Maggie - Maggie (2015)

Maggie - Maggie (2015)

Rendezte: Henry Hobson

A film Mafab adatlapja: Maggie (2015)

Megtekintés: Feltétlenül, mert negatívumai ellenére nem láthattad Schwarzeneggernek ezt az oldalát!


Az persze más kérdés, érdekel e téged Schwarzenegger gyengédebb oldala... Emlékszünk még a videós korszakra, amikor egy Fantom kommandó (Commando) című "műremek" tett róla, hogy rongyossá nézzük a kazettát? Amikor már kikoptak a színek, elhalkult, eltompult a narrátor és végül begyűrte a gép a szalagot a párásodás miatt, akkor sem tudtuk megunni Schwarzi izom-bosszú filmjét, amelyben törtet előre a célig, hogy elrabolt gyermekét visszaszerezze, miközben kb. 100 embert öl halomra. (Egyszer legalábbis annyit számoltam, de a robbantások miatt illetve mert néha a vágás is kissé ócskára sikeredett, a szám lehet plusz mínusz tíz.



Remélhetőleg ennek a Schwarzinak már vége. Ez az új Schwarzi pedig tanácstalan, érzékeny és mind érzelmileg gyenge, mind már fizikálisan nem a megtörhetetlen szuperhős. És ez így van jól!

Hobson első nagyjátékfilmje meglepően érett munka, ami a kiállítást jelenti. Rendkívül lassú dráma - annak előnyeivel, hátrányaival - melyben egy család idillikus felépítésének végső összeomlásának lehetünk tanúi. Hobson jól aládolgozik a forgatókönyvíró, John Scott 3 munkájának és abban is sokat segít, hogy Schwarzeneggerből kihozza a maximumot, habár, ha sok filmet láttál már és fogékony vagy a drámai alakításokra, azért nem fognak teljesen átverni. Mert Schwarzenegger tényleg nagyon jól hozza a tanácstalan farmert, aki nem tud beletörődni gyermeke elvesztésébe, ugyanakkor azért látszik, hogy ezt a drámai alakítást rendesen megtámogatták dramaturgiailag.
Mire gondolok?
Hogy sokszor minimális eszközökkel, Schwarzi valójában csak jelen van a jelenetekben. Ül és néz maga elé, vagy sétál és néz maga elé, stb. Szóval, bár tényleg roppant erős a színészi játék - tőle pedig kiemelkedően jó - ettől még nem leszünk drámailag teljesen "kielégítve".
A forgatókönyv azért mindent megtesz, hogy legyen kis vér, pici akció, azonban nagy előnye a történetnek, hogy nem egy agyatlan mészárlós apokaliptikus darálásra koncentrál, hanem arra a bizarr szituációra, amikor egy szülőnek el kell engednie a gyermekét. Ennél a pontnál pedig akár el is felejthetjük, hogy a gyermeke egy zombikórtól fertőződött meg és simán cserélhetjük magát a betegséget csak egy hétköznapibb és akár létező vírusos betegségre, amelyre még nincs gyógymód, ellenben aki megkapja, annak heteken belül lefőzik a kávéját.
A zombiság csak egy leheletnyi pluszt tesz hozzá a filmhez, hogy be lehessen csempészni pár rövid akció jelenetet. Csak úgy mellékesen.
Éppen ezért, aki hentelésre számít, csalódni fog, aki viszont fogékony a dokumentarista rendezésű filmdrámára, annak kellemes két órát fog okozni a film.
És bár amit írtam Schwarzi színjátszásával kapcsolatban azt tartom, ettől még úgy gondolom, sokan meg fognak lepődni, hogy az osztrák tölgy mire nyugdíjaskorba lépett, képesnek bizonyult eljátszani egy jó színészt. (Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy Shakespeare-i mélységet nem várhatunk tőle.)

John Scott 3 első munkája szinte tökéletes kamaradráma és eszméletlen szerencséje van, hogy első munkáját olyan komoly filmes szakemberek prezentálták, mint Arnold Schwarzenegger és a fiatal Abigail Breslin, aki kora ellenére már komoly Oscar-díj esélyes alakítást is hozott eddigi pályafutása alatt. (2007-ben jelölték a legjobb női mellékszereplő díjára, - A család kicsi kincse, Little Miss Sunshine, 2007 - amit nem nyert el, de egy rakás egyéb díjat szedett már össze rövid pályafutása alatt és még több jelölést.
Tudjuk, hogy az osztrák erőember viszont inkább arany málnás szerepeiről ismeretes, amit talán még ő sem bánik, hiszen közel harminc éves filmes pályafutása alatt nem elég, hogy a világ egyik legismertebb osztrák személye lett az egykor "csupán" csak testépítőből, hanem mert jól irányított életében komoly politikai és egyéb sikereket ért el. Sosem lesz az egyesült államok elnöke, ennek ellenére, ha nem foglalkozunk a néha felröppenő bulvár botrányaival, Schwarzenegger követendő példa. És bár van közös fotója Orbán Viktorral, azt hiszem ő nem Fideszes...

Wade (Schwarzenegger) borzalmas hírt kap idősebb lányáról, aki még előző házasságából született. Maggie (Breslin) egyik bulizós kőrútja alkalmával megfertőződött egy leginkább zombi kórt idéző betegséggel, amely mind nagyobb problémát okoz az egész világ egészségügyében, mondván, hogy viszonylag gyorsan terjed és nem tudnak felmutatni ellene működő gyógymódot.
Ennek ellenére e kormány még nem vezetett be statáriumot a fertőzöttekkel kapcsolatban, ezért még egyelőre akinek módjában áll, hazaviheti megbetegedett szeretteit, ha betartja a szabályt, hogy miután a gyors lefolyású betegség a végső stádiumba ér, a beteget elviszik a karantén területekre, ahol gyakorlatilag halálra vannak ítélve.
Wade, a szófukar munkásember szeretné utolsó napjai alatt maga mellett tudni az első szerelmének egyetlen gyümölcsét, meg egyáltalán a világ legrosszabb érzése lehet, ha nem tudunk a gyermekünknek segíteni, miközben az szenved, ezért bármit megtenne, hogy a kislány mellette maradhasson, akár a fertőzés tetőpontja után is. Mintha csak valami csodában hinne.
Második felesége igyekszik ebben partner lenni, ugyanakkor a már két közös gyermekük miatt emocionálisan kénytelen kihátrálni a tini haláltusájának hatósugarából, hiszen neki a két másik gyermekre kell főleg odafigyelnie. Ezért a mostohaanya, Caroline, (Joely Richardson) miután vészesen közeledik a határidő és érzi, férjére semmilyen befolyással nem bír, hogy lányától megváljon, inkább elhagyja őket, hogy "ne legyen útban".

A film főleg Maggie karakterére fókuszál, ahogyan egyre jobban beszűkül élettere, ahogyan gyakorlatilag elbúcsúzik a világtól és a barátaitól, hiszen nincs mit szépíteni: meg fog halni. Wade pedig tehetetlenül próbálja megállítani az időt, nem logikusan gondolkodva, hanem pusztán az érzelmeire bízva magát, egymás után megélve a napokat, igyekezve nem gondolni arra, hogy egyszer hívnia kell a megfelelő számot és el kell engednie kislánya kezét, örökre.

75%

Semmi sallang. Amit a képernyőn látunk, az mind szükséges és mind a karaktereket építi.
A befejezés sokak számára hagyhat némi kívánni valót maga után, hiszen ha belegondolunk, ezzel a lezárással gyakorlatilag nem lépték meg a drámaiság utolsó fokait, így kissé levéve e terhet néhány karakter döntéseiről.
Ha látod a filmet, tudni fogod, mire gondolok.

Bresling második zombie filmje, rövid pályafutása alatt - Zombieland, Zombieland, 2009 - míg Schwarzeneggernek a hosszú pályafutása alatt gyakorlatilag a második filmje, amit be lehet szuszakolni a horror műfajába és az első, amelyik zombie témát boncolgat. Ilyen közel a fertőzött világhoz akkor volt Schwarzi, amikor kb. tíz éve arról cikkeztek, hogy lehetséges, hogy ő fogja alakítani a "Legenda vagyok - I Am Legend, 2007 - főszerepét, amit végül Will Smith kapott meg.
A film 2011-ben szerepelt a filmes feketelistán és amikor Schwarzi igent mondott rá, akkor derült ki, hogy végül el fog készülni. Ez pedig így volt jó. Szerintem ez lesz Schwarzi legerősebb alakítása a filmográfiájában, bár, pofátlanság őt most még leírni. Sok jó filmet még tőle.

Blog: Hajnali lehúzás

Fiúk, hibásak vagytok!
De ettől függetlenül a titeket megbüntető rendőrnőnek küldöm alábbi jó kívánságaimat, amiben csak annyi a jóindulat, amennyi benne volt, amikor titeket megbaszott!

A túlbuzgó rendőrhölgynek - aki öcsémet és Vegyi Gyümi-t lehúzta valamelyik hajnalban fejenként 5000Ft-ra,mert átmentek a piroson, gyalog a zebrán, miközben egy lélek nem volt akit veszélyeztetett volna a két gyalogos - hogy a kurva anyját.
Gondolom, kedves átlagos rendőrhölgy, te, aki úgy gondolod, hogy hatalommal a kezedben az igazi bűnözők helyett olyanokat vegzálsz, akik csupán vétséget követtek el (Igaz, azt ellenőrizték, hogy autó nem jön, de veletek nem foglalkoztak, ami hiba volt, hiszen épp 5000Ft-nyi kárt okoztak az államnak azzal, hogy átkeltek egy zebrán).
Kedves rendőrhölgy, igazad van, hogy a piroson nem megyünk át és ezért büntethetsz is.
Igazad van, hogy úgy gondolod, amikor ilyesmiért beszeded a kisember pénzét, amit amúgy szarrá kurtít a kormányunk, hogy majd a fasznyak legközelebb jobban figyel erre.
Jobban fog.
Figyelni, hogy te ne ott legyél, hanem valahol máshol szopjál egy politikust vagy egy lovat.
Te nem az a fajta rendőrnő vagy, akiket mostanában látunk youtube videókon, akik önfeledten táncolnak akár tömegek előtt, hogy kellemes emléket csempésszenek a kisember életébe, bizonyítva, hogy van bennetek, rendőrnőkben emberség, szociális érzékenység, a bűnhöz való reális hozzáállás.
Nem, te az a fajta csatlós vagy, akinek valami elfojtott frusztrációja van. Hogy a férfiak ellen, vagy azok ellen, akiknek nincs egyenruhája, vagy csak simán élnének a világba, veled szemben, aki biztos minden szabályt betartasz, sosem fogom megtudni és nem is érdekel. 
A társad, aki férfi volt, nem akart büntetni, felismervén, hogy bűn és bűn között van különbség, felismerve, hogy a rendőrségnek is jó propaganda, ha csak dorgál egyet és útjára engedi a két majmot, akik hajnali négykor nem várták meg a zöldet.
De bebizonyosodott, amit az átlag nép már kiismert vagy húsz év alatt: a rendőrnők mindig gecibbek, mint a pasik. Nem csak rendőrnőnél, hanem bármilyen hasonló feladatkört ellátó nőnél észrevehető, hogy agresszíven meg akarjátok mutatni, hogy megmutathatjátok.
Köszönöm, hogy lehúztatok két embert, akik rendesen fizetik az adót, nem szoktak verekedéseket provokálni az éjszakai szórakozóhelyeken, akik dolgoznak és igyekeznek megélni. 
Kaptak tőled egy leckét emberségből.
Kedves rendőrnő: kívánom neked, hogy egyszer majd téged is megmérettessenek. 
Kívánom, hogy egyszer éles helyzetben, igazi bűnözővel szemben, ne álld meg a helyed, hogy tudd, mi a különbség bűn és bűn között.
Kívánom neked, hogy valami csipp-csupp ügy miatt, neked is húzzanak ki a zsebedből 5000Ft-ot, amit megkerestél.
Gratulálok neked, hogy beálltál azoknak a rendőrnőknek a sorába, akiknek köszönhetően az átlagember jobban utálhat titeket, rendőrnőket.
Gratulálok neked, hogy nagy harcos vagy hajnalban és még miközben osztottad a bírságot, lebunkóztad őket, mert azzal, hogy átmentek egy zebrán, amelyen nem lehetett, államcsínyt követtek el.

Ezzel a tettükkel veszélyeztették egész Budapest közlekedését, az összes úton futó autóst, akik a közelben sem jártak.
Gratulálok, hogy erre van energiátok.
Tudom, nehéz ott lenni minden táskalopásnál és betörésnél. Tudom, vannak közületek, akiknek először az éjszakában kell bizonyítania, hogy érdemes erre a pályára. Tudom, vannak csekkek, amiket ki kell osztani, hogy azoknak a tolvajoknak, - akiket amúgy majd akkor fogsz védeni, amikor esetleg a tüntetők már nem lesznek ilyen türelmesek és esetleg ismét köveket fognak dobálni - gyűjtsetek plusz pénzt, amit már egyébként többszörösen elloptak tőlünk.
Remélem majd akkor ott leszel az első sorban, a jegyzetfüzeteddel és tolladdal.
Remélem, akkor majd elgondolkodol, hogy neked, mint rendőrnek a bűnözőket kellene vegzálnod.
Csak akkor majd késő lesz, mert a kisemberek fognak eltaposni.
Tudod, akiket hajnalban megbasztál 5000Ft-ra, mert átmentek egy zebrán, amikor piros volt a lámpa.

(Nyilván lesznek személyek, akik egyértelműen elítélik azokat, akik hajnalban, mikor autó nem közlekedik, átslisszolnak a piros lámpa ellenére a zebrán. Bár írásommal náluk nem fogok jó pontot szerezni, de abban az esetben üzenetemet nekik is címzem, a fentebb kifejtett okokból.)

Audrey Rose - Audrey Rose (1977)

Audrey Rose - Audrey Rose (1977)

Rendezte: Robert Wise

A film Mafab adatlapja: Audrey Rose (1977)

Megtekintés: Határeset. Annyiszor találkoztam a címmel, hogy úgy éreztem, kihagyhatatlan horror(?) klasszikus. Ehhez képest csalódás. Ha kisebb a várakozás, egyszer elmegy. Tulajdonképpen csalódás.



Robert Wise neve számomra nem cseng túl ismerősen, mint rendező, pedig vannak munkái, amikkel találkoztam vagy hallottam róluk. Nem is akármilyen filmekről van szó, hanem klasszikusokról és kultikusokról is! (Csak három cím, hogy érzékeltessem, mennyire változatos a filmográfiája: West Side Story, (1961), A muzsika hangja, (1965), Star Trek - Az első mozifilm, (1979))
Ezekhez a darabokhoz képest az Audrey Rose kifejezetten gyengécske darab. Az ok, amiért mégis bele-belefutok, hogy sokan horrorként gondolnak rá, miközben sokkal inkább filmdráma a reinkarnációról, hitről és a családon belül szoros kapcsolatokról. Ami meg horror jellegű benne, azokat már négy évvel korábban láthattuk egy világsikerű, valóban a horror műfaján belül elhelyezkedő filmben; Az ördögűzőben - The Exorcist, (1973)!



Igen!


Wise filmjének legnagyobb hibája, hogy sokkal többnek akarja mutatni magát, mint ami valójában és gyakorlatilag a korábbi sikerfilmet meglovagolva akarja ugyanazt, sokkal olcsóbban letuszkolni a torkunkon. Ugyanazt, még akkor is, ha itt nem az ördög szállja meg a főszereplő kislány testét, hanem egy korábban elhunyt gyermek lelke szeretne helyet kapni benne.
És, nem elég, hogy nem magáról az ördögről van szó, hanem egy kislánytól és mégis, ennek ellenére, egy sokkal pesszimistább befejezéssel leszünk gazdagabbak, amin még az sem tompít, hogy a filmbeli anyuka végül elfogadja a történteket.

Marsha Mason, John Beck

Robert Wise adatlapja szerint ennek a filmnek viszonylag sok időt szentelt ami a párbeszédek begyakorlását illeti. Sokkal többet, mint más filmjeiben, ami fura, hisz van köztük musical is és azért ott van mit gyakorolni... Filmje nyomasztóan mutatja meg, hogy egy középosztálybeli család mennyire sebezhető, ha megmagyarázhatatlan külső hatás éri őket. A film elfilozofálgat a reinkarnáció kérdésén, megtolva némi misztikummal az eseményeket, mégis, egy olcsó és hatásvadász filmet látunk, amely tud rémisztő lenni (pl. amikor Ivy (Susan Swift) kezei megégnek az ablaküvegtől) ugyanakkor túlspilázott (pl. az anyukának, Janice (Marsha Mason) megjelenik a kislány szelleme és egy sikátorba "csalja" az asszonyt, hogy ott Elliot Hoover (Anthony Hopkins) ráhozza a frászt, de később a nőnek nem lesz több ilyen látomása, ergo, csak felesleges dramaturgiai húzás volt, semmilyen magyarázattal) és unalmas. Azért az Ördögűző sokkal elegánsabb volt. Ott, minden a történet teljes része, itt inkább fölösleges és csak a műsoridő növeléséhez szolgáltat alapot. Az Ördögűző szinte tudományos alapossággal járja körbe a témát, beleértve a kislány vizsgálgatását, a papság hozzáállását, itt viszont kapunk némi filozófiai bla-blát és egy hipnózist, hogy azután már véget is érjen a film.

Anthony Hopkins, Susan Swift

Marsha Mason nem rossz színésznő. A férjet alakító John Beck a szögletes állával már sokkal kevésbé eltalált figura. Hopkins sokkal jobb színész lett, mint itt volt és a kislány egészen gyenguska, - ne felejtsük el, hogy ezzel mutatkozott be és tucatnyi produkció után kilépett a színészek világából - egészen a fináléig, amikor viszont eszméletlen erős az alakítása,
Marsha Mason arcát - rájöttem - a "Holtidő - Nick of Time," (1995) című Johnny Depp filmben láttam és maradt meg, hogy emlékezzek rá. John Beck sokkal nehezebb volt, mert tudtam, hogy láttam valamiben de nem tudtam hova tenni, míg végül utána néztem és egyik videós korszakban ezerszer látott kedvencemben játszott főszerepet, az "Égi lovasokban - Sky Riders," (1976)

Annyira nem eresztés a mozi. Nem nagyon értem, mi körülötte  a nagy felhajtás, bár éreztem, hogy nálunk nincs nagy kultusza, mert csak elvétve találtam róla magyar oldalakon véleményezést, holott az ismert filmekről több tucat írás is fellelhető.

50%