2015. július 15., szerda

Egy ártatlan ember - An Innocent Man (1989)

Egy ártatlan ember - An Innocent Man (1989)


Rendezte: Peter Yates

A film Mafab adatlapja: An Innocent Man (1989)

Megtekintés: Ne zavarjon, hogy a film "régi" és Tom Selleck mondjuk nem a kedvenced. Ez egy remek dráma, börtönfilmbe oltva.

Szeretem ezt a filmet. Vagy inkább kedvelem? Egyik pozitívuma, hogy pár évente érdemes újra nézni a másik, hogy ha most nem is nézem meg, azért nagyjából emlékszem rá, hogy pár sort írjak róla. Yates rendezői munkásságából amúgy számomra a legélvezetesebb a mai szemmel már elég gagyi "Támadás a Krull bolygó ellen - Krull" című fantasy blődli. A film sok emlékezetes pillanattal örvendeztette meg a gyermekkorú nézőket - néhány jelenetére ma is élénken emlékszem. Felsorolni nem kezdem, de egy film erénye, ha nem csak a zenéjére emlékszünk, hanem nagyjából az egész filmre. A zene amúgy a napokban elhunyt James Horner szerzeménye és az egyik legjobb filmzenei munkája.
Yates ezen kívül sok műfajban kipróbálta magát és az egyik élvezetesebb munkája az "Egy ártatlan ember". Első sorban dráma és fejlődéstörténet, igaz, annak nem a szokványos formája, sőt, kicsit kicsavarja a műfajt. Miért? Mert a főszereplő, Jimmie Rainwood (Tom Selleck), már alapból kiforrt egyéniség, nem lenne szüksége karakterfejlődésre, ha mondjuk egy romantikus filmről beszélünk. Jimmie szereti a barátnőjét, kedvelik és elismerik munkáját a munkatársai és élete a nagy amerikai álom. Aztán, egy nap, két túlbuzgó és korrupt zsaru, sikeresen félrehall egy információt és kábítószert kezd keresni Jimmie lakásán. A baj, hogy Jimmie éppen otthon van, beléjük botlik és meglövik. Persze, mire kiérkezik az erősítés és a mentők, kiderül a tévedés, és ha már rendőreink olyan korruptak, igyekeznek tévedésüket Jimmie nyakába varrni. Köszike!
Szarkeverésüknek eredménye, hogy Jimmie sok év letöltendőt kap és ártatlanul olyan közegbe kerül, ahol a karakterfejlődés minden, csak nem pozitív. Jimmie nem rossz ember, csupán a körülmények áldozata, akinek végül olyan útra kell térnie, ahonnan nincs vissza út. Ennek ellenére, ha úgy vesszük, megtisztulva és megerősödve kerül ki a falak mögül.
Közben, két rendőrünk, meg ahelyett, hogy elmenne a kurva anyjába - két igazi tenyérbemászó arrogáns karakterről van szó - Jimmie barátnőjét fenyegetik és Jimmiere is rászállnak a szabadulása után. Nem tudom, a valóságban is így működik ez, de ha én bemószerolnék valaki és az az én hülyeségemből éveket ülne, igyekeznék az életben többet nem az útjába kerülni. Mert az ördög nem alszik. Biztos, ami biztos.
Meg egyáltalán: Lehet én egy korrupt, kábítószereseket kiraboló gyökér zsaru, de legyen már bennem annyi zsiványbecsület, hogy ha elbasztam valaki életét véletlenül, nem szívom a vérét utána is.
Nos, két zsarunk nem így gondolkodik és meg is lesz a jutalmuk, hiszen a négy fal közül már nem az a címben is szereplő ártatlan ember lép ismét a városi élet körforgásába, hanem egy lélekben és testben megerősödött, igazi ellenfél.
Jimmie pedig kis segítséggel revánsot vesz, ahogy a néző végig drukkolt neki.
Jó főszereplő, jó alakítás. Elfogadható mellékszereplők, egy erős F. Murray Abrahammel, Virgil Cane szerepében, akinek ez az egyik legjobb mellékszerepe, de teszem hozzá, munkásságát annyira nem ismerem. (Tudom, hogy Oscar-díjas az Amadeus Salieri megformálásáért, de ettől még nem állítanám, hogy ismerem, mint színészt!)
A két rohadék zsaru másod-élvonalbeli színészek munkája: Richard Young, aki gyakorlatilag Indiana Jones titkos példaképe. Tőle kapta a kalapot a harmadik részben! Más munkái számomra nem ismertek. David Rasche pedig kicsit túl is játssza a robbanásig feszült zsaru figuráját. Igazi elmebeteg. Volt a nyolcvanas évek legvégén egy pár tucat részt megért, igen fárasztó humorú krimi sorozat, amelyben a címszereplőt alakította. Talán hallottál a Sledge Hammer!-ről... Nem a Peter Gabriel szám.

A film szinte végig karcolgatja a tévéfilmes kereteket. Nem érződik, hogy sok pénzt öltek bele és mai szemmel kissé meg is kopott. Viszont, egy próbát megér, mert Tom Selleck tényleg remek a szerepben, jól hozza a kétségbeesett kisembert, akit elragad a fogaskerék és szinte csak magában bízhat, ha túl akarja élni.
Egyáltalán nem nehéz a főszereplővel azonosulni, még azok ellenére sem, amibe belekényszerítik, a túlélésért.
Kellemes nosztalgiával ajánlom ezt a filmet mindenkinek.

70%

Szerencsére van egy hely, ahonnan mindjárt le is töltheted és megnézheted, igazam van e.
Te mennyit adnál erre a filmre egy tízes skálán?

online pont: Egy ártatlan ember


Tömören: House of Good and Evil (2013)

Tömören: House of Good and Evil (2013)


Rendezte: David Mun Soha többet ilyen uncsi filmet!

A film Mafab adatlapja: House of Good and Evil (2013)

Csak divatból nem kedvelek meg egy filmet. Hiába a rengeteg fesztivál díj, hozzám nem került közel ez a darab...
Tűrőképességet erősen próbára tevő, közel két órás nyűglődés, melyben két fiatal, vidéki házba költözik, ahol se áram, sem telefon, sem lehetőség, hogy plazma tévén 3D-s mozikat élvezzünk, csak favágás és vödörrel víz hordás a kádba. Így kell új életet kezdeni.
Apu aláírja a papírt, mire kiderül, azért a ház ketté van választva és a szomszédnak egy hónapja van kiköltözni. Biztos volt...
Anyu érzi, valami történik.
Rosszakat álmodik.
Vagy hallucinál?
Apu meg elmegy cigiért és eltűnik. De mégsem.
Bár, jobb lenne, ha eltakarodna, hiszen miatta nem született meg Grace a kislány. Kicsoda?
A végére kiderül, hogy első este bebaszni az ódon házban, nem szerencsés.
Útóljára ennyire hasonlóan blöff végű film a Ganzfeld vizsgálat volt. (Ha láttad azt, akkor ez már majdnem szpojler!)
Le kéne már szokni az olyan filmekről, amik végén a főszereplő felébred a rémálmából.
Bár itt nem az történik, ám valahogy mégis...

40%

De legalább:
- Van némi hangulata.
- Nem rossz a fényképezés.
- Kellemes a női főszereplő.: Rachel Marie Lewis

Blog: Schumacher perelni fog?

Ez bizony kérdés, hiszen a cikkből pont az derül ki, hogy Schumacher (természetesen nem a Forma1 versenyző, szegény, hanem jelen esetben a felesége) pereli az összes olyan nyomtatott sajtót - illetve egyéb média formációkat - amelyek valótlan tényeket közölnek az olvasóikkal. Ez jól kiderül a cikkből.
Vajon Corinna perelné a magyar life.hu oldalát, ha tudná, hogy az egyik oldalon a cikket a férje örömködésével reklámozzák, hogy meglegyen a klikk szám?
Hiszen, nem tudjuk, hogy a komoly fejsérülést elszenvedő sportoló örülne e. Gyakorlatilag semmit nem tudunk egészségi állapotáról, hiszen a cikkek amik a témában megjelennek, összehordanak hetet-havat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a feleség sorra nyeri a pereket, amelyeket kamu és hatásvadász cikkek ellen indít.
Teszem hozzá, hogy jogosan, még akkor is, ha ez egy sziszifuszi harc. De talán hoz egy kis pénzt a konyhára, hiszen Schumi kezelése biztosan sokba kerül.

A kérdés, hogy ha a life.hu értelmes bértollnokai értik a cikk tartalmát, akkor miért mennek azzal szembe és reklámozzák egy hatásvadász címmel, amiről gyakorlatilag a cikk szól?
Oké, a magyar bulvár média könnyen ficánkol, bízva abban, hogy Corinna Schumacher az életben nem fog beléjük botlani, de azért az elemi tisztesség is azt kívánná, hogy ne fogalmazzon egy bulvár tollnok tiszteletlenül. Pedig, ez a cím így tiszteletlen és csupán egy feltételezés. Feltételezi, hogy egy beteg ember elvileg most örül.
Ez sértő.
Ne egy kamu firkász képzelgéseit kelljen már olvasnom a napi hírekben. Miért kell a sportoló nevét pofátlanul kihasználva őt megtenni a címben főszereplőnek, miközben a cikk sem róla szól, hanem a felesége harcáról, senkiházi, hazug emberek ellen. Mert a média arctalansága mögött igenis emberek vannak. Emberek, akik sokszor egy forintot nem érnek, hiszen pont emberségből vizsgáznak egyesre...

De tudod jól, hogy példákkal szoktam alátámasztani kifakadásomat:

A cím egyértelműen a sportoló nevével hirdeti magát és ráadásul egy olyan eseményt sejtet az átlagolvasó számára, amely miatt azonnal ráklikkel az ember a kamu cimkére: Csak nem felébredt végre??? - kérdezhetnénk.
Megint csak túlzás a cikk, bár itt már sejthető, hogy Michael Schumacher csak felületesen érintett az ügyben. A cikk amúgy arról szól, hogy egyes újságokat a felesége beperelt, mert felületesen érintették a férjét, miközben a férje nevével visszaélve koldultak olvasókat. 
A cikk befejezése pedig nagyjából összemosható jelen cikk valóságtartalmával: Schumacher neve szerepel benne, viszont, gyakorlatilag csak hatásvadász lépésként. Corinna pont az ilyenek ellen pereskedik.
A life.hu ismét levizsgázott korrektségből, etikából és morálból.
Ja, mondanom sem kell, hogy amikor a cikket mentettem, írói nevet keresve sem találtam a pongyola tartalom mellett.