall mozija. Ellis-t csupán azért mertem kiemelni, mivel rá hatványozottan volt igaz, hogy jól játszik a klisékkel és akciójeleneteit - a kaszkadőrös múltjára való tekintettel - tökéletesen felépítette és remekül tudta összevágni, színesíteni sok apró részlettel, ami már nem annyira jellemző hasonló filmeknél.

Feltételezem, hogy vízen lebegő szörfdeszkát
nem képes egy cápa orra így eltörni,
anélkül, hogy a rajta ülő ember meg ne szakadjon szét.

A Csalétek tökéletesen klisés felépítésű forgatókönyvre épül, kiszámítható, ennek ellenére, mivel rendesen pörög és több szálon is, nem lesz unalmas és szórakoztató esti filmélmény. A cápa elkészítése itt sem a legerősebb. Hiába sírt Spielberg annak idején, mikor készítette a Cápát, mivel élőben nem láttam még a fenevadat, engem az ő verziója győzött meg eddig leginkább. Itt legalább olyan bénán néznek ki a dögök - elnézést kedves cápavédők - mint a sokkal korábbi és legalább ennyire szórakoztató "Háborgó mélységben - Deep Blue Sea (1999)".

Ráadásul a deszkaroppantó karambol után
Rory még bőven eszméleténél van a vízben.

Adott két vízi-mentő srác, akik között nem csak a baráti kapcsolat erős, hanem hamarosan a rokoni is, amennyiben annak vesszük, hogy Josh (Xavier Samuel) el fogja venni Rory (Richard Brancatisano) húgát, Tinát (Sharni Vinson). Mivel kell a drámai feszkó, Rory karaktere hamarosan elhalálozik - A Cliffhangerben pl. az egyik hegyi-mentő barátnője zuhan le a másik hegyi-mentő kezei közül a mélybe, hogy végig legyen feszkó a két karakter között - ezért Tina, hogy felejtsen, letiplizik Josh életéből egy időre. Persze, pont, amikor visszatér és elvileg még be is pasizott, akkor kezdődik a katasztrófa helyzet, amelyben a korábbi drámájukat végül vagy meg tudják oldani és feldolgozni, vagy nem. Bármilyen fura, az alaptörténetekben általában a karakterek megtudják...

Rajtuk kívül még egy maroknyi szereplő kerül szorult helyzetbe - ismét mintha egy kicsit túl sokan haltak volna meg a balesetben, akárcsak pl. a Daylight (1996) című Stallone filmben, ahol meglepően sok autót emészt fel a vegyi robbanás az alagútban, ennek ellenére alig tucatnyi szereplő marad életben, akiket majd ki kell menteni - és kerül csapdába egy nem túl nagy áruházban, amelyet hamarosan svédasztalnak fog használni egy emberevő cápa. Vagy több, mert a parkolóházba is jut belőlük. A szereplők nagyjából igyekeznek összefogni a veszély ellen, de nem könnyű, mert vannak érdekellentétek és sérültek is, így előkerülnek a szokásos karakterek közötti balhézások és korábbi, akár a filmen kívüli félelmek és sérelmek. McMahon habár sokat nem tud ehhez hozzátenni, azért kibillenti a mozit a totál Zs kategóriából, igaz, árnyalatnyival. Vinson helyes pofi, de annyira egyszálbélű, hogy végig védve van a filmben, hiszen a cápának sem kell. Viszont fürdőruhában meg lehet gusztálni és amilyen törékeny, olyannyira energikus. Őt mondjuk azóta kedvelem, mióta főszerepet nyomott egy Home Invasion moziban, a "Te következel - You're Next (2011) címűben, amelyről már korábban írtam. Az mondjuk egy sokkal erősebb mozi.

A helyszín eléggé díszletszagú. A vágás is hagy kívánni valókat maga után és egyik-másik CGI - a hullámok elnyelik a partot és az embereket az utcán - effekt simán Asylum videó színvonal. A zene kellemes, a szereplők nagyja közepes vagy idegesítő. Izgalom azért a zárt helyszín ellenére is jutott a filmbe és a logikátlanságok még épp elfogadhatóak. Azért, ennyi producerrel, akik a film elkészítésén fáradoztak azért lehetett volna sokkal erősebb munka.
Egynek, besörözve, jó!
Erős közepes. Mélyebb elemzést nem igényel.

55%

Ha megnéznéd: C S A L É T E K

vagy: B A I T

Töfi:
- Mivel a film külföldön sikeresnek volt mondható - egyedül Kínában sikeresen összekeresett 20 milliót!!! - meglebegtették, hogy készül folytatás!
- Hogy mennyire bonyolult egy filmet összedobni, mi sem bizonyítja jobban, hogy a kiskutyát, a pomeránit három különböző kutyus "alakította".
- Bakik: Az autók nem vízállóak, ezért ha víz alá kerülnek, fokozatosan megtelnek vízzel és közben az orruk lefelé bukik. A szökőár után látható rengeteg hulladék, amely a közértben lebeg a vizen. Ezek nagy része flakonokból áll, amely azt feltételezi, hogy üresek lehetnek, hiszen amelyik műanyag flakon tartalmaz folyadékot, az azonnal elsüllyed a vízben. :)

Cloverfield Lane 10. - 10 Cloverfield Lane (2016)

Cloverfield Lane 10. - 10 Cloverfield Lane (2016)

Rendezte: Dan Trachtenberg

A film Mafab adatlapja: Cloverfield Lane 10. (2016)

Megtekintés: Remek kis kamaradráma, meglepetésekkel, egy "elsőfilmes" rendezőtől.

Remélem, hogy Trachtenberg fog még kapni lehetőséget egész estés filmek forgatására, mert ahhoz képest, hogy nagy rutinja nem volt ezek készítésében, elég korrekt kis thrillert rántott össze az amúgy nem túl vaskos alapanyagból. Persze, azt se feledjük el, hogy ha a forgatókönyvet okosan nem vonják össze a pénz előteremtő stúdióban egy korábban bemutatott és sikeres found footage mozival, a jegyeladásokból befolyó bevétel töredéke lehetett volna a végeredménynek, a két főszereplő karizmájának vagy inkább szakmai respektjének ellenére is.

A korábbi film a Cloverfield, amely New Yorkban játszódott és egy búcsúbuliból indult, hogy a főszereplők végigmeneküljenek a városon egy hatalmas szörnyeteg elől, amellyel közben a sereg már felvette a harcot, vajmi kevés sikerrel. Ennek ellenére a folytatás már a városon kívül játszódik, és még csak nem is szigorúan véve egy tanyán, hanem egyenesen a föld alatt kiépített kellemes pánikszobában illetve annak egy nagyobb változatában, amolyan túlélő bunkerben.

A főszerepben egy igazi amerikai fiatal nő áll, Michelle (Mary Elizabeth Winstead) aki éppen túl van egy szakításon és új életet kezdene. Ebben segít neki a bunker gazdája, Howard (John Goodman), mert véletlenül tanúja lesz Michelle autóbalesetének és hirtelen ötlettől vezérelve magával viszi, hogy együtt vészeljék át azt, amiről közben Howard tudomást szerzett. Még hozzájuk csapódik Emmett (John Gallagher Jr.) aki Howard szomszédja és korábbi segítőtársa a bunker felépítésében.

Miután Michelle felébred a baleset okozta ájulásból, szinte azonnal gyanakodni kezd Howard-ra és Howard teszi alá a lovat, hiszen igen hamar elkezdi lefektetni a maga játékszabályait, hiszen gyakorlatilag ő a hely korlátlan ura. Michelle igyekezne tovább állni, de a két férfi többé kevésbé sikeresen meggyőzi őt arról, hogy odakint sokkal nagyobb veszélyek leselkednének rá, mint amik a föld alatt érhetik. Szerencsére dramaturgiailag úgy építik fel a történetet, hogy pont csak annyival támogassák meg Howard karakterének állításait, hogy Michelle karaktere lebegjen a hazugság és igazság mezsgyéjén, nem tudva, mit higgyen el a férfi állításaiból és mit kezeljen fenntartással. Eleve egyik ilyen dramaturgiai húzás Emmett figurája, aki alig zavar vizet, de arra jó, hogy amolyan kívülállóként elcsitítsa Michelle ébredező gyanakvását, hiszen, míg Howard-nak nehezen hiszi el azt, amit a külvilágról a férfi mond, addig Emmett egy sokkal szimpatikusabb férfi és viselkedése tökéletesen ellentéte a fenyegető Howardénak. Amikor meg már ez sem elég Michelle-nek, hogy szó nélkül meghajoljon Howard akarata előtt és kitörni készül, akkor varázsütésre megjelenik egy amúgy teljesen egyfunkciós szereplő, aki csak azt hivatott elérni, hogy Michelle megmaradjon a fenekén. Ezt a részt kissé erőltetettnek is tartottam.

John Goodman nagyon jól hozza a figurát, szinte lubickol a szerepben, hiszen mostanában elég ritkán kap igazi lehetőséget jó filmekben. Itt bepótol mindent. Szerencsére a forgatókönyv lassan adagol információkat a karakterről, így fokozatosan rádöbbenünk, hogy lehet, hogy egyrészt Howard nem hazudott a külvilág állapotáról, de ettől függetlenül komoly legalább annyira veszélyes a társaira, mint amitől 'óvja" őket. Teljesen motivációi nem derülnek ki a filmből, marad gondolkodni való, viszont egyértelmű, hogy sötét titkai vannak.

A film macska-egér játék az erős akaratú ötvenes évei végét taposó vidéki férfi és a harmincasba még be sem lépett, önálló városi lány között. Amíg ők megvívják csatájukat a föld alatt, odafent egészen más irányt venne a történet, ám az már csak egy kis plusz a történetben, amolyan hab a tortán. Így lesz az egyszerű thriller egyben dráma és sci-fi is. Szerencsére több réteget tudtak a végső forgatókönyvbe pakolni, külső és belső ellenséggel, pszichológiai mélységgel, amely főleg Howard motivációival foglalkozik. (Engem különösen érdekelt volna, hogy többet tudjak meg a családjáról, a lányáról, annak halálának körülményeiről, hogy utána hogyan igyekezett feldolgozni a traumát, nem e ő maga okozta és, hogy vajon Michelle-en kívül hány áldozata volt már, különböző módokon, miket tett velük, stb. Howard karaktere ezért nagyon összetett és a film játékideje alatt elég keveset tudunk meg róla, azok is inkább csak töredékek, amelyek néha több kérdést vetnek fel, mint amennyire megválaszolnak.)
Michelle karakterére is érdemes jobban odafigyelni, hiszen nem véletlen, hogy épp a film kezdődik úgy, hogy kilép egy kapcsolatból, amely valószínűleg nem működött és a lány, talán hirtelen ötlettől vezérelve igyekszik szakítani, erre azonnal belekényszerül egy másik függőségi viszonyba és talán pont ezért is kétkedő végig az álláspontja és ezért van olyan nehéz dolga vele Howard-nak. Rosszkor találkoztak, hiszen Michelle azon a ponton van, amikor változtatni akar az életén és nem gyönge áldozat lenni többé egy kapcsolatban. Ez az egyik oka, amiért a két főszereplő állandóan egymásnak feszül. Howard pedig, bizonyos jelekből - bár nem egyszerű kihámozni a motivációit - de egyértelműen valamilyen kapcsolatot akar kiépíteni a lánnyal.

A hangulatos trailer berántja az embert - úgy indul, mint egy kedves családi mozi, amely egyre fenyegetőbb lesz - és egyszer tényleg érdemes rászánni a mozira az időt, már csak Winstead miatt is, aki lehet, hogy még nem elég jó drámai színésznő, viszont dekoratív és kellemes a szemnek. Az eredeti filmzene nem hagyott bennem mély nyomot, viszont a soundtrack albumra biztos került fel néhány klasszikus, többek között a trailerben is hallott Ritchie Cordell nóta, a I Think We're Alone Now, amely a trailer ritmusához lett igazítva és így rendkívül hangulatos közel két percet eredményezett. A másik nagy kedvenc Frankie Avalon előadásában Edward Marshall szerzeménye, a Venus.

Elképzelhető, hogy még készülnek Cloverfield mozik, más szereplőkkel, más történetekből, melyeket majd egy szörnyinvázió köt össze, bár, ennél a filmnél ez eléggé elhanyagolható tényezőként jelenik meg. Azért a befejezés nem volt rossz és van benne tökösség. Egyetlen hiányossága a filmnek, hogy nagyjából kiszámítható, nagy meglepetések nincsenek benne.


70%


Ha szeretnéd látni: 1 0  C L O V E R F I E L D  L A N E

Töfi:
- Elvileg az első és egyetlen választás Michelle szerepére eleve Mary Elisabeth Winstead volt.
- Kezdetben a forgatókönyvnek semmi köze nem volt a Cloverfield történethez, egészen addig, míg J.J. Abrams és a Bad Robot fel nem vásárolta és össze nem olvasztotta a thrillert és a korábbi sci-fi-t. Talán ez volt annak is az oka, hogy csendben forgatták le és a stáb gyakorlatilag teljesen titokban dolgozott, lehetőleg sehol nem nevezve nevén a filmet, amíg el nem készült.
- A filmben Goodman karaktere egy tini filmet néz, az "Álmodj rózsaszínt - Pretty in Pink (1986)" - amelyről néhány napja írtam - amelyben a női főszereplő, Molly Ringwald ruhákat tervez és készít. Ez egy finom utalás, hogy később Winstead is ruhát tervez és készít, amelyben el tudja majd hagyni a bunkert, ha esetleg odakint tényleg mérgező a levegő, ahogyan Howard állítja.
- Winstead a szörny szájába egy molotov-koktél dob, hogy azzal megállítsa. Korábban tett hasonlót, "A dolog - The Thing (2011)"-es változatában.
- Abrams korábban már felhasználta az ötletet a bezárt emberekkel és mérgezett levegővel a Lost sorozatában.
- A filmet időrendben vették fel, így volt olyan jelenet, ahol, pót-forgatás miatt, később Goodman-re álszakállat kellett ragasztani.

Ha esetleg letöltenéd a film zenéjét, itt talán megtalálod: F I L M S C O R E