2015. november 9., hétfő

Ed Wood - Ed Wood (1994)

Ed Wood - Ed Wood (1994)


Rendezte: Tim Burton

A film Mafab adatlapja: Ed Wood (1994)

Megtekintés: Tisztelgés a világ - egyáltalán nem biztos ám - legrosszabb rendezője előtt. Ha szereted az életrajzi filmeket, ezen jól fogsz szórakozni.

Ed Wood neve úgy híresült el, mind szakmai, mind fogyasztói körökben, mint a világ legrosszabb rendezője. Ez annyiban igaz is, hogy rendezéseinek végeredményei sokkal inkább személyes performansz kísérletek (Annak ellenére, hogy ez a művészeti irányzat a hatvanas évek végén kezdett életre kelni), mint egybefüggő és élvezetes celluloid kalandok. Ez legyen a legnagyobb baj, nem igaz?

Ed Wood talán tényleg pocsék rendező, ám a filmből kiderül, hogy viszont ennek ellenére remek filmes. Miért? Mert képes személyes kisugárzásával olyan embereket megnyernie produkciói számára, akik egyébként lehet, hogy sosem foglalkoztatnák, nem adnának kezébe pénzt. Nem tudjuk, a valóságból mit emeltek a két órás filmbe át, ennek ellenére, ha bármi köze van a valód Edwar D. Wood Jr.-hoz a filmnek - és azért van - akkor biztos, hogy Ed Wood megnyerő figura volt, aki képes volt a semmiből létrehozni valamit, ehhez tudott pénzt szerezni, embereket és technikát. Saját vágyait beforgatta, alárendelte a munkájába és még arra is volt ideje, hogy egy megkeseredett, egykori hírességet pátyolgasson, egyengesse utolsó napjait. Ed Wood nem rendező, hanem filmes. Filmes, akiben buzog az alkotási vágy, aki a lelkét eladja, hogy amit elképzel, azt vászonra vihesse. Filmes, akinek vannak barátai, akik ha tűzbe nem is mennek érte, de sok stiklire kaphatóak. Filmes, aki eléri, hogy egy hetven éves öregember bohócot csináljon magából és egy gumiszörnnyel harcoljon a jeges vízben. Filmes, aki akár maga is megalázkodik, hogy elérje céljait, és ha végképp nem megy, akár a lelkét is eladja, ha nem is az ördögnek, de valamelyik vallásnak, amelyik jobban fizet.


Ed Wood abban az időben lett rendező, amikor még nem lehetett leellenőrizni túl könnyen egy imposztor szavahihetőségét. Elég, egy jól irányzott hamis állítás, hazugság, füllentés és máris kezünkben egy rövid lejáratú szerződés, amely feljogosít minket, hogy filmesként dolgozzunk. Ed Wood színházban kezdte, készített egy tévés produkciót, majd fejest ugrott a filmezésbe, miközben egyedül csak a rendezéshez nem volt tehetsége.
Ha producernek születik, kellő pénzzel a zsebében, ma legalább olyan híres filmkészítő lehetne, mint a sokak példaképe, Roger Corman.
Azonban Ed Wood szegény fickó volt, akinek nagyok voltak ugyan az álmai és ezért néha beérte azzal, hogy amit létrehoz, az alatta legyen a vágyainak.
Ismerte a filmkészítést - erre példa, hogy filmzenéi egészen jól sikerültek, vagy, hogy néha olyasmiket ad szereplői szájába, amik nem feltétlenül ostoba kijelentések - tudta kezelni az embereket, a legkevesebből is kihozta legtöbbet. Legismertebb műve a 9-es terv a világűrből, ami, ha odafigyelünk, egészen érdekes ötletekkel dobálódzik. Ennek ellenére, a keretes szerkezet és bevezető már elkészülésének idejében is elavult megoldás volt és Lugosi Béla szerepeltetése pedig teljesen felesleges, inkább csak amolyan tisztelgés az egykori példakép illetve kedvelt filmszínész előtt. A film rá is erősít kapcsolatára a magyar származású színésszel, amiért nekem duplán kedves figuraként kelt életre a rendező karaktere. Igaz, erősen próbára teszi az ifjú titánt az öreg, zsémbes művész, mégis, talán vele alakul ki a legerősebb kapcsolata az élete során. Sugallja a mozi.


Ed Wood, a filmezés mellett ember volt, akinek megvolt a saját drámája is, aminek gyökerét képes volt akár a vászonra vetítve megmutatni az embereknek. Nem véletlenül, terápiás célzattal készítette el a Glen or Glenda című drámát, amelyben egy olyan férfi a főszereplő, aki szabadidejében - ez így baromság... - javítok: aki mindennapjaiban szeret néha női ruhában parádézni. Ez meg így elítélő. Szóval, olyan férfi, aki női ruhában érzi jól magát. Ed Wood maga is crossdresser volt, aki még a háború alatt is képes volt melltartóban kimenni a harcmezőre, hogy az általa imádott nőket legalább ennyiben közelebb érezhesse magához. Ugyanis, fura viselkedése ellenére, Wood nem volt homoszexuális, sőt, kifejezetten szerette a nőket.

A film az ötvenes éveket veszi górcső alá, bemutatva első filmjeit, azok fogadtatását, kapcsolatát első komoly barátnőjével, majd a másodikkal. Bemutatja, hogyan ismerte meg az élő filmlegendát, Lugosi Bélát, akit Martin Landau alakít, ijesztően visszaadva az eredeti gesztusokat. Nem véletlen, hogy az idős művész harmadik jelölését végül Oscar-díjra váltotta.


Rajta kívül is elég erős a stáb, akit Burton mozgósít. Johnny Depp alakítása kissé ripacskodó néhány snittben, ám Bill Murray, Jeffrey Jones és a Vampira-t játszó Lisa Marie, mind remek választás. Marie vette pl. a fáradtságot, hogy az eredeti Vampira-t felkeresse otthonában és segítségét kérje a szerepre való felkészülésben. Erre  Johnny Depp-nek nem volt esélye, hiszen a film címszereplője 1978-ban meghalt. A történet drámaisága mellett bepillantást nyújt a filmkészítés szövevényes világába. Persze, kiderül itt is, hogy nem ár, ha van az embernek némi filmes hátszele, vagy egyéb tapasztalata. Wood azonban tiszteli a szakmát és még arra is van ideje, hogy hasonló sorsú, bár sikeresebb pályatársainak munkásságát kövese a saját törekvései mellett. Sarah Jessica Parker már az első percekben kineveti magát a "lófejes" megjegyzéssel. Patricia Arquette-nek viszont elég nehéz a dolga, hiszen a film utolsó harmadában jelenik csak meg. Szerencséje, a karakter, amit kapott, elég szerethető.


A fényképezés (Stefan Czapsky) néha kísértetiesen megidézi a régi filmek világát - szó szerint is - és a zene a jobb Howard Shore, bár, néha egyértelműen Danny Elfman munkáira emlékeztet.

85%

Ha szeretnéd látni, nosza: E D  W O O D !

Érdekességek:
- Az Ed Wood életét bemutató film többe került, mint a hírhedt rendező összes filmes munkájának költsége együttvéve.
- A forgatáson megjelent Ed Wood özvegye és jelezte, hogy Johnny Depp az egyik épp forgatott jelenetben egy az egyben olyan, akár az igazi Ed Wood volt.
- Tim Burton úgy vélte, hasonló kapcsolat lehetett Ed Wood és Lugosi Béla között, mint közte és Vincent Price között.
- Lugosi Béla gyermekének egyetlen kifogása édesapjának megjelenítésével kapcsolatban, hogy állítólag az öreg Dracula nem beszélt trágárul.
- Sarah Jessica Parker karaktere, Dolores Fuller a valóságban nem értett egyet a szerepével, mert ő nem a dekadens filmes világ miatt hagyta el Ed Wood-ot, hanem annak alkoholizmusa miatt. Erről a film nem beszél. Viszont legalább említést tesznek róla, hogy sikeres dalszövegíró lett belőle, aki Elvis Presley-nek is írt nótát.
- Fura véletlen, hogy a filmben van egy jelent, amelyben Orson Welles panaszkodik egy bárban Ed Wood-nak, hogy nem képes pénzt szerezni egy Don Quijote filmhez és később Johnny Depp érdekelt volt Terry Gilliam Don Quijote filmjében, amely végül financiális problémák miatt soha nem készült el. Eddig...
- Debra Winger nem fogadta el Dolores Fuller szerepét.



2015. november 6., péntek

Nincs kiút - No Escape (2015)

Nincs kiút - No Escape (2015)


Rendezte: John Erick Dowdle

A film Mafab adatlapja: No Escape (2015)

Megtekintés: Owen Wilson színész lett végre és ezt neked is látnod kell.

Délkelet-Ázsiában puccskísérlet kirobbantásán dolgozik  politikai ellenlábas és a vízszűrést felügyelő amerikai cég néhány vezetőjének pont ebben az időben kellene amolyan bemutató előadást tartania a vállalat üzletpolitikájából. A helyi lázadók azonban nem kérnek az amerikai segítségből, mert véleményük az, hogy a lehetőségek hazája pusztán kizsákmányolná és nagyobb nyomorba taszítaná őket, ezért az USA barát helyi politikust egyetlen éjszaka alatt leváltják - értsd: megölik - és másnap, a megkavarodott helyzetet kihasználva, lerohanják az elit negyedet, legyilkolva rendőri erőket, turistákat és szimpatizánsokat. Az egyik előadó, Jack (Owen Wilson), egy impozáns szállodában készül egy előadássorozatra és tökéletesen megvan győződve róla, hogy tevékenységük áldás a térségben. Számára felfoghatatlan, hogy üzletpolitikájukat elfogadhatatlannak tartaná bárki is és még inkább elborzad, amikor rádöbben, hogy még az ő és családja élete is közvetlen veszélybe kerülhet ez miatt. Feleségével, Annie-val (Lake Bell) hirtelen a véres leszámolások közepében találják magukat és minden erejükkel azon igyekeznek, hogy két kislányukat kimenekítsék a kitört forradalom közepéből és ebben egyetlen segítségük az amerikai üzletember, Hammond (Pierce Brosnan), aki körül némi titok lengedez.

1994-ben már készült egy No Escape című kalandfilm - amelyben szintén egy viszonylagos mikrokörnyezetből igyekezett a főhős kitörni és elmenekülni, Menekülés Absolomból, címmel. Az a film az anti-utópia kalandfilmek sorát gyarapította, ez meg inkább a drámai akciófilmekét. A rendező, Dowdle eddig inkább horrorfilmekben mutatta meg tehetségét - ő rendezte a számomra nagy kedvenc és talán egyik utolsó mozis élményemet, az Ördög - Devil (2010) című filmet is.


A feszültséggel itt is jól kufárkodik, hajlamos elténferegni a melodrámába, viszont ebben a filmjében nem annyira pesszimista és ezért a kislányok jelenléte miatt borítékolható a viszonylagos boldog befejezés.

Owen Wilson kérem felnőtt végre. Felnőtt és megtanult színészkedni. Számomra volt a legmeglepőbb, hogy végre kilépett komfortzónájából - megtette ugyan korábban is néha, csak nem ennyire figyelemre méltóan - és mert játszani. Jól áll neki. Néhány jelenetben, amikor arcát elég közelről mutatja a kamera, jól adja vissza a rettegő állampolgárt, aki kétségbeesetten keresi a kiutat. Wilson számára nem ez az első kimenekülős filmje, hiszen az egész mozi akár folytatása is lehetne az "Ellenséges terület - Behind Enemy Lines (2001) című akció-drámájának. Abban katonatisztet, sőt, pilótát alakított, akinek gépe az ellenséges vonalak mögött zuhant le. Jelen filmünk meg akár a testvérpárja is lehet a mozinak, csak itt megspékelték a figurát egy asszonykával és két gyermekkel. Szóval, végre úgy érzem, láttam Wilson-tól, amit eddig hiányoltam: a drámaiságot.
Annak ellenére, hogy volt már szerencsém egy komorabb Owen Wilsonhoz is egy thrillerben, amelyben sorozatgyilkost alakított, aki tudathasadásos állapotban korábbi áldozatainak hangjával a fejében szedi áldozatait, csak az a film - "Az idegen - The Minus Man (1999) - nem győzött meg. Valójában végtelenül unalmas erőlködésnek éreztem.


A feleség szerepében Lake Bell jól hozza a figurát, igaz, őt nehezebb megkedvelnem, hiszen lehet jó színésznő, ha amúgy karakteres arca nem annyira kellemes a szemnek. Viszont lehet, hogy pont így hitelesebb a figura. Nem egy szexi tünci-bünci kis anyuka, hanem egy a Wilsonhoz hasonlóan tökös karakter, aki krízis helyzetben anyatigrisként siet az övéinek védelmére. Nem egy Eyecandy, viszont legalább kellően jó drámai erőt hozott a filmbe.
Eredetileg Michelle Monaghan lett volna az anyuka, ami csak azért nem valósult meg, mert a választott színésznő éppen babát várt. Szerintem ezzel csak nyertünk, mert sokkal hitelesebb lett a család egésze a kevésbé szemrevaló Lake Bell-lel, aki bebizonyította, hogy nagyon erős drámai környezetben is. Eddig őt főleg vígjátékokban láttam...

Pierce Brosnan túl sokat nincs jelen a moziban - gondolom, inkább Wilson tehetségét akarták inkább hangsúlyozni - ennek ellenére a karakterére pár percben is jut idő. Hozza az enyhe James Bond érzést. Tényleg olyan, mintha a 007-es ment volna a keletre vakációzni és utolsó ügyeként még megmentene egy amerikai átlag családot.

A film fényképezése és vágása eléggé feszült és pazar. Nagyon szépek a film eleji tökéletesen fényképezett színes helyszínek és a később velük kontrasztba állított későbbi füstös, lerombolt hátterek.

Kellemes akciómozi az erősen közepes fajtából. Nem lesz klasszikus, ahhoz nem elég erős - nem a színészeken, hanem az alapanyagon múlt - ám ennek ellenére nagyon merem ajánlani egy esti mozizáshoz.

65%

Ha szeretnéd megnézni: No Escape!

Ha már szóba hoztam a másik menekülős filmet, akkor azt innen tudod letölteni: Menekülés Absolomból!




2015. november 4., szerda

Üvöltés - Howl (2015)

Üvöltés - Howl (2015)


Rendező: Paul Hyett

A film Mafab adatlapja: Howl (2015)

Megtekintés: Unásig ismert panelek, farkasemberek, vonat, éjszaka. Nem nézhetetlen, épp csak semmi újdonság nincs benne.

Szeretem a vonatos filmeket. Az sem baj, ha vonatos horrorfilm, és azért van olyan is, szép számmal. Akár repülős. A szűk környezet. A klausztrofóbiás érzés. Az összezárt karakterek közötti feszültség. Ezek mind hozzáadnak a vonatos horrorfilmekhez. Ezt a két forgatókönyvíró összemosta valami farkasember szerű teremtményekkel. Nick Ostler és Mark Huckerby főleg televíziós munkákat készítettek, melynek nagy része gyermekek szórakoztatására készült. Talán a mesék szerkesztései alatt tanulták meg, hogy ne bonyolítsák túl a forgatókönyvet, hogy könnyebben befogadható legyen. Nem is teszik.

Adrian (Elliot Cowan) új főnökétől, aki korábban vetélytársa volt az előléptetésnél, megnyeri az éjszakai műszakot, pedig most tette le a nappalit. Nem tudom, a valóságban van e mód rá, hogy állami cégnél szarrá szopassa egyik kolléga a másikat, itt viszont, Adrian, jobb híján, felszáll az éjszakai járatra és körbeellenőrzi a jegyeket. Eközben megismerjük a fontosabb karaktereket és hagyjuk, hogy a főszereplő ledőljön alukálni. Arra riad Adrian, hogy hirtelen megállnak és nincs állomás. A szokásos gikszer a sínen a semmi közepén. Technikai hiba, ami pont most lépett fel. A mozdonyvezető - vagy mi a neve, ha főleg elektromos a készülék? - körbejár, hogy ellenőrizze a problémát és sikeresen el is ragadja valami vérfarkasság. Ezen nem lepődünk meg, mert 1.) különben miről szólna a film? 2.) a vezető az a Sean Pertwee, akit a legtöbb filmjében - melyek nagy része horror - simán legyilkolnak, legyen fontos szerep, vagy pár perces marhaság. (Halálhajó, Múmiamese, A katona, Démoni harcosok, Mutáns krónikák, Végítélet, stb.)

Hamar kiderül, hogy nagy bajban vannak és egymásra vannak utalva. Ilyen széthúzó csoportnál azért az nem sok segítség. Pár mondatban ismertetik a karaktereket, ha mélyíteni akarják a figurát, még interakció is van a szereplők között. A legtöbb persze egyszerű töltelék a vérrontáshoz és csupán annyi a néző dolga, hogy gondolatban fogadásokat kössön, ki marad életben.

A befejezés sajnos elég ötlettelen, elvarratlan. A humor inkább abszurd, mint harsány. A fényképezés egészen remek és sokat hozzátesz a filmhez a szarrá szűrözött, ködként funkcionáló effektezés. A szörnyek CGI-je meglepően jól sikerült. Rendesen félelmetesek és a szemük...


A színészek hozzák a kötelezőt, ám a téma miatt, sok karakterépítésre és mélyítésre sem idő, sem szükség. Néha kicsit logikátlan a történet, máskor meg kiszámítható. Ez az egy, ami komoly hátránya, hogy nem képes a klisés, unásig megszokott horrorfilmes közeget megugrani. Pedig, az alapötlet kevés, hogy végig megtartsa a néző érdeklődését és a lezárásra is érdemes lenne betartani valami kis ötlet mócsingot.
A legtöbb figura vagy gyökér, vagy nem szerethető. Igazából még a főszereplőt sem tudjuk eléggé megkedvelni ahhoz, hogy igazán izguljunk érte. Pedig úgy illenék.

Egyszeri megnézésre merem ajánlani, azonban klasszikus, sokat idézett horrorfilm nem lesz belőle. A hangulata azonban egészen kellemes, borzongatós.

50%

Töltsd le innen, ha szereted a farkasembereket!

Néhány vonatos film, amik tetszettek:
- Klasszikus és a legjobb az Alfred Hitchcock féle, fekete-fehér változata a Londoni randevúnak, amelyben egy idős asszony eltűnik a vonatról és egy lány kezd utána kutatni, miközben, mintha rajta kívül senki sem látta volna.
- Egy éjszakai járaton az üzletember kerül bajba: Last Passenger.
- Amerikai sportolók kerülnek szervdonorok karmai közé: A vonat - The Train.
- Fura anti-utópia, amely egy nemzedéknek otthont adó vonatról szól: Hólyukasztó.