A szikla - The Bluff (2016)
Rendezte: Frank E. Flowers
A film Mafab adatlapja: The Bluff
Menjünk sorba: A kalózos film olyan, mint a western. Alapjában egy férfias, verejtékes valami, sőt, már-már idejét múlta, érdektelen, azután történik valami megújítás és akkor erőre kap, ami miatt néhány évig megint érdeklődnek iránta. Ez a két műfaj az aranykorban nagyon ment. A kalózos inkább a háború előtt, a western, talán mert kicsit közelebb állt a valósághoz, a sokszor minimalista környezettel és a kevésbé korszakidegen kosztümökkel, meg a II. Világháború után. A nők kb. olyan mellékszerepre voltak kárhoztatva, mint a lovak, amikért a cowboy szíve tudott ugyan dobogni, de a sztoriban keveset zavart, kivétel, ha pont a nő volt a mozgatórugó és menteni kellett valahonnan. A társadalom nyitott volt évtizedekig a történelmi tablókra és annak meghamisítására is. Itt jegyzem meg, hogy az egyik korszakos Hollywoody mozi, az Elfújta a szél fő karakterei, akik szemén bemutatták az amerikai történelmet, a nők voltak! A westernfilmek színészeit megbecsülték, párosították a háborús mozikkal is és a politikai életben is kaptak betöltendő szerepeket. Olyannyira, hogy az USA egyik legismertebb elnöke is leginkább a westernfilmekben eljátszott karakterek és szakmai előnyök beépítésével tudta a nevét beírni a történelembe. Ne keresd: Reagan!
Miért nem kedvelem? - Valójában, a kalózos filmek nem igazán érdekesek számomra, és amúgy sem sok értelme van külön szálazni a kalandfilmektől. Láttam néhányat a Karib Tenger kalózai berobbanása előtt is, de a klasszikusok egy fontos része (Errol Flynn éra) teljesen kimaradt és hiányát sem érzem. Viszont láttam a legnagyobb bukásokat is, mint a Kincses sziget kalózai, amibe egy filmstúdió belebukott vagy Roman Polanski, a zseniális rendező talán egyik leggyengébben muzsikáló zsánerfilmjét is, a morbid humorú Kalózoka!-at is, a rendező zsenijéhez egyébként ebben a filmben légies könnyedséggel felkapaszkodó Walter Matthau-val. A Kincses szigat kalózai szerintem is egy kihagyható darab, azonban a Kalózok! annyira különleges darab, hogy ha kedveled Polanskit, de ez kimaradt, pótold.
De mégis van egy kedvenc kalózos mozim! - A Kincsvadászok (The Goonies 1985) Hihetetlen, hogy ez a gyerekfilm (Valójában, tini kaland, horrorisztikus elemekkel) már elmúlt negyven éves és a gyerekhősei mostanra mind öregebbek, mint én, pedig elmúltam ötven. Fuck! A fontosabb szerepekben láthatunk egy Samut (Sean Astin) a Gyűrűk Urából és egy a csúcson lévő Josh Brolint. A kalózkodás azonban itt mellékes, annak ellenére, hogy a műfaji elemek mind megtalálhatóak a kalandban. Térképek, titkos és halálos csapdák, átjárók, gonosztevők és néhány halott is, egészen a lezárásig, amikior egy marék kalózkincs segít lezárni az egyébként szinte vértelen befejezést. Örök és megunhatatlan kedvenc, aminek folytatását folyamatosan lebegtetik a benne játszó fontosabb sznészek a közösségi média oldalain, eddig nem sok sikerrel.
Azután itt van ez a film. Női főszereplővel! Ami nálam kényes szempont annyiban, hogy ha nem hiszem el a színésznőnek a megfelelő keménységet, ami a karakterhez szerintem (szubjektíven) szükséges, ledob magáról a mozi és nem fogom maradéktalanul élvezni. Lásd pl. a Tomb Raider filmet, Angelina Joliaval, amiben nem tudtak meggyőzni arról, hogy a negyven kilós, madárcsontú színésznő egyetlen ütéssel küld a földre kommandósokat és képes akár egy harci robottal kvázi döntetlenre kihozni egy közelharcot.
Szerencsére a női főszereplő, az Ercell-t alakító Priyanka Chopra Jonas egy csodálatos és erős színésznő, aki csak pont annyira maszkulin, hogy a nőiesség jegyeit ne veszítse el, ellenben, ha összeüt egy férfival, még épp elhigyjem, hogy képes legyőzni a másikat. Bevallom, nála is rezeg a léc, de vannak nők és női karakterek, akiknél nagyvonalúan felülemelkedem az egyébként toxikus férfias beidegződéseken. Szóval, bár úgy gondolom, alapjában a kalózfilm egy férfias műfaj, belefér a feminim lazítás.
A férfi főszereplő pedig a jelenleg egyik legférfiasabb karakterszínész, Karl Urban, akinek akkor szólnak, ha egy kemény, de laza pasasra van szükség. Urban talán eddig a leggenyóbb karaktert tudja felmutatni, aki könyörtelenül legyilkolászik szinte mindenkit, aki az útjába áll, de azokat is, akik csak ücsörögnek az út szélén. Játszott már negatív figurákat korábban és az egyetlen oka, hogy nem tudtam ütnivalónak érezni, az az, hogy már rég megkedveltem a Fiúk és a Star Trek sorozatnak köszönhetően. Mondjuk nem éreztem teljesen mélynek a karakterét és a figura a keménysége mellett hordoz magában egy nagy adag logikátlan baromságot is (Ha tudjuk, hogy az ellenségünk egy legyőzhetetlen éjfúria, aki miközben egy láda kincs után kajtatunk, de már konkrétan a fél csapatunkat kifilézte, miért törekszünk még mindig keresztezni az útját, ahelyett, hogy leírjuk a kibaszott veszteséget, köpünk egyet az egész sziget projectre, sőt még a térképre is, amint a sziget szerepel és húzunk el a véres csába, mikor még van mivel elhúznunk. Merem remélni, hogyha valaha kapitány leszek egy horda élén, ezt a hibát nem fogom elkövetni. Azt, meg, hogy a csapatom esetleg gyávának nézne a visszavonulás miatt, kihúzhatjuk, mivel a szedett-vetett brigadér már az első veszteség után az óvatos menekülést választotta volna, egész addig, míg ki nem derült, hogy az ellenen a kalózkodás Sarah Connorja volt, ami egy remek hasnonlat, ha tudjuk, hogy a gonosztevőnk neve Connor kapitány!
AZért gondolom, hogy amit most összehordtam, nem teljesen kuka, mert egyrészt beszéltem is a filmről, másrészt oéyan keveset mondtam róla, hogy a szpojler veszély alig látható, egyébként meg sejthető. Lófaszt... Aki egy hasonló kalandfilmet látott, már amúgy is tudja az ötödik perc után, mire számítson.
Én csak a film brutalitására nem számítottam. A forgatókönyv nem finomkodik a karakterekkel és bizony, kevesen bíz a fantáziánkra. Az összecsapáspk koreográfiája csak egy picit marad alatta annak, amitől elaléltam volna, de ezt betudhatjuk, hogy Priyanka azért mégsem egy Cynthia Rothrock, ezért azt a fajta dinamikát nem várhatjuk tőle, amit két harcművész tudna a vászonra álmodni. Azonban vér van rendesen, néha a gore határait is átlépve.
Amikor a trailert néztem, rendesen feltornázta az elvárásaimat, amiket majdnem maradéktalanul teljesített is. Ennek ellenére nem érzem egy sokszor nézős darabnak, habár, a két főszereplő miatt egészen biztos, megnézem majd később. Cnoprát a Quantico sorozatban fedeztem fel, és bár a nevét még memorizálnom kell, a karakterét már megkedveltem. Na, nem mintha korábban azonnal felismertem volna, ha valamiben látom, de remélem, ez változni fog, mert remek színésznő. Feltűnt már itt-ott korábban, de ha nem olvasom, akkor nem jut eszembe, hogy a Baywatch moziban ő volt a gonosz néni. Mondjuk, abból a filmből nem sok mindenre emlékszem.
A Sziklát bátran ajánlom megtekintésre, még akkor is, a címe teljesen unalmas szórakozást ígér. Ennél a címadásnál talán most elfért volna, ha nem egy korábbi akciómozi címével tudjuk ezt összekeverni, bár, abban az esetben is a helyszí adta a film címét. De ha mondjuk a Véres partok címet kapja, akkor sem hőbörgöm!
65%
