Mondhatsz bármit - Say Anything... (1989)

Mondhatsz bármit - Say Anything... (1989)

Rendezte: Cameron Crowe

A film Mafab adatlapja: Say Anything... (1989)

Megtekintés: Bár, szerintem mostanra kissé idejét múlt a történet, ha eddig kihagytad, érdemes egyszer megtekinteni.

Kedvelem Cameron Crowe munkásságát. Nem, mintha mélyen beleástam volna magam a filmjeibe, de azért, amit láttam tőle, azok szórakoztattak. Főleg, mert a történet mellett még egy életérzést is erősen tudott közvetíteni számomra, a karakterein keresztül. Szóval, ha jobban odafigyelt rá az embert, többet kapott, mint a vásznon pergő száz perceket.

Crowe első filmje is hordozza magán a rendező kézjegyeit, igaz, közel sem olyan markánsan, mint a későbbiek és még egy olyan pillanatot is fel tud mutatni (Felmutatni... John Cusack egy magnót emel a magasba barátnője házánál, hogy a hangos zenén keresztül közvetítse számára az érzéseit.) amit később filmek idéztek meg. Gyakorlatilag olyan, mintha Nick Hornby "Pop, csajok, satöbbi..." című keserédesének előzményfilmjét néznénk.

Amúgy, nem vagyok olyan nagy Crowe fan, hiszen a "Facérokat" ezer éve láttam és alig emlékszem rá. A két ismertebb filmjére meg nem lehet rajongást építeni: Jerry Maguire és Majdnem híres.
A "Vanília égbolt, ugye egy Remake, így kiesett, legyen bármilyen sikerült is, az Elizabethtown meg úgy volt számomra unalmas, ahogy volt. Szóval, nem biztos, hogy valójában megfelelő vagyok egy Cameron Crowe film véleményezéséhez.

John Cusack a nyolcvanas években jól hozta a sebezhető, érzelmes kamaszfiú image-t. Mire bemutatták a "Mondhatsz bármit", addigra már legalább négy filmje jutott el a hazai videósokhoz, amelyben szinte ugyanazt a kissé felelőtlen, egyszerre vicces és sebezhető figurát hozta magával, amit a jelen tárgyalt filmben is. Negyedik filmje, a "Tuti dolog" tette egy generáció hősévé, a nyurga fiút, aki némi kényszerűségből egy enyhén nyársat nyelt lány (Daphne Zuniga) társaságában kénytelen a nyári szünetben Kaliforniába utazni, ahol várja őt a tuti dugás, egy csinos bombázóval, akit nem is ismer. Persze, ahogy az várható, a road movie alatt belehabarodik az útitársába és viszont. Mire célhoz érnek, már nem is számít a kitűzött cél...

A "Mondhatsz bármit" kicsit átvert. Eredetileg azt gondoltam, hogy valamelyik tini szereplőnk hitvallásából egy töredék, hiszen a felszín alatt egy fiú és egy hozzá nem nagyon illő lány szerelméről szól a film. Aztán tévedtem, mert az alakuló kapcsolat mellett apa és lánya közötti kötelék is erősen jelen van és benne a dráma. Apa, ugyanis, mivel mindent a lánya sikereinek rendel alá, némi kis pénzmagot sikkaszt az üzletéből, egy nyugdíjas otthonból. Szép a cél, mely szerint ezt a gyermekére akarja testálni, meg minden kis titkukat megosztják egymás előtt, leszámítva azt, hogy apu tilosban jár, hiszen ha a lányka megtudná, összetörne a benne kialakult makulátlan világkép és apai ideál.
A cím ehhez a töréshez kapcsolható.

Lloyd Dobler (John Cusack) nagyjából egy semmirekellő fiatalember. Nem rosszabb, mint az átlag, épp csak sodródik az árral és semmi nem érdekli. kivéve Diane Court (Ione Skye), aki iskolatársa, lány és meglehetősen kívülállónak tűnik Lloyd komfortzónájához viszonyítva. Amiben a barátok nem bíznak, azonban valósággá válik: a két fiatal összeismerkedik és még egymásba is szeretnek.
Kezdetben egyetlen árnyék vetül a kapcsolatukra; a társadalmi különbözőségük.
Majd az, hogy Diane ösztöndíjat kapott Londonba, ahová értelem szerűen nem biztos, hogy nihilista hozzáállású barátja követni tudná.
Végül, már apu (John Mahoney) is a kapcsolat ellen kezd áskálódni, hiszen félti a lányát, nehogy feladja a gyermekkori álmokat a tinédzserkori álmokért.
Közben pedig mintha nem lenne apu üzlete teljesen tiszta...

Mai szemmel nézve a film eléggé idejét múlt és talán nem is olyan mély-filozófiai darab, mint mondjuk a már említett "Pop, csajok, satöbbi..." igaz, ebben tinik játszanak, abban pedig már harmincas korosztály.

Érdekesség, - hogy mindkét filmben játszik Joan Cusack, John Cusack nővére és mellékszerepben feltűnik Lily Taylor is.
- hogy Don "The Dragon" Wilson első amerikai munkáját tisztelhetjük a filmben és egy rövid jelenet végén mindjárt orrba is rúgja a főszereplőt...
- A film egyik romantikus mondata 2007-ben bekerült a 100 legjobb filmes idézet közé: "A szívemet adtam neki, ő pedig cserébe adott egy tollat!"
- A forgatókönyv egyik fontos történeti szála a producertől származik, James L. Brooks-tól, aki a bűnöző apát találta ki, akinek stiklijéről a lánya mit sem tud.
- Színészek, akik végül nem kapták meg a főszerepet, pedig volt róluk szó: Robert Downey Jr., Christian Slater, Kirk Cameron, Loren Dean (De ő végül Joe szerepét kapta meg), Todd Field, Peter Berg (aki akkor még inkább színészi ambíciókat vallott.) Végignézve a gárdát, szerintem Cusack jó választás volt.
- A film címe ismert "Mondhatsz bármit" és "Mondhatsz akármit" formában is.

60%

Nem rossz első randis film, de azért, abban az időben készültek sokkal erősebbek is a témában.
Szerelemről, felelősségről, felnövésről.

Ma már valószínűleg egy flash mob-bal keltenénk fel a hölgy figyelmét, de régen, jóval a szonettek és trubadúrok ideje után, megtette egy sztereó magnó is, valami nyálas, romantikus számmal.

Peter Gabriel - In Your Eyes

Ha esetleg anélkül néznéd meg, hogy velem randiznál, itt keresd és nézd meg!

Hidrofóbia - The Drownsman (2014)

Hidrofóbia - The Drownsman (2014)

Rendezte: Chad Archibald

A film Mafab adatlapja: The Drownsman (2014)

Megjegyzés: Eszméletlenül elcseszett befejezés, addig pedig unásig látott út vezet.

A Fullasztó nevű sorozatgyilkosról szóló, leginkább a Japán kísértet horrorok nyomvonalán haladó film leginkább a "Rémálom az Elm utcában"-ra hajaz, leszámítva, hogy sokkal kevesebb benne az ötlet, a vér, meg úgy egyáltalán minden.

Madison (Michelle Mylett) kb. egy éve rémálmoktól gyötrődik és azóta úgy meggyűlölte a vizet, hogy eljutott oda, inni is csak infúzióból hajlandó. Mondjuk a tisztálkodásra még említés szintjén sem tesznek említést a filmben, ami azért fura, mert Madisonnak vannak barátnői is, akik biztosan nem tartózkodnának vele egy szobában, ha olyan büdös lenne. De még egy rohadt higi kendő sem kerül elő.

Viszont van egy sorozatgyilkos, aki elvileg már meghalt, a valóságban viszont misztikus erejének köszönhetően, be-betör Maddie álmaiba, hogy egy balul sikerült szeánsz után már ne csak őt, hanem a barátosnékat is megkísértse. Innentől a film a szokásos. Halálesetek váltogatják a kezdetleges nyomozást, melynek lényege, hogy választ kapjanak szereplőink, hogy kerüljék el a haláleseteket.
Van ebben "A kőr-re" utaló áthallás rendesen.

Viszont hangulatosra van fényképezve és a csajok nagyjából mind eye-candy. De ettől nem leszünk boldogak és a film megtekintése után ketten éreztük azt, hogy elvesztegetett idő volt.
Láttuk ezt már jobban elkészítve.
A befejezés pedig a szokásos, nincs vége még képsor, de remélem, nem lesz pénz a folytatásra. Egyszer elég.

40%

Azért a vizes trükkök tényleg jól sikerültek.

Bizalom - Trust (2010)

Bizalom - Trust (2010)

Rendezte: David Schwimmer

A film Mafab adatlapja: Trust (2010)

Megtekintés: Minden kisgyermekes családnak kötelező darab, hiszen egyértelmű veszélyekre hívja fel a figyelmet.

Az Internet egy remek szolgáltatás, felnőttnek és gyereknek egyaránt. Olcsó, elérhető, bármivel foglalkozhatunk általa. A gond az, hogy az átlagos felhasználók elől az anonimitás mögé bújó identitások kihasználják rajta keresztül a gyengébbet, a védekezésre képtelent. Mert nem csak filmekről lehet véleményt cserélni, vagy megosztani, mi történt a nyaraláson, hiszen vannak torz lelkű emberek, akik rombolni érkeznek, saját ösztönös vágyaikat kielégíteni és ez néha bizony ütközik az etika és morál határaival. Az erőszak sok formája megtalálható a világhálón és ezek közül az egyik, sőt, talán legveszélyesebbel foglalkozik a film; a szexuális ragadozókkal.

David Schwimmer, aki tíz évig volt Ross megformálója Amerika egyik legsikeresebb sitcomjában, bebizonyította, hogy a humoros figura mögött szociálisan érzékeny férfi rejtőzik, aki jó érzékkel képes kényes témához nyúlni. A film csak minimálisan hatásvadász. Pszichológiailag sem teljes, sőt, egy ponton kicsit profán lesz, ennek ellenére átérezhető, szikár darab. annak ellenére kötelezővé kellene tenni minden családnak a megtekintést, hogy besorolása elvileg kizárja a kiskorúakat a megtekintéséből, ugyanakkor róluk és nekik is szól a film. Gyermekeink, nem is sejtjük, de nap, mint nap ki vannak téve az Internet veszélyeinek. Osztálytársak ostorozzák egymást rajta, gyűlöletkeltés eszköze lehet, troll játszótér és olyan embereket is találni rajta, akik szexuális svédasztalként tekintenek rá. Habár a pedofil közösségek, ahogy egy remek cikkből kideríthettem, rendkívül zárt kapcsolati rendszerben működnek, nem kizárható, hogy néhány ilyen motivációval rendelkező egyed a nyitottabb fórumokon keres magának "partnert". A film egy esetet mutat be, de ez nagyjából jól bemutatja, milyen károkat tudnak okozni egyesek, ha visszaélnek ezzel az eszközzel.

Annie (Liana Liberato) alig serdülő tizennégy éves kis hölgy, aki egy korosztályának fenntartott fórumon barátkozik fiúkkal. Aki szemtelenkedik, az azonnal repül a kapcsolati hálóból, míg végül egy tizenhat éves sportoló srác elég közel kerül a kislányhoz beszélgetéseik során. Annyira közel, hogy bevallhatja neki, valójában már nem tizenhat éves, hanem húsz.
Szóval a végül magát huszonnégynek valló fiatalember és a kislány találkozik egy bevásárlóközpontban, ahol kiderül, hogy a mézes-mázosan kedves beszélgetőtárs egy harmincas éveiben járó gyökér, aki lefegyverező gyengédséggel használja ki a kislány sebezhetőségét és formálhatóságát, míg végül egy motel szobában kötnek ki, ahol azután a férfi - ha gyengéden is - de megerőszakolja a gyermeket, aki egyfajta belső tudatmódosítással rózsaszín vattacukorba csomagolja az egész esetet és szentül hiszi, hogy ez így normális, ennek így kellett lennie és Charlie (persze álnév), a férfi, (Chris Henry Coffey) halálosan szerelmes belé, mert ő különleges, és bla-bla... - gondolhatnánk, de nem ilyen egyszerű ez.

Charlie a megfelelő szavakat használja, Annie meg sajnos nincs elég erősen fogva ahhoz, hogy megvédhesse magát. Talán azért ragaszkodik annyira hozzá, hogy ami megtörtént, az gyakorlatilag az ő kapcsolatuk egyetlen szegmense csupán, mert lehet, hogy fél beismerni magának, mekkorát hibázott.

Az eset ki sem derült volna, ha egy barátnő, aki véletlenül észreveszi a randevút, nem értesíti a rendőrséget, mert félti a barátnőjét.
Ekkor elszabadul a pokol.
Charlie eltűnik, a szülők tombolnak és mintha minden félmosoly és pillantás azt akarná közvetíteni Annie-nak, hogy: Tudjuk mit tettél!
A kislány képtelen feldolgozni az eseményeket és mikor kiderül, hogy Charlie rajta kívül több kislányt is megrontott, robban a lelke, amely belekényszeríti egy öngyilkossági kísérletbe. (Igaz ebben segít egy fake pornóoldal is, amit egy kis gyökér iskolatárs szerkeszt Annie-t sértve.)
A család, apa (Clive Owen) és az anya (Catherine Keener) sodródik az árral, értetlenül állva az események előtt, keresve a hibát magukban, a lányukban a világban.
A film mindenkinek egy jutalomjáték.
Owen remek, mint tanácstalan apuka, aki lába alól kiszaladt a talaj. Nagyon jók a kontrasztok a filmben, hiszen a mozi elején láthatjuk egy reklámkampányt összeállítani, amelyben tinik, alig ruhában mutatnak be divatos darabokat. Nem véletlenül.
Keener számomra mindig is a fapicsa kategória volt, mint színésznő és most sem változott meg a véleményem. Jól hozza az erős, független amerikai nőt, aki feleségként is vasmarokkal szorítja a férje tökeit ha kell, aki egyetlen mondattal szerez érvényt akaratának, aki anyuka és feleség, de ugyanakkor egy hülye fúria is.
Liana Liberato nem tudtam eldönteni, hogy ennyire ügyes vagy csupán jók voltak az instrukciók. Elég hihetően alakítja a megtéved báránykát, a tanácstalan és sebezhetőtől egészen az erőszakos kis idegroncsig.
Amikor játékát figyeltem, azonnal eszembe jutott a nem régen megtekintett Agymanók című animációs film és szinte láttam, ahogyan odabent dolgoznak a kis figurák és ütik egymást, miközben Annie arcrezdüléseiből olvasom le, mire gondolhat éppen.
A Charlie-t alakító Chris Henry Coffey pedig borzongatóan szemétláda.
Megjelenik még a mostanában felkapott Jason Clarke, mint nyomozó, aki igyekszik elkapni a szexuális ragadozót, de mindig le marad egy lépéssel. (Tényleg, akik pedofilok az ilyen filmekben és betegek, azért a számítógépes és egyéb álcázáshoz egész jól értenek...)
Az iskolai pszichológus, aki próbálja megérteni Annie reakcióit és visszavezetni őt az életébe, az pedig Viola Davis.

Remek pillanat:
- Mikor anyu és apu összevesznek azon, apu mennyire áll a kislány mellett és anyu lesöpri az asztalt. Részemről, apu amennyire lehet, a lánya mellett van. Igaz, nem az ágya mellett fogta a kezét, hanem Internetes adatokat bújt, de ez is van olyan fontos, ha el akarja kapni azt a köcsögöt.
- Amikor Annie kifakad és védeni kezdi az erőszakolót, míg a szülei értetlenül figyelik a kislány kifakadását.
- Graham, előadja a jóságos Charlie magánszámát, hogy végül egy motelbe vigye a kislányt, ahol kiéli vágyait. Annie pedig "mintha ott sem lenne"...

80%

Ezt a filmet mindenképpen látnod kell! Ebben segít az egyik kedvenc oldalam.
Kattints és utána ismét a "megosztások" gombra.