Jelenlét - Presence (2024)

Jelenlét - Presence (2024)

Rendezte: Steven Soderbergh

A film MAFAB adatlapja: Presence (2024)

Megtekintés: Soderbergh az a rendező, aki számomra mindig meglepő tervekbe ugrik bele és meg tud lepni. Nos, nem vagyok persze teljesen elárulva a Jelenléttől, de már megint olyasmi történt a Soderbergh háza táján, amire nem voltam felkészülve.

Steven Soderbergh számomra a minőségi, független filmes rendező. Azt akkor is úgy érzem, ha készített nagy büdzsével dolgozó, világsztáros franchise mozit is. Néhány sorban méltatnám a fickót. Közel negyven éve készített egy független mozit, ami nagyot ment a kertek alatt (is), hogy azután feltegye a nevét a Hollywood-i mozis térképre. Mondanám, hogy láttam ezt a remekművét, de valójában a háttérben hallgattam meg meló közben. Én is tudom, hogy ez a módszer alkalmatlan arra, hogy minőségi véleményem legyen a filmről, hiszen vizuálisan n em támogattam meg, de legalább hallottam. A Szex, hazugság, videó (1989) egy dráma, amelyben a karakterszínészek kellő figyelmet kapnak és első nagyfilmnek egészen erős. Emlékszem, esemény volt, amikor moziba került, mostanra azonban szerintem nem kap kellő figyelmet, ezért ha teheted, egyszer tegyél vele próbát. A kilencvenes évek nagy reménységei bonmcolgatnak párkapcsolati problémákat és akkor még senki sem tudta, hogy mire befuthatnának... nem lesznek valódi filmsztárok. Persze nem kell bemutatni egyiküket sem, de sem Andie MacDowell, sem James Spader nem számít már komoly tényezőnek, Laura San Giacomoról és Peter Gallagherről nem is beszélve.

1991-ben megrendezte a Kafka című drámát, ami már előre vetítette, hogy Soderbergh vonzódik az abszurdhoz és szereti kipróbálni magát, többféle műfajban. Az Elmore Leonard csavaros krimijét rendezte George Clooney-val és Jennifer Lopez-zel, ami korrekt thiller lett, de kicsit Tarantino B-nek tűnhet. Nálam kb. pont egy kategória a Jackie Brown-nal és egyiket sem kedvelem.

2000-ben hozzásegíti Julia Roberts-et egy Oscar-díjhoz, és a társadalmi egyben ügyvédi dráma már nekem is nagy kedvencem, amit párhavonta meg kell "hallgatnom" (Szintén munka közben) Innentől aztán van heist komédia (Ocean sorozat), filozófikus sci-fi (Solaris) vagy akár táncos-romantikus. (Magic Mike)

És miközben készíti ezeket a nagyfilmeket, néha behúz olyan műfaji hibrídeket, amiben kipróbálhatja magát, mint a Tébolyult, vagy hasonló kamaradrámája, a jelen ismertetett Jelenlét. A Jelenlét, ami már majdnem found footage filom lenne, ha a külső kameranézetet nem helyezné a kukkoló kamera helyett egy meghatározhatatlan entitás helyébe.

Szpojler veszély!

A Jelenlét az a fajta mozi, ami erősen képes megterhelni az egyszeri mozinézőt, mert kis volumenű darab, nagyjából egyetlen helyszínen és ez még akkor is nehezen talál a nézők szívéhez, ha a történet egyébként erős. A Jelenlét pedig nem gyenge, de rögtön kezdeném két negatívummal:

Ha ismered a found footage műfajt, hiába szereted, a film nem képes túl lépni az ismertebb történeteken, ezért bár rendesen fel van építve, sok újat már nem tud hozzátenni a korábban látott, kifejezetten erre a műfajra épülő mozikhoz. Valójában nem tudom, miért érezte Soderbergh, hogy neki is kell egy ilyen filmet készítenie, főleg, mert már kaptunk pár erősebb darabot. Sajnos nem ugrik be annak a filmnek a címe, amikor egy házba érkezik apa-lánya páros egy cimbivel, hogy felújítsák az épületet és majdnem valós időben egy gyilkossági ügy bontakozik ki a szemünk előtt.

A Jelenlét másik gyengesége, ha megnézted, tudni fogod, mire gondolok, az a borzalmasan buta szövegkönyv. Lehet, hogy legalább nem rugaszkodik el a valóságtól és nem túlírt, de pont a másik véglet lett, amikor gyenge az egész, nem ad rendesen karaktert a figuráknak.

Amerikai átlagcsalád költözik egy még náluk is tipikusabb több generációs házba. Valahol egy idill kisvárosban, remek rálátással az utca sarkára. Anyu, Rebekah (Lucy Liu) és apu, Chris (Chris Sullivan) között nem kicsi feszkó dúl, ami miatt talán nem is biztos, hogy az alkalmas időben ugrottak bele az ingatlanvásárlásba. A két gyerek közül Tyler (Eddy Maday) anyu szeme fénye és jól látható, hogy mennyire a fiú felé hajlik, miközben a hugica, Chloe (Callina Liang) nehezen illeszkedik be és egy friss haláleset miatt képtelen beilleszkedni a nyugodt családi életbe. A legjobb barátnőjét ugyanis brutálisan meggyilkolták és Chloe azóta nem találja a helyét és megkérdőjelezi a létezése értelmét is. 

Ha ez nem lenne elég, a ház, amit frissen vásároltak, nem csak titkokat rejt, de mintha valaki figyelné őket a sarkokból, falak mögül.

A szubjektív kamera sok filmnél nyomasztó, kellemetlen hatása itt szerencsére nem ront a filmen, nem éreztem, hogy zavaró lenne, hogy végig a szereplők mögött, körül csámborgunk.

Tudod mit, mégsem leszek szpojleres! Ennyi így bőven elég. Soderbergh kisujjából kirázza a filmet. A helyszín tökéletesen lett a film számára elkészítve, így pontosan tudjuk, hol vagyunk és követjük a történéseket. Talán lehetett volna a csavar kicsit nagyobb és a tanulság nem olyan szájba rágós, de összességében egy remek kis mozit kapsz.

Azt mondjuk nem értettem pontosan, hogy az entitás egyszer miért érezte szükségét a takarításnak, ha a továbbiakban ezt az erős képességét teljesen visszafogják, de majd neked lehet, hogy lesz ehhez megfejtésed.

70%-ot nekem megér, a gyengeségei ellenére is, mert bevallom, tényleg nem túl eredeti. Lucy Liu fájón alul van használva, akárcsak az apát játsszó Chris Sullivan. A fókusz Callina Liangon van, aki szerintem erősen hozza a szétesett tinit és a pasiját alakító Ryan (West Mulholland) iskolapéldája a bántalmazó kapcsolatban működő hülyegyereknek, olyannyira, hogy néha legszívesebben lerúgtam volna az ágyról.

Ha ez tetszett, de nem láttad, nézd meg Soderbergh hasonló filmjét, a Tébolyultat, mert ezek egy halmazba tartoznak.