Mission: Impossible - Titkos nemzet - Mission: Impossible - Rouge Nation (2015)

Mission: Impossible - Titkos nemzet - Mission: Impossible - Rouge Nation (2015)

Rendezte: Christopher McQuarrie

A film Mafab adatlapja: Mission: Impossible - Rouge Nation (2015)

Megtekintés: A legújabb MI film semmivel nem lóg ki a korábbi négy rész közül. Éppen ezért érdemes megnézni, mert finoman adagolják benne mindazt, amiért a sorozatot szeretni lehet.

Tom Cruise saját gyermekének tekinti a sorozatot. Olyannyira, hogy a második rész óta, amikor is mindenhol arról lehetett olvasni, hogy maga végezte el a film veszélyes sziklamászós jelenetét, azóta, mintha önmagát akarná felülmúlni a színész. Pedig, ez csak két dologból tevődik össze. Tom Cruise kisebbségi komplexusából és a kapuzárási pánikjából, mivel ötven felett, már egyre kevésbé a nedves bugyis fruskák kedvence, hanem az érett jaguároké. Írnám ezt, ha rosszindulatú lennék. Nem vagyok...nagyon, de így gondolom.

Tom Cruise, nem akar megöregedni és elveszíteni azt a pozíciót, amelyet a blockbusterek világában jelent a neve. Nem akar úgy járni, mint De Niro, Pacino vagy a két kiöregedett akció sztár, Stallone és Schwarzenegger, hogy egyszer csak ott marad, kevés minőségi vagy pénzes munka nélkül, nevesincs rendezőkkel, középszerű filmekben, amiket a kutya sem néz meg... moziban. Meg merem kockáztatni, ez tett be végül Robin Williams-nek is, aki, szerintem, ahogy a neves rendezőket lecserélte a szakmában alig bizonyított tehetségekre, talán tükörbe nézve úgy vélte, hogy megfeneklik szakmájában és talán a csúcson kellene abbahagyni, mielőtt lebucskázik onnan. De Niro is húzó név volt valamikor. Pacino is. Most meg, ha ketten kerülnek egy filmbe, annak is, legjobb esetben,  langyos a fogadtatása.

Tom Cruise nem színész. Tom Cruise filmsztár. Amikor szerepet játszik, akkor egy filmsztárt játszik, aki filmben szerepel. Ezt érzem. És nincs is ezzel bajom. Hiába fikázom. Kedvelem a filmjei nagy részét. Lehet egy egoista kis pöcs, ha a filmek, amikben magát hozza, szórakoztatnak. És általában szórakoztatnak.

A MI5 is egy tökös kis akció film. Eredeti? Nem érzem annak. Leginkább a harmadik és negyedik rész mellé illik hangulatban. McQuarrie remek rendező, de egyelőre nem tudom, mi az ő markáns jelenléte egy adott filmben. Nem érzem, mitől McQuarrie egy mozi. Ez a mostani például. De nem zavar, mert lehet kedvelni.

Tom Cruise akciózik. Simon Pegg hozza a mókát. Van benne csinos nő. Van benne lövöldözés. Van benne főgonosz, akiket mintha direkt egyre kevésbé akarnának kiemelni a filmekben. Mondjuk, amíg olyan remek színészeket találnak a gonosz szerepre, akiknek egyetlen szemvillanása is hitelesebb, mint mikor Cruise egy párbeszédben osztja az észt, addig nincs minden veszve.

Viszont le a kalappal Cruise előtt. Lehet, hogy ki volt kötve a repülőgép szárnyára a film elején. Lehet. De ott lóg. Kevesen csinálják ezt meg utána. Kötelező? Nem az, hiszen a számítógép és kaszkadőr szakszervezet mindent megtesz, hogy munkát kapjon a sztárok helyett. Miért csinálja meg akkor mégis Cruise? Mert, ahogy korábban céloztam rá; önigazolás. Amíg meg tudja tenni, akkor addig meg is teszi.

Mert fél, hogy egy reggel felébred és Tom Cruise már nem biztos, hogy képes lesz egy repülőgép szárnyán rohangálni a nézők kedvére. Mert van egy pont a férfiember életében, amikor a tökösség átmegy bölcsességbe. Amikor a nyaktörő mutatványokat már pont a nyaktörés eshetősége miatt nem fogjuk megcsinálni. Amikor az ügyesebb lábunk, amivel korábban állon tudtuk rúgni az ellenfelünket, már csak derékmagasságig tudjuk fellendíteni és abban sem biztos, hogy sok erő maradt. Mert a kor legyőzi az embert és az ember, néha, bizony harcol a kora ellen. Személy szerint örülök neki, hogy Cruise még töri magát és nem botoxozta az arcát eddig szét, hogy megőrizzen valamit a megkopott kisfiús bájából. Nem szükséges. Ne tegye. Öregedjen meg méltósággal, mint Anthony Hopkins, aki egy idő utána - sőt, valójában élete nagy részében - inkább a karakterek személyiségét mutatta meg, mint izomzatát. Talán Cruise tudja magáról, hogy nem remek színész, ezért neki más úton kell járnia.
Tudjuk miért, hiszen korábban írtam: filmsztár!

A MI sorozat pedig szerelemgyerek a javából. Már volt korábban szó, hogy Cruise kiszáll és továbbadja a staféta botot, ám mostanra úgy vélem, ő is tudja, hogy amikor az ember nyerésben van, nem áll fel az asztaltól. Behozták Jeremy Rennert, lehetséges akciósztárként - személyesen szerintem a fizimiskája olyan, mint egy átlagos vidéki suttyóé - ám valahogy nem harap rá annyira a közönség. Cruise pedig, remélhetőleg kisajtol mindent a franchise-ból, mielőtt felébredve úgy érzi, már nem fog többé senkinek az álláig felrúgni.

Miről szól a film?
Ó, csak a szokásos. Van egy titkos szervezet, amit senki nem ismer, ami a felszín alatt működik, akinek létezését azok is tagadják, akik elvileg tudhatnak róla. Így szokott ez lenni a kémfilmekben, vagy nem? Mintha már James Bond is küzdött volna ilyen láthatatlan és pontosan definiálható ellenséggel. )A "pontosan definiálható egy képzavar, hiszen csak annyit tesz, tudjuk, hogy van egy fő ellenség. Azután, hogy ki az, hol van, mi a célja, az mind lassan derül ki, akár hosszú évek kutatómunkája árán. Szóval, másrészt nem is definiálható olyan könnyen az az ellenség...)

Most Ethan Hunt (Tom Cruise) keveredik bele egy olyan ügybe, melynek megoldását nem biztos, hogy sikerül felgöngyölíteniük. Az ellenség szinte "kézzel foghatatlan". Hunt bármikor bevethető csapatából ellenségképet kreálnak, hogy a titkos nemzet (Más filmben Hydra, megint máshol S.P.E.C.T.R.E.) dolgát megkönnyítsék. Csupán Hunt és néhány közeli embere van tisztában azzal, mire megy ki a játék. A játékba pedig belekeveredik egy csinos ügynöknő is, mert ahogy a kémfilmektől megszoktuk, kell egy kellemes test is, hiszen a férfiak az autók és a sport mellett a csinos nőkre figyelnek a legjobban.
A legújabb rész üdvöskéje tényleg kellemes nőstény. Ilsa Faust (Rebecca Ferguson, Beszélő név, amely egyszerre idézi meg a Casablanca Ingrid Bergmanját és az ördöggel köttetett pokoli szerződés hangulatát.)
* Ilsa, magára hagyta Rick-et, amikor az szerelmesen várta Párizsban, mert Rick nem tudta, hogy bár a nő vele volt egy ideig, volt férje, akinek segítenie kellett a háború poklában, így a nő gyakorlatilag kettős szerepben élt egy ideig. A filmbeli Ilsa is ilyen karakter. Egyrészt gyengéd érzelmek alakulnak ki közte és Ethan Hunt között, ugyanakkor a múltja miatt egyáltalán nem ő a megfelelő partner egy lehetséges személyesebb kapcsolatban. Faustről meg nem hiszem, hogy bővebben kellene mesélnem. Guglizd ki!
- Tegyük hozzá, hogy Rebecca Ferguson, néhány fényképén, még hasonlít is Ingrid Bergman-ra.

Végre, Hunt néha bizony rá van utalva, hogy egy nő mentse ki a szorult helyzetéből. Jól áll neki. Kicsit olyan, mintha kezdené elfogadni Cruise, hogy nem kell mindig neki hoznia a legyőzhetetlen figurát és ez jót tesz a karakternek is. (Miközben persze egy feladat elvégzése miatt akár egy repülőt is képes "meglovagolni".)

Valahol (Én személy szerint a Vox magazinban olvastam) a rendező elmondta, hogy hangulatában több helyen igyekeztek felidézni a korábbi részeket. Magam nem nagyon vettem ezt észre, de ha tippelnem kellene, pl. az operaházban, mikor a kezdődő zenére a lépcsőn fellibeg a bérgyilkosnő, az eléggé Brian De Palma-s jelenet (első rész rendezője) az első bunyó a pincében pedig tiszta John Woo a második rész végéről. Brad Bird-et ha nagyon muszáj, talán az autós-motoros jelenetben szúrnám ki, amikor Brandt (Jeremy Renner) szemrehányást tesz Luthernek (Ving Rhames) a nem megfelelő jármű miatt. Az kicsit emlékeztetett a "Hihetetlen család" kedves humorára.

Egyebek:
Cruise és Pegg saját maguk csinálták az akciókat a filmben. Állítólag. Nem tudom, hogy ez a veszélyes autós üldözésre is igaz e, hiszen nem voltam a forgatáson, ám, fene tudja... Sosem veszélyeztetném egy sztárom egészségét olyan mutatványokkal, amiket összehoztak a filmben.

A bemutatót a karácsonyra időzített új Star Wars mozi miatt előre hozták.

Olvasni filmes magazinban (Vox), hogy egy hatperces merüléses, egy oxigén vétellel megoldott jelenetet Cruise szintén megcsinált a film kedvéért, de mivel végül dramaturgiailag ezt megvágva került a moziba, nem érzékelem a drámaiságot annyira, amiről a cikk mesélt. Pedig, ha jól megírják, tényleg össze lehetett volna hozni. Így, hiába bérelt fel állítólag a filmsztár egy merülés szakembert a jelent forgatásához, nem érzékelem a háttérmunka súlyát a töredezett jelenetsor miatt.

A korábbi részek férfiszereplői Alec Baldwin-nal bővültek. Néhány női karaktert is szerettek volna visszahozni, csak egyeztetési problémák léptek fel. Ez direkt jót tett a filmnek. Rebecca Ferguson üde jelenség és elég erős karakternek tűnik. Más kérdés, hogy ha én lettem volna a főgonosz, a második "hibázásnál" megválok tőle...

Remélem, lesz olyan jelenetsor a filmben, ami legalább olyan emlékezetes marad számomra, mint az első rész leszámolása vagy a negyedik felhőkarcolós jelenete. Egyelőre nem így érzem.

70%

Természetesen a filmet meg tudod nézni ha akarod, csak látogass ide: onlinepont titkos nemzet!

Kihalás - Extinction (2015)

Kihalás - Extinction (2015)

Rendezte: Miguel Ángel Vivas

A film Mafab adatlapja: Extinction (2015)

Az egyik jelenetben megjelenik némi "Piroska és a farkas" parafrázis is.

Megtekintés: Ebben a nyári, rohasztó melegben mindenképp, hiszen közel két órás fagyhalál. Meg egyébként sem rossz film. Igaz, nem is nagy durranás.

Ami miatt igazán élvezetes lehet ez a film, egyszeri, horrort nem nagyon kedvelő nézők körében, hogy vizuálisan kellemes a szemnek, szép képekkel operál. A széles vászonra álmodott film nem tör nagy babérokra, ugyanakkor, a világvége hangulat, a szobabelsők barnája és a havas táj hidege finoman belénk kúszik.

Vivas mennyire egyedi érzékű rendező, nem ebből a filmjéből fog kiderülni. Sőt, szerintem borítékolható, hogy a "Kihalás" inkább házimozis megjelenésekor fog érdeklődőkre találni, pedig nem rossz film. Nem azért nem lesz kultikus film, mert rajta van a magyar átok - a stáblista nagy részét magyarok teszik ki - mert a végeredményen nem látszik más, csak aprólékos profizmus. A díszletek között még pár remek megoldásra is futott; pl. mikor a kamera a három szinten keresztülvezeti a nézőt, vagy egy másik jelenetben az ajtó mindkét oldalát körbe nézhetjük, miközben a szörnyeteg igyekszik egyik főszereplőnkre rátörni azt. Sajnos, az ilyen szemnek tetsző megoldásokból túl kevés van a filmben, pedig a két órás kamaradráma bőven elbírt volna több vizuális simogatást. Így alig emelkedik ki a középszerből és ezen a történet egyszerűsége és profánsága - hiába próbálják flashback-kel bonyolítani - nem sokat segít.

Valakik felfigyeltek Vivas Spanyolországi munkásságára és adtak neki egy álomgyári lehetőséget. Ezzel Vivas talán nem maradéktalanul, de korrekten élt. Filmje mészárlós horrorként indul, hogy kamaradrámából végül egy erődből kitörős akciófilmben csúcsosodjon ki. Láttunk már ilyet. Hogy a legközelebbi verziókból kiemeljek egy címet: Legenda vagyok 
Itt kicsit többen vannak szereplőink, de közel sem annyian - kezdetben két férfi, egy kislány, akikhez a végére csatlakozik egy terhes nő - hogy a film végig hozza egy kaszabolós horrorfilm dramaturgiáját. A hangsúly sokkal inkább a két férfi múltját lassan boncolgató emlékképekre terelődik; hogy milyen kapcsolatban állnak egymással és milyen függőségi viszonyok van a kislánnyal. Ez a szál, ami mozgatja a történetet és szerintem, ez az, ami a film nézőit sokkal kevésbé fogja érdekelni, mint pl. az, hogyan találnak kilenc évvel a filmbeli apokalipszis után még ehető konzerveket illetve az a kisváros vajon hol van, melynek Harmony a neve (Kettőt találtam az USÁ-ban, de elsőre sem a Kaliforniai sem a Minnesotai nem tűnik a filmben bemutatott városkának) és pár faháznak, kerítéssel ad otthont, viszont körben, körülötte, viszonylag közel még várost is találunk, hatalmas raktárral.

A film drámai vonala kissé kiszámítható, ugyanakkor erőltetett. Bármi is történt a múltjukban, nehezen hiszem, hogy a kislány két nevelőapja úgy össze tudott volna veszni, hogy kilenc évvel az eset után még mindig fújjanak egymásra, mert; a.9 vagy már rég érdek vagy dacszövetséget kötöttek volna a fennálló veszély feldolgozására vagy b.) egyikük szerencsét próbált volna máshol, hogy a konfrontációt csökkentsék. (Habár, egyikük maradását indokolhatja az is, hogy a kislány közelében akar maradni, annak ellenére, hogy vele nem lehet. De miért is nem?) Szóval, nekem kicsit csináltnak tűnik a mozi drámája, ettől eltekintve, végig lehet bekkelni. A végén megjelenő terhes anyuka gyakorlatilag tök fölöslegesen kerül a képbe, talán azt leszámítva, hogy egy egyébként számomra teljesen evidens tényt közül két férfi színészünkkel, tudni illik, hogy a fogságban tartott szörnyeteg - mutálódott egykori ember - azért üvölt olyan szívhez szólóan a lánc végén, mert ezzel kívánja társait odacsalni. Ezt bárki tudhatná, aki már látott hasonló filmet. Vagy a Jurassic parkot. Mivel a filmben esti mese gyanánt előkerül az E.T. szinopszisa is, gondolom, legalább egyik főszereplőnknek kellett volna, hogy legyen némi segédfogalma annak veszélyeiről, miért is nem tartunk vérengző élőlényt a kertünkben, vasra verve. A másik, amikor a rádióadás közli amolyan sms minisztériumi segélyként, hogy a támadókat könnyen lehet likvidálni egy erőteljes fejlövéssel!
Nem mondod?
Van még olyan hülye fegyverbuzi amerikai, aki nem azonnal a szemed közé durrantana, ha a fogaid nagyobbak, mint ami indokolt és a szemed fehérje valójában vörös?
Szerintem nincs. Aki mégis inkább bokára céloz, miközben karmos kezek igyekeznek felhasítani a torkukat, az meg is érdemli, hogy egy lépcsőt visszaessen a táplálékláncon.

Elkalandoztam. Vivas tehát teljesen jó. Filmje, megkockáztatom, legalább annyira jellemző munkásságára, mint mondjuk Antal Nimród első amerikai munkája. Az is korrekt volt, néha felvillantotta halványan, amiért a Kontroll-t imádni lehetett, azonban nem lett más, mint egy erős közepes tucat thriller. Pont, mint jelen film.

A két fagyott holttestet magyar színészek "játsszák". Másrészt a jelenetsor erősen emlékeztet "A dolog" hasonló, feltérképezős képsorára.

A szereplők közül nehéz kiválasztani, hogy ki a jobb. Szerintem mindhárom színész hozza a figurát, amit a nyakukba tettek, a kissé erőltetett motivációs vonallal együtt. A kislány elég jó választás, néha az arcjátéka is érett pillanatokat hoz. Jeffrey Donovan és Matthew Fox pedig verseng egymással a "kinek guvad jobban a szeme, miközben remeg az arca" díjért, csak nem tudom, kinek adnám.

Ettől függetlenül vagy ezért, ki lehet bírni a közel két órát.
A végső zenei motívumok mondjuk totál nem illettek a lezáró animációs stáblistához, ám ez legyen a legnagyobb bajunk.

A történet:
Valamikor a jövőben, szokás szerint, gyilkos vírus szabadult az emberiségre. A túlélőket karanténba igyekeznek elszállítani a katonaság kellő képpen felkészített emberei, így amikor beüt a gikszer a célállomástól méterekre, egyértelmű, hogy elsőként a fegyveres erők hullanak el. A többiek pedig egy kiabáló katyvaszként rohangálnak a fegyverropogás közben, hangárból hangárba. Hogy ki éli túl... azt abból tudjuk meg, hogy a felirat megmutatja, hogy kilenc évet ugrottunk az időben. Egyértelmű, hogy a buszon szorongatott kisbaba már nem pólyás.
Harmony egy pár házas kolónia valahol a hegyek övezte völgyben. Jeges tél van és nem volt egyértelmű számomra, hogy a vírus valamilyen mód felelős lett e egy kataklizma változásért, vagy csupán főszereplőink találták meg a világ leghidegebb városát, ahol még ki lehet engedni a kutyát a kertbe. A környezet le van fagyva legalább annyira, mint a "Holnaputánban" vagy mint a két túlélő férfi között.
Patrick (Matthew Fox) igazi ősemberré avanzsált, aki azért a hójáróval elmegy vadászgatni. Eszik is rendesen, meg keveset iszik mellé. Jack (Jeffrey Donovan) egy pár méterrel arrébb álló házban tengeti napjait a felcseperedő kislánnyal és inkább gyűjtögetésből tartják fenn magukat. A kislány, Lu (Quinn McColgan) sok problémát generál, hiszen nem szeret fogat mosni - kilenc év alatt mennyi fogpasztát kellett Jacknek összegyűjtenie, hogy ne legyen büdi a szájuk? - és mivel kiskorú gyerekszínész, egyébként is csak napi kb. 4 órát lehet foglalkoztatni...
Jack kislánya és Patrick kutyája néha sütipartit rendeznek a kerítés tövében. Lu csak azért tud néha kilógni a házból, hogy kicsit kalandozzon, mert Patrick tapasztalatiból azt szűrte le, hogy az egykor mutálódott fertőzöttek, ennyire hideg környezetben nem tudnak megmaradni. Ahhoz, hogy a film drámai végjátékban csúcsosodhasson ki, azonban ezt meg kell változtatni. Például azzal, hogy a kilenc év alatt a mutáns emberek rezisztensebbek lettek a környezeti szélsőséggel szemben, viszont a harapásuk mostanra elveszítette vírusterjesztő képességét, ezért ha feltépik az nyaki vénádat az elég szar, de ha be tudod magadnak varrni, nem kell a fertőzés elkapásától tartanod. Azért az elég hasznos.

Patrick közeledne, Jack nagyon haragszik és apró puzzle darabokból tudjuk meg, mi is történt a sötét múltban.
Nézd meg, érdemes.
Többet nem árulok el.

Véletlenül a két kedvenc oldalamon is hozzáférhetsz:
horrortrashbmovie: Kihalás letöltése
onlinepont: Kihalás letöltés
Mindkettőn a mega linket ajánlom és köszönet a két oldalnak, hogy ilyen gyorsan hozzájutottam ehhez a remek kis szösszenethez.

Fika:
- A katonák kiképzésük ellenére sokkal kevesebb gondot jelentenek a szörnyeknek, mint az egyéb menekülő szereplők. Mikor lesz egy filmben a katona viszonylag intelligens szereplő?
- A mutáció után, a második generációs szörnyek vakok és hallás útján cserkészik be az áldozatot. Ez olyan jól megy nekik, hogy Patrick-ot letépik menet közben a hójáróról, ha az kell, de ha Lu némán ugyan, de egy méterre sétál egy pocsolyában a pince padlóján, az oly remek hallás szart sem ér, hogy elkapja a szörny a kislányt. Az meg egy tök bld trükkel átveri a lényt. Mikor lesz intelligens már annyira egy forgatókönyv, hogy ha egy lény vaksága helyett egyéb módon maradt életben, akkor a vakságot nem tudják majd a szereplők olyan egyszerű módon kijátszani, mint, hogy némán állnak? Van ám ott szaglás, ahol nincs látás és ha van, akkor a hóban vérző fejjel fekvő Patrick nem bámult volna bele az egyik lény szájába, vagy ha igen, az az utolsó pillantása!
Kilenc év alatt a túróért nincs szarrá erősítve a ház? Ablakok, üveggel??? A pince meg olyan biztonságos, hogy Jack egyenesen beleküldi Lu-t egy szörny karjaiba??? Buzi-e vagy?
- SZPOJLER ALERT!!! Ne már! Tényleg így lép ki az egyik szereplő a történetből, mint a hasonlóan fagypont alatti filmben, a Kolóniában Laurence Fishburne a hídon, mikor felrobbantja magát?

65%
Talán 70%

Azt hinné az ember - sőt, várja - hogy a női szereplő megjelenésével árnyalódik a történet, ám ez kihagyott ziccer maradt.

Holdfényöböl - The King and Queen of Moonlight Bay (2003)

Holdfényöböl - The King and Queen of Moonlight Bay (2003)

Rendezte: Sam Pillsbury

A film Mafab adatlapja: The King and Queen of Moonlight Bay (2003)

Elég nehéz rendes posztert találni a tévés munkákhoz...

Megtekintés: Ha véletlenül belebotlassz valamelyik mozi csatornán.

Ritkán nézek tévéfilmeket, pedig azért akad közöttük jó néhány értékelhető darab. Az amerikai választék sem kevés, hiszen rengeteg rendező dolgozik az iparban, ám jóval kevesebb olyan szerencsés, aki nagy pénzeket kap a forgatásra és a kész művet be lehet mutatni akár moziban is. Pillsbury pont egy ilyen rendező. Igaz, volt rá példa, hogy filmje moziba került (Zandalee - Nicholas Cage-dzsel), de inkább a televíziónak gyárt korrekt, közepes darabokat.

A "Holdfényöböl" egy fiatal lány nyarát meséli el, amikor sosem látott apjával tölti el a suli utáni időt, mielőtt tovább tanulna Európában.

Alison Dodge (Kristen Bell) átutazik Amerikán, hogy addig sosem látott apjával találkozzon. Talán nem ez volt életük legjobb döntése; indul a film a kérdéssel, hiszen a két ember, teljesen mást vár a találkozástól és ami kezdetben szomorú, maguk sem tudják, mit keresnek.

Al Dodge (Tim Matheson) kezdetben nehezen nyílik meg a lányának. Ez nem csoda, hiszen, valahol mélyen, zsigerben érzi, hogy felelős érte, mint apa, de ezt a felelősséget csúnyán félre dobta, amikor valamikor úgy döntött, hogy elköltözik a barátnőjétől és hátrahagyja egyetlen gyermekét.
Másrészt, mintha Al egy kicsit alkoholista lenne, de ezt a vonalat nagyon halványan érinti a film. Viszont legalább a városka egyetlen jó nője érte epedezik, ami azért nem rossz egy olyan pasastól, aki egy csendes tavacska partján, lakókocsiban tengődik és főleg folyékony táplálékkal szórakoztatja magát és kétkezi munkával.

2003-ban Kristen Bell még messze volt a világhírnévtől. Negyedikként van feltüntetve a stáblistán. (Sean Young, Tim Matheson, Kristen Bell)

Ide érkezik Alison, reménykedve, hogy amit gyermekkorában kimaradt neki az ideális családmodellből, azt most apró részletekben beillesztheti a már ismert életébe. Al ebben nem nagyon tud kezdetben partner lenni, mert fura érzések tombolnak benne, amelyekről vagy nem tud vagy nem akar beszélni.

A film két ember egymáshoz csiszolódásának rövid látlelete. Alapjában nem egy filmdrámát nézünk, és az alig nyolcvan perc nem nagyon tud partner lenni abban, hogy rendesen felépítsék a film fő karaktereit. Nm hiába, ez egy tévé film, egy alkalmi szórakozás. Kevés rágódni való, viszonylagos hepiend, hogy utána az ember lekapcsolja a televíziót és beforduljon a fal felé.

Ami nem tetszett a filmben, az, hogy valahogy a feszültség teremtő kirohanások súlytalanul lettek lezárva. Amikor Alison először bukik ki apja makacs elutasító viselkedésén, logikus lett volna, hogy tényleg felszáll a buszra és többet nem látják egymást. Ehelyett a forgatókönyv teljesen gagyi módszerrel és suta párbeszéddel oldja meg a szituációt, hogy ne érjen a negyvenedik percnél véget a családi keserédes.
Később azért még egymásnak feszülnek karaktereink, hiszen kell a konfliktus a játékidőbe, különben a néző azt hiszi, tehetségesen összevágott családi videót nézeget. Al karaktere sincs kellően kidolgozva. Motivációi nagy része homályban marad. Talán ilyen a való élet.

Edward Asner (Auggie szerepében) figurájának egyetlen feladata a filmben, hogy árnyalja Alison karakterének kapcsolatát az apjával. A lány jól fogadja a kisváros egykori, mára kiszuperált irodalomtanárának barátságos közeledését. Ezzel adnak némi magyarázatot, hogy miért tud némi türelemmel viseltetni az apja iránt is.

Alison viszont apjának köszönhetően megtanul városi lányból átvedleni egy olyan fiatal nővé, aki képes akár tetőt szerelni vagy elkormányozni egy csónakot, ha úgy hozza a sors. Szóval, azért az apamodell végül működni kezd és a filmet lezáró - amúgy szerintem teljesen fölösleges narrátor szövegű monológjába - konklúzióval leszünk gazdagabbak. Biztos azt gondolták a rendezésnél, hogy ha nem magyarázzák el Alison életének alakulását, a néző magától nem képes elképzelni azt. Ez olyan szájbarágósan amerikai befejezés.

50% - És érthetetlen, hogy az imdb-n garázdálkodó közel 600 néző miért pontozta a filmet ennél magasabbra. Nem rajongok különösebben a tévéfilmes produkciókért, talán az olcsóság miatt, amit árasztanak magukból, ami szerintem csúnya előítélet tőlem, hiszen, sok olyan filmet készítenek, amely nem ugorja meg a mozivásznakat, viszont este, egy itallal a kézben, kielégítő szórakozást nyújthatnak a fogyasztónak. Ez egy közepes darab.

Gyermek és szülő között az úszás tanítása közben lehet talán legjobban kiépíteni a bizalom érzését. (Más filmekben kerékpározás tanítása közben.)

Különvélemény: Az eredeti cím az utolsó percekben kap magyarázatot, ami szerintem kissé suta, hiszen öbölnek nevezni azt a szabad strandot... vagy nem figyeltem, amikor annak idején az öbölről tanultunk.