Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
Van úgy, hogy ismerősökkel keveredsz vitába a neten.
Nem feltétlenül te kezded, de te akarod befejezni. (Mondjuk, mert igazad van és mellé érveid.)
Azután törlik, amit írtál.
Az cenzúra, nem?
Bassza a csőröd?
Hogyne baszná?!
Nem te kötöttél a másikba, nem te kérdőjelezted meg nyilvánosan az illető szavát.
Te írtál valamit, viccből - mondjuk volt valóságalapja - és mégis fejedhez vágják, hogy amit állítasz, az hülyeség.
Amikor kiderül, hogy mégis neked volt igazad, hirtelen a korábbi beszélgetéseitek - hipp-hopp - eltűntek. Nincs bizonyíték a vitátokra. Nem lehet visszanézni, ki kezdte, ki kötött bele kibe, kinek volt igaza.
Aki kezdeményezte a törlést, az gyakorlatilag beismerte, hogy nem volt igaza?
Kijelenthetjük, hogy ezzel palástolta, hogy nem volt igaza, tévedett?
Nem gondolom...
És pont!
De pont ő? :)
Fel nem foghatom, miért volt fontos, hogy bebizonyítsa kedves ismerősöm, hogy a por, mint példa, alkalmatlan volt, mert szerinte nem robbanhat be. Azt ugyancsak nem értem, miért kell "vegyésznek" lennem ahhoz, hogy mérvadó legyen a véleményem egy témában, ami a.) nem feltétlenül vegyész függő, b.) már olvastam róla korábban, így halvány fogalmam van róla. Mi lesz így a következő? Ha receptet írok ki az oldalamra, azon fogunk vitázni, hogy nincs szakács diplomám? Tényleg? Csak akkor írhatok majd étellel kapcsolatban, ha szakács leszek? Vagy ha egy filmről írok, akkor végezzem el a filmrendezői szakot?
A fenti mentett beszélgetés később szőrén-szálán eltűnt, egy másikkal együtt, amelyikben elkezdődött a vita, egy harmadik ismerős idővonalán.
Most lehet, szemétnek tűnök - hogy nem nevesítek - de szerintem, ez a minimum, a "kussolj be után", amit érvként kaptam. Mert ha már ott belém lett fojtva a szó, majd hazai platformon befejezem a mondandómat. Szólásszabadság.
Akinek meg nem inge... akit meg nem érdekel...
A facebook virtuális játszótér. Ki szabadabban kezeli, ki feszesebben. Van, aki viccből feltesz egy posztot, de ha nem szerencsés - nálunk elég ha celeb az illető - másnap egy ország haragjával kell szembenéznie. (Mondjuk úgy vélem, ha valaki celeb, attól még a saját oldalát arra használhatja, amire akarja. Nem az ő dolga szelektálni a gondolatait, tevékenységét. A média ne ugorjon mindenre, mohón és akkor nem lesznek félreértések. Miért? Mert ismert emberek netes tevékenységeit reklámként felhasználni, hogy klikkeljenek oldalunkra, legalább olyan gusztustalan húzás, mint egy 16 éves színésznő bugyijáról fényképet készíteni, majd azt eladni újságok címoldalára. Egyfajta visszaélés. Esetleg csak azt nem zavarja az ilyesmi, akit az életben nem fog hasonló eljárás érinteni, így soha nem is lesz rálátása, mennyire negatív a szituáció.)
Az ismerősök, akik egy asztalnál ülve jól elvitatkoznak bármiről, elképzelhető, hogy a neten sokkal jobban belelovalják magukat egy vitába. Aztán abból lesz a sértődés. Vita. Harag.
Mert van, aki akaratát rá akarja erőszakolni a másikra.
Ez is trollkodás.
Meg az is, ha komolynak szánt posztot szétoffolunk baromságokkal.
Mert a trollkodás nézőpont kérdése.
Mi még bőven az igazunkért "harcolunk", mikor a másik, már rég elérte a tűréshatárt.
Mert hiába ír egyik barát a másiknak, azt mások is látják.
Elég egy félreértés - nem nehéz, hiszen a beszélgetések közben használt gesztusok, metakommunikációs jelek egy internetes beszélgetésben nem ugyanúgy jelennek meg értelem szerűen - egy rosszul fogalmazott mondat és a másik fél akár görcsös védekezésbe kényszerülhet, akár heves támadást intézhet ellenünk.
Szóval, egy idő után tanulunk hibáinkból és eljutunk arra a pontra, amikor valakit mellőzünk annyira, hogy semmilyen formában nem reagálunk rá nyilvánosan. Abból nem lesz vita. Nem netes legalábbis.
A sérelmeket meg meg lehet beszélni személyesen. Sütögetés közben. Valahol, egy tó partján.
Messze a világhálótól.
Megtekintés: Horror kedvelők imádni fogják, ha együtt a család.
Byrne 2009-ben összedobta ezt a színes és beteg torture horrort, azóta pedig nagy a csend. Sajnos, mert van érzéke a feszültség keltéshez és borzalomhoz, még akkor is, ha én nem kedvelem a horror ezen műfaji leágazását. Mert nem rajongok a kínzásért és még szexben sem szeretem ezt az irányt. Talán ezért sem érdekel "A szürke ötven árnyalata" sem, pedig...
Egy hónap alatt dobták össze ezt a kisvárosi környezetben játszódó drámát. A női főszereplő Robin McLeavy előtanulmányként megnézett pár Tarantino filmet és olyan darabokat, amik a témába és elevenünkbe vágnak, mint pl. a Tortúrát, Stephen Kingtől.
Csendes kisváros, apa és fia hazafelé tartanak. A fiú, Brent (Xavier Samuel) vezet, habár jogsija még nincs. Eléjük lép egy véres és félmeztelen fickó, minek következtében a kocsijuk egy fának sodródik. Édesapja meghal. Eltelik fél év. Brent otthon magába forduló kamaszként menekül a heavy zene és a kirekesztettség világába, édesanyja neheztelése elől. Mindketten felelősnek érzik a fiút. Az anya szurkálásai és Brent lelkiismerete felőrli a fiút. Érzelmeit még barátnőjének is nehezen mutatja ki, inkább elzárkózik magába.
Brent-nek van egy csodálója is, Lola hercegnő (Robin McLeavy) személyében, aki külsőre félénk lány, ám erőt vesz magán, hogy meghívja a fiút a sulibálba. Brent ugyan nem neveti ki, de kikosarazza, hiszen jól megvan Holly-val (Victoria Thaine). A csendes külső mögött azonban vérszomjas, beteges düh munkál és ha a lány őrülete nem lenne elég, ámokfutásában partnerre talált apjában, aki készségesen segédkezik az elszabaduló vérrontásban, melynek egyik főszereplője Brent, a többi mellékszereplője pedig akik vagy szemet vetnek Lola hercegnőre, vagy valamilyen formában akadályozzák törekvéseiben.
Lola végül megszerzi amit akar. Neki senki nem mondhat nemet. Apuka ebben pedig teljesen mellette áll, hisz amit az ő kis hercegnője a fejébe vett, annak úgy kell történnie.
- Ne trollkodd szét a bulifotót! Mosolyogj és nézz bele!
Brent pedig a baleset óta, néha eljátszik a gondolattal, hogy ha már hibás, követi az apját a halálba, épp csak az utolsó lépés - illetve elrugaszkodás - hiányzik, hogy halálával vezekeljen. Talán még nincs eléggé meggyőzve, hogy ha öngyilkos lenne, az megold bármit is. Talán csak jobban fél, mint amit a világ felé mutat. Talán csak nem biztos benne, hogy ezzel tenné a legjobbat özvegy édesanyjának. De mindegy is, mert mikor Lola és apukája (John Brumpton) végül "vendégül" látják egy véres ünnepségre, melyben Brent lehet a fő fogás, a fiú már élni akar és megtesz bármit a szabadulásáért. Olyasmit is, amit korábban el sem tudott képzelni.
Vajon nem lenne egyszerűbb átadnia magát az őrült család kényének-kedvének?
Vajon nem "tartozik" ezzel apjának, kinek halálát közvetve ő okozta?
Valójában nem, hiszen a baleset közvetett kiváltó oka Lola és Lola apuka.
Mert közben összeáll a kép. A véres felsőtestű férfi, aki miatt az a kormány félre lett rántva, maga is a gyilkos család egy korábbi, menekülő áldozata.
Amikor Brent összerakja az egyet és egyet, már nem meghalni akar, hanem menekülni vagy bosszút állni.
Nem másért... a szeretteiért.
Aki ismer, tudja, nem rajongok az olyan filmekért, amelyekben a főszereplőket kínzásnak vetik alá. A "Motel" sorozatban is végig azért drukkoltam, hogy jöjjön egy banda, aki felszámolja a keleti blokk mészárlós brigádját. (Talán lesz ilyen része is a sorozatnak, amely egyre fáradtabb részekkel bővül...)
Nem bírom, ha a védtelent - legyen akár nő vagy férfi - kikötözik egy székhez, ágyhoz, totem oszlophoz vagy motorháztetőhöz és utána módszeresen levagdossák a testrészeit.
Az ilyen típusú filmekben nagyon erős Japán és társai és felzárkóztak hozzájuk például a franciák is néhány kaszabolós művel.
Az Ausztrál filmesek képesek meglepni az átlag mozinézőket, mert annyira kivül esnek a sznob Európán, annyira vegyes az ott élő emberek múltja, történelme, kultúrája, hogy bármilyen témában tudnak frisset nyújtani. Ez a filmjeikre főleg érvényes.
Csak egy példa: Mad Max sorozat!
Kevés sikerültebb utópia készült a témában. A második rész konkrétan mai szemmel is tökéletesen nézhető és elfogadható.
Még nincs vége a partynak! Senkit ne hagyj az út szélén. Bár... kés-ő!
A "Szeretteink" nem hiánypótló darab, kicsit kiszámítható is a vége, de azért közben meg-meglepi a nézőt. Az erőszak ábrázolása elég naturális, a szereplők pedig az átlagosnál erősebbek. A téma pedig kap némi egyedi ízt a belekevert enyhe vérfertőző szálnak (a szál az egy l... jegyezd már meg, vagy beléd állítok egy fúrófejet!!!) köszönhetően. Amit látunk, akár a szomszédunkban is történhetne. Ha nincs szerencsénk.
Végig szurkoltam a hepiendnek. Ennél a műfaji leágazásnál szoktam. A kínzó gyilkosokat szeretem, ha utoléri a végzetük. Akár a sokadik rész után is.
Szélesvásznú változatban láttam, ami nálam plusz pont a mozis hatás miatt. A zenére nem emlékszem, gondolom, nem az volt a lényeg. A fényképezés viszont szép.
Mondom, nem maradandó élmény, de rajongóknak kellemes szórakozás lesz.
Én nehezen vettem rá magam a megtekintésére, de végül nem bántam meg. A befejezés miatt.
70%
Szerencsére kedvenc oldalaim egyike segít abban, hogy megtekintsd a filmet:
Ezt csak nektek, szeretett olvasóim! :)
A filmet ugyan két műsoridővel is megtalálod a youtube-on, de fentebb az égetett feliratos változatot tudod letölteni.
Az imdb szerint a teljes változat - gondolom a képi erőszak nincs megnyirbálva - 84 perces. Ezt tudod az oldalról letölteni.
Megtekintés: Teljesen mindegy, mit írok, ezt látnod kell. Lehetőleg moziban, 3D-ben és magassarkúban.
Valamikor a kilencvenes években készült egy dinoszauruszos mozi, amit nagyon lehetett szeretni. Viszonylag jó volt a kaland rész, a felépítés, a helyszínek szépek, ismert és tehetséges színészek, remek zene és kultikus rendező. Mindaz amiért szerettük anno azt a mozit, olyasmi, ami miatt nem kedveltem meg többszöri megtekintés után sem a legújabb, 2015-ös etapot.
Mert mi is van benne nagy vonalakban?
Van egy sziget, melyen ősállatokat mutatnak be turistáknak. Zsíros látványosság. A régiben is ez volt a terv, de mivel talán még technikailag nehéz lett volna több ezer élő statiszta közé bevarázsolni a szörnyeket, így egy állatos horrort kaptunk, melyben a szereplők sorban hullanak el, akár egy katasztrófafilmben megszokhattuk.
Van egy személy, aki vezeti a parkot, a felelősség nagy része a vállán. 1993-ban a látványosság megálmodója, John Hammond (Richard Attenborough), most pedig aki felelős a park biztonságáért és vezetéséért, Claire (Bryce Dallas Howard). Ott az unokák jöttek látogatóba, hogy azután alig lássák nagyapjukat, de kivegyék részüket a kalandokból: Tim (Joseph Mazzello) és Lex (Ariana Richards). Itt az unokatesók, Gray (Ty Simpkins) és Zach (Nick Robinson) kerül bajba.
Abban is volt egy tapasztalt vadász - igaz, karaktere nem kapott elég teret - Robert Muldoon (Bob Peck) míg itt a vadász, Owen (Chris Pratt) már nem esik ugyanabba a hibába a Raptorok okán, mint elődje.
A történet is nagyjából ugyanaz: Előbb egy T-Rex szabadul ki, azután a Raptorok és gyilkolják le a szereplőket, míg itt egy új dinoszaurusz, egy genetikai hibrid tesz a vérrontásról.
Mert miről is szólhatna másról egy dinós film, ha nem arról, hogy a múlt szörnyei elszabadulva konfrontálódnak a tápláléklánc jelenlegi csúcsával, az emberrel.
Ez az, amit már a negyedik epizódban kell végignéznem.
Pedig, már láttam az elsőben és variálva a további két filmben.
A negyedik ezért már nem tudott úgy elvarázsolni, mert ha kihámoztam a héjból, ami maradt, puszta önismétlés és ezen még az sem tudott dobni, hogy Owen nem titkoltan Indiana Jones-os figurája és a Raptorok között kialakult némi függőségi viszony.
A befejezés meg esetleges és elcsépelt. Aki látta a Star Wars filmek első részét, a baljós árnyakat, annak ez a nagy hal megeszi a kisebbet megoldás nem lehet újdonság. Abban a filmben kétszer is elsütik a víz alatti jelenetek között. Most is ezt kapjuk, csak félig száraz földön.
Nem állítom, hogy kifulladt a Jurassic Park franchise. Dehogy. A negyedik rész rekordokat döntött a bemutató óta. Benne van a tíz legjövedelmezőbb mozi filmben és még sehol nincs a házimozis kereskedelem. Nem bukás, pedig az első rész után a második és harmadik rész szinte felezte a bevételeket. Kétezerre mintha megunták volna az emberek az őslényeket. Ám közben eltelt tizenöt év. Felnőtt egy generáció, akiknek ismét el lehet adni a jegyeket.
A film sok évvel az első rész után veszi fel a fonalat, kihagyva a két folytatást. Ez nem is hiányzik a filmből. Hammond álma valóra vált végül. Az Ingen végül megnyitotta a park kapuit. Az egész varázslatért a milliárdos Masrani (Iffran Khan) a felelős, aki egyrészt hideg üzletember, másrészt, buzog benne a kalandvágy és gyermeki öröm, amiért minden egyes nap elkápráztathatja az emberiséget. Ebben segítségére van a génkutató, aki már Hammond álmának megvalósítását az elejétől felügyelte; Dr. Henry Wu (BD Wong).
Wu a mecénás kérésének eleget téve életre kelt egy olyan lényt, amely sosem létezett, viszont a technika révén gyakorlatilag össze lehetett rakni a talált és felhasznált DNS-molekulák révén. Amolyan dinó turmix, amibe sok más is keveredett.
Új dinóra szükség van. A film meg akar minket arról győzni, hogy a park veszélybe kerülhet az érdektelenség miatt. Ha nincs elég érdeklődő, akkor csökken a bevétel. Ezért van szükség kísérleti példányokra, hogy a turizmus ne csak stagnálva életben maradjon, hanem hatványozottan emelkedjen.
Milyen szerencse, hogy egy csapat tudós fáradozik azon, hogy veszélyes élőlényt teremtsen lombikban. Másrészt viszont a katonaság is kellő figyelmet fordít az állatokra, hiszen, sosem volt még olyan, hogy ha valami eszméletlen pénzeket emészt fel, azt a hadiipar ne akarná valamilyen formában hasznosítani. A megfelelő katonai szakértő, Hoskins (Vincent D'Onofrio) aki viszont egyáltalán nem fogékony az őslények viselt dolgai iránt, éppen kéznél van, amikor az új teremtmény kijátssza a védelmi rendszert - ami nem kicsi testét benn tartaná a karámjában - és vándorútra indul. Mivel génjei nem létező kombinációkat tartalmaz, valamiért az öldöklést tekinti elsődleges céljának, a vadász és egyél elv ellenében. Így viszont nyomában vér és pusztulás nyomait hagyja, hogy Owen és az ideiglenesen mellé csapódó Claire szembesüljön vele, miért is veszélyes istent játszani.
Bár felröhögtem közben, de ez legalább olyan röhejes jelenet, mint amikor Claire magassarkúban szaladgál.
Owen teljesen véletlenül - dehogy, direkt - ért valamennyire a Raptorok nyelvén. Nem szó szerint, de állatismereteit felhasználva kialakít közte és az állatok között egy köteléket, amellyel harcba szállhat a gyilkos Indominus Rex ellen. Annál nagyobb lesz a meglepetés, amikor kiderül, hogy a hónapok gondos és türelmes munkája dobható a kukába, mert néhány tudós a nem megfelelő cseppeket ejtette egy pipettába. Hátra (h)arc és lehet menekülni.
A Jurassic Park filmek lényege a hatalmas állatok összecsapása, míg közben az emberek sikítva menekülnek. Kapunk ebből az új filmben, rendesen.
Az Indominus Rex befogására kiküldött csapattól kezdve a látogató turisták ezrein keresztül gyakorlatilag mindenki sikít vagy üvölt egyet a filmben.
Volt idő, amikor a szörnyeket maszkmesterek készítették el, főleg hidraulikus szerkezetekből és azokra húzott különféle anyagokból. Stan Winston munkáját dicsérte az első három rész. Winston elhunyt közben és bár lehetett volna az új filmben is szép számmal használni animált robotjait, a film nagy százalékában CGI szörnyeket kapunk.
Igaz, mostanra a technika eljutott arra a szintre, hogy az ismeretlen lényeket viszonylag hihetően tegyék a vászonra - miközben az emberi test és arc még okozhat nehézséget, hiszen a szemünk jobban érzékeli, mi nem valódi - ezért elég volt, hogy a színészek között zöld ruhás kaszkadőrök és hosszú botokra helyezett tükrös gömbök cikáztak össze-vissza.
A film nem kevés humort is magába csempészett, ami ennyire markánsan nem volt észrevehető az első részekben. A harmadikba viszont már bekerült ez az irány.
A film legnagyobb poénjai közé tartozik Claire dzsungel lady transzformációja és magassarkú cipője, mely elég komoly mém dömpinget hozott magával a neten. Komplett kisfilm is készült egy magassarkú cipős DVD változatról, megfelelő kopogó hangeffektekkel.
A legjobb dumák Chris Pratt-nek jutottak, aki csak átvette a ruháját és nagyjából ismét eljátszotta Űrlord szerepét a "A galaxis őrzői"-ből és közben motorozik és csókolózik.
Omar Sy interpretálása a francia filméletből ebben a filmben teljesen felesleges volt. Ennyire mellékes karaktert filmben mostanában nem láttam. Minden, amit a filmben tesz, kihagyható vagy Pratt karakterébe építhető lett volna. Judy Greer nagy kedvencem, itt viszont alig kapott teret.
A korábbi részekből a fontosabb főszereplőket nem sikerült belerángatni a filmbe.
A fényképezés gyönyörű, de a zene sajnos már nem a John Williams féle munka, bár vannak felhasznált dallamok tőle.
Hangulatában kicsit Alien-es jelenet, majd egy rövidtáv-futás magassarkúban. Nekem tetszett...
A mellékszereplők közepesek, néha ripacskodásra hajlamosak. És sajnos, ismét klisések és ostobák, ahogy az ilyen filmektől megszokhattuk. A főszereplők tökösek a többiek meg vannak.
A film vége kissé összecsapottnak tűnik.
Nem nagyon vágtam, hova tüntettek el hirtelen közel húszezer embert, mikor megérkezik az Idominus Rex, de annyi baj legyen.
Nálam okosabb filmguruk kiszámolták, hogy a park gyakorlatilag fenntarthatatlan intézmény lenne, ha csupán a turisták pénzére lenne utalva, már ha nem horribilis összeget akarunk legombolni róluk. Azt viszont nem lehet, hiszen a park gyakorlatilag az átlag-amerikainak készül, így nem lehet túl sok dollárt elkérni az attrakcióért.
A film tele van utalásokkal a korábbi részekre emlékeztetve a nézőt. Van, ahol szembetűnő, máshol halványan lehet sejteni. Nem sorolom fel őket, mivel én csak párat vettem észre, de akinek van kedve, kis idő ráfordítással találhat ide vonatkozó gyűjtést a világhálón.
Érdekességek:
- Claire ruhája tisztelgés John Hammond fehér öltözete előtt.
- Chris Pratt már került kapcsolatba a sorozattal egy korábbi dvd kiadáson, humoros formában, mint lehetséges szereplője a negyedik résznek.
- A cápával etetés tisztelgés Spielberg "Cápája" előtt.
- Chris Pratt a filmben használt motort megtarthatta. (Jó lesz az majd a folytatásra...) Pratt egyébként akkora rajongója a filmnek, hogy az első részt már a nyitónapon megnézte, kölyökkorában.
Megtekintés: Ő, hát nem tudom. Ha nem vagy fogékony egy olyan filmre, amely szerint végy három fej tojást és lepd meg a fókát, akkor nem biztos, hogy verejtékezned kellene!
Mert ez egy olyan film. Olyan elvont vagy hülye?
Már akkor gyanús volt az egész, amikor a főszereplőnk, Dolph (Jack Plotnick) ébresztőórája 7:59-ről átugrott 7:60-ra.
Ezzel indít a film, meg, hogy az unalmas kisvárosi életbe belefásult férfi kutyusa eltűnt a házból, a kertből, az utcából. Pedig olyat nem szokott. Általában már az élelmiszeres zacskó csörgetése előhozza a bujkáló ebet, de nem most. Dolph nagyon kikészül és, hogy figyelmét kicsit elterelje, egy szórólapon található telefonszámot hívja fel, hogy miért egy motoros nyúl az emblémájuk?
Stb.
Dupieux filmje nem vígjáték. Inkább filmes groteszk. A történet alapja nem teljesen baromság: Egy cég ellopja a kutyádat, hogy újra érezd, milyen fontos neked a kis állatod, társad. Persze visszakapod pár nap múlva és ismét egymásra találhattok mint gazdi és kedvenc.
Dolph a cég "áldozata" lesz. Kutyusát ellopják, csak közbejön valami, amire nem számítottak: a tolvajlással megbízott megbízott bent ég a verdában, amivel a klienset kellene elszállítania. A jelek szerint a kutyus azonban a katasztrófa előtt meglépett, így csak elő kell keríteni.
Dolph közben telefonon keresztül magába habarít egy enyhén nimfomániás és kapcsolatfüggő csini csajt (Alexis Dziena), bejár dolgozni a munkahelyére, ahol elúszik a meló és már három hónapja kirúgták. A kertésze nincs a helyzet magas platán. Egy magánnyomozó pedig kutyaürülékből próbálja kiszopni az információt a dög hollétéről, miközben a kutyalopó cég mestere, Chang mester (William Fichter) könyvekkel és apró kölcsöngesztusokkal traktálja Doplh-ot.
Dupieux-nak van érzéke a morbidhoz, elvonthoz, abszurdhoz. Ékes példája agyszüleményeinek a "Rubber" melyben egy abroncsgumi gyilkolássza a kietlen vidék-vidéki népet.
A "Gázos" egy filmdráma, melyben fura karakterek mondanak fura dolgokat és tesznek fura dolgokat. Egyáltalán nem létező problémákkal küzdenek. Ez egy filmes groteszk. Semmi több.
50%
Különvélemény:
- Ennek a filmnek is biztos lesz rajongói tábora, mert hangulata enyhén emlékeztet pl. a Donnie Darko-ra. A főszereplő egy neurotikus férfi, aki nehezen tud kapcsolatot kialakítani más emberekkel.
Talán minden, amit átél, pusztán a fejében játszódik úgy le, ahogy látjuk.
Egy átlagpasi átlagnapja, ha nem veszi be a megfelelő gyógyszereket...
Azok meg szétgurultak.
Megtekintenéd a filmet? Akkor itt tedd meg: GázosKülső link egy kedvenc léggömb. Talán lekvár...
Megtekintés: Enyhén misztikus is lehetne a film, ám lassan minden elbizonytalanító eseményre választ kapunk. Így marad egy dráma. Érdemes ráfordítani az időt.
A"Parkoló" két ember csatája. Még csak nem is vértelen. Végül, aki veszít, az győz. Vagy fordítva? Lehet, hogy elsőre hülyén hangzik, amit írtam, de ha figyelmesen nézzük a filmet - nem futkározunk ki inni, vécére, vagy nem a telefont nyomogatjuk - akkor a mozi lassan beszippant magába és érdekes lesz számunkra a történet vége, még akkor is, ha alapból egyik főszereplővel sem tudunk maradéktalanul azonosulni.
Légiós (Lengyel Ferenc) kopasz, negyvenes évei végén járó, elsőre parasztlegénynek tűnő férfi, aki egy, a házak között megbúvó parkolóért felel. Nem nagy meló, nem nagy kunszt. Autók be, pénzt adnak és állhatnak cserébe a murvás területen. Cserébe Légiós figyel rájuk, hogy illetéktelen ne vigye el, de alig több. Napjait olyan apróságok teszik kellemessé, mint amikor a kora reggeli kávéját egy lakás ablakából rá tűző napfénycsík fénye alatt issza meg, vagy esténként, legközelibb barátjával, az egyik ház falára vetített fényképek nézegetése közben gitározva elmélkednek a világról. Nihil, de legalábbis nem sok.
Légiós fura figura, nem túl bőbeszédű. Talán menekül valami elől, ami eddig nem érhette itt utol.
Egyik nap begördül egy aranyszínű Mustang, melynek gazdája teljesen más világból érkezett ide. Imre (Szervét Tibor) gazdag ötvenes, befolyásos, nagyjából lenéz mindenkit, kivétel, ha az érdekei úgy hozzák és legalább annyira csökönyös, mint a Légiós.
Sikeresen össze is vesznek egy fedett részen, amely a parkoló terület egyetlen - úgy ahogy - védett területe. Imre szeretne oda beállni, Légiós pedig ezt az egy kis területet nem hajlandó a kocsik részére bocsátani. Macska-egér harc kezdődik közöttük, csak itt nem tudni a végéig, ki lesz a macska, aki előbb adja fel és hátrál meg.
A film forgatókönyvét hárman pakolták össze. A rendező: Miklauzic Bence, a Légióst alakító Lengyel Ferenc és az utóbbi idők legsikeresebb magyar filmjének - Liza, a rókatündér - írója vetette papírra: Hegedűs Bálint. (Kíváncsi lennék a végső változatba melyikük hozta a kávéfőzőt morze jelként értelmező pillanatokat, hiszen hasonló poén a kávéfőzővel már a másik filmbe is becsúszott. :)
Motivációja mindkét férfinak van. Légiósé talán morálisabb, Imrére inkább süthető az, hogy azért harcol, mert megteheti. Fegyverei is sokkal drasztikusabbak. A végén, viszont elgondolkodik az ember, hogy a nagy csatának nem e az volt a lényege, hogy Imre elég bátorságot tudjon összegyűjteni a továbblépéshez és ehhez csak felhasználta a titokzatos parkolóőrt?
Az "Embert barátjáról" illetve a "Ha a barátod egy magyar, nincs szükséged ellenségre" mondások ebben a filmben egyrészt cáfolódnak, másrészt értelmet nyernek. Mikor melyik. A sok kis, látszólag mellékes esemény helyet kap a nagy egészben.
A film egy korrekt dráma, de nem mennék bele mélyebb elemzésbe a karaktereket illetően, mert akkor túl szpojler gyanús lenne az írás, azt pedig a film nem érdemli meg. Mert látni kell. Még akkor is, ha kissé elvontnak tűnhet első nekifutásra.
Azért az nálam jelent valamit, ha egy ültemben végig bírtam nézni.
70%
Kulcsjelenet:
- Légiós a kocsival a fal felé teper ezerrel, mellette Imre, aki kezdetben jól palástolja félelmét, végül mégis beijed, hogy meghalhat. Kiderül, kettejük közül Légiósnak nincs félnivalója, ő már leszámolt mindennel.
Ez a reklámszlogen kb. minden második ilyen filmre illik.
Megtekintés: Sci-fis, horroros dark movie. Ha ezt keresed, egynek jó. Én többet várok.
Szeretem a horrorfilmek azon műfaját, amely zárt térben játszódik, viszonylag kis szereplői bázissal dolgozik, van valamilyen idegen fenyegetés, hullanak a szereplők és a végén meg van egy csattanós befejezés, ami nem feltétlenül hepiend. Ezekkel az alapokkal elég sok filmet le lehet írni és nem feltétlenül a horror műfaján belül kell keresgélnünk az első verzióakt, hanem sokkal régebben, még a világháborús időben. Amikor maroknyi ember egy lövészárokba szorul és egymásra utalva túl akarnak élni. Vagy egy mentőcsónakba, és túl akarnak élni. Vagy túlspilázom.
Filmtörténeti szempontból nem is kívánom elemezni a filmet és alapját, csak felböfögnék pár címet, amely megtekintése közben eszembe jutott.
Ha a felsorolásból legalább kettőt láttál, akkor az "Infini" teljesen kihagyható darab számodra. Kivétel, ha pont ez a filmes zsánered! :)
Földi változatok:
Az egyik kedvencem, amely földi környezetben játszódik, de megfejelték idegen lénnyel és űrjárművel, a klasszikus John Carpenter Remake: A dolog - The Thing (1982) Sarkköri kutató bázis, patriarchális közösség, nő sehol. Hideg, rengeteg barakk, terem, szoba, raktár és egyéb helység. Földönkívüli létforma, mint beszivárgó egység. Megkezdődik a harc a túlélésért, amit megnehezít, hogy az idegen lény bárki alakját képes felvenni rövid időn belül. Olyannyira, hogy a megszólalás után is megegyezik az idegen lény a felvett és addig feltehetően elpusztított eredeti alannyal; itt egy kutya és egy tucatnyi emberrel.
Ezt mindenképpen látnod kellett, ha az "Infini" tetszett.
Azután, mondjuk menjünk a föld alá, ahol valami ősi ott ragadt és kis csoportunk közéjük sétál, hogy a filmidő alatt elhalálozzanak. Ide nem kell nagy tudományos halandzsa. Elég egy kis csoportnyi karakter, valami ok, hogy a barlangot, bázist, föld alatti rejtekhelyet, stb. ne tudják elhagyni és amíg tart a film, folyosókon futkároznak vagy barlangrendszerekben csatangolnak. Itt a sci-fi vonal elsikkad, meg sem jelenik, ha a lények létezését nem vesszük ide.
"A barlang - The Descent (2005) egy egészen borzongató, hangulatos és klausztrofóbiás horror volt a témában. Szinte egy időben bemutatott "testvér filmje" pedig a sokkal profánabb és kommerszebb "A barlang - The Cave (2005)". Egy év, egy magyar címfordítás, két hasonló történet. Az első változatot ajánlanám megtekintésre, hiába dolgoztak ismertebb nevek a másikban.
Ezek a filmek azonban csak hangulatban emlékeztetnek a tárgyalt filmre, sehol egy űrhajó vagy egyéb jármű, ahol elszabadulhat a pokol. Sehol egy a világtól távol eső, üveghegyeken is túli terület, ahol kiépítettek egy bázist, ami később a helyszínként szolgálhat.
Hasonlóan fagyott holttestet a "The Thing-ben" is láthattunk az elhagyott norvég támaszponton.
Űrhajós változatok:
Szerencsére ebből is van pár olyan, amelyben megy az űrhajó, ki tudja hol áll meg, miközben a végállomás a szó szerinti legszorosabb értelemben is a szereplők végső állomása lesz. Kivétel a kevés túlélőt, már ha akad ilyen.
Néha az ellenség az utasok között van, máskor valahol ráakadnak és a zárt rendszerben elszabadulva tizedeli (tizedeli? lenullázza inkább) meg a legénységet.
Az egyik legismertebb, hosszú sorozattá nőtte ki magát, hogy egy egész univerzumnyi világot teremtsenek köré, amely filmekből, képregényekből és polcon porosodó játékokból álljon. Nem kell bemutatni az "Alien - A nyolcadik utas: a Halál (1979) című űrhajós horrort. esszenciális borzalom. A legénység jeleket fog a rádión. Elmennek, mert olyan hülyék, hogy saját szemükkel lássák, mi csipog vákuum mélyén. Egyikük azonnal megfertőződik és amit ilyenkor teszünk? Felvisszük a hajóra és elindulunk vele hazafelé, mielőtt bármi sejtésünk is lehetne a továbbiakról. Evidens nem? Filmben jól működik a valóságban már erősen kétlem.
Erre az alapra készült még pár film, melyekben az űrhajó, legénység, gyilkos fenyegetés mind megvan.
A "szupernova - Supernova (2000) esetében kevés volt a rendező hírneve - le is vetette a stáblistáról, és a tucat filmsztár is. A történet buta, és az előzmények fényében unalmas is. A végére sem emlékszem, annyira nem kötött le. Nem tudom, mire gondolt Walter Hill, amikor megrendezte, hiszen ő korábban főleg jelen időben játszódó westernek rendezésében volt otthon. Talán azt hitte, hogy ha már producerként bábáskodhatott a Nyolcadik utas: a Halál megszületésénél, elkészít egy hasonló, saját verziót is a témában. Nem sikerült. Nekem nagyon nem tetszett, pedig a zsáneren belüli hangulatos darabokat kedvelem. Ez számomra értékelhetetlen horrorfilm volt, sci-fi köntös alá bújtatva, az őrületről.
Ha már űr, meg hajó, akkor a "Napfény - Sunshine (2007)" kb. ugyanez a film, csak kék szűrő helyett talán több a barna. Internetes barangolásokon mégis ezt mintha egy kicsiny kultusz övezné, míg a korábbi, alapjaiban ikertestvérét, a Szupernovát pedig hideg közöny. Érdekes.
A legjobb és leggótikusabb dark változat azonban még hátra van. Ez a film kvintesszenciája mindennek, amiről eddig írtam: Halálhajó - Event Horizon (1997)
Kérem, szereposztás itt is akad. (Mintha ezekbe a filmekbe presztízskérdés lenne bekerülni...) Elmennek a még Star Trek sorozat által sem ismert tartományba, hogy ott, felsőbb erők vagy a jó isten hatására (nem egy és ugyanaz!) mészárszéket produkáljanak. Sikerül.
Sci-fi is, horror is.
Arcpakolás helyett arckaparás. Nem is élvezik!
Űrbázisos változatok:
Alig különbözik az előzőektől. Csak nem repülnek, hanem átmennek valahová - többnyire nagyon messze - ahol ugyanaz történik, mint eddig. Elszakadnak egymástól, az emberek is, a testrészek is.
Lehet az ok egy drog hatása, idegen lények szórakozás iránti kedve, vírus, vacsorába főtt romlott csirke, stb. A lényeg, hogy szűk folyosók, villódzó fények, erőszakos halál mindenütt, merre a szem ellát.
Egy viszonylag régi, Roger Corman film (produceri felügyelet) vegyítette az űrhajót a bázissal a kellemesen nosztalgikus emlékeket ébresztő - giliszta dugja a nőt, de legalábbis összemaszatolja - "A félelem galaxisa - Galaxy of Terror (1981)" című remekműben. A film valójában nem az, ám el lehet képzelni, hogy pisis kisiskolások milyen nyugodtan mentek csicsikálni a megtekintése után. Bevizelés garantált.
Innen ugorhatunk az új évezred médiumából, a videójátékból kinőtt rügyhajtásba. A FPS játékok az egyik legegyszerűbben létrehozott játékok voltak, miután a térmozgást sikerült lemodellezni. A játékos szemszögéből látjuk a terepet, első számú megfigyelőként. Abban haladunk, keresünk, harcolunk. A "Doom - Doom (2005)" a világsikerű játék nem túl igényes filmes átirata. Sötét, mint állat és ha nincs benne egy percnyi számítógépes animációs lövöldözés, az ember nem is értené, mi köze van a játékhoz. Mondjuk én még így sem nagyon.
Alig pár éve, mikor Dennis Quaid kitalálta, hogy főleg horror filmekben fog szerepelni, témától függetlenül, készült a "Pandorum - Pandorum (2009) című filmje. Sötét bázis, kevés túlélő és egy kannibál horda. Ja, velük együtt akkor egész sok túlélő. Gyakorlatilag megelőlegezte és más környezetbe helyezte a Wayward Pines című sorozatot. Most már legalább tudom, miért volt enyhe Deja Vu-m, mikor a könyvet elolvastam... Tényleg szegről-végről az a sorozat is beillik a műfajba. Az első kategóriába. A Pandorum meg a második kettőbe. Miért? Nézd meg, megtudod! :)
Az Infini pedig a harmadik csoport filmjeit erősíti. Kellene róla többet írnom? Ezek után nem hiszem. Sci-fi módszerrel egy csapat kommandóst átküldenek egy nagyon messzi helyszínre - kicsit olyan, mint a Star Trek féle lesugárzás - ahol egy túlélőre akadnak. Elsődleges feladatuk, hogy a létesítmény által szállított rakományt lekapcsolják. Másodlagos, hogy a túlélőt hazavigyék. A marcona katonák szétszélednek, fertőződnek, ahogy sejteni lehet. Hullanak, mint a legyek.
A főszereplő meg menekülés közben ugrik egy öt méterest és zuhan még mellé vagy húszat, hogy végül, enyhe bordatörésre hivatkozva tovább játsszon a filmben. Aha. Máshol itt derül ki, hogy álmodta az esést. A végét nem láttam, így simán lehet, hogy a végén ez lesz a csattanó. Álom az esés után.
Elvileg a főszereplőért kellene izgulnom. Ez elég nehéz, hiszen amikor megfertőződik, azért kellene szurkolnunk, hogy hazaérjen. Jó vicc. Menj haza, fertőzd meg a világot, haljon meg mindenki. A szereplők gyakorlatilag csak legyilkolásszák egymást a film második felében és ez nem túl érdekes. A dilis magánszámot mindenki hozza, jobban, rosszabbul, több-kevesebb ideig. De negyven perc kóválygás a támaszponton és őrület nem túl érdekes számomra.
Hangulat az akad. A díszletek jók. Nem is emlékszem, hogy azok mikor voltak gyengék a műfajon belül. A trükkök néha gagyik, de a helyszínek azok rendesen meg vannak csinálva. Villogó lámpák, falból kilógó csövek. Sziszegő párafelhők, gőzkicsapódások. Sejtelmes világítás, kék szűrű.
Ezt mind jól hozza a film. Csak ez mostanra kevés, hiszen nagyjából évente egy-két film jön ki ebben a témában. Nagyon el kell találni valamit a rendezőnek, forgatókönyv írónak ahhoz, hogy a néző ne egy tucat darabnak érezze az aktuális bemutatót. Az "Infini" azonban nem ugorja meg a képzeletbeli ... hagyjuk ezt, mert lehet, neked meg ez lesz a kedvenc filmed! :)
Mellékesen:
- Megjelenik a filmben Charlie szerepében a Hemsworth fiúk bátyja, Luke Hemsworth.
50%
Meg kell nézned a filmet. Nem gondolod? Ha igen, tessék: Infini
Szeretek trollkodni.
Nem tudom honnan jön ez.
Beszélgetésnek indul, majd vita és végül trollkodás lesz belőle.
Vagy nem is biztos, csak a másik oldal hozza ki belőlem, hogy markánsan védjek valakit, valamit, akár egy véleményt, egy nézetet, amit egyébként sem nem tisztem védeni, sem nem biztos, hogy mellé állnék.
Mintha tudat alatt, az mellé akarnék állni, aki nem képes megvédeni magát, mert nincs jelen. Ha már jelen, akkor jelen esetben a rendőrök fikázásával nem bírtam egyet érteni egy kedves arcú, kifejezetten bájos hölgy ellenében, aki viszont számomra nem túl szórakoztató vetélytárs lett, mert az Internetes vitákat okos emberekkel érdemes vívni. Nincs abban semmi okos, amit tőle olvastam.
Print screen-nel mentettem.
Biztos lesznek, akik a hölggyel értenek egyet.
Nekik nincs mit üzennem. Nem érdemes.
A vége nem duplán lett beírva, csak lecsúszott a vége, ezért kellett betennem ismét.
