Rendezte: Leigh Whannell
A film Mafab adatlapja: Insidious: Chapter 3 (2015)
Kezdjük a pozitívumokkal:
Még vannak ijesztő pillanatok a filmben. Nagyjából három olyan jelenet van, amely rendesen frászt hoz a nézőre és egy tucat, ami csak megbizgerálja az ingerküszöböt.
Dermot Mulroney-t szeretjük vásznon látni.
Csipázom Leigh Whannell-t.
Ha eszembe jut más is, hozzá írom.
Negatívumok:
Alig két hete néztem meg a filmet és komolyan erőltetnem kell az agyam, hogy a teljes történet eszembe jusson illetve kedvezően tudjak írni a filmről.
Az ijesztgetés nagy részét már unásig ismerjük a J-horror filmekből és a mostanában látott - visszamenőleg mondjuk 8 év alatt - amerikai társaiból.
Pl. van benne olyan is, amit nagyon utálok: Egy teljesen inkoherens pillanatban váratlan hangeffekttel hozzák ránk a frászt. Mondjuk, amikor egy macska beszalad a folyosóra és megjelenését egy hideg-rázós hegedűfutammal támogatják meg. (a macskától nem ijedne meg a néző, de a macska és nyekergés kombó zsigeri félelmet vált ki, csak ez tart kb. 2 másodpercig és a film megtekintése utánra tökéletesen elenyészik.
Whannell-nek van érzéke a félelemkeltéshez e nélkül is, most mégis, ragaszkodik az olcsó hatásvadászathoz, mert valószínűleg még a stáb is érezte, hogy az alig nyolcvan perces műben nincs elég kohézió.
A harmadik rész eleve kamu. Előzményfilmet látunk, amelyben szellemvadászaink kooperálni kezdenek egymással. Szellemvadászok? Ne vicceljünk. Egy számítógépes guru, aki a reklámért felelős, egy videós "szakember" aki a helyszínen rendezi be a szellemvadász filmstúdiót és egy néni, aki ha nyugodtan ülhet pár percig egy kényelmes széken, simán átmegy horrorfalvára, hogy tompított fényű lámpákkal körbesétáljon néhány sötét folyosón, míg végül összetalálkozik az aktuális ijesztgető démonnal/lélekkel/szellemmel és rövid jelképes párnacsata után elkergesse a picsába. A néni a szellemet. Kb. ennyi és ez nem vicces, de nem is vicces. Ezért moziba fáradni, megvenni a kukoricát és üdítőt, befurakodni a helyünkre, elnémítani a telefont és elfészkelődni a fotelben, nem nagyon éri meg. De legalább, mire elaludnánk az ügyesen álmosító üzemmódban rendezett fimen, hirtelen vége is lett.
Az Insidious nem éri meg a mozijegy árát. Felületes nézőnek talán maga lesz a film a varázslatos horrorbirodalomból, nagy F-fel. Bárki másnak egyszeri szösszenet, kevés para faktorral és értékelhetetlen végjátékkal.
A röhej, hogy amíg van pénz a sorozatban - tehát, amíg az egyik rész nem hasal el csúfosan a mozipénztáraknál - addig több-kevesebb rendszerességgel várhatóak a következő epizódok.
Quinn (Stefanie Scott - meg kell zabálni és felfedezhető némi Tarantino lábfétise előtti tiszteletadás is a filmben a hölgyön keresztül...) elveszítette anyukáját és mivel úgy érzi, van még valami, amit anyu el akar mondani neki bizonyos poltergeist jelenségeken keresztül, így apja (Dermot Mulroney) nélkül felkeresi az egykori médium nénit, Elise-t (Lin Shaye) aki persze pont mostanra érzi úgy, hogy neki a szellem-bizniszből elege lett.
Néhány jó tanáccsal útjára bocsájtja a kislányt, ami sajnos nem lesz elegendő a szellemi világ ellen, mert lassan kiderül, hogy nem feltétlenül anyu az, aki kapcsolatot keres a kislánnyal, hanem egy gonosz identitás, amely abban a házban vert tanyát, melybe a Brenner család költözött pár hónapja.
Kezdetben Quinn értetlenül áll az események előtt, azután ő már sejt valamit, mire apa áll értetlenül az események előtt. Ekkor hívnak két szellemirtót, akik irtó szellemesek, ellenben választott szakmájukon belül teljesen kezdők. Hamar rájönnek, hogy a csapat csak Elise-sel teljes és szerencséjükre Elise is kapott jeleket, hogy még ne hagyja abba azt, amiben olyan jó.
És miben jó Elise?
Elvileg a gonosz lelkek lenullázásában, bár, a filmből nem sok derül ki. Elise egy szegényes díszletben ténfereg, lökdösődik egyet az aktuális gonosszal, majd simán visszatér közénk. Ennél még a Poltergeist-ben is nagyobb kraft volt.
Részemről a film hatalmas csalódás.
Semmi zsigerit nem éreztem benne. A "Valami követben" igen, itt nem. Mások szerint a "Valami követ" egy unalmas szar - ezekkel a szavakkal illette ismerősöm - de ezzel nem tudok egyet érteni, mert nálam működött az a zsigeri gyomorbaj, amit várok egy filmtől. És abban volt mondani való. Itt hiányoltam a konklúziót.
40%
Na, most mert szerintem nem egy nagy szám, attól, te, aki rajongó vagy, meg kell, hogy nézd, méghozzá az egyik kedvenc oldalamon akár!
Ha már ott vagy, csak kattints a "megosztások" gombra...
 |
| Mondd, hogy nem csak nekem volt egyfajta Darth Maul Deja Vu-m az utolsó képkocka láttán... |
