A tébolyultak - The Crazies (2010)
Rendezte: Breck Eisner
A film MAFAB adatlapja: The Crazies (2010)
Udvariasan kezdeném a film azon részével, ami miatt elégedetlenkedtem: Értem én, hogy Amerika kurva nagy és az amerikai mezőgazdasági városok szintén hatalmasok, de ha adva van egy ilyen város, amit elvileg katonai erők járnak be keresztül-kasul, hogy felmérjék a kísérletük okozta károkat, akkor nekem a három túlélő ne tudjon már az egyik főúton úgy végigsétálni, hogy ebből a katonai erőből semmit ne érezzenek és csak minden taktikus bújkálás nélkül úgy vonulkanak A-ból B-be, hogy a virradat után besötétedik, mire végre egy ellenőrzőponthoz érnek... Ahol a katonai erők semmiféle komolyabb védekezést nem mutatnak fel, ami itt jelen esetben a krízis fontossága miatt valami infravörös vagy egyéb éjszaka látásmód használata lenne. El nem tudom képzelni, hogy a világ sorsát arra bízom rá, hogy a vegyvédelmi ruhában egyébként sem túl mozgékony embereim mit vesznek észre az éjszaka élet teremtményeiből.
Van még pár baki a moziban, amiket vagy kiszúrsz, vagy nem, de nem feltélenül hagyod, hogy zavarjon. Pl. a vasvilla, aminek kb. 25 centis a hegyed, akkor is ha be van szúrva egy testbe, egyon keresztül, akkor is, ha nem. (Értsd. rosszul mérték meg a súlyát, így miután az ágyon fekvő emberbe beleszúrja egy karakter, még mindig annyi látszik ki a szerszám hegyéből, mint amennyi az egész szerszám korábban volt. Ezt elvileg nem veszed észre, vagy átsiklassz felette, szóval én kérek elnézést, hogy megmosolygtam, mikor észrevettem.)
George A. Romero mondhatom, hogy a horrorfilmes hősöm. Első horrorfilmjének egyik legbrutálisabb jelenete örökké a fejembe égett, vagy a retinmba, ahogy tetszik. Ezt a moziját nem elsőnek láttam, de az Őrültek (1973) ezek ellenére okozott nyugtalanító álmokat az iskolás énemnek. Azóte is kedvelem a zsánert: a kisváros, ahol elszabadul valami gonosz erő és a túlélők vagy megoldják (Hasznos holmik), vagy mennek a levesbe (A rémkoppantók). Bár a remake rendezését egy tapasztalt rendező vette át - úgy értem, egy korrekt akciómozit már letett az asztalra korábban, mégha a Szahara nem is csilingelt túl jól a mozipénztáraknál - nem érzem, hogy túl sok egyediséget tudott beleönteni. Ezértm egy nézhető horrort kaptunk, ami azért nem feltétlenül maradandó. Nekem is háromszor kellett megnéznem és még mindig volt benne olyan rész, amire már nem emlékeztem.
Timothy Olyphant, David seriff szerepében azért tetszik, mert kedvelem a színészt és igaz, hogy sok filmes produkcióban jelenik meg, ennek ellenére a főszerepet ritkábban kapja meg. Nekem is olyan filmekből van meg, ahol 5-6. támogató szerepet kapta meg, mint a Sikoly 2, Tolvajtempó, A negyedik vagy a jelenleg erősen megosztó Alien: Earth sorozat. Olyphant fizimiskája szerintem tényleg picit hozza a őrült figurát, de lehet, hogy egyszerűen nekem benn ragadt a Sikoly második részében megismert karakterben, amelyik szerepben mellesleg lubickolt.
A feleségét, Judy-t játsszó Radha Mitchell viszont számomra egy fordított karakter. Ha utánaolvasom, mikben láttam, nem azért jut eszembe, mert olyan kiemelkedő lett volna számomra a jelenléte, pedig nem kism mozikban találkoztam vele is: Támadás a Fehér ház ellen, Pitch Black, 30 nap sötétség. (A 30 nap sötétség bizonyos szempontból ugyanez a műfaj!) Mindezek ellenére valahogy Mitchell nem lett különösebben fontos számomra, Pedig vannak ott kultikus darabok is (Tűzben edzett férfi) vagy ismét leginkább erre a műfajra hajazó horror mozik, mint a Silent Hill.
A további szereplőket nem méltatnám, mindenki hoz egy egységes minőséget. A film egy tipikus kisvárosban történik, ahol hamar kiderül, hogy valamiféle elszabadult kísérlet miatt az emberek őrült gyilkológépekké változnak. A helyi seriff és várandós felesége miután összerakják a darabos információkból, hogy mi történt, közben veszélyes kalandok közepette igyekeznek elhagyni a kisvárost, főleg azután, hogy véletlen információt kapnak arról, hogy a gyilkos őrület vírust a kormány a szokásos felperzselt föld taktikával orvosolná. Persze, amim mások egy negyed órás autóút lenne, itt egész napos túra, ahogyan a túlélők szinte lépésről lépésre botorkálnak el a veszélyzóna közepéből, egy kétfrontos támadás közepette. Nem bonyolult történet és bár nem emlékszem az eredeti műre, csak homályosan, itt a befejezés kapott egy nagyon pici csavart, ami talán érdekes is lett volna, ha elkészül egy folytatás, de így is élvezhető a film.
Nem tudok róla mélyebb filozófiai elemzést megosztani, hiszen ez valóban egy nyers horror mozi. Persze, akár egy verselemzésnél, itt is erőszakoskodunk, a társadalom elembertelenedéséről vagy a katonai hatalom letaglozó, az állampolgárokat felörlő erejéről, ha a helyzet úgy kívánja, vagy, mivel tartozol a közösségnek, aminek fontos tagja vagy? (A film szerint semmivel, csak mentsd az irhád! :D))
A fényképezés nem rossz, de talán nem mindig van a megfelelő helyen a kamera. Még épp annyira oké a fényképezés, hogy a kevésbé bevilágított jelenetek is követhetők. Az, hogy van egy nyomasztó hangulata, az biztos. A zenéje meg nem igazán maradt meg bennem.
60%
Városi problémák, hogy azután kijuss: Alien vs Predator 2. ugyanez pepitában. A Búra alatt, igaz, ott egy más kontextus van. A legtöbbször valamiféle vírus vagy hasonló kórság és annak elterjedése miatti viszonylag szűk környezetet igyekeznek a szereplők elhagyni és közben a többség elhalálozik. (Ha úgy veszem, akár ide tartozhat egy olyan katasztrófafilm is, mint pl. a Poseidon. De akkor már csapongok a műfaji elemek között.
Neked mi a kedvenc filmed ezen a témán belül és mi az, amit még nagyjából besorolnál ide, még akkor is, ha határeset?
