Kultfilm: Pop, csajok satöbbi - High Fidelity (2000)

Pop, csajok satöbbi - High Fidelity (2000)

Rendezte: Stephen Frears

Főszereplők:
John Cusack - Rob Gordon
Iben Hjejle - Laura
Jack Black - Barry

Nick Hornby könyvéből készült életérzés kötelező olvasmány/filmélmény kell legyen nagyjából mindenkinek, aki bizonytalan az élet értelmét illetően, vagy akit már elhagytak, vagy aki már elhagyott valakit, vagy aki...
Hornby stilusa kicsit olyan, mint a szomszéd srác, akivel ha összefutsz a folyosón és dumálni kezdtek, belekezd valamibe és olyan színesen, szórakoztatóan mesél a legnagyobb közhelyekről, hogy csak félig eltátod a szádat és hallgatod, élvezed, elmerengve a hallottakon.

Rob Gordont villámcsapásként éri a hír, hogy barátnője, akire feltette életét, hirtelen ki akar lépni a semerre sem tartó kapcsolatból. Csakhogy Robnak van egy rossz szokása; bizonytalan és görcsösen kapaszkodik kapcsolataiba, képtelen függetlenként létezni. Ezzel nem lenne gond, de valójában Rob saját komplexusait partnereire vetíti ki és mikor végül szembesül önön tévedésivel, saját paráival, rálép a felnőtté válás rögös útjára. Erre szüksége van, hiszen harmincas férfi, nem kisiskolás.
A film gyakorlatilag Rob gondolatait és kétségeit jeleníti meg, humoros formában, monológokkal, életképekkel tarkítva. Folyamatosan válaszokat keres, mit ronthatott el, hogy élete legfontosabb női, sorban elhagyták. Válaszokat ugyan nem minden esetben kap megnyugtatót, de lassan kezd beérni.

Jack Black majdnem ellopja a showt. - Fogtok még nekem így tapsolni az Oscar-díj átadón...!

A film erőssége a rengeteg változatos helyszín és zene mellett a töménytelen mellékszereplő, akik kitöltik azokat a percek, amikor Rob éppen nem gondolkodik. Zeneboltjának két bedolgozója tipikus lúzer krapek. Egyikük Jack Black és ezzel elmondtunk mindent. A múltból előkerülő volt csajok pedig érdekes karakterek, akiket pár percnyi jelenlét után szinte magunk is megismerünk. - És a hátunk közepére sem kívánnánk. :)

Stephen Frears talán egyik legfogyaszthatóbb filmje. Már, ha lehet ilyet mondani Frears különleges munkásságáról. Cusack-kel már dolgozott együtt, most kihozta belőle amit lehet. Ez volt talán Cusack utolsó "kölyök" határeset karaktere. Innentől datálható felnőttsége a filmjeiben.

80%
Figyeld:
- Tim Robbins jelensége.
- Jack Black figurája
- A volt csajok...

Lisa Bonet fontos mellékszerepben

Catherine Zeta-Jones fontos mellékszerepben

Lili Taylor fontos mellékszerepben

- Cusack Ian monológja

Carrie (2013)

Carrie (2013)

Rendezte: Kimberly Pierce
Főszereplők:
Chloe Grace Moretz - Carrie White
Julianne Moore - Margaret White

Csak remélni tudom, hogy az amerikai átlagtini nem olyan, mint Kimberly Pierce King feldolgozásában, mert ha mégis, már értem, miért sétálnak be néha fiatalok fegyverekkel a suliba és azután lenullázzák osztálytársaikat. Amikor Sue Snell pasija amolyan kárpótlásként meghívja Carrie-t a sulibálra - amelynek biztos nagy szerepe lehet kis életükben, ha olyan balhét tudnak csapni, ha kimaradnak belőle - a háttérben látszik a többi sulis reakciója. Undorító. Tudjuk, hogy ez csak egy film, a háttér statiszták viselkedése tudatos rendezői koncepció, de... ha csak kis százalékában ilyen a valóság, akkor az amerikai tini, mint gyűjtőfogalom, szánalmas.

Carrie White Stephen King lényének része. Első - kukába dobott, majd kihalászott - kisregénye. Megjelenésével nem csak egy "horror hőst", adott az irodalomnak, hanem egy ikont a kultúrának. Később King ismét elővette a figurát, más környezetben persze, a "Tűzgyújtó" című regényében. Carrie több filmes feldolgozást megélt, sőt, folytatást is. Hiába, egy tűzcsináló, társasági perifériára szorult kislány figurája, érdekes játékokra ad lehetőséget.

Carrie White hamis vallási fanatizmus mögé rejtőző, enyhén bomlott elméjű édesanyjának egyetlen, törvénytelen gyermeke lenne, ha a mai társadalomban nem szarna mindenki az ilyen külsőségekre. De hol van már az negyvenes évek, amikor simán leírhatta magát egy gyermek, ha nem volt apu név a születési papírokon? (Sophia Loren tudna erről mesélni...) Mindenesetre Carrie különc, beilleszkedésre alkalmatlan fiatal lány, aki olyan elemi dolgokkal sincs tisztában, mint a menstruáció. Azért ez az oktatás hiányosságairól is elárul néhány dolgot. Még szerencse, hogy ez csak egy film! Elképzelhetetlen, hogy ilyesmi történjen egy amerikai iskolai intézményben.

Tényleg vele "égő" randizni???

A csajok, főleg egy kis gyökér, szívatják, anyja szintén nem túl egészséges lakótárs. A sok düh és sérelem felgyülemlik, kirobbanva felszínre tör és Carrie végül nem egy Internetről rendelt fegyverrel vesz a környezetén elégtételt, hanem a menstruációjával egyszerre megjelenő telekinetikus képességeit használja fel, hogy kő kövön ne maradjon. Suli-buli a javából.
A történetnek több forgatókönyvírója van, habár az alapokat már King lefektette és az új változat sem tud sok eredetiséget felmutatni. Szóval, nem értem, minek ehhez ennyi ember. :)
Néhány apróságot leszámítva hűen követi az 1976-os Brian De Palma klasszikus feldolgozás vonalát.

A film hangulatos, de nem sokkal erősebb, mint bármelyik utolsó tíz évben forgatott tini film, legyen az komédia vagy horror. Korrekt munka, semmi egyediség. A lassított, szélvédőn átfejelés, pár éve még új lett volna, de valahol a Wanted környékén már ellőtték ezt a puskaport is.
50%

Figyeld:
- Régen elég volt, ha csak meredt szemmel szuggerálta a kamerát a színésznő (pl. Sissy Spacek), most már Magneto-s mutogatás is jár a fellobbanó tüzek és repkedő tárgyak mellé.
- Carrie White vajon mire vitte volna az X-Men univerzumon belül???
- A kis rohadék főgenyó csaj tényleg olyan jól játszik, hogy belevernél abba a szeplős pofájába.
- Ki hiszi el, hogy Moretz egy lúzer és csúnya iskolás csaj? Még akkor is körüldongnák a pasik, ha úgy öltözne, ahogy a filmben. Túl cuki a kiscsaj, de legalább kivételesen nem felnőtt nő játszotta el a szerepet.
- A vége felé néha egészen olyan, mintha Moretz kisasszonyt kicserélték volna CGI-re.

- Moretz, ígérd meg, hogy nem aprózod el a tehetségedet olcsó tinifilmekben!
- Ígérem! Nem lesznek olcsók...

Figyelmeztetés: Az írás tökéletes megértéséhez szükséges látni a filmet.

Dögöljek meg, ha ez nem CGI... argh...

Berberian Sound Studio (2012)

Berberian Sound Studio (2012)

Rendezte: Peter Strickland
Főszereplők:
Toby Jones - Gilderoy
Cosimo Fusco - Francesco Coraggio

Próbáltam szeretni Peter Strickland hangulatos, némi werkfilm beütésű, sötét hangvételű munkáját, mégsem sikerült. Nálam a szórakozást nem az jelenti, hogy egy órán keresztül úgy érzem, épül valami, majd az utolsó percekre csak kérdéseim és tanácstalanságom marad.

Tobey Jones, törpeszerű külsejével, tökéletes választás az átlagemberek számára idegen, és ismeretlen filmes szakma, a hangmérnök szerepére. Jones 1992 óta forgolódik a filmes szakmában, jómagam mégis kb. 5 éve figyeltem fel a munkásságára - valójában Stephen King: A köd című filmjében nyújtott alakítása szerettette meg velem a töpszli angolt - de azóta szívesen látom őt, bármiben is. Nem is az ő karakterével, Gilderoy-jal van gondom. Sőt, a szereplők egytől egyik remekek, felidézik a hetvenes-nyolcvanas évek olasz giallo és horror műfajának impulzív, kissé komor figuráit.

A káposzta emberi testnek is megteszi... ha késsel csapkodják.

A film azért volt számomra csalódás, mert nem szeretem, ha valaminek vége van és nemhogy érteném, amit láttam, de még össze is zavar, belök egy sötét szobába, ahol csak tapogatózva tudok előre bukdácsolni és közben a hangulatot és benyomásokat vihettem magammal. Én szeretem, amikor a film elkezdődik, van közepe és viszonylag megnyugtató lezárása. Lehet persze csavargatni a filmes relatív idő folyását, hogy meg legyek zavarva, de ha valami holmi Lynch-i agymenésbe megy át, arra nem vagyok kíváncsi. "Ha nem értem!" - azt meg azért nehéz...

Gilderoy, angol anyanyelvű hangvágó, effektes és audio-technikus művész, átrepül Európa egyik latinosabb szegletébe, hogy eleget tegyen néhány olasz producer és rendező meghívásának. Már az első pillanatokban kiderül, hogy nem lesz könnyű a munka, mert nagy a hang, de kicsi a zseb. Gilderoy meg nem csak a mérete okán nyámnyila, vagy inkább "kívülálló" figura. Valami más áll a viselkedése mögött. De mi?

Ha a vörös felirat ég az ajtó felett, akkor KUSS legyen!

A Berberian sokat tesz hozzá filmes ismereteinkhez. A film révén megtudjuk, mivel kell imitálni hangsávon a vérengzést, ablakból kizuhanást és vaginába izzó piszkavas feltolást. Szerencsére a filmnek nem érdeke az explicit undorkodás, ezért teljesen kihagyják a filmet a filmből, csupán egy fake főcímet mutatva meg a nézőnek. A többi néma csend - míg Gilderoy és néhány másik hangtechnikus, fel nem kezdik tölteni a hézagokat. A hézagok kitöltésével pedig egyre többet veszítünk el mi nézők a film értelméből, mert... mert...
...mert valahol áttévedünk a bizonytalanságba.

Szögezzük le: Bármilyen filmes stílusjegy ellenére azt állítani a filmről, hogy horror; vicc. Nyomasztó thrillernek sem merném bélyegezni, mert kicsit félelmetes, oké, de a rejtély nem ilyen irányú. Nem egy nyomozás után leleplezős mozi, hiába látunk ismeretlen, bőrkesztyűs munkatársat, akinek csak kezét láthatjuk akcióban, hiába néhány közeli, sikító barna hajú nők barna szemére, hiába néhány pergő nyelvű, megnyerő arcú olasz szépfiú, hiába suhan be a képbe néhány Fellinis mellékszereplőre hasonlító, egyedi statiszta, ettől a film még nem karcolgatja a műfajt.

A Berberian egy hangulatfilm. Annak kiváló, csak mi van, ha nem vagyok túl fogékony hangulatban?
Akkor egyértelműen átverés.

A hangulat, környezet miatt egy 50%.

Figyeld:
- Mikor tetted fel magadnak a film során először a kérdést? Aha, akkor most mi is van?
Én, amikor a könyvelő a repülőjegy kifizetését megtagadja, mondván, az aktuális napon nem indult megfelelő járat. (Ha látod a filmet, érteni fogod)
- Tobey Jones átmegy olaszba...
- Még ma is lehet olyan nőket "beszerezni", akik olyanok, mintha valami Argento horror-ból léptek volna ki elénk.
- Nem is olyan könnyű ám sikítani!

Ha szeretnéd látni: B E R B E R I A N  S O U N D  S T U D I O