2017. február 3., péntek

A szélmalom mészárlás - The Windmill Massacre (2016)

A szélmalom mészárlás - The Windmill Massacre (2016)



Rendezte: Nick Jongerius

A film Mafab adatlapja: The Windmill Massacre (2016)

Bár a poszter nagy elánnal hasonlítja magát olyan,
mostanra klasszikus filmekhez,
mint a Jeepers Creepers és a Péntek 13,
közel sem olyan a végeredmény,
hogy érdemes lenne ebből is sorozatban gondolkodni.
Megtekintés: Ha szereted a szép gore effekteket, akkor azért a két percért talán érdemes végigülni.

A pokol malmaiban lassan őrölnek. Nekik mindegy, hogy a bűnöd, ami gyilkosság, előre megfontolt, vagy hirtelen felindulás, jogos önvédelem, lassú tervezés végeredménye vagy ostoba baleset, a gonosz el fog érted jönni és porrá zúzza a csontjaidat.
Ez a film koncepciója.
És már itt el kell döntenem, hogy melyik végkicsengésű horrorfilmet kedvelem jobban: A pozitív végkicsengésűt, amelyben a jó, vagy esetleg szürke karakter győzedelmeskedik a rossz, fekete, negatív oldalon, vagy nem vagyok túl empatikus és engedékeny és akkor is elégedett vagyok, ha a film végén nincs feloldozás és megnyugtató befejezés.

Én szeretem, ha a karakter megküzd az ellenséggel, vagy más történetnél, akár önmagával is és végül, győzedelmeskedik. Egyszerűen ilyen vagyok. Hiszek a jóban, van bennem pozitív életszemlélet. Csoda, hogy a kedvenc műfajom a horror...

Jongerius saját ötletéből fűzte egész estés filmmé a pokoli malom történetét, amelyben a molnár lepaktált az ördöggel és bűnös lelkekért cserébe örök életet kapott. De akarok e olyan örök életet, ami nem szól másról, mint szolgaságról?
És ha már egy molnár, akkor miért ... majdnem szpojlereztem.

A filmnek két pozitívuma van számomra, de az egyik az elején le is cseng, a másik meg a filmidő töredék része.
1.) A film kezdése elég hangulatos, ahogyan végigmegyünk a különböző szereplőkön, néhány apró momentumból próbálva összerakni a puzzle darabkáit, amit majd később kell kiegészítenünk egésszé, mikor a film a megfelelő pillanatban flashback módszerrel enged visszatekinteni minket.
Azonban a mozifilmes kezdés azonnal véget ér, amint szereplőink beszállnak a buszba és különösebben nem is lesz fontos, mert gyakorlatilag statiszta szerepre kárhoztatnak, mivel a forgatókönyv már nem nagyon tud mit kezdeni velük a továbbiakban.
2.) Némelyik gore jelenet nagyon ügyesen és véresen kerül bemutatásra.

Negatívum pedig a szokásos:
A tévéfilm jelleg hamar kiütközik. Az ijesztgetés nem mindig sikerül. A szereplőknek nem nagyon van szerepe. A történet lényegét ugyan nem nehéz összerakni, de nincs eléggé kidolgozva. A befejezés pedig a szokásos, folyt. köv.


Jennifer (Charlotte Beaumont) egészen Ausztráliából szökött Hollandiába, hogy elmeneküljön a lelkiismerete elő. Néhány turistával felszáll egy buszjáratra, amely Hollandia meseszép malmait hivatott bemutatni az érdeklődőknek. A túra azonban hamar abbamarad, mert lerobban a jármű és a semmi közepén rekedt embereket mészárolni kezdi valami természetfeletti ellenség. Erre pedig kissé hiteltelenül reagálnak a szereplők. Hiába, nem a szövegkönyv a film erőssége. Azért az hamar kiderül, hogy mindenki a múltban elkövetett bűneiért van a busz fedélzetén, és valami életellenes bűn miatt, de ennek nagy a szórása.
Az egyik srác a nagymamáját veszítette el és csak sejteni lehet, hogy eutanáziát követett el rajta a fiú, akár kérés nélkül is, ám reakciója arra enged következtetni, hogy szeretetből követte el a tettét. A katonafiún pont nem a megfelelő pillanatban tört ki a harctéri idegesség, aminek köszönhetően Amszterdam piros lámpás negyedében azóta egy prostituált a mínusz. De a jelent flashback arra enged következtetni, hogy a tett nem szándékos volt, hanem egy ostoba baleset, pszichotikus befolyás alatt. Az enyhén franciás beütésű lány sem ölt meg senkit, csak egy riválisának tett keresztbe, ami sajnos túl jól sikerült és a rivális végül magának tett pontot az életére. Az apuka pedig, igaz, hogy lapátra tette anyut, de valahol megérthető az is, hogy nem akarta elveszíteni egyetlen gyermekét, így benne is van szeretet, míg anyuka egy igazi gyökér lehetett. (Gondoljunk bele, ha apuka, miután nem láthatja a fiát és a halálba menekül, akkor meg anyuka lesz a busz utasa, amely a földi purgatórium malom változatába szállítja?)
Jenniferről már végképp nincs mit mondani, hiszen a lány azért öli meg apját, mert az bántalmazta egész gyerekkorában és a testvérét is. Igazán morbid fordulata a sorsnak, hogy a kistesó képes volt két perc alatt felébredni és játékbabájáért visszamászni a lakókocsiba, amit az ausztrál lány épp akkor gyújtott rá az apjára. Tehát, a tesó megölése nem aljas szándék, pusztán tragikus véletlen, míg az apuka elégetése meg szívesség az ördögnek, ha úgy vesszük.

Noah Taylor az egyetlen ismertebb arc a stábban, de ez nem védi meg egy gusztusos haláltól.

Szóval, a gonosz motivációival sem vagyok teljesen elégedett, arról nem is beszélve, hogy a nagy terv végzése közben maga az ördög és a szolgája az, aki majdnem megöl egy ártatlan fiút, aki történetesen véletlenül az apjával volt, mikor kezdődik a leckéztetés.
Szóval, akkor ilyen alapon mit képzel az az ördög és milyen jogon ítélkezik ő, mások felett.
Itt nálam elvérzett as forgatókönyv, mert ha ekkora szórással és emocionális kilengéssel aprítják a bűnösöket, akkor ennyi erővel a világ összes börtönéből Hollandiába kéne szállítani a bűnösöket, gyilkosokat, mert úgy már lenne létjogosultsága az ördög és a molnár közötti egyezségnek. Így, kicsit úgy érzem, semmi nem támasztja alá, hogy nekik büntetniük kellene, így nem is fogok nekik drukkolni, ergó, ha a film nem az ő bukásukkal végződik, az eleve nem tetszik az igazságérzetemnek. Ha pedig a kissrác szerepe pusztán annyi volt, hogy bizonyítsuk, Jennifer mennyire önfeláldozó és nem eredendően gyilkos, akkor megint nem értem, miért volt jó így befejezni a filmet. Persze elhangzik a mondat, hogy "Nem kerülheted el a végzeted, csak elódázhatod!", de akkor meg nem értem, minek van a gonosznak szüksége a felesleges színjátékra és miért nem öli le a vétkeseket egy perc alatt és zavarjuk le az egészet a picsába?


Ezeket a filmeket valahol be szokták mutatni moziban, vagy azonnal dvd-n landolnak meg az esti műsorsávban? El nem tudom képzelni, hogy egy ilyen munkára beüljek bárhová egy jegy áráért.
A gyilkos meg közel sem olyan ijesztő és karakteres, amire fel lehet építeni egy franchise-t. Ilyen maszkolást unásig láttunk és bár vannak sorozatok, amelyek nem szólnak többről, mint a színészek lemészárlásáról - Halloween, Friday 13th - a szélmalom mészárlás nem érne meg egy folytatást, mert már az első részből kiderült, hogy a koncepció kiforratlan és alig sikerült így is elhúzni a játékidőt nyolcvan percre.

Minek szembesít a hibáiddal az ördög és miért várja meg, hogy bűnbocsánatot kérj és őszintén megbánd a vétkedet, ha utána nem enged utadra? Ez így, ebben a formában egy piti kis gyökér viselkedése, aki állatokat kínoz a hátsó udvarban. Az ördög és szolgája úgyanolyan gyilkos, mint akiket górcső alá vesznek...

40%

Ha megnéznéd:
- A szélmalom mészárlás (2016)

2017. február 2., csütörtök

Top10 Tom Cruise filmzenei videoklip... 1990 előttről.

Top10 Tom Cruise filmzenei videoklip

Ha van hollywoodi szupersztár, akkor Tom Cruise az. Nem csak remek filmekben sikerült elcsípnie szerepeket, hanem sok filmjéhez olyan slágerek is készültek, amik meghódították a világot és a zenéjét unásig játszották a kereskedelmi rádiók.
10-t gyűjtöttem össze azokból, amiket magam is kedvelek vagy kedveltem. Van, amit már akkor szerettem, amikor azt sem tudtam, ki az a Tom Cruise. Más számok azonban rajta keresztül lettek ismertek számomra. És akkor még nem is beszélve arról, hogy van zene, amiben táncolt is.

1. Végtelen szerelem - Endless Love - Endless Love movie (1981)
Ez a filmzene egyáltalán nem miatta lett ismert, hanem Brooke Shields miatt, aki valami számomra érthetetlen okból, nagy népszerűségnek örvendett még nálunk is a nyolcvanas években. Azután a színésznő kikopott a filmvilágból és habár néha megjelenik filmes munkákban, már megkopott gyermeki varázsa, amelyet ezzel a filmmel is felépített. a másik ok, amiért a dal sikeres volt, hogy Lionel Ritchie és Diana Ross akkor már a csúcson voltak, mint előadóművészek. Bár a film sikere viszonylag szerény volt otthon, a dal bekerült a Billboard listára, hosszú hónapokig előkelő helyen tanyázva rajta és több díjat is nyert. Egyes híres magazinok szerint minden idők egyik legjobb zenei duettje.


2. A kívülállók - Stay Cold - The Outsiders (1983)
Bármilyen fura, Cruise, apró termete ellenére, első filmszerepeiben egyáltalán nem a szimpatikus figurákat hozta. A takarodóban egy meghasonlott katonai kadét, ebben a filmben meg egy tinibanda erőszakos tagját alakítja. Szerepe viszont nagyon apró a többi, akkor még igéretesebb karrier előtt álló színész között. A filmet Francis Ford Coppola rendezte és főcímdalként Carmine Coppola és Stevie Wonder készítette el a Stay Cold című dalt. Kellemes melankolikus nóta, amely hangulatában már nem emlékeztet a film süvölvényeiről szóló dráma stílusára.


3. A szerelemben vesztes - Losin' It - Losin' It (1983)
Negyedik filmjében Cruise már abszolút főszereplő. Curtis Hanson később olyan remek filmet dirigált, mint a "Szigorúan bizalmas", de ez a tini komédia, drámai beütéssel, gyenge közepes. Olyannyira nem volt a stúdió elégedett a film végső változatával, hogy gyakorlatilag az utána következő "Kockázatos üzlet"-et egyfajta alternatív változatnak gondolták a folytatáshoz. John Stockwell-el már ebben a filmben is együtt játszik, akivel később a "Top Gun"-ban is szerepelnek. A "Losin' it" tipikus amerikai popzene a nyolcvanas évekből. Akkoriban szinte valamennyi vígjáték vagy tinifilm hasonló főcímdallal kezdődött.


4. Kockázatos üzlet - Old Time Rock and Roll - Risky Business (1983)
Azt hiszem, Tom Cruise kb. innentől számít a mai napig szupersztárnak. Ebben a filmben egy középiskolást alakít, aki jó üzleti érzékkel garázs-kupit kezd üzemeltetni, hogy bebizonyítsa az egyik tanárának, hogy vinni fogja valamire az életben, de valójában, magának akar bizonyítani, hogy kiléphessen szülei árnyékából. Beleszeret közben egy prostiba is, akivel tökéletes párost alakítanak a moziban. Habár a film eredetileg egy romantikus tini-komédia lenne, valójában egy kőkemény társadalmi drámát is magában hurcol. A bemutató óta talán az egyik legtöbbet idézett Cruise pillanat - leszámítva a sziklamászást a M.I 2.-ben illetve a Winfrey showban előadott heverő ugrálást - amikor Bob Seger énekére Cruise táncot lejt a nagyszobában. A jelenetet improvizálta!


5. Top Gun - Take My Breath Away - Top Gun (1986)
Ha valaki korábban még nem hitt abban, hogy IV. Thomas Cruise Mapother viszi valamire a filmes szakmában, az mostanra elhitte róla, mert Maverick pilóta szerepével Cruise kasszát robbantott és világsztárrá avanzsált. (A filmet a mai napig nem néztem végig, egy ültő helyemben, ellenben a film leghíresebb betétdalát unásig hallgathattuk a nyolcvanas és még a kilencvenes években is. A "Berlin" együttes nem tudom, miket csinált még ezen a slágeren kívül, de ezt mindenki ismeri, aki a hetvenes években született és még ma is él... és szokott filmeket nézni, zenét hallgatni.) A dalt azonban másodmagával az a Giorgio Moroder komponálta, aki akkoriban erős szinti hangzású zenei világot preferált és többek között a "Végtelen történet" és a "Flashdance" filmek zenéjéért is felelős. A "Take My Breath Away" Oscar-díjat nyert legjobb betétdal kategóriában, és még tucatnyi másikat is. Nem tudom, mit szólt ehhez Harold Faltermeyer, mert a film eredeti score zenéért viszont ő volt a felelős. Faltermeyer neve a szintén világsikerű Axel F. téma kapcsán lehet ismerős, a Beverly Hills-i zsaruból.


6. Koktél - Kokomo - Cocktail (1988)
A "The Beach Boys" sem előtte, sem utána nem lett olyan sikeres, mint amikor Cruise filmjével kapcsolt áruként eladták a "Kokomo" című dalukat. A zenei album már a téma miatt is szolgáltatott remek party dalokat, de mind közül ez az enyhén karibi hangulatú popszám lett számomra a legismertebb.


7. Esőember - Iko Iko - Rain Man (1988)
Magam innen datálom Cruise-t, mint remek színészt. Ne felejtsd, hogy volt filmje, amit korábban nem láttam, vagy azóta sem, viszont, itt, amit az országúton művel a "gatya-gatya-gatya" jelenetben, az teljesen meggyőzött, hogy van benne kraft, bár, ne kérdezd miért pont ez a kirohanása volt rám ilyen hatással. Dustin Hoffmann meg mindig is az egyik kedvenc színészem volt. Mondjuk, ami ritka, hogy a "The Belle Stars" Iko Iko Iko nótájánál sokkal sikeresebb lett Hans Zimmer instrumentális filmzenéje, amit a filmhez komponált. Viszont a sláger később ismét fel lett használva a Cruise filmográfiában, átdolgozva a Mission: Impossible II. részében. Erre a dalra mássza meg Cruise a hegyet, amit később több film megidézett vagy parodizált.


8. Született július 4.-én - A Hard Rains Gonna Fall - Born On the Fourth of July (1989)
Az 1962-ben Bob Dylan által írt dal Edie Brickell féle előadását már akkor imádtam, amikor a filmet még nem is láttam, köszönhetően az MTV zenei csatornának. A lágy rockos dal és Brickell mezítlábas táncoló előadása teljesen elvarázsolt. Volt, hogy végtelenítve hallgattam mp3-ban. Brickell Paul Simon felesége 1992 óta.


9. Mint a villám - Show Me Heaven - Days of Thunder (1990)
Egy másik Cruise film, amit a mai napig nem láttam rendesen. Sőt, ezt eddig sehogyan sem, töredékekben sem. Viszont a Show Me Heaven című soundtrack, Maria McKee előadásában legalább olyan unásig játszották, mint a Berlin által sikerre vitt top Gun nótát. Ez azonban már nem lett annyira sikeres, de még így is sikeresebb lett, mint a film zeneszerzőjének, Hans Zimmernek a filmhez írt dala, a "The Last of Note Freedom", amit Billy Idol-al szereztek közösen és David Coverdale adott elő.


10. Legenda - Lily's Song - Legend (1985)
És, hogy benne maradjunk a nyolcvanas években, ezzel is esélyt adni egy másik Top10-nek, utolsónak egy kevésbé sikerült, de nekem titkos kedvencem, a Legenda egyik betétdalát tenném ide, amit Mia Sara énekel a filmben. Egyébként már csak azért is helye van itt, mert ha lenne Top10 kedvenc filmzeném, akkor a legenda előkelő első helyet foglal el benne! A film esetében az a faramuci helyzet állt elő, hogy más az Európai verzió filmzenéje és más az Amerikai változaté. Az Európai szerencsére Jerry Goldsmith zenéje lett, és talán ez miatt a kereskedelmi baromság miatt megismerhettem a kedvenc filmzeneszerzőm és annak szerintem egyik legjobb, számomra azonban legkedvesebb munkáját. Az Amerikai változathoz a legalább annyira ismert Tangerine Dream szerezte a filmzenét, de miután már meghallgattam azt is, állíthatom, hogy Goldsmith munkájához képest harmatgyenge próbálkozás.
Mia Sara nem futott be sem nagy filmes, sem nagy zenei karriert, ebben a filmben, mint Lily hercegnő, tökéletesen kapja el a pillanatot.


Mivel szépen kikerekedett a tízes lista, várható egy folytatás is.
Vagy rábízom filmbookos kollégámra, Scal-ra!
Scal, tessék, te jössz!!!

Az elnémult - The Unspoken (2015)

Az elnémult - The Unspoken (2015)


Rendezte: Sheldon Wilson

A film Mafab adatlapja: The Unspoken (2018)


Megtekintés: Hiába kedvencem Jodelle Ferland, ha a film rendezője nem érti a horror lényegét.

Ez már akkor biztos volt számomra, mikor az első negyedórában egy jelenetben az történt, hogy a néma kisfiú nézi a fa oldalát, majd hirtelen, képen kívülről benyúl érte az anyja, hogy átölelje, de a zenei aláfestés drasztikussága meg úgy riasztja meg a nézőt, mintha a gyilkos lépett volna mellé, egy baltával. Nálam ez nem horror. Nem rajongok a jumpscare-ért (Villanófrász lesz a magyar neve.) sem akkor, ha a pofánkba tolnak egy rémisztő arcot, sem akkor, amikor ijesztő hangeffektet kevernek oda, ahol a valóságban még véletlenül sincs. Aki így próbál meg rémiszteni, az olcsó, bazári módszereket használ és első leckénél kibukott a horror-rendezői szakon, vagy okj-s képzés útján végezte el a direktori szakmát.

Abban igazad van, hogy ha félálomban szuszokálsz - mert amúgy a film hangulata és érdekesség mentessége automatikusan visz magával alfába - akkor egy hirtelen hangos hegedűnyekergetés fel tud pár pillanatra rázni és megdobogtatja a szíved, ám ettől még a film hazug lesz. Azt akarja beléd sulykolni, hogy ő igenis egy komoly darab, amelyik félelmet gerjeszt benned, megrémít, mert ez a horrorfilm dolga, erre jött létre a műfaj. Ez az, amikor többnek szeretne látszani annál, mint ami.
Ez a félelem és rémület azonban mechanizmusában kb. annak felel meg, amikor mosogatás közben rosszul teszed félre a poharat és az leesik a pult pereméről. Egy pillanatra beléd áll a félelem - az üvegszilánk biztosan elvágja a kezem, lábam, sőt, talán pont a combartériámat - azután úgy, ahogy jött, másodpercek múlva már hűlt helye és te a cserepeket söpröd össze, mivel a félelmed inkább egy rémálomkép, hiszen roppant keveseknek vágja fel a combartériáját egy a földre esett pohár.
Ez nem az a félelem, amit akkor érzel, amikor szivacs nélkül mosod a pohár száját és folyamatosan rettegsz, hogy ha elpattan véletlenül, pont akkor, a kezedben a pohár széle, mélyen belevág a kezedbe, felhasíthatja a puha bőrödet és egy csúf sebhely lesz óvatlanságod jutalma, ezért tartva tőle, hogy bekövetkezik, előkeresed a szivacsot és nagyon finoman mosod körbe a pohár száját. Ez a félelem sokkal reálisabb, erősebb, mivel környezetedben már sokan jártak úgy, hogy mosogatás közben tört el kezükben a pohár és vágta meg a kezüket.
(Ha a horrorfilmekkel kapcsolatban esetleg nem is lettél okosabb, a pohármosogatási fóbiáról már mindent tudsz...)


Sheldon Wilson nem tanulta meg a leckét. Mint forgatókönyv író és rendező, még mindig a könnyebb utat választotta és az egész filmet telepakolta ezekkel a villanó-frászokkal. Igen, ez lesz rá a megfelelő név a magyarban, ezután a jumpscare-t villanófrásznak fogom nevezni. Ha hajlékonyabb lennék, most megveregetném a hátam. Wilson már egyébként is előkelő helyet foglal el az oldalon, hiszen a "fika" jelzőt nem sok filmhez biggyesztettem oda, neki mégis sikerült elérnie egy szintén 2015-ös förmedvénnyel, a hasonlóan igényes "Az odú - The Hollow (2015)" című horrorfilmmel. Ide klikkelve elolvashatod, akkor miket írtam arról a borzalomról.
A helyzet most sem lett jobb, de nem is várható el egy embertől, hogy egy éven belül egy mocsokkal együtt egy zseniálisat is alkosson. (Azt hiszem, Sandra Bullock egy éven belül nyert Oscar-t is és Arany Málnát. Vagy Halle Berry volt az?)
Negyven perc után erőt veszek magamon, hogy végig"izguljam" ezt a filmet, amit azért teszek csak meg, mert a szereposztásban két nevet is felfedeztem, akiket kedvelek.
Az egyik a már említett fiatal színésznő, Jodelle Ferland, aki kislányként már megvett olyan alakításainak köszönhetően, mint a "Tideland" vagy a "Védtelen gyermek". Tény, hogy azóta főleg horrorfilmes műfajon belül találkoztam a hölggyel és az is tény, hogy ezt a két roppant erős színészi alakítását eddig nem tudta nálam semmivel felülmúlni, bár ezt betudhatom annak is, hogy nem minden szerepét sikerült eddig látnom.
A másik név, amelyik kedvemre való, az Neal McDonough, aki viszont örök mellékszereplő és bármilyen műfajban összefuthatunk nevével.
Aztán a forgatókönyv megfeledkezik róla és a végén nem kezd vele semmit.

A film röviden:
Néhány évvel korábban egy rendőrjárőr kimegy a városka szélén, viszonylagos magányosságban álló házhoz, ahol már a tornácon látszik, hogy minden csupa vér, ezért segítséget kér a rádión. Az erősítés mire kiér, addigra helyettesünk ráakad egy túlélőre, viszont a házban lakó család szőrén-szálán eltűnt. Évekkel később a házat újra eladják és egy anyuka, Jeanie (Pascale Hutton) költözik be fiával, Adrian-nal (Sunny Suljic) aki az apuka halála óta nem szólalt meg. Anyuka, mivel nagyon sok a tennivalója, egy környékbeli bakfist, Angelát (Jodelle Ferland) hív a házhoz, hogy tartsa szemmel a fiúgyermeket, aki hajlamos elbújni a világ zaja elől.
Már első napján kemény helyzetben találja magát a lány, mert a házvezetőnő egy szellemjelenés miatt faképnél hagyja a házban tartózkodó lányt és a kisfiút, hogy közben meg a helyi vagányok tegyék tiszteletüket ugyanott, mert ők meg a kábítószerüket rejtegették az épületben, mielőtt azt eladták volna (Mind a drogot, mind a házat, ha nem fogalmaztam világosan.), mondván, hogy a környéken szellem járta házként elhíresült építményben úgy sem keresné senki a drogjukat.
Ez legalább egy jó indok arra, hogy legyen elegendő kinyírásra váró mellékszereplő a filmben. Jelen esetben három olyan helyi kemény csávót láthatunk, akik egy orosz bűnbandában is megállnák a helyüket, már ami az első blikkre fegyvert fogó elszántságukból adódik. A seriff hívó szívára a legtökösebb minimális ellenállással bent alszik a sitten, de másnap már egy szakajtónyi - szó szerint - fegyverrel indulnak a házikóba, hogy visszaszerezzék a cuccot, elhatározva, hogy megölnek minden szemtanút, miközben pontosan tudják, hogy a házban kb. néhány gyönge nő és egy kisfiú tartózkodik. Kemény legények... Még nem jutottam megtekintésben odáig, de borítékolom, hogy a szellemek kellemes gore effektek felhasználásával fogják felaprítani őket.


Mert a gore nagyjából már korábban is rendben volt. A ház körül dolgozgató szakit pl. igen kellemes módon ijesztette halálra egy halott kutyus rohadó csontváza. A szakinak egyenesen leesett tőle az álla. Nem is, inkább kicsit ferdén tépte le valami.

Hogy mégis ér valamit a film, hogy az első hetven perc után nagyon felpörögnek az események és a lezárás nem teljesen pozitív, plusz jutott bele némi poén is.
45%

Ha megnéznéd:
- The Unspoken (2015)