Nincs kiút - No Escape (2015)

Nincs kiút - No Escape (2015)

Rendezte: John Erick Dowdle

A film Mafab adatlapja: No Escape (2015)

Megtekintés: Owen Wilson színész lett végre és ezt neked is látnod kell.

Délkelet-Ázsiában puccskísérlet kirobbantásán dolgozik  politikai ellenlábas és a vízszűrést felügyelő amerikai cég néhány vezetőjének pont ebben az időben kellene amolyan bemutató előadást tartania a vállalat üzletpolitikájából. A helyi lázadók azonban nem kérnek az amerikai segítségből, mert véleményük az, hogy a lehetőségek hazája pusztán kizsákmányolná és nagyobb nyomorba taszítaná őket, ezért az USA barát helyi politikust egyetlen éjszaka alatt leváltják - értsd: megölik - és másnap, a megkavarodott helyzetet kihasználva, lerohanják az elit negyedet, legyilkolva rendőri erőket, turistákat és szimpatizánsokat. Az egyik előadó, Jack (Owen Wilson), egy impozáns szállodában készül egy előadássorozatra és tökéletesen megvan győződve róla, hogy tevékenységük áldás a térségben. Számára felfoghatatlan, hogy üzletpolitikájukat elfogadhatatlannak tartaná bárki is és még inkább elborzad, amikor rádöbben, hogy még az ő és családja élete is közvetlen veszélybe kerülhet ez miatt. Feleségével, Annie-val (Lake Bell) hirtelen a véres leszámolások közepében találják magukat és minden erejükkel azon igyekeznek, hogy két kislányukat kimenekítsék a kitört forradalom közepéből és ebben egyetlen segítségük az amerikai üzletember, Hammond (Pierce Brosnan), aki körül némi titok lengedez.

1994-ben már készült egy No Escape című kalandfilm - amelyben szintén egy viszonylagos mikrokörnyezetből igyekezett a főhős kitörni és elmenekülni, Menekülés Absolomból, címmel. Az a film az anti-utópia kalandfilmek sorát gyarapította, ez meg inkább a drámai akciófilmekét. A rendező, Dowdle eddig inkább horrorfilmekben mutatta meg tehetségét - ő rendezte a számomra nagy kedvenc és talán egyik utolsó mozis élményemet, az Ördög - Devil (2010) című filmet is.

A feszültséggel itt is jól kufárkodik, hajlamos elténferegni a melodrámába, viszont ebben a filmjében nem annyira pesszimista és ezért a kislányok jelenléte miatt borítékolható a viszonylagos boldog befejezés.

Owen Wilson kérem felnőtt végre. Felnőtt és megtanult színészkedni. Számomra volt a legmeglepőbb, hogy végre kilépett komfortzónájából - megtette ugyan korábban is néha, csak nem ennyire figyelemre méltóan - és mert játszani. Jól áll neki. Néhány jelenetben, amikor arcát elég közelről mutatja a kamera, jól adja vissza a rettegő állampolgárt, aki kétségbeesetten keresi a kiutat. Wilson számára nem ez az első kimenekülős filmje, hiszen az egész mozi akár folytatása is lehetne az "Ellenséges terület - Behind Enemy Lines (2001) című akció-drámájának. Abban katonatisztet, sőt, pilótát alakított, akinek gépe az ellenséges vonalak mögött zuhant le. Jelen filmünk meg akár a testvérpárja is lehet a mozinak, csak itt megspékelték a figurát egy asszonykával és két gyermekkel. Szóval, végre úgy érzem, láttam Wilson-tól, amit eddig hiányoltam: a drámaiságot.
Annak ellenére, hogy volt már szerencsém egy komorabb Owen Wilsonhoz is egy thrillerben, amelyben sorozatgyilkost alakított, aki tudathasadásos állapotban korábbi áldozatainak hangjával a fejében szedi áldozatait, csak az a film - "Az idegen - The Minus Man (1999) - nem győzött meg. Valójában végtelenül unalmas erőlködésnek éreztem.

A feleség szerepében Lake Bell jól hozza a figurát, igaz, őt nehezebb megkedvelnem, hiszen lehet jó színésznő, ha amúgy karakteres arca nem annyira kellemes a szemnek. Viszont lehet, hogy pont így hitelesebb a figura. Nem egy szexi tünci-bünci kis anyuka, hanem egy a Wilsonhoz hasonlóan tökös karakter, aki krízis helyzetben anyatigrisként siet az övéinek védelmére. Nem egy Eyecandy, viszont legalább kellően jó drámai erőt hozott a filmbe.
Eredetileg Michelle Monaghan lett volna az anyuka, ami csak azért nem valósult meg, mert a választott színésznő éppen babát várt. Szerintem ezzel csak nyertünk, mert sokkal hitelesebb lett a család egésze a kevésbé szemrevaló Lake Bell-lel, aki bebizonyította, hogy nagyon erős drámai környezetben is. Eddig őt főleg vígjátékokban láttam...

Pierce Brosnan túl sokat nincs jelen a moziban - gondolom, inkább Wilson tehetségét akarták inkább hangsúlyozni - ennek ellenére a karakterére pár percben is jut idő. Hozza az enyhe James Bond érzést. Tényleg olyan, mintha a 007-es ment volna a keletre vakációzni és utolsó ügyeként még megmentene egy amerikai átlag családot.

A film fényképezése és vágása eléggé feszült és pazar. Nagyon szépek a film eleji tökéletesen fényképezett színes helyszínek és a később velük kontrasztba állított későbbi füstös, lerombolt hátterek.

Kellemes akciómozi az erősen közepes fajtából. Nem lesz klasszikus, ahhoz nem elég erős - nem a színészeken, hanem az alapanyagon múlt - ám ennek ellenére nagyon merem ajánlani egy esti mozizáshoz.

65%

Ha szeretnéd megnézni: No Escape!

Ha már szóba hoztam a másik menekülős filmet, akkor azt innen tudod letölteni: Menekülés Absolomból!

Üvöltés - Howl (2015)

Üvöltés - Howl (2015)

Rendező: Paul Hyett

A film Mafab adatlapja: Howl (2015)

Megtekintés: Unásig ismert panelek, farkasemberek, vonat, éjszaka. Nem nézhetetlen, épp csak semmi újdonság nincs benne.

Szeretem a vonatos filmeket. Az sem baj, ha vonatos horrorfilm, és azért van olyan is, szép számmal. Akár repülős. A szűk környezet. A klausztrofóbiás érzés. Az összezárt karakterek közötti feszültség. Ezek mind hozzáadnak a vonatos horrorfilmekhez. Ezt a két forgatókönyvíró összemosta valami farkasember szerű teremtményekkel. Nick Ostler és Mark Huckerby főleg televíziós munkákat készítettek, melynek nagy része gyermekek szórakoztatására készült. Talán a mesék szerkesztései alatt tanulták meg, hogy ne bonyolítsák túl a forgatókönyvet, hogy könnyebben befogadható legyen. Nem is teszik.

Adrian (Elliot Cowan) új főnökétől, aki korábban vetélytársa volt az előléptetésnél, megnyeri az éjszakai műszakot, pedig most tette le a nappalit. Nem tudom, a valóságban van e mód rá, hogy állami cégnél szarrá szopassa egyik kolléga a másikat, itt viszont, Adrian, jobb híján, felszáll az éjszakai járatra és körbeellenőrzi a jegyeket. Eközben megismerjük a fontosabb karaktereket és hagyjuk, hogy a főszereplő ledőljön alukálni. Arra riad Adrian, hogy hirtelen megállnak és nincs állomás. A szokásos gikszer a sínen a semmi közepén. Technikai hiba, ami pont most lépett fel. A mozdonyvezető - vagy mi a neve, ha főleg elektromos a készülék? - körbejár, hogy ellenőrizze a problémát és sikeresen el is ragadja valami vérfarkasság. Ezen nem lepődünk meg, mert 1.) különben miről szólna a film? 2.) a vezető az a Sean Pertwee, akit a legtöbb filmjében - melyek nagy része horror - simán legyilkolnak, legyen fontos szerep, vagy pár perces marhaság. (Halálhajó, Múmiamese, A katona, Démoni harcosok, Mutáns krónikák, Végítélet, stb.)

Hamar kiderül, hogy nagy bajban vannak és egymásra vannak utalva. Ilyen széthúzó csoportnál azért az nem sok segítség. Pár mondatban ismertetik a karaktereket, ha mélyíteni akarják a figurát, még interakció is van a szereplők között. A legtöbb persze egyszerű töltelék a vérrontáshoz és csupán annyi a néző dolga, hogy gondolatban fogadásokat kössön, ki marad életben.

A befejezés sajnos elég ötlettelen, elvarratlan. A humor inkább abszurd, mint harsány. A fényképezés egészen remek és sokat hozzátesz a filmhez a szarrá szűrözött, ködként funkcionáló effektezés. A szörnyek CGI-je meglepően jól sikerült. Rendesen félelmetesek és a szemük...

A színészek hozzák a kötelezőt, ám a téma miatt, sok karakterépítésre és mélyítésre sem idő, sem szükség. Néha kicsit logikátlan a történet, máskor meg kiszámítható. Ez az egy, ami komoly hátránya, hogy nem képes a klisés, unásig megszokott horrorfilmes közeget megugrani. Pedig, az alapötlet kevés, hogy végig megtartsa a néző érdeklődését és a lezárásra is érdemes lenne betartani valami kis ötlet mócsingot.
A legtöbb figura vagy gyökér, vagy nem szerethető. Igazából még a főszereplőt sem tudjuk eléggé megkedvelni ahhoz, hogy igazán izguljunk érte. Pedig úgy illenék.

Egyszeri megnézésre merem ajánlani, azonban klasszikus, sokat idézett horrorfilm nem lesz belőle. A hangulata azonban egészen kellemes, borzongatós.

50%

Töltsd le innen, ha szereted a farkasembereket!

Néhány vonatos film, amik tetszettek:
- Klasszikus és a legjobb az Alfred Hitchcock féle, fekete-fehér változata a Londoni randevúnak, amelyben egy idős asszony eltűnik a vonatról és egy lány kezd utána kutatni, miközben, mintha rajta kívül senki sem látta volna.
- Egy éjszakai járaton az üzletember kerül bajba: Last Passenger.
- Amerikai sportolók kerülnek szervdonorok karmai közé: A vonat - The Train.
- Fura anti-utópia, amely egy nemzedéknek otthont adó vonatról szól: Hólyukasztó.

Charlie Wilson háborúja - Charlie Wilson's War (2007)

Charlie Wilson háborúja - Charlie Wilson's War (2007)

Rendezte: Mike Nichols

A film Mafab adatlapja: Charlie Wilson's War (2007)

Megtekintés: Remek kis politikai szatíra, életrajzi beütéssel. Kellemes.

Charlie Wilson tipikus politikus.
Issza a bort és prédikálja a vizet. Gourman, hedonista, aki két kézzel falja az életet, csinos nők között múlatja az időt, de Charlie-nak van egy másik oldala; van szíve. Pont ezért lesz megfelelő ember, hogy az Afganisztáni áldatlan állapotokon változtasson, amikor a hidegháború kiélezi Amerikában a paranoiát.
Charlie barátai magas körökben mozognak. És Mr. Wilson jól keveri a kártyáit. Egy kis zsarolás innen, némi szívességtétel onnan és a politika malmai egyenletesen forognak. Ugyan kit zavar, ha közben a házassága gallyra ment vagy épp kokainnal lazít és kurvákkal fürdőzik, méregdrága hotelekben?Aztán egy nap a szív megdobban. Néhány barát felhívja Charlie figyelmét az oroszok tevékenységére Afganisztánban. Rambo persze nincs sehol, a lakosságnak juttatott titkos fegyverkezési adomány meg takarókra és nyalókára elég. Tényleg tenni kell valamit!Egy milliomos örökösnő és egy tenyérbemászóan szókimondó CIA-és ügynök azonban segít Wilson képviselőnek az erőforrásait jó útra terelni, ami, ha történetesen nem lenne meg benne a hajlandóság, sosem sikerülni.

Szóval, a kicsapongások ellenére Charlie Wilson egy jó ember. Good Man! Tom Hanks kisujjából hozza a figurát. Olyan, akár a „Kapj el, ha tudsz!” nyomozója, vagy mint a „Halálsoron” fegyőre. Egyszerűen jó. Philip Seymour Hoffman, aki most „Gust Avrakotos” igen titkos-ügynököt játssza. Első szerepe, amiben felfigyeltem rá az „Egy asszony illata” nyálas egyetemistája volt, aki miatt a főszereplő majdnem kirúgatásra került a drága egyetemről. Ebben a filmben kissé rekedtesre vett hanggal, gusztustalan harcsabajusszal és pocakja ellenére is elhihető, hogy olyan ember, aki ha kell, képes kirobbantani egy világháborút. Még Hanks-nél is jobb. Julia Roberts „Joanne Herring” szerepében csak inkább húzóerő, mivel karaktere nem kap annyi lehetőséget, mint a férfiak. Valahogy az egész film alatt enyhén „Szörnyella DeFrász”-ra emlékeztet, egészen az utolsó jelenetig, ahol a rakoncátlan tincseivel újra egy szexis szomszédlány kisugárzással rendelkezik. Kezdetben tényleg szinte fájón látszik, ahogyan az évek az egykori „Pretty Woman” felett is elszállnak, de az utolsó mosolya, amit Charlie Wilson tiszteletbeli ügynökké avatásán, a tömegben megereszt, visszarepít minket a múltba. A Zia elnököt alakító Om Puri-ról utoljára az „Örömváros – City of Joy” című dráma kapcsán hallottam. Kellemes meglepetés volt felfedezni a színészt ebben a szerepben.A zene James Newton Howard. Nem a legjobb filmzenéje, nem is túl hangsúlyos, de néhány megoldása kellemes, ellazító. Persze a Dínó, a Hatodik érzék és a Postás mind erősebbek voltak. Vagy a Sebezhetetlen.


Kulcsjelenet: Joanne Herring Wilson jobbkezével, Bonnie Bach-al (játssza: Amy Adams) pontosan úgy bánik, mint a kutyával. Az egyik pillanatban elküldi a lányt, hogy italt hozzon neki. Flegmán és lekezelőn. Rögtön utána bezárkózik Wilsonnal az emeleti szobába, és akkor két kutyáját zárja ki.A következő jelenet, mintegy kihangsúlyozandóan azt mutatja, hogy Miss Bach és a két „kivert” kutya a hatalmas ház emeletre vezető lépcsőjén ücsörög, unatkozva. Leggyengébb jelenetsor: Két Afganisztáni lázadó vagy szabadharcos kibújik egy bokor mögül, és egy föld-levegő rakétával kilő egy orosz harci helikoptert.
A gép lezuhan, de maradt még kettő, amik a várost lövik. Erre megjelenik még két lázadó, pontosan két elhárítóval, ami kissé idétlennek tűnt számomra, és leszedik az utolsó két gépet. Volt benne valami burleszk szerű, rajzfilmes stílus…

Film 7/10 Színészek 9/10 Zene 5/10

Mike Nichols filmrendező ezzel a filmmel búcsúztatta a pályafutását és 2014-ben eltávozott közülünk. 
Emily Blunt neve itt még nem volt - számomra - olyan ismert és a jelenteit két nap alatt leforgatták.

Letöltő link helye: Charlie Wilson háborúja!

70%