Blog: Trollkodás barátok közt...

Van úgy, hogy ismerősökkel keveredsz vitába a neten.
Nem feltétlenül te kezded, de te akarod befejezni. (Mondjuk, mert igazad van és mellé érveid.)
Azután törlik, amit írtál.
Az cenzúra, nem?
Bassza a csőröd?
Hogyne baszná?!
Nem te kötöttél a másikba, nem te kérdőjelezted meg nyilvánosan az illető szavát.
Te írtál valamit, viccből - mondjuk volt valóságalapja - és mégis fejedhez vágják, hogy amit állítasz, az hülyeség.
Amikor kiderül, hogy mégis neked volt igazad, hirtelen a korábbi beszélgetéseitek - hipp-hopp - eltűntek. Nincs bizonyíték a vitátokra. Nem lehet visszanézni, ki kezdte, ki kötött bele kibe, kinek volt igaza.
Aki kezdeményezte a törlést, az gyakorlatilag beismerte, hogy nem volt igaza?
Kijelenthetjük, hogy ezzel palástolta, hogy nem volt igaza, tévedett?

Nem gondolom...
És pont!

De pont ő? :)

Fel nem foghatom, miért volt fontos, hogy bebizonyítsa kedves ismerősöm, hogy a por, mint példa, alkalmatlan volt, mert szerinte nem robbanhat be. Azt ugyancsak nem értem, miért kell "vegyésznek" lennem ahhoz, hogy mérvadó legyen a véleményem egy témában, ami a.) nem feltétlenül vegyész függő, b.) már olvastam róla korábban, így halvány fogalmam van róla. Mi lesz így a következő? Ha receptet írok ki az oldalamra, azon fogunk vitázni, hogy nincs szakács diplomám? Tényleg? Csak akkor írhatok majd étellel kapcsolatban, ha szakács leszek? Vagy ha egy filmről írok, akkor végezzem el a filmrendezői szakot?

A fenti mentett beszélgetés később szőrén-szálán eltűnt, egy másikkal együtt, amelyikben elkezdődött a vita, egy harmadik ismerős idővonalán.
Most lehet, szemétnek tűnök - hogy nem nevesítek - de szerintem, ez a minimum, a "kussolj be után", amit érvként kaptam. Mert ha már ott belém lett fojtva a szó, majd hazai platformon befejezem a mondandómat. Szólásszabadság.
Akinek meg nem inge... akit meg nem érdekel...



A facebook virtuális játszótér. Ki szabadabban kezeli, ki feszesebben. Van, aki viccből feltesz egy posztot, de ha nem szerencsés - nálunk elég ha celeb az illető - másnap egy ország haragjával kell szembenéznie. (Mondjuk úgy vélem, ha valaki celeb, attól még a saját oldalát arra használhatja, amire akarja. Nem az ő dolga szelektálni a gondolatait, tevékenységét. A média ne ugorjon mindenre, mohón és akkor nem lesznek félreértések. Miért? Mert ismert emberek netes tevékenységeit reklámként felhasználni, hogy klikkeljenek oldalunkra, legalább olyan gusztustalan húzás, mint egy 16 éves színésznő bugyijáról fényképet készíteni, majd azt eladni újságok címoldalára. Egyfajta visszaélés. Esetleg csak azt nem zavarja az ilyesmi, akit az életben nem fog hasonló eljárás érinteni, így soha nem is lesz rálátása, mennyire negatív a szituáció.)
Az ismerősök, akik egy asztalnál ülve jól elvitatkoznak bármiről, elképzelhető, hogy a neten sokkal jobban belelovalják magukat egy vitába. Aztán abból lesz a sértődés. Vita. Harag.
Mert van, aki akaratát rá akarja erőszakolni a másikra.
Ez is trollkodás.
Meg az is, ha komolynak szánt posztot szétoffolunk baromságokkal.
Mert a trollkodás nézőpont kérdése.
Mi még bőven az igazunkért "harcolunk", mikor a másik, már rég elérte a tűréshatárt.
Mert hiába ír egyik barát a másiknak, azt mások is látják.
Elég egy félreértés - nem nehéz, hiszen a beszélgetések közben használt gesztusok, metakommunikációs jelek egy internetes beszélgetésben nem ugyanúgy jelennek meg értelem szerűen - egy rosszul fogalmazott mondat és a másik fél akár görcsös védekezésbe kényszerülhet, akár heves támadást intézhet ellenünk.
Szóval, egy idő után tanulunk hibáinkból és eljutunk arra a pontra, amikor valakit mellőzünk annyira, hogy semmilyen formában nem reagálunk rá nyilvánosan. Abból nem lesz vita. Nem netes legalábbis.
A sérelmeket meg meg lehet beszélni személyesen. Sütögetés közben. Valahol, egy tó partján.
Messze a világhálótól.


Kivétel, ha másnap egy üzenetre ébredünk:

Blog: Schumacher perelni fog?

Ez bizony kérdés, hiszen a cikkből pont az derül ki, hogy Schumacher (természetesen nem a Forma1 versenyző, szegény, hanem jelen esetben a felesége) pereli az összes olyan nyomtatott sajtót - illetve egyéb média formációkat - amelyek valótlan tényeket közölnek az olvasóikkal. Ez jól kiderül a cikkből.
Vajon Corinna perelné a magyar life.hu oldalát, ha tudná, hogy az egyik oldalon a cikket a férje örömködésével reklámozzák, hogy meglegyen a klikk szám?
Hiszen, nem tudjuk, hogy a komoly fejsérülést elszenvedő sportoló örülne e. Gyakorlatilag semmit nem tudunk egészségi állapotáról, hiszen a cikkek amik a témában megjelennek, összehordanak hetet-havat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a feleség sorra nyeri a pereket, amelyeket kamu és hatásvadász cikkek ellen indít.
Teszem hozzá, hogy jogosan, még akkor is, ha ez egy sziszifuszi harc. De talán hoz egy kis pénzt a konyhára, hiszen Schumi kezelése biztosan sokba kerül.

A kérdés, hogy ha a life.hu értelmes bértollnokai értik a cikk tartalmát, akkor miért mennek azzal szembe és reklámozzák egy hatásvadász címmel, amiről gyakorlatilag a cikk szól?
Oké, a magyar bulvár média könnyen ficánkol, bízva abban, hogy Corinna Schumacher az életben nem fog beléjük botlani, de azért az elemi tisztesség is azt kívánná, hogy ne fogalmazzon egy bulvár tollnok tiszteletlenül. Pedig, ez a cím így tiszteletlen és csupán egy feltételezés. Feltételezi, hogy egy beteg ember elvileg most örül.
Ez sértő.
Ne egy kamu firkász képzelgéseit kelljen már olvasnom a napi hírekben. Miért kell a sportoló nevét pofátlanul kihasználva őt megtenni a címben főszereplőnek, miközben a cikk sem róla szól, hanem a felesége harcáról, senkiházi, hazug emberek ellen. Mert a média arctalansága mögött igenis emberek vannak. Emberek, akik sokszor egy forintot nem érnek, hiszen pont emberségből vizsgáznak egyesre...

De tudod jól, hogy példákkal szoktam alátámasztani kifakadásomat:

A cím egyértelműen a sportoló nevével hirdeti magát és ráadásul egy olyan eseményt sejtet az átlagolvasó számára, amely miatt azonnal ráklikkel az ember a kamu cimkére: Csak nem felébredt végre??? - kérdezhetnénk.

Megint csak túlzás a cikk, bár itt már sejthető, hogy Michael Schumacher csak felületesen érintett az ügyben. A cikk amúgy arról szól, hogy egyes újságokat a felesége beperelt, mert felületesen érintették a férjét, miközben a férje nevével visszaélve koldultak olvasókat. 

A cikk befejezése pedig nagyjából összemosható jelen cikk valóságtartalmával: Schumacher neve szerepel benne, viszont, gyakorlatilag csak hatásvadász lépésként. Corinna pont az ilyenek ellen pereskedik.

A life.hu ismét levizsgázott korrektségből, etikából és morálból.
Ja, mondanom sem kell, hogy amikor a cikket mentettem, írói nevet keresve sem találtam a pongyola tartalom mellett.

Blog: Nem úgy illenék, hogy ha nevet írnak egy cikkbe, akkor a mellé illesztett fotón a név gazdája szerepeljen?

Természetesen nem, ha magyar bulvár oldalról van szó. Azon már meg sem lepődöm, ha egy cikket egy héten keresztül minden nap átneveznek, hogy újra és újra ráklikkeljenek az olvasók - akik már a második eset után kurva anyázva zárják be az olvasott írást - azonban az még engem is meglepett, hogy egy cikk címében megemlítenek egy francia színésznőt, hogy a mellé rendelt fotón egy amerikai pályatársa szerepeljen, még akkor is, ha volt közös filmjük és a cikk valójában ezt a filmet emlegeti fel.
Íme a nevetséges és újságíráshoz méltatlan párosítás:

Mellesleg a film címe: Az éhség - The Hunger (1983)

Aztán persze lehet, hogy a cikk mellé azért került Susan Sarandon fényképe, mert ő volt az, aki nem kívánt ágyba bújni a francia sztárral...
Ettől függetlenül is cikk(i).