Automata - Autómata (2014)

Automata - Autómata (2014)

Rendezte: Gabe Ibanez

Azért az gyanús, hogy ha a trailer teljesen felcsigáz, majd a kész filmet sokadik újrakezdésre bírom megtekinteni, mert többször bealszom rajta. Erre az sem mentség, hogy esetleg fáradt voltam . A jó film, persze hangulatfüggő is, de leköt. Ibanez filmje nem akciófilm, hanem egy poszt-apokaliptikus filmdráma egy lehetséges jövőről.
Ebben a jövőben robotok az emberek mindennapi társai. Modern gépek, letisztult, fényes készülékek, amik segítenek életben maradni, ha kell. Ugyanakkor ez a jövő mocskos, lepusztult, az égből mérgező savas eső esik, az emberek nagy része hajléktalanként tengeti a napokat, gyerekek végzik el a bérgyilkosok munkáját, stb.
Furcsa kontraszt.
Míg a gépek/robotok egyfajta tisztaságot jelentenek, kirínak ebből a világból, addig a világ maga lassú romlás útjára lépett.










A film elején egy korrumpálható, alkoholista zsaru, Wallace (Dylan McDermott) "megöl" egy robotot, mert az - szerinte - javította magát. Erre azonban csak a robotokat gyártó cég alkalmazottainak van jogosultsága. Nem véletlenül: Ha bárki belepiszkálhatna a készülékekbe, házilag barkácsolná azokat, nem kevés extra profittól esne el a befektető cég. Ezért a kérdéses ügyeket illetve a pereskedéseket megelőzendő egy biztosítási nyomozó foglalkozik a kényes ügyekkel, Jacq Vaucan (Antonio Banderas).

Vaucan érzi, hogy valami készül, ezért szeretne kihátrálni a nyomozásból és állapotos feleségével elköltözni a partra, amely a várostól messze van, jó a levegője, alkalmas egy gyermek felnevelésére. A cég azonban belekeveri az ügybe, melynek tétje, hogy a robotok, akik önmagukat tették képessé a reprodukcióra, eltűnjenek a közszférából. Vaucan rossz időben tartózkodik rossz helyen, az életéért menekül. Kikeveredik a sivatagba, ahol néhány fejlett robot segít neki életben maradni, miközben a cége bérgyilkosokat küld rá, nehogy beszéljen valakinek, mit sikerült kinyomoznia.

Látszik, hogy bealudtam és újra-újra néztem a filmet, mert nekem sehogy sem áll össze a koncepció. Igazából, egyre több kérdésem van, amikre talán majd kapok választ, ha egyszer elejétől végéig tudom nézni az amúgy kissé nyomott hangulatú sci-fi-drámát.

Azért, mert Jacq Vaucan rájön dolgokra, miért akarják rögtön kinyírni? Főleg, hogy ő a legjobb a szakmájában és amúgy a cég egyik legjobb nyomozója? Nem lenne elég, ha a felső utasítás szólítaná fel, hogy maradjon csendben?
Jacq főnökét, aki elvileg a cégen belül igen magas posztban van, miért áldozzák be ugyanúgy és miért nincsenek emberei, akik megvédenék, ha egy cégben ilyen magas posztban dolgozik? Vagy ennyire fos a cég, hogy elkendőzés helyett inkább vállalják, hogy a fő főnök alatti alkalmazottakat kiirtsák, biztonságtechnikai okokból?
Senki nem fog a gyilkosságok után nyomozni? Újságíró, pl. aki leleplezheti, hogy valamiért egyszerre gyilkolásszák meg a vezetést?
Az a misztikus part, ahová Jacq áttelepülne, merre van vajon és miért nem költözik mindenki oda ebből a halálra ítélt városból?
A város hogyan tudja fenntartani magát, ha körülötte csak sivatag van? Honnan jönnek a luxuscikkek? Az alapanyagok, minden, ami kellhet az élethez?
Jacq nem találkozik a pusztában emberekkel, csak a nyomaikkal. Vajon a városon kívül nem maradtak kolóniák, szervezetek, szabad csapatok, túlélők?
A Jacq-ra küldött bérgyilkosok sorsa vajon mi a nyomozó és főnöke kivégzése után? A bérgyilkosokat a megbízó nem akarja szintén elhallgattatni? Vagy ők olyan magasan állnak a cégen belüli hierarchiában?

Melanie Griffith megjelenésének örültem, távozásának kevésbé. Vajon Banderas közbenjárására kapta rövid és felejthető szerepét? (Bár, az egyik jelenetben, amikor a robot mellett áll a doktornő, esküszöm, azt hittem, az lesz a film poénja, hogy a robotok megszólalásig emberi androidokat képesek készíteni, akik beszivárogva az emberek közé, megfúrják azokat.
Sokkal érdekesebb lett volna, mint ez a maffiózós, leszámolós, öreg fiúk féle lövöldözés.
A robotok hova igyekeztek a pusztában? Oké, át akarnak menni a szakadékon, de mi vár ott rájuk? Mire számítanak?
Jópofa, ahogyan összeszereltek egy robot kiskedvencet, de minek? (Na jó, erre talán rájöttem magam is: Megtehetik, akár az ember velük. Akkor miért ne tennék?)
Ha ezek a gépek olyan rohadt drágák, hogy a javításukra ilyen gondot fordítanak, miért rendelkeznek vele olyan lepukkant és szemlátomást szegény emberek, mint a film eleji, biztosítási csalást előkészítő család?
Ha tényleg olyan drágák, a bérgyilkosok miért lövik őket szarrá, ahelyett, hogy kivennék a működésüket irányító chip-pet? (Arról nem is beszélve, hogy egy szétlőtt gépet nehezebb helyre hozni, megvizsgálni.)
Amikor Banderas elmenekül a ráküldött gyilkosok elől, hogy a picsába tud olyan messzire kimenni a városból, bele a sivatagba, ahonnan már egyedül nem képes visszagyalogolni? Hát meddig üldözték? 12 órát??? A jelentből nem ez jön le.

Szóval, ez a film hangulatilag számomra nyomasztó, sci-finek unalmas, akciónak lassú, drámának meg túl csinált.
Nem szórakoztam jól rajta.
Banderas játéka jó, a fényképezés szép, bár elég kevés helyszínen alakul a történet.

40%

Pozitív:
- A hangulat
- A zene
- A fényképezés

Nem ez lesz a kedvenc robotos filmem és a trailer is erősen átvert, mert figyelmetlenkedtem és csak azt kívántam, hogy jó legyen, ennek ellenére ha akarod, egyik kedvenc oldalamon például megnézheted: Automata film!

A filmről itt olvashatsz a filmdroid oldalán: Autómata koimbra-tollából

Hozzá teszem, a filmdroid koimbra nevű "szerkesztője" elég kicsinyes módon az oldalukon megvonta a hozzászólás jogát, miután ő elmondta nekem a véleményét. (Late Phases) Csak gratulálni tudok ehhez és, hogy törölted a kommentemet, melyben ezt a cikket betettem a facebook oldaladra. Kívánok neked sok sikert a munkádban, de az oldaladról nyugodtan leveheted a "Minden vélemény számít!" feliratot, mert köszönő viszonyban sincs a valósággal.

Szarvak - Horns (2013)

Szarvak - Horns (2013)

Rendezte: Alexandre Aja

Aja neve eddig számomra borítékolta a véres, ugyanakkor sterilen tiszta szórakozást, amely túl sokáig nem mozgatja meg az agyat. A "Magasfeszültség" előtt szinte senki nem ismerte a nevét - a horrorrajongók sem, hiszen korábban nem ebben a műfajban tevékenykedett - utána viszont könnyen megtanultuk, hogy Aja neve biztosíték a tocsogós gore és nem túl eredeti ötletek házasításának, mint pl. a két Remake, a Sziklák szeme és a Tükrök. A Piranha 3D-s marháskodás fiaskója után három évig nyalogatta a sebeit, hogy 2013-ban, újult erővel ugorjon bele egy thrillerbe és fantasy-ba oltott tini-drámába, a közben kisfiúból nagyfiúvá nőtt mindenki Harry Potterével, Daniel Radcliffe-fel.

A "Szarvak" története a legjobb istállóban fogant, hiszen az író, Joe Hill nem kisebb nevek testszüleménye, mint Stephen és Tabitha King. Gondolom, egy horrorkedvelőnek egyiküket sem kell bemutatni. Joe Hill története akár apu fejéből is kipattanhatott volna, karaktereivel, kígyóival, az indítékokkal és azok hiányosságaival. A "Szarvak" egy szórakoztató darab, nagyon kevés durvulással, nem kevés társadalomkritikával és a kisembert pofán baszó humorral. A film egyik erőssége, hogy a misztikus eseményt szinte természetesnek veszi a közösség, sőt. Hill regényéből Keith Bunin formált forgatókönyvet. A film hiányosságai inkább hozzá köthetők, mint Hill-hez, hiszen Bunin teljesen tapasztalatlanként került a projektbe. A végeredmény bőven vállalható. Talán kicsit kilóg Aja filmes nyomvonalából, bár tegyük hozzá, hogy a rendező nem csak horrorfilmeket forgatott, mielőtt neve ismert lett.

Hill második regénye 2010-ben jelent meg és a filmhez képet kisebb nagyobb eltérésekkel. A mű 2012-ben magyarul is hozzáférhető lett, Uram Tamás fordításának köszönhetően. Hill stílusában örökölte apja tehetségét, és már az első sorokban visszaköszön tőle egyfajta markáns humor, amit kifejezetten szeretek.

Veronica (Heather Graham) karaktere valójában teljesen felesleges, ha úgy vesszük, egyedül annyiban árnyalja az eseményeket, hogy rajta keresztül is láthatjuk, hogy a városka állítólagos jó polgárai, belül mennyire rothadnak és mennyivel rosszabbak, mint a gyilkosnak kikiáltott Ignatius.

Ig Perrish (Daniel Radcliffe), városkájának kikiáltott főellensége lett, miután gyermekkori barátnője és egyben leendő feleségének meggyalázott és holtra vert holttestét megtalálják a házuktól nem messze az erdőben. Ig tudja, hogy nem ő lehetett a tettes és mivel egyértelmű bizonyíték nincs ellene, szabadlábon védekezhet legjobb barátja, egy tehetséges ügyvédfiú hathatós segítségével, aki gyakorlatilag egyedül van meggyőződve róla, hogy Ig ártatlan. Ig azért nem emlékszik sok mindenre, mert a kérdéses éjszakán összeveszett a lánnyal és szó szerint eszméletlenre itta magát. A testről vett DNS minták elemzés alatt, előkerül egy szemtanú és, ha mindez nem lenne elég, reggelre Ig homlokán kinő két szarv is.
Ig hamar rájön, hogy a szarvak misztikus erővel ruházták fel, melynek hatására akikkel érintkezik, ellenállhatatlan késztetést éreznek rá, hogy legtitkosabb vágyaikat és titkaikat megosszák vele és a környezetükkel. Ig pedig ennek a képességnek a birtokában nyakába veszi a várost, hogy megtalálja az igazi tettest és elégtételt vegyen meggyilkolt szerelméért.

David Morse színészt mindig öröm, ha filmben látom, hiszen nagy kedvencem. Kár, hogy szerepe annyira kihasználatlan és tetteinek egy része logikátlan. (Amikor Ignek azt mondja, hogy ha tudja ki az igazi gyilkos, árulja el neki, hogy megölhesse, azért fura, mert Ig-et előtte hasonlóképpen fenyegette, egyenesen a mellének szegezve a puskacsövet, mégsem lőtte le. Talán tudat alatt nem volt teljesen meggyőződve a fiú bűnösségéről? Erre a filmből nem kapunk választ.)

Nem túl bonyolult történet. A film nem is erőlködik a miértek megválaszolásával, sem a képességekről, sem a megjelenő kígyókról, sem, ami még kérdés lenne. Ennek ellenére a film érdekes, vicces, és kellemes esti szórakozás. Talán nem egyértelműen egy randi film - a kevés gore vagy a szexualitást érintő jelenetek miatt - ám egy szerethető mesefilm, fiatal felnőtteknek. A végső magyarázat nem meglepő. Rutinosabb nézők - fenét, szinte bárki, aki látott már hasonló felépítésű thrillert - percek alatt rájön, hogy ki volt a gyilkos. Ennek ellenére is ajánlható darabról van szó.

A film leggyengébb pontja számomra még mindig a kisfiús, nehezen komolyan vehető Radcliffe. Nem feltétlenül az ő hibája. Ettől függetlenül a szerelmét játszó Juno Temple, vagy a testvére illetve barátja mind sokkal erősebb kvalitású színészek. Soha rosszabbat.

Vasvilla, bőrdzseki és sportautó. Az ördög már nem az a patás, palástos valaki, hanem egy 26 éves, modern srác.

Juno Temple pedig fiatalsága ellenére nagyon komoly művészi karriert tud máris magának és ebbe jól illeszkedik ez a szerepe is.

Bár a film első perceiben belecsöppenünk egy kis szexi hancúrba, valahogy nem éreztem a kémiát a két főszereplő között. Ellenben, amikor beszélgetnek, ott Temple nagyon jól működik
és Radcliffe sem teljesen gyenge.

65%

Figyeld:
- A dráma mellett a szarvak rendelkezik nem kevés humor faktorral.
- Aja nem bírta kihagyni, hogy a rá jellemző hentelésből megmutasson néhány másodpercet.
- Heather Graham még mindig jó nő.

Blog: A világ legszarabb Cupidója vagyok!

Nem szégyellem, de ez van!

Megfogadtam, hogy amíg a barátomnak nem találok barátnőt, addig nekem sem lesz. Nem azért, mert nem szeretnék, de úgy vélem, valamiért odafent röhögnek rajtam és próbálkozásaimon és ezért jobbnak láttam, ha egy nálam értékesebb embernek segítek megtalálni az igazit, azután meg ráérek én következni.
Úgy belelkesültem, hogy amikor lehetőségem nyílt rá, protezsálni kezdtem ezen barátomat. Pl. Az üzletben maradt zárásig két leányzó és feldobtam nekik, hogy ha nincs pasijuk, tudok egy facér és érdemes fickót. Arcuk színe változása miatt rögtön hozzá kellett tennem, hogy természetesen rólam van szó, hanem egy kvalitásokkal magasabb szinten elhelyezkedő telivérről.
Nem sok eset volt erre persze, mert még azt hinnétek, hogy görcsösen igyekeztem a kancák üstökét kezeim által elragadni.
Amúgy meg, ha egyikünknek sincs párja, miért ne tehetnék ilyesmit, amíg az egyre kevésbé erős rostán fennragad valami imádni való leányzó???
Teszem hozzá, jó szándékomnak foganatja náne, ezért egyelőre - amennyire én tudtam - mindketten nyomtuk a szinglik édes életét.

Barátomnak amúgy egy jól menő antikváriuma van, ahol egy elfajzott figurával dolgozik együtt, aki kb. valahol a Pop, csajok, satöbbi című film Jack Black  által eljátszott karakterének szintjén mozog. A srác, nevezzük mondjuk harcsának, nem kicsit csajozó gép. Utolsó hódítása egy csinos szöszi volt, aki végül egyrészt pasis módszerrel le lett koptatva, másrészt magától döntött úgy, hogy nem kér a halvérű fiatalember életéből. Barátom innen ismerte a hölgyet. Mert látta párszor, mikor a harcsával találkozott. (Mert normális férfiember a munkahelyére hívja nőismerőseit, hiszen így nem kell a szabadidejét a gyengébb nemre áldozni.

Közben én szokásomhoz híven, igen magas fokon gyakoroltam hivatásom, és elő fordult biza, hogy a felszolgált ital mellé némi humort csempészve, kerestem az igazit a barátomnak. (A saját igazimat eddig négy esetben találtam meg, csak a sors, vagy mert szimplán egy dagadt tróger vagyok, megakadályozta, hogy életem a szerelem nyálas oltárán teljesedjen ki.)

Egyik nap érkezett is hozzánk egy mini szuper szöszi és nem kevésbé nehéz bombázó barna barátnőjen. Kedvesek. Közvetlenek.
Amikor kimentem cigizni, hozzám csapódtak, hiszen hasonló a hasonlót kedveli:  a szöszi vendéglátásban dolgozik. Beszélgettünk az ilyenkor szokásos tingli-tangli dolgokról - politikát nem érintve - és előkerült kedvenc témám: nőt szerezni a barátomnak. (a neve nem fontos, hiszen ő tudja, hogy róla van szó, neked meg, kedves olvasó, aki nem ismered, nem csorbítja az olvasás közbeni élvezetet, ha lemaradsz a személy nevéről.)

- Van egy barátom, akinek keresem az igazit. Tudom, hülyén hangzik, de van egy fixa ideám, hogy amíg nem akadunk az ő végzetére, nem érkezik meg az enyém sem.

A szöszi, aki csinos, vékony őzgida és más esetben magam tépném szét a lepedőn, jól vette a tolakodó humort. Melynek nagy része halál komoly. Érdeklődött. Finoman, amennyire egy szórakozó helyen az ilyesmit meg lehet beszélni.

- Vállalkozó, van humora, hetente ötször jár sportolni, stb.
- Érdekel. Jön ma?
- Remélem, mert este még van programunk.
- Megbeszélhetjük.

Közben, mert a föld forog, befutott a barátom is, egy barátosnével az oldalán.
Gondoltam, mint jó Cupidó, be is mutatom őket egymásnak.
- Lányok, Miló. Miló, lányok. Barátosné, lányok, lányok, barátosné.

A levegő öt fokot hűlt körülöttem, amit azonnal észrevettem, ám benne voltam a kufárkodásban. Miló mosolya - a komám, ha eddig nem esett le - kicsit megfagyott a hőzuhanással egy időben: - Ismerjük egymást.

Hoppá.

A jelenlévők arca mind hoppá volt.
Miló és a barátosné bementek az üzletbe, míg a két újsütetű nő ismerősöm kint maradt velem.
- Hú, ez gáz! - szólt a szöszi.
- Miért is?

Később megtudtam mindent:
A szöszi a Milónál dolgozó harcsa előző rövid hódítása.
Mindezt egy kétmilliós nagyvárosban...

Isten ezzel akarja tudtomra hozni, hogy ne akarjam Cupidó szerepét átvenni, mert kibaszottul nem az én szintemről van szó.

Vagy:
a.) a szöszi kedveli Milót és körmönfont mód kitalálta, hogy így a közelébe kerülhet.
b.) Harcsa még körmönfontabb és az ő közbenjárásának köszönhetően jutottak oda a lányok, ahol szinte biztos, hogy bekóstolom őket az elvileg titkos barátnő project-tel.
c.) Isten gondolta leckét mutat nekem alázatból, hogy abba a kínos helyzetbe hoz, hogy a barátomnak egy olyan hölgyet akarjak bemutatni, aki előtte az alkalmazottja szimpátiáját élvezte.

Nem tudom, melyik lehetőség az igazi, de ha ez tényleg véletln volt, akkor újra kell gondolnom mindazt, amit a felsőbb erőkről és istenről gondolok, mert ez... így... gáz.

ú.i.: Ettől függetlenül nem adom fel. Szerezni fogok a barátomnak egy barátnőt, mert szereznem kell magamnak egy barátnőt!

Megjegyzés: Tudom, hogy ez a történet hosszú is és nem is az a vicces mese, amiket megszoktál tőlem, ám úgy gondolom, van benne annyi kiemelhető elem, ami miatt érdemes a megosztásra.

Másrészt, mint kiderült, a szöszi nem a Miló esete, meg van is neki valami kialakulóban - nem a jelenlévő barátosné persze, így Miló "eladása" egyelőre jegelve van. Ami nagy kár, mert a szöszi viszont nem egy elhanyagolható "darab", hogy képzavarral éljek.

Én pedig tapasztaltabb lettem.
Ha nőt látok, nem beszélek nekik egy másik ismerősömről, hiszen... úgy is ismerik, hisz olyan kicsi ez a kurva város.