Véres igazság - Prime Cut (1972)

Véres igazság - Színhús - Prime Cut (1972)

Rendezte: Michael Ritchie

A film Mafab adatlapja: Prime Cut (1972)

Megtekintés: A valamikori kult-közeli bűnözői mozi mára teljesen nevetségesen idejétmúlt darab.

És ezen az sem segít, hogy a főszereplő Lee Marvin, ellenlábasa Gene Hackman és első hivatalos nagyfilmje Sissy Spacek-nek.

Főszereplők:

Lee Marvin szerintem a csúcsra a "Piszkos 12 - Dirty Dozen (1967)" című háborús drámával ért. Imádom azt a filmet és alakítást. Személyes szégyenem, hogy Marvin munkásságának ismerése gyakorlatilag nálam ki is merül ebben, meg néhány rosszabb akció mozi ismeretében, pedig volt ott más is bőven. Pótolni fogom. 1985-ben, halála előtt két évvel még visszatért a Piszkos tizenkettőhöz, amely addigra teljesen feleslegesen sorozattá terebélyesedett. Marvin sorozatban hozta a kemény öklű hősöket, néha nem feltétlenül pozitív formában. Két feleséget fogyasztott el és rossz nyelvek szerint homoszexuális kalandjai is akadtak. Spielberg első választása volt "A cápa - Jaws (1975) Quint kapitányának főszerepére. Amerikai elnökök leszármazottja volt és mindhárom lányának C betűs nevet választott. Bármilyen hihetetlen, a legnagyobb sikerét a pénz miatt választotta és gyűlölte, mert hamisnak tartotta.

Gene Hackman ázsiója egy évvel korábban emelkedett az égig, a "Francia kapcsolatnak - The French Connenction (1971) köszönhetően. Ehhez képest a Prime Cut gonosz maffia főnökének szerepe (nem a hivatalos olasz maffia persze, csak hasonló módszerekkel éri el céljait, más környezetben) még inkább mellékszerepnek tekinthető. Hackman a nyolcvanas években lett igazán híres és népszerű, pedig legismertebb sikerei a hetvenes évekre tehetőek. (Dominó-elv, Szuperman, Magánbeszélgetés, A híd túl messze van, stb.
Az alapokat tehát a hetvenes években fektette le és később kasszírozott. Igazán népszerű pedig valamikor a nyolcvanas évek végén lett, végig a kilencvenes években. Sajnos, az 1930-ban született színész 2004-ben visszavonult a szakmától, így több, mint tíz éve alig hallani róla. Utolsó filmje egy érdektelenül közepes komédia, mely a "Szeretünk Raymond !" sorozat főszereplőjét revideálta volna, ha érdekelte volna a kutyát is. (Az elnök emberére talál - Welcome to Mooseport (2004)

Egyértelmű hadüzenet délről. 

Sissy Spacek egy igazi trashban jelenik meg először, még kislányért, hogy két évvel később, fura és érdekes arcát ebben az akció drámában ismerhesse meg a világ. 23 éves volt, amikor eljátszhatta a tizenéves Poppy szerepét. Spacek amúgy nem utoljára alakít valódi koránál fiatalabb lányokat, nőket. 27 évesen alakítja Carrie White-ot a "Carrie (1976)" című Stephen King - Brian De Palma moziban és még nagyobb bravúr, hogy elmúlt harminc, amikor elvállalta Loretta Lynn country-énekes szerepét "A szénbányász lánya - Coal Miner's Daughter (1980) amiért megkapta az Oscar-díjat, plusz Golden Globe, meg az apró!
Személy szerint a Carrie óta kedvelem a művésznőt és sajnálom, hogy mostanában alig kap tehetségéhez méltó munkát.

Michael Ritchie sorozatokkal kezdte és főleg komédiákat, vígjátékokat forgatott 2001-es haláláig. Meglepő lehet, de véres horrorfilmet is forgatott Michael Caine-nel a főszerepben "Rémségek szigete - The Island (1980)" és nem a Prime Cut volt első közös munkája Gene Hackman-nel "Verseny a lejtőn - Downhill Racer (1969)". Felsorolni is nehéz, mennyi hírességgel dolgozott együtt, míg végül visszatért halála előtt a tévézés világába. A Prime Cut a komolyabb munkái közé tartozik, és bár humort ebben is találhatunk, az inkább abszurd formában jelenik meg.

Történet:
A Chicago-i maffia szeretné behajtani bevételeit a kinnlévőségekből. Ez nagyjából zökkenőmentesen megy, kivétel a Kansas City-ben működő "leányvállalatot", ahol Mary Ann (Gene Hackman, beszédes név abból a szempontból, hogy mintha a gengszterfőnök és testvére között lenne valami meleg, testvérinél erősebb ragaszkodás...) a helyi vezető és egy ideje, ahelyett, hogy a nyereségéből utalna a központba, inkább a postásokat küldi haza, virsliként szervírozva, amivel gyakorlatilag beint egykori kinevezőinek, mint az USA tette Angliával. Az eléggé heréltnek tűnő konzorcium egyetlen lehetőségként legjobb ám független verőemberét bízza meg a feladattal, hogy tanítsa móresre a gengsztert és az eszköz vagy végeredmény alakításában szabad kezet kap. Nick Devlin (Lee Marvin) és jobb keze vállalják a feladatot és kapnak segítségként néhány tehetséges verőlegényt, hiszen bármilyen hihetetlen, a törvényeket a pénz motiválja, így a férfiak háborúba indulnak, nem hazai terepen, ahol segítséget nem remélhetnek senkitől
A mellékszereplő segédek annak rendje és módja szerint hullanak, mint a legyek, míg végül, egy western film befejezését imitáló leszámolásban Devlin érvényesíti morálisan ingoványos jogait. Közben megment egy tucat gyermekprostitúció közeli kislányt, Poppy (Sissy Spacek) segítségével.

Van, akinek mindegy, hogy szarvasmarha vagy nő, csak áruként tekint a testre.

A film 1972-ben viszonylag véresnek és témájának köszönhetően meredek alkotásnak számított. Mai szemmel nézve idejét múlt és röhejesen komolykodó. Tele van kisebb-nagyobb logikai hibákkal, viszont a színészek hozzák a maximumot.

Jó a kontraszt a nagyváros embertelensége és zsúfoltságának ellentéteként ható szellősebb Kansas-szel. Másik környezet, másfajta bűnözés és megoldások. Itt, a rendőrség és a lakosság sztoikus nyugalommal figyeli az eseményeket és nem kezdenek sikítva menekülni, ezerfelé, miközben fegyveres emberek számolnak le egymással. Elég abszurd például az első komolyabb összecsapás a vásáron, ahol a lakosság tényleg komolyan veszi a "szöveg nélküli statiszták" kitételt, hiszen blazírt figyelemmel követik az eseményeket, éppen csak nem mutatva a menekülők után, hogy "arra fut, lődd le!"

Mary Ann egy igazi szociopata, de mi is lehetne más egy olyan ember, aki bedaráltat valakit virslinek másokat meg gyermekkorban kényszerít prostitúcióra. Szükséges is a karakter "mocskolása", mert először is Hackman kisugárzása még így is pozitív és a színész kedvelése elbillentené a mérleget irányába, másrészt, akárhogy szépítjük, a főszereplők is tilosban járnak, gyilkosok és verőemberek, akikkel csak akkor tudunk némiképp azonosulni, ha jobban utáljuk az ellenséget, mint őket.

A filmet szinkronosan, "Véres igazság" (Ezzel a magyar címmel egy 2014-es Dolph Lundgren film van magyarítva az imdb szerint) címmel láttam, de olvastam, ahol "Színhús" címmel írtak róla. A "Prime Cut" szerintem inkább amolyan "első vágás"-ként aposztrofálható, amikor elvágják a marha torkát és elkezdik kivéreztetni. Másrészt jelentheti azt is, amit elsőként vágnak ki az állatból, a legfontosabb részét, ami viszont akkor már színhúsként tényleg megfogalmazható. (Gondolom, a marha legértékesebb darabjait igyekeznek minél előbb eltávolítani az állatról és megfelelő körülmények között eljuttatni a vásárlóhoz, míg a lábszár például akár hegyekben állhat, míg összegyűjtik...) De ez csak szőrözés, ne vedd komolyan... A cím simán lehet a szűz lányok megnevezése, akiket eladnak szexre, így a cím még szójátékként is funkcionálhat.

A kezdő képsorok kellemes hangulatú zenére - Lalo Schifrin munkája a filmzene - mutatják be, eléggé visszafogottan, hogy néz ki az élet a vágóhídon, miközben, utalás szinten, láthatjuk, hogy az egyik verőember hogyan kerül egy sztaniol papír csomagba, mint hot-dog virsli. A jelenetsor nagyon finoman érinti az állatgyilkolás témáját, így nem láthatjuk, amikor a szarvasmarhát a bénító lövéssel leterítik - csak a pisztolyt mutatják - és azt sem, amikor az állatot először megvágják, csak, mikor már feldolgozás alatt áll, így aki undorodik az állatok legyilkolásától, nehezen kap támadható felületet a film során.

Van, hogy némi farokméregetés szükséges, mielőtt elszabadul a pokol.

A film logikátlanságai között olyan baromságokat láthatunk, mint a vásárról menekülő Devlin, nyomában Polly-val és egy tucat puskás krapek, akik a búzamezőn feladják a pár keresését - azok lefeküdve elbújtak - és visszamennek a gazos fák közé, mert biztos ott vannak a menekültek, míg egyetlen farmer, akit egy kocsiból instruálnak egy perccel korábban, elkezdi a párost üldözni. Kapunk egy öt perces bukdácsoló menekülési jelenetet, ami egy percig félelmetes, utána már röhejes, aminek végén a vidék kontra város összecsapás vesztese a főszereplők autója lesz, amely, hogy a végzetes fogakat megállítsák, egyenesen belehajt és szegről-végről "megeteti" a kombájnt.
Ha csak egyetlen redneck úgy dönt, hogy a búzamezőt is átfésüli, más lett volna a jelenet kimenetele, de acél az volt, hogy némi izgalom után Devlinék időt nyerjen a leszámoláshoz.

A befejezésnél még megemlíthetjük, milyen cinikus, amikor Devlin eltérít egy kamion, hogy lezúzza Mary Ann portáját és megint ki szívja meg? A kisember kamionsofőr, akit belekényszerítenek egy ámokfutásba. Tudom, az én baromságom, de nem szeretem, amikor a kis gyalogok esnek el a "királyok" csatáiban. Vagy legalább legyen egy jó jelenetük előtte.
A film lezárása egyértelműen western. De mi is lenne, hiszen délen járunk, cowboyok őshazájában. (Felszisszent egy indián.)

65%

Pár perc kósza nézelődés után simán elsétálunk és hagyjuk a picsába az egész keresősdit. Nyomolvasás, vadászat: jeles.

Alfred Hitchcock születésnapjára!

Alfred Hitchcock (1899.aug.13. - 1980.ápr.29.) az angol és amerikai filmművészet megkerülhetetlen tehetsége, aki, legyen bármilyen nagy rajongótábora munkásságának, valahogy elkerülte az Oscar-díj, hiszen életében nem sikerült egyetlen egyet sem rendezőként megnyernie. (1941 és 1961 között ötször jelölték a legjobb rendezőnek, míg végül 1968-ban Irving G. Thalberg emlékdíjjal kellett vigasztalódnia. Valahol szégyen ez, ha belegondolunk, hogy töretlen filmes pályafutása alatt mennyi ma is idézett, sikeres filmet készített!)

Talán ebben közrejátszott az is, hogy Hitchcock egy viszonylag mostohán megítélt filmes műfaj keretein belül készített maradandó alkotásokat. A thriller és horror határát súroló filmek varázslója volt ő. (Meg a kémfilmek.)

A Londoni Leytonstone negyedben született az új évezred kapujában, 1899 augusztus 13.-án. Egy erősen vallásos ír katolikus családban kapott jezsuita neveltetést, amely szellemében és tanítási módszereiben egyáltalán nem találkozott a gyermek Hitchcock elképzeléseivel. Későbbi munkáiban, ha nem is túl erősen, de visszaköszön a vallás elleni lázadása. Pont, mint a rendőrök ellen megnyilvánuló zsigeri ellenérzése, amely egy gyermekkori "trauma" eredménye, mikor rossz viselkedését kordában tartandó, édesapja levelet küldetett vele a rendőrösre, ahol tíz percre cellába záratta csemetéjét, hogy érezze, mi jár a rosszcsontoknak. (Persze lehet, hogy ez csak egy apró marketingfogása a legendának, hogy választ adjon későbbi filmjeiben megjelenő, sokszor képletesen impotens rendőri karakterek csetlésére-botlására.)

Húsz évesen már egy amerikai érdekeltségű, de londoni leányvállalattal rendelkező stúdióban, a Famous Players-Lasky-nál végzett lóti-futi és másodlagos munkákat, mint pl. feliratok, inzertek készítése, vágások csiszolása, beállítások tervezése. Annyira jól végezte a munkáját, hogy mikor a cég anyagi okokból végül eladta angliai érdekeltségeit, a következő tulajdonos, Michael Balcon igényt tartott munkájára. Balcon végül egyik legnagyobb rajongója lett és bőszen egyengette pályáján, mert hitt a független gondolkodású fiatalemberben és ötleteiben. Hitchcock életében mindig hálával emlékezett vissza munkaadójára; Talán a köztük lévő három év is segített a gyümölcsöző kapcsolat kialakításában. Elképzelhető, hogy ha Balcon egy megcsontosodott angol milliomos, nem biztos, hogy vevő lett volna Hitchcock zsenijére. Hitch - később ezen a becenéven is illették barátai - első nagyjátékfilmjének már Balcon a producere: A gyönyörök kertje - The Pleasure Garden (1925). Ez természetesen még egy fekete-fehér némafilm volt és műfajában a romantikus drámához húzott.
Balcon néhány film erejéig bábáskodott Hitchcock feje felett, majd a mecénási szerepet John Maxwell vehette át, aki mellett tucatnyi filmet készített a rendező és kezdett kialakulni a sajátos, rejtélyek mentén haladó filmjeinek stílusa. Kedvenc témája, a gyanús ártatlan és az ártatlannak tűnő bűnös dramaturgiai keverése, hogy elbizonytalanítsa a nézőit, hogy végül, feloldva a Suspense-t, fellélegezzen a nézője. (Hitchcock hitvallása az is, hogy a Suspense és a Suprise egy filmben nem ugyanaz. Szemléltessük egy példával: Hegyi szerpentinen autó kanyarog, kerekeket csikorgatva, benne beszélgetnek ketten, azután, egy viszonylag nyugodtabb résznél hirtelen elmegy a fék és az autó átszakítva a korlátot, a mélybe zuhan! Na, ez volt kb. a Suprise, ami meglepetés. Várható, de meglephet. Másik változat szerint, mielőtt elindul az autó, látjuk, hogy mondjuk a lakáj egy ollóval bemászik a motorháztető alá és feltehetően megrongál valamit, majd látjuk, hogy eloldalog, szereplőink pedig beülnek az autóba és elindulnak a korábban felvázolt jelenetbe. Nos, az a Suspense, ami kb. a bizonytalanság. Többek között ezekről is beszélgetett a híres rendező, a francia új-hullámos filmes fenegyerekkel, François Truffaut-val, egy könyv formájában is megjelent interjúfüzér alkalmával.)

1926.dec.02.-án elveszi Alma Reville-t, aki hű társa és filmes jobbkeze lesz. Fura apróság, hogy Alma csupán egyetlen nappal született később, mint férje és alig két évvel élte túl!

Hitchcock a harmincas évek végéig tevékenykedett szülőhazájában, majd - miután a Londoni randevú (1938) és a Jamaica fogadó (1939) elég sikeresnek bizonyult, - engedett a tengeren túli csábításnak - David O. Selznick producer és filmmágnás kérésére - és áttelepült Amerikába., ahol később több korábbi filmjének elkészítette Remake változatát is.

1940-ben a Rebecca (magyar címén; A Manderley-ház asszonya) című misztikus rejtélyes filmjében már világsztár szerepelt: Laurence Olivier. (Még a Hamlet világsikere előtt egyébként) Selznick azonban csupán köztes állomás, hiszen alig pár filmet készített a rendező a producer kezei alatt.

Közel tíz évig ontotta magából a megbízható thriller elemeket felvonultató kémfilmeket és drámákat, hogy végül elkészítse azt a néhány gyöngyszemet, aminek köszönhetően én is megismertem a nevét. Az egyik a sorozatgyilkos Norman Bates históriája a másik pedig az állatos horrorfilmek egyik ősatyja, amiben az öko-katasztrófafilmek összes klisés eleme megtalálható. A Psycho (1960) és a Madarak (1963). Ne legyek azonban buta, hiszen Hitchcock nem ezzel a két filmmel lett híres és nem ezért, bár hozzá lehet tenni, hogy ezek után már alig készített igazi remekművet. Életművét folyamatosan kitöltötték a remek filmek és sokban kísérletező kedve is megmutatkozik. (Hicthcock például játszott a filmkeret adta lehetőségekkel. Egyik ötlete, hogy a történet, amely némi akciót és nem kevés thriller elemet felvonultat, egyetlen helyszínen játszódjon, korlátozott szereplőkkel - Mentőcsónak (1944) - és később a szűk környezetet megtoldotta a vágás nélküliség illúziójával, - A kötél (1948) - ami komoly technikai bravúr és valójában szükségtelen húzás, kivéve, ha a nézőt akarjuk megtenni cinkosnak, mert akkor viszont jól működik ez a filmes megoldás.

Legendás volt fura kapcsolata színésznőivel és a módszer, ahogyan néha kihozta belőlük a teljesítményük legjavát.
Előszeretettel alkalmazta filmjeiben a MacGuffins effektet, amely egy tárgyat vagy személyt fontosnak állít be a film szempontjából, hogy azután teljesen mellékes kellékké degradálja.
Elég nehéz összeszedetten írni pályájáról és életművéről annak függvényében, hogy csak kis részét ismerem és inkább vagyok rajongója - annak amit ismerek - mint kritikusa és memoárírója.
Másik Hitchcock klisé, melyet utána kezdtek el megnevezni, "A vörös hering" effektus, melynek egyértelmű példája a Psycho első harmada, amikor még azt hisszük, hogy egy olcsó komédiát látunk, benne egy tolvaj lánnyal. Azután meglepődünk, mert a történet teljesen más irányt vesz fel. Rodriguez ugyanezt alkalmazta az "Alkonyattól pirkadatig" című horror első részében.

Egy sokkal egyszerűbb módon tisztelegnék előtte. Megmutatom az öt kedvenc Hitctcock filmem.

1. A londoni randevú - The Lady Vanished (1938)

Kémtörténet, melynek értelme a legvégén áll össze. Mostani szemmel is gyönyörű női főszereplő (Margaret Lockwood). a film első fele megismertet minket a karakterekkel, hogy az egyéni motivációkat jobban megismerjük és egyes karakterek közelebb kerüljenek hozzánk. A film második fele egy rejtélyes kamaradarab, amely egy vonaton játszódik és egy eltűnés körülményeiről szól. A filmnek több feldolgozása született, de ezt láttam a legtöbbször. A remek szinkronnal együtt ma is élvezetes film, pedig majdnem hetven éves! A film itt elvileg megtalálható!

2. Mentőcsónak - Lifeboat (1944)

Tipikus thriller amely a világháború alatt játszódik egy elsüllyedt hajó mentőcsónakjában, amelybe a legkülönbözőbb emberek keverednek össze, beleértve látható és láthatatlan ellenséget. Feszült dráma, melyben nem tudni, ki jó és ki rossz, de mivel egymás után halnak meg a túlélők, van gond elég.
A film itt elvileg megtalálható!

3. Idegenek a vonaton - Strangers on a Train (1951)

Patricia Highsmith szabadította a világra a szocipata Mr. Ripley karakterét, aki több filmben gyilkolja a népet, hogy érvényesülhessen. Ebben a filmben ugyan nem ő a főszereplő, de legalább olyan beteg embereket sodor egymás mellé az élet, akik szegről-végről megegyeznek, hogy szívességből megölik a másikuk útjában álló személyeket, így biztosítva maguknak alibit. Profán alapötlet, remek megvalósítás, egyedülálló képi világ.
A film itt elvileg megtalálható!

4. Észak-északnyugat - North by Northwest (1959)

A mai napig az egyik legjobb szerepcserés kémfilm, melynek alapját és konkrét jeleneteit is sok egyéb filmben dolgoztak azóta fel. Minden a helyén van benne. Alfred Newman rángatózó zenéje, Cary Grant charme-ja, Eva Marie Saint bája. Bármilyen hihetetlen, de ez akár egy James Bond film is lehetne, csak maga a titkos-ügynök nélkül. Az első Bond film ezután három évvel készült! Bármikor újra tudom nézni és értő kezekben megérdemelne akár egy Remake-et is.
A film itt elvileg megtalálható!

Kevesen fogják végighallgatni, ezért inkább ajánlom figyelni rá a film nézése közben.

5. Madarak - Birds (1963)

Amennyire jellemző a történet felépítése és dramaturgiája a rendezőre, annyira új számára a téma; a természet visszavág az emberiségnek. Hitchcock ragaszkodott a befejezéshez és, hogy ne akarják megmagyarázni, miért történik mindaz, amit látunk. A filmnek nincs zenéje, csak zörejezése. A film ha elvesszük a sallangot, nagyjából megfelel a későbbi Steven Spielberg blockbusternek, a Cápának a történetével és erre a sémára épültek a további állatos horrorfilmek. Legalábbis a sematikusabb változatok. Nyomasztó dráma egy kisvárosról, amely a madarak támadásának lesz kitéve. Eközben ismerjük meg a főszereplőket, akik a történések közben szeretnek egymásba. Sok mindent belemagyaráztak már a filmbe korábban, de szerintem pont úgy kell élvezni, mint egy zombie filmet; nem gondolkodni, miért történik minden, csak élvezni.
A film itt gyakorlatban is megtalálható!

Hibakeresés - Debug (2014)

Hibakeresés - Debug (2014)

Rendezte: David Hewlett

A film Mafab adatlapja: Debug (2014)

Megtekintés: Nos, majdnem odabiggyesztettem a "Fika" jelzőt a cím elé, amit kivételesen rossz filmeknél szoktam. Nem tettem meg. Határeset...

Az első pár perc hamis ígéretében benne volt, hogy egy régen látott, érdeklődést felpiszkálós horrorsci-fi vonalú filmet fogok látni. Egy szereplő, szemlátomást számára idegen terepen cselleng, hogy végül egy felsőbb erő elvegye életét. Gy. K. telefröcsköli vérével a hófehér - feltehetően űrhajó - folyosót és indulhat a buli. A film egyértelműen a valamikor sikeres, mára inkább kultikus horror stílusában indít. A hasonlóság nem véletlen. Mindkét film Kanadai! Ba-dumm-tusschhhh!

Dehogyis! Az kurva kevés lenne a végeredmények magyarázásához. Kanadában vannak más filmek is ám.
Amiért nem véletlen a hasonlóság a két mű között, az az, hogy annak egyik szereplője rendezte ezt a filmet és olyannyira rágyógyult az egyetlen értékelhető filmes sikerére, hogy közel húsz évvel később leporolta, összekeverte a "Halálhajóval", elszívott egy spanglit, mellé tekert némi produceri pénzt, és megzsarolta Jason Momoa-t, hogy játssza el a begőzölt számítógépet, akit le kell győzni, ami már a Tron idején is uncsi volt.

David Hewlett harmadik rendezői munkája sikeresen járja azt a nyomvonalat, amit nem is olyan régen, a "Végtelenség - Infini" alkalmával már végigvettünk. Nem is ismételném magamat, leszámítva, hogy egy linkkel átugorhatsz arra az oldalra és olvasd el az űrhajós részt. Ez a film tökéletesen abba a kategóriába illik.

Maroknyi, egymástól eltérő karakter egy űrhajón találja magát és feladatuk, hogy az űrhajó számítógépeinek valamennyi memóriáját átnézve töröljék a felesleges adatokat, mert a merevlemezről csorog a felesleges egyes és nulla, így az űrhajó sehová sem mehet. A feladat megoldására kényszerűségből egy csapat kisebb kihágást végző sittes hacker-t kényszerítenek rá, de ezt abból kell megtudnunk, hogy a film elején feliratok formájában a fejünkbe verik. Később nem nagyon számít az info és mintha ez a hacker dolog sem jönne úgy át, mint elvárnánk.

A szereplők tévelyegnek egyet az űrhajó vakító fényesre exponált folyosóin és sorban elhaláloznak az űrhajó védelmi rendszerét képező, öntudatra ébredt Skynet-től, mely Schwarzenegger helyett jelenleg egy másik Conan a barbár képében jelenik meg 3D-ben. Jason Momoa színészi kvalitásainak legjavát sorakoztatja fel miközben arcának nagy részét kékeszöld pontok halmazából kell összeképzelnünk.

A halálesetek rém gyengék. Az egyetlen elegáns megoldás, amikor Capra-t (Adrian Holmes) ketté kapja egy zsilipkapu. Jól meg van oldva, hogy a képbeállítás sejteti, mi történt. Aki miatt még érdemes figyelemre a film, az a két legtöbbet mutatott női szereplő: Lara (Sidney Leeder), aki megérne egy ajtócsapkodást és Kaida (Jeananne Goossen) akinek viszont nagyon szexi az anyajegye. Utóbbiban még színészi képesség is felfedezhető.

A film kevés pozitívumához tartozik a sokszor felhasznált fedélköz és néhány folyosók, amiket felépítettek a filmhez. Sajnos, az a fajta, realitást megtámogató megkopottság, ami miatt a "Nyolcadik utas: a halál" még ma is élvezetes sci-fi, innen teljesen hiányzik, de legalább nem érezni feltétlenül a pénztelenséget a díszletekben.

A műfajhoz semmit nem tesz hozzá a film az égvilágon és a befejezése is kiszámítható. Tényleg közel volt, hogy lefikázzam, de a női főszereplő jelenléte megmentette a filmet.

40%

A film egyik leglogikátlanabb jelenete, ami azért ambivalens, mert egy sci-firől beszélünk, amiben alig van logika... De mi a francért is kell bemásznia a szereplőnek és trutyiban turkálni???

Ha esetleg megtekintenéd a filmet, itt alkalmad lesz rá: Debug!