A szikla - The Bluff (2016)

 A szikla - The Bluff (2016)

Rendezte: Frank E. Flowers

A film Mafab adatlapja: The Bluff

Megtekintés: A Kalózos filmek sosem voltak a kedvenceim, de szoktam nekik esélyt adni. Itt inkább egy akció filmet kaptam, amiben egy nő veri agyon a pasasokat, és bár nem rajongok ezért a műfajért sem, de vannak nők, akiknek el tudom hinni, amit látok.

Menjünk sorba: A kalózos film olyan, mint a western. Alapjában egy férfias, verejtékes valami, sőt, már-már idejét múlta, érdektelen, azután történik valami megújítás és akkor erőre kap, ami miatt néhány évig megint érdeklődnek iránta. Ez a két műfaj az aranykorban nagyon ment. A kalózos inkább a háború előtt, a western, talán mert kicsit közelebb állt a valósághoz, a sokszor minimalista környezettel és a kevésbé korszakidegen kosztümökkel, meg a II. Világháború után. A nők kb. olyan mellékszerepre voltak kárhoztatva, mint a lovak, amikért a cowboy szíve tudott ugyan dobogni, de a sztoriban keveset zavart, kivétel, ha pont a nő volt a mozgatórugó és menteni kellett valahonnan. A társadalom nyitott volt évtizedekig a történelmi tablókra és annak meghamisítására is. Itt jegyzem meg, hogy az egyik korszakos Hollywoody mozi, az Elfújta a szél fő karakterei, akik szemén bemutatták az amerikai történelmet, a nők voltak! A westernfilmek színészeit megbecsülték, párosították a háborús mozikkal is és a politikai életben is kaptak betöltendő szerepeket. Olyannyira, hogy az USA egyik legismertebb elnöke is leginkább a westernfilmekben eljátszott karakterek és szakmai előnyök beépítésével tudta a nevét beírni a történelembe. Ne keresd: Reagan!

Miért nem kedvelem? - Valójában, a kalózos filmek nem igazán érdekesek számomra, és amúgy sem sok értelme van külön szálazni a kalandfilmektől. Láttam néhányat a Karib Tenger kalózai berobbanása előtt is, de a klasszikusok egy fontos része (Errol Flynn éra) teljesen kimaradt és hiányát sem érzem. Viszont láttam a legnagyobb bukásokat is, mint a Kincses sziget kalózai, amibe egy filmstúdió belebukott vagy Roman Polanski, a zseniális rendező talán egyik leggyengébben muzsikáló zsánerfilmjét is, a morbid humorú Kalózoka!-at is, a rendező zsenijéhez egyébként ebben a filmben légies könnyedséggel felkapaszkodó Walter Matthau-val. A Kincses szigat kalózai szerintem is egy kihagyható darab, azonban a Kalózok! annyira különleges darab, hogy ha kedveled Polanskit, de ez kimaradt, pótold.

De mégis van egy kedvenc kalózos mozim! - A Kincsvadászok (The Goonies 1985) Hihetetlen, hogy ez a gyerekfilm (Valójában, tini kaland, horrorisztikus elemekkel) már elmúlt negyven éves és a gyerekhősei mostanra mind öregebbek, mint én, pedig elmúltam ötven. Fuck! A fontosabb szerepekben láthatunk egy Samut (Sean Astin) a Gyűrűk Urából és egy a csúcson lévő Josh Brolint. A kalózkodás azonban itt mellékes, annak ellenére, hogy a műfaji elemek mind megtalálhatóak a kalandban. Térképek, titkos és halálos csapdák, átjárók, gonosztevők és néhány halott is, egészen a lezárásig, amikior egy marék kalózkincs segít lezárni az egyébként szinte vértelen befejezést. Örök és megunhatatlan kedvenc, aminek folytatását folyamatosan lebegtetik a benne játszó fontosabb sznészek a közösségi média oldalain, eddig nem sok sikerrel.

Azután itt van ez a film. Női főszereplővel! Ami nálam kényes szempont annyiban, hogy ha nem hiszem el a színésznőnek a megfelelő keménységet, ami a karakterhez szerintem (szubjektíven) szükséges, ledob magáról a mozi és nem fogom maradéktalanul élvezni. Lásd pl. a Tomb Raider filmet, Angelina Joliaval, amiben nem tudtak meggyőzni arról, hogy a negyven kilós, madárcsontú színésznő egyetlen ütéssel küld a földre kommandósokat és képes akár egy harci robottal kvázi döntetlenre kihozni egy közelharcot.

Szerencsére a női főszereplő, az Ercell-t alakító Priyanka Chopra Jonas egy csodálatos és erős színésznő, aki csak pont annyira maszkulin, hogy a nőiesség jegyeit ne veszítse el, ellenben, ha összeüt egy férfival, még épp elhigyjem, hogy képes legyőzni a másikat. Bevallom, nála is rezeg a léc, de vannak nők és női karakterek, akiknél nagyvonalúan felülemelkedem az egyébként toxikus férfias beidegződéseken. Szóval, bár úgy gondolom, alapjában a kalózfilm egy férfias műfaj, belefér a feminim lazítás.

A férfi főszereplő pedig a jelenleg egyik legférfiasabb karakterszínész, Karl Urban, akinek akkor szólnak, ha egy kemény, de laza pasasra van szükség. Urban talán eddig a leggenyóbb karaktert tudja felmutatni, aki könyörtelenül legyilkolászik szinte mindenkit, aki az útjába áll, de azokat is, akik csak ücsörögnek az út szélén. Játszott már negatív figurákat korábban és az egyetlen oka, hogy nem tudtam ütnivalónak érezni, az az, hogy már rég megkedveltem a Fiúk és a Star Trek sorozatnak köszönhetően. Mondjuk nem éreztem teljesen mélynek a karakterét és a figura a keménysége mellett hordoz magában egy nagy adag logikátlan baromságot is (Ha tudjuk, hogy az ellenségünk egy legyőzhetetlen éjfúria, aki miközben egy láda kincs után kajtatunk, de már konkrétan a fél csapatunkat kifilézte, miért törekszünk még mindig keresztezni az útját, ahelyett, hogy leírjuk a kibaszott veszteséget, köpünk egyet az egész sziget projectre, sőt még a térképre is, amint a sziget szerepel és húzunk el a véres csába, mikor még van mivel elhúznunk. Merem remélni, hogyha valaha kapitány leszek egy horda élén, ezt a hibát nem fogom elkövetni. Azt, meg, hogy a csapatom esetleg gyávának nézne a visszavonulás miatt, kihúzhatjuk, mivel a szedett-vetett brigadér már az első veszteség után az óvatos menekülést választotta volna, egész addig, míg ki nem derült, hogy az ellenen a kalózkodás Sarah Connorja volt, ami egy remek hasnonlat, ha tudjuk, hogy a gonosztevőnk neve Connor kapitány!

AZért gondolom, hogy amit most összehordtam, nem teljesen kuka, mert egyrészt beszéltem is a filmről, másrészt oéyan keveset mondtam róla, hogy a szpojler veszély alig látható, egyébként meg sejthető. Lófaszt... Aki egy hasonló kalandfilmet látott, már amúgy is tudja az ötödik perc után, mire számítson.

Én csak a film brutalitására nem számítottam. A forgatókönyv nem finomkodik a karakterekkel és bizony, kevesen bíz a fantáziánkra. Az összecsapáspk koreográfiája csak egy picit marad alatta annak, amitől elaléltam volna, de ezt betudhatjuk, hogy Priyanka azért mégsem egy Cynthia Rothrock, ezért azt a fajta dinamikát nem várhatjuk tőle, amit két harcművész tudna a vászonra álmodni. Azonban vér van rendesen, néha a gore határait is átlépve.

Amikor a trailert néztem, rendesen feltornázta az elvárásaimat, amiket majdnem maradéktalanul teljesített is. Ennek ellenére nem érzem egy sokszor nézős darabnak, habár, a két főszereplő miatt egészen biztos, megnézem majd később. Cnoprát a Quantico sorozatban fedeztem fel, és bár a nevét még memorizálnom kell, a karakterét már megkedveltem. Na, nem mintha korábban azonnal felismertem volna, ha valamiben látom, de remélem, ez változni fog, mert remek színésznő. Feltűnt már itt-ott korábban, de ha nem olvasom, akkor nem jut eszembe, hogy a Baywatch moziban ő volt a gonosz néni. Mondjuk, abból a filmből nem sok mindenre emlékszem.

A Sziklát bátran ajánlom megtekintésre, még akkor is, a címe teljesen unalmas szórakozást ígér. Ennél a címadásnál talán most elfért volna, ha nem egy korábbi akciómozi címével tudjuk ezt összekeverni, bár, abban az esetben is a helyszí adta a film címét. De ha mondjuk a Véres partok címet kapja, akkor sem hőbörgöm!

65%

A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja - Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales (2017)

A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja - Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales (2017)

Rendezte: Joachim Rønning, Espen Sandberg

A film Mafab adatlapja: Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales (2017)

Megtekintés: Moziban csak a harmadik részt láttam - többi otthon - és talán azt tartom a leggyengébbnek a sorozatból. A Karib 5 szerintem kiköszörülte a csorbát.

Első találkozásom a sorozattal tényleg felemáson kezdődött. Az első részen, mielőtt végig bírtam volna nézni, legalább háromszor elaludtam. Talán rosszkor kezdtem neki - munka után - talán Gore Verbinski darkos stílusa vitt le alfába, nem tudom, ám már akkor is éreztem, hogy a Disney valami nagyot alkotott ezzel a franchise-zal, még akkor is, ha éppen nem állt túl jól a kalózos témájú filmek szénája akkoriban.
De a Karib ezen változtatott.
Nem tudom, korábban mi volt sokak ellenállása a téma felé. Ha tippelhetnék, akkor tudat alatt sokan nem tudunk a kalózzal, mint pozitív szereplő azonosulni, hiszen, foglalkozási sajátosság, hogy a kalóz - kivételes esetekben - szembe megy a törvénnyel és sok esetben - ha vannak támadásának áldozatai - akkor eleve csak negatív karakterként értelmezhető a társadalom normái szerint.
Persze az írók mindig is szerették ezt a "foglalkozást" árnyalni és romantizálni, azonban ennek nem dőlhetünk be.
A kalózok bűnözők, akiknek tevékenységét vér és halál jellemzi.

Korábban is voltak próbálkozások, - Sandokantól kezdve Blood kapitányig - hogy a néző szemet hunyjon az erőszak felett és elfogadja, és a kalóz pártjára álljon, de talán egyik sem volt annyira markánsan szemellenzős, mint a Johnny Depp által csúcsra járatott kalózkapitány figurája, aki eddigi öt történetében semmi mást nem akart, miközben megélte hihetetlen kalandjait, mint kormányozhassa a Fekete Gyöngy nevű hajóját és elússzon vele a naplementébe, minimális kezelőszemélyzetének segítségével, lehetőleg a fizikai erőszakot kerülve másokkal, pusztán eldugott kincseket elorrozva, ha van rá egy mód.
Ez persze első perctől nem sikerült, mert a korai rocksztár figura valahogy mindig csávába került, melyből néha bizony emberéletek árán sikerült csak kiverekednie magát, jobb esetben, máskor pedig passzívan sodródott az árral, akár szó szerint is.
Jack Sparrow (Johnny Depp) kalózkapitány burleszki figura, aki szinte kívülállóként bukdácsolja végig a kalandokat, a forgatókönyv azonban, néha ügyesebben, máskor harmatosan, de igyekszik megmagyarázni, hogy szereplőnknek miért is van bérelt helye ezekben a főleg átok sújtotta alapokon nyugvó történetekben.

A legújabb epizód szerintem bőven revideálta a korábbi harmadik és negyedik részt, amelyikből az egyik elnyújtott hossza és ál-filozofikus maszlagja miatt lett számomra emészthetetlen, míg a másik egyszerűen nem tudott elszórakoztatni anélkül, hogy vélt és valós hibáit ne tolta volna az arcomba, ahelyett, hogy elaltatja figyelmemet és pusztán kikapcsol.
A legújabb etap viszont se nem volt számomra túl mesterkélten művészi és a történet is felcsigázott, ami viszont szerintem nagymértékben az import férfiállat, a Salazart alakító Javier Bardem egyedüli érdeme.
Mellette kicsit mindenki halvány és Salazar harctéri viselkedésével egyébként is kiérdemelte a szadista hóhér titulust tőlem, ami meg jót tett a filmnek, hiszen úgy éreztem, hogy a korábbi nagy kalózokkal szemben most végre kaptunk egy igazi szemétládát, akitől még a nézőtéren is lehet rettegni kicsit.
Fura irónia, hogy Salazar figurája eredetileg pont, hogy a rettegett kalózok ellen indult harcba, szóval, érzelmileg sikerült megfordítani az egyszeri fogyasztó hozzáállását, befolyásolva azt, kinek drukkoljunk.

A szerintem sikeres epizód ellenére nem verném a mellem, hogy akkor most megint kétévente gyártsanak le egy Karib mozit - főleg, hogy elvileg most végre sikerült valami olyasmit találni a kalandok közben, ami az eddigi összes problémát felülírhatja - ám azt nem vonom kétségbe, hogy lenne még potenciál a sorozatban - nekem is lenne pár ötletem (haha, kinek nem?) - bár, vigyáznék, hogy az önismétlést és a már megszokott és kötelező misztikumok mellett a butaságokat hagyjuk ki.
(Itt egyértelműen arra a jelentre célzok, amelyben egy alig tucatnyi lóval sikerül egy teljesen felépített bankot végigvonszolni egy csendes városkán. Értem én, hogy a CGI segít, meg kell a nagyobbat és jobbat, viszont felhőkarcolókat mégsem tehetnek a filmbe, hiszen az anakronizmus, ettől függetlenül, van, amit befogad a gyomrom a kényelmes fotelban ülve és van amit nem annyira akar megemészteni.)

A mellékszereplők cserélgetése nem tudom, hogy egyértelműen jó, vagy rossz döntés, igaz, bizonyos esetekben szükséges, azonban a régebbi karakterek előszedése kellemes nosztalgikus élmény volt számomra, főleg, hogy mostanában ezzel a két névvel nem találkozom olyan sűrűn filmnézés közben, mint mondjuk úgy 5-10 éve. (Nem árulom el, kikről van szó.)
Néhány új karakter viszont egyszerűen nem képes a játékidő alatt szerethető válni, pedig erőlködnek vele a forgatókönyvírók rendesen.
A negatív szereplők sajnos az egy Salazart leszámítva nem sikerültek eléggé hangsúlyosra, ezt azonban tudjuk be annak, hogy Bardem karizmája még a maszkolás alatt is erősen átjön, átüt.
David Wenham-ot meg sem ismertem, ami nekem kellemetlen.
Paul McCartney Jack bácsi szerepében semmit nem tett hozzá a filmhez, viszont kellemes humorforrás a zene rajongóinak, az Sparrow apukát alakító Keith Richard után, de egyértelműen reklám ízű szerep. Szerintem lassan be lehet hozni valami híres női kalóz karaktert is, akinek megformálására három tippem is van mindjárt, hogy a zeneipar is képben legyen: Tina Turner, Cher és az általam utált Madonna, akit csak azért nem ajánlanék jó szívvel, mert nagyjából minden film bukik, amiben színésznőként tiszteletét teszi.
Stephen Graham-et a Blöff Tommy-ja óta kedvelem, itt azonban beleolvad a háttérbe.
Brenton Thwaites neve és arca sem mond nekem sokat, és már nem is emlékszem rá két héttel a bemutató után, szóval a karizmáját is kétségbe vonom, annak ellenére, hogy szükség volt egy fiatalemberre a filmben, ha már a többi fő karakter elmúlt negyven és a kardozás már nem áll olyan jól nekik.
Aki viszont kellemes meglepi volt, az a női főszereplő, Kaya Scodelario, aki szintén nem túl jellegzetes számomra - még - viszont benne több életet éreztem, amit a karakterébe is átvitt.


Geoffrey Rush kíváló színész, viszont nekem belőle már elegem van, mert ő pont az a szereplő, akit gonoszként hívott a sorozat életre, azután erőszakkal meg kívánnak róla győzni, hogy nem, benne is van ám jóság, meg szeretet, csak ez erőszak a karakter jellemén. Remélem, a színész végre szögre akasztja a gúnyát, mert számomra a Karib filmek egyet jelentenek Johnny Depp-pel, aki néha már-már a történet perifériájára szorul, pedig az egyetlen ok, amiért egy kalózos kalandfilmet megnézek, az az, hogy kíváncsi vagyok, Jack Sparrow vajon milyen baromságot képes még okozni anélkül, hogy valaki lepuffantsa vagy végül levágja a fejét. Mintha nem érezném úgy, hogy a Karib franchise nem lenne egyenlő ezzel a habókos, ugyanakkor végtelenül ügyes és szerencsés figurával, míg a többiek, fontosságtól függetlenül, puszta statiszták mellette.
A fényképezés gyönyörű és grandiózus. Egy percig nem éreztem, hogy ez nem egy Gore Verbinski mozi, szóval stílusában eléggé sikerült hozni az első két rész képi világát.
A film zenéje még mindig ütős a képekkel együtt harmonizálva.

Szóval, felőlem jöhet még, ha ezt a nívót hozzák, ha mégsem, akkor meg ez egy remek lezárás.

Utóirat: A stáblista után földön felejtett hallókészüléktől egyelőre nem lettem okosabb, bár, lehet, hogy ha újranézném az előző négy részt...
...inkább nem.

70%

Ha megnéznéd:
- Karib tenger 5.