Amerikai mesterlövész - American Sniper (2014)

Amerikai mesterlövész - American Sniper (2014)

Rendezte: Clint Eastwood

Megtekintés? - Részemről Clint Eastwood első elhibázott lépésének vélem. De nála belefér.

Általában kedvelem Eastwood filmjeit. Főleg a klasszikusokat, amelyekben főszerepet játszott, de a rendezéseivel sincs bajom. Filmjei hangulatos darabok, szólnak valamiről, remek alakításokkal támogatják meg a néha egyszerű történetet.
Az amerikai mesterlövész is korrekt munka, mégsem hiszem, hogy nagy kedvencem lesz. Elhiszem, hogy megtépázott Amerikának szüksége van hősökre. Elhiszem, hogy vannak náluk emberek, akik látnak két felhőkarcolót összeomlani és vérszemet kapva más vallású embereket akarnak eltörölni a föld színéről, vélt és valós sérelmeiket orvosolandó. Elhiszem, hogy Amerika még hisz a könnyeknek.
Viszont nem tudok teljesen azonosulni velük, hiszen annyi dokumentumfilmnek köszönhetően már egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy az a két felhőkarcoló idegen kezektől omlott az utcára.
Meg egyáltalán, annyit olvas össze az ember Amerikáról és szerepéről a világpolitikában, gazdaságban, hogy néha el kell hinnem, hogy egy tudatos mumusról van szó, aki kérlelhetetlenül kebelezi be a gyengébb hatalmakat. (A gyengébb az lehet hatalom?)
Mindegy, hiszen nem vagyok otthon a filmben felvázolt történelmi és politikai háttér elemzésében. Viszont láttam egy drámát.

Az Amerikai mesterlövész főszereplője Chris Kyle (Bradley Cooper), aki valós személy. Élt, lélegzett és életrajzi regényét alapul véve készülhetett el az életéről szóló film.
Kyle vérbeli patrióta, de ha kívülállóként akarnék róla véleményt mondani, egyetlen igazi pozitívuma van a karakternek: komolyan elhiszi, hogy munkájával képes másokon segíteni. Tehetsége - melyet nem isten adott neki, hanem komoly munkával fejlesztette ki magában - ,hogy nagyon pontosan tud célozni, így néha egyetlen golyóval tucatnyi amerikai katona életét menthette meg.
Másrészt, ez a kilőtt golyó viszont egy ember haláláért lett felelős. Kyle hivatalosan 160 ellenséget semmisített meg ilyen módon.
Hitvallása erről, ha kérdezték, milyen érzés idegeneket meggyilkolni: "Minden esetben úgy gondoltam, hogy akit lelövök, az gonosz!"
Érdekes. Gyakorlatilag kitalált magának egy magyarázatot és ebbe a kontextusba helyezte az összes célpontját.
De ez meg pszichológia, ami ugyancsak nem az erősségem.

Eastwood a legrázósabb jelenetet - Kyle kénytelen egy kisfiút lelőni - a film elejére, első felére időzítette. Erre azért volt szükség, hogy később, árnyalhassa a karaktert, megismerhessük családja környezetében, hogy a néző, később adhasson egyfajta morális felmentést és amit a film elején lát, azt kicsit elmossa a játékidő maradéka.
Ettől még Kyle katona marad, aki idegen földön, talmi önigazolással, számára ismeretlen emberek ellen fordított fegyver.
Innen nézve hős, onnan nézve gyáva gyilkos - hiszen távcsővel vadászni eléggé egyoldalú "harc". :)
Eastwood igyekszik valahol középen egyensúlyozni a figura bemutatását illetően. Nem ítéli el és nem is dicsőíti. Vagy egy kicsit mégis?

Bradley Cooper közel húsz kilót szedett fel, hogy megformázza a katona alakját. Szó szerint is.

A film alapanyaga egy életrajzi regény, így óhatatlan, hogy kicsit szentként tekintve magára, maga felé hajoljon a keze.
Cooper nem rossz színész, igaz, jómagam nem értem, tehetségének vagy helyes arcának szól a körülötte kialakult hype és sztárolás.
(Tény, hogy háromszor jelölték zsinórban Oscar-díjra, ami nem kis teljesítmény, főleg, ha tudjuk, hogy az akadémia tagjai többnyire férfiak. Vagy túl sok köztük a ho...)

A film két órában meséli el, hogy a Texas-i parasztfiú hogyan lesz választott hivatásán belül legenda.
Ehhez képest a lezárás - amelynek kibontása talán túl fájdalmas lett volna a készítőknek, illetve még nem is érthették meg igazán, miért is kellett Kyle-nak meghalnia, miközben egy poszttraumás társán igyekszik segíteni - egészen puritán.

Kyle szinte már fanatikusan akar harcolni, figyelmen kívül hagyva, hogy van egy másik élete is, gyerekkel, asszonnyal.

Figyeld:
- Sienna Miller a feleség, Taya.
- A film trailerében is látott jelenetsor.
- Eastwood nem igyekszik ember közelbe hozni Kyle nemezisét, a másik oldalon harcoló mesterlövészt, Mustafa (Sammy Sheik) akivel gyakorlatilag párbajt vívnak. Az "Ellenség a kapuknál" mennyivel elegánsabb volt ebből a szempontból!
Ott komoly bujkálást rendeztek maguknak a lövészek itt néha hihetetlenül meggondolatlanok. (Vagy a másik film spilázta túl?) Így szinte úgy tűnik, hogy orvlövésznek, mesterlövésznek lenni egyfajta futószalag meló: felmész a ház tetejére oszt osztod.

60%

A könyv magyarul is megjelent.

Chris Kyle

Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) - Birdman (2014)

Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) - Birdman (2014)

Rendezte: Alejandro González Iñárritu

Megtekintés? - Színházkedvelők azért előnyben.

Miről is szól a film számomra? Hol is kezdjem?

A színészek élete habcsók álom. Azt gondoljuk, hogy ha valaki egyszer sikeres volt és mi emlékszünk rá, akkor az illető talán megrekedt az emlékeink fonatában és tartósan abban él, amit gondolunk. Riggan 'Birdman' Thompson (Michael Keaton) valamikor szupersztár szintű színész volt egy képregény figura megformálásáért. Csinált néhány epizódot a filmből, majd kiszállt, hogy...
...kiszállt, hogy onnan kezdve minden elbaszódjon.
Fokozatosan csúszott le a B ligába, majd még mélyebbre. Akik emlékeznek rá, azok is csak a régi sikerrel kapcsolatban teszik ezt. Hogy az utána lévő bő két évtizedben mit csinált, senkit nem érdekelt. Az utcán még felismerik, de senki nem kapcsolja össze a nevével a minőségi szórakozást.
Riggan változtatni akar. Érzi, hogy nincs sok hátra, végleg eltűnik a süllyesztőben vagy meglepi valamivel a közönséget. A meglepetés egy Broadway darab, melyet kedvenc könyvéből adoptál a színpadra. Úgy véli, hogy a történetben és a szerepben van annyi, hogy a kritika a vállára emelje és körbe hordozza a reflektor fényében. Szüksége van rá, hogy érezze: létezik.
A bemutatóig alig néhány nap van és a másik férfi főszereplő kiesik egy baleset miatt.
Riggan meg van győződve róla, hogy ő okozta a galibát. Mert Riggan enyhén tudathasadásos személyiség, aki kialakított magának egy képzelt világot, melyben tele-kinetikus képességei vannak és ha úgy tartja kedve, repülni tud. Hiszen egykor ő volt a rettenthetetlen Birdman.
Napjai vannak hátra, hogy gatyába rázza a darabját, szereplőit és az életét.

Többlet jelentés: Riggan-t a múltja állandóan sötét árnyként kísérti.

A film a színház illúziójáról is mesél. Emberek kapcsolatrendszeréről. A művészetről, a varázslatról, a félelemről, amelyet egyetlen kritikus kiválthat, az Internet hatalmáról, a haladásról.
A hazugságról.
Hazugságról önmagunknak és azoknak, akikkel együtt dolgozunk, élünk.
Riggan képzelgései, önszuggesztiója segít feldolgozni a gondolatát, hogy mennyire mellőzött lett?

Iñárritu filmje nehéz darab. Nagyon sok párbeszéd és közben - titkos vágásokkal megoldva - egyetlen jelenetsor füzér, melyre a kis etapok igazgyöngyként lettek felfűzve. A kamera végig a szereplők aurájának perifériáján mozog. Felemelkedik, körbe jár, betolakodik a személyes szférába. És ennek ellenére, a film gördülékeny, nem unalmas. Bár, némi ráhangolódás nem árt.

Többlet jelentés: Ki nem álmodott még arról, hogy félmeztelenül kell a tömegben keresztülfutnia? Visszatérő álommotívum, amikor az ember feszült mert kiszolgáltatottnak érzi magát.

Keaton zseniálisan hozza a megkopott fényű egykori sztárt. Nem lehet nem párhuzamot vonni a filmbeli karakter és az egykori Batman élete közé. Már az alapján, amit az átlag néző és rajongó láthat. Ami a függöny előtt zajlik, zajlott. Keaton a Denevérember filmjei bemutatása körül volt a csúcson. Később is kapott jobb-rosszabb szerepeket, ám lassan átvándorolt a megbízható, de mellékszereplő kategóriába. Nem tudjuk, hogy Michael Keaton erre hogyan reagált az elmúlt húsz évben, viszont láthatjuk, hogy Riggan, a fiktív színész, hogyan igyekszik mindezt feldolgozni. Több, kevesebb sikerrel.

Riggan annak ellenére, hogy még a családját is beáldozta a szakma oltárán, valójában úgy érzi, nem alkotott maradandót. Annak ellenére gondolja ezt, hogy még a mai napig megszólítják emberek, hogy közös képet készíthessenek megkopott hősükkel. Riggan azonban tudja, hogy ez talmi hírnév. Jól mutatja az a képsor, amikor a kövér hölgy közös fotót készít vele, miközben gyermeke azt sem tudja, ki az a bácsi, akiért anyu rajong.
Riggan, ki tudja miért, úgy gondolja, hogy a színházban megmutatott tehetsége valamiért sokkal maradandóbb lesz, mint amit korábban szerzett a jelmezes hősként.
A sikerének útjában áll azonban az egész világ:
Lánya, Samantha (Emma Stone) ugyan asszisztensként dolgozik a keze alatt, mégis nem képes leszokni a fűről, ami miatt már a rehabot is megjárta. Nem akar az apja agyára menni, viszont sosem alakítottak ki klasszikus apa-lánya kapcsolatot.
Menedzsere, Jake (Zach Galifianakis) nem igazán hisz benne, hogy Riggan képes helyt állni a darabban, ezért egyre lejjebb igyekszik nyomni a büdzsét. A látszat az, hogy a végletekig mellette áll, azonban Jake már elbizonytalanodott és kétségek gyötrik. (Galifianakis egészen jó ebben a visszafogott szerepben. Végre nem az idegesítő idiótát játssza. Nem ő a legidegesítőbb karakter a filmben)
Második vezető színésze, Mike (Edward Norton) aki az utolsó pillanatban ugrik be a darabba, hiába naprakész a feladatból, ha közben önmagát akarja megvalósítani és magasról szarik Riggan come back-jére.
A darabban feleségét alakító Lesley (Naomi Watts) viszont önmagában nem bízik eléggé és, hogy ne legyen egyszerű, egykor Mike-kal is volt kapcsolata, miközben kétségei között vergődve mégy egy leszbikus affért sem képes elfojtani magába.
A volt feleség szintén feltűnik, hogy megtörje Riggan koncentráló figyelmét és mindennek a tetejében szembesül vele, hogy a legbefolyásosabb színházi lap vezető kritikusa szent céljának tekinti, hogy cikkében megsemmisítse a darabot, amelyet persze még nem is látott.

Többlet jelentés: Gyakori fantázia és álom jelenet, hogy elszakadunk a földtől és repülünk. Riggan le akarja győzni önön korlátait. Vajon sikerül-e neki?

A színházi világ esszenciája egyetlen filmben.
Az operatőri munka - Emmanuel Lubezki - pazar.
A zene - volt szerencsém külön is meghallgatni a zenei albumot - érdekes és eklektikus (lenne), ha nem illene a képi világhoz és mondandóhoz. Antonio Sanchez dobszólókra épülő score-ja kísérleti jellegű munka. Amikor először hallottam, kicsit féltem tőle, viszont a képek alatt nem tűnik olyan disszonánsnak.
A színészi játék egészen kiváló. Keaton két jelenetben is hihetetlen alakítást nyújt. Érik az az Oscar.

Többlet jelentés: A múlt és jelen "összecsapása".

Különvélemény:
Lehet, hogy kicsit túlértékeljük a filmet a netes hype-nak köszönhetően. Lehet, hogy nem más ez, mint egy filmdráma egy öregedő színészről, érdekes képi megoldásokkal elmesélve.
Egy biztos: akik szuperhősös képregényfilmre számítanak és ennek megfelelően ülnek be a filmre, azok keserűen csalódni fognak.

A film mondanivalója többnyire a szereplők arcán keresztül mesélődik el. A bőr alatt...

80%

Keaton első megjelenése megidéz egy másik képregény hőst...

Amikor néztem, eszembe jutott a:
- A Ryan Reynolds, a képzelt szuperhős című - eredeti címe Paper Man - keserédes filmdráma, melyben egy író kerül hasonló művészeti megcsömörlésbe, miközben néha beképzel magának egy képregényhős karaktert, aki párbeszédeket kezdeményez vele a gondolatairól. A címválasztás ott pocsék volt és becsapós.

A Birdman alcíme viszont egyfajta kulcs lehet a film befejezéséhez. :)

...Mr. Manhattan-t a Watchmen című kultikus képregényből.

Blog: A pille székem

Emlékszem, nekünk is volt ilyen. Az ilyesmit simán elfelejtené az ember, ha nem lennének a közösségi oldalak és azon belül néhány ember, akik amolyan kollektív emlékezetnék ne tennének fel ilyen fotókat.
Emlékszem, nekünk is két darab volt: egy rózsaszín meg egy kék. Mindkettő világos, pasztell színű. Strapabíró darabok. a lakás legkülönbözőbb pontjain találkozhattál velük. Néha pont útban voltak. Mindkettő tetejét suba fedte. Az a fajta suba, melyet házilag te is el tudsz készíteni vastag, durva madzag(?)-ból. Azt hiszem, apám hobbija volt rövid ideig a subázás. Csinált is pár darabot ezekből a giccses termékekből. Tetszettek!
Szeretem a giccset...
Pille szék helyett mi mondjuk puffnak hívtuk, habár, tudom, nem az.
Könnyű volt, még gyerek szemmel is.
Néha felkaptam és a fejem felé emelve szaladgáltam vele, mint egy mini erőművész. Máskor meg játékokat rejtettem bele. Széfnek nem túl biztonságos, hiszen a család bármelyik másik tagja csak megemeli, vagy véletlenül belerúg, azonnal meghallatszik, hogy rejtezik benne valami.
Azután nőni kezdtem. Azt hiszem, izzó cserélésnél törtem el az egyiket. A teteje középen megadta magát a nagy súlynak. Amúgy igazán strapabíró kis készség volt, de a 120 kilómmal nem tudott megbirkózni. A másik még megvan.
A suba a tetején már egészen elkopott.
Kincseket sem rejtek bele.
Néma, pasztell mementója gyermekkoromnak.