Kakukk - Cuckoo (2024)

Kakukk - Cuckoo (2024)

Rendezte: Tilman Singer

A film MAFAB adatlapja: Cuckoo (2024)

Megtekintés: Majdnem kihagytam ezt a mozit és semmit nem tudtam róla, amikor végül nekiültem. Az egyetlen ok, amiért megnéztem, mert egy jelenetet láttam belőle valamelyik közösségi oldalon és felkeltette az érdeklődésemet. Persze semmi extra, de ahhoz mégis elég volt, hogy megkeressem a streamen és igaz, kis alvásmegszakítással, de egy este/hajnal alatt letudtam.

Első körben, a film posztere nem győzött meg. Valami riadt teniszcsillag drámája ki a fenét érdekel. Tuti valami hülyegyerek. A posztert mellékelem, te is láthatod majd. Figyelmetlenségem okán azt hittem, a srác van a képen, fejpánttal. Hát, a srác más filmekben kifejezetten "érdekes" lány, de itt minimális sminkkel egyáltalán nem tűnik vonzónak. Gretchen (Hunter Shafer) erősen magánakvaló fiatal nő, aki apjával (Marton Csokas), mostohaanyjával (Jessica Henwick) és annak lányával egy német ajku, ha jól figyeltem, Bajor régióban található (Lehet, nem figyeltem jól, de német nyelvterület.) speciális intézetbe utazik, ahol egy milliomos pátriárka, Herr König (Dan Stevens) tartja ujjait a városka érverésén. Már első nap igyekszik Gretchen bizalmát is elnyerni, de míg más filmeknél motoszkál benned egy, "lehet, hogy tévedek?" érzés, itt azonnal tudod, de legalábbis erősen érzed, hogy szar van a palacsintában. Vagy lesz! A rendező mellesleg elmondta, hogy picit hangulatában Dario Argento han gulatát igyekezett visszaadni, és a "Suspiria" érzés tényleg kivehető, habár itt nem szakad az eső, nincsenek túltolva a vörös és zöld színek és nem ölnek meg embereket, brutális módon. Ennek ellenére megidéződik a "Suspiria" eleje, amiben egy balettnövendék megérkezik a titokzatos intézménybe, majd belesodródik... (De tudod mit, keresd ki a filmet és nézd meg!)

Gretchen már első nap fontos ukázt kap arról, hogy este tízkor ne etesse a... ne hagyja nyitva a helyi panziót. Zárjon be mindent és Herr König érkezik érte, Csak ehhez az egyhez ragaszkodik az új munkáltató, ezért egyértelmű, hogy a fiatal lány ezt a parancsot fogja ignorálni. Magától indul a családjának bérelt házhoz és itt történik meg egy feszült jelenet, amit véletlenül láttam a neten és amire az operatőr is büszke volt. Elég az hozzá, hogy érdekes üldözési jelenet pár pillanatában egy olyan árnyjátékot láttam, amitől a tököm összezsugorodott, ami biztos jele a feszültségnek. Nem azt mondom, hogy ezért a jelenetért érdemes egy egész filmet végignézni, de mivel a minimális művészieskedés ellenére a végeredmény szórakoztató, némi csavarral és népi folklórral megtámogatott, talaán te nem alszol egyet a felénél. Mondjuk, szerintem erről nem a film tehet. Egyszerűen bármin bealszom.

A film részben emlékeztet olyan filmekre, amiben valaki rejtélyes városba érkezik és ott fantasztikus dolgok történnek, amiket a főszereplő lassan fejt fel. Szpojlerezni nem szeretnék, de ha hasonló filmeket kellene ajánlanom, részben "A figyelők" (The Watchers, 2024) jutna eszembe vagy a "Hibrid" (Splice, 2009) és az említett "Sóhajok" (Suspiria, 1977).

Azért Hunter Shafernek utána kellett olvasnom, mert nem volt számomra ismerős. Most már legalább tudom, hogy az Eufória sztárja, bár, mivel a sorozatot nem láttam, leszámítva az elhíresült John Hamm diszkós betépési jelenetet, meg mintha egy tiktok vidiben a közelmúltban elhunyt Eric Dane is szerepelt volna.

Marton Csokas a nevén kívül szerintem semmit nem tett a filmhez. Dan Stevenst viszonmt kedvelem, mert a színész totál kiszámíthatatlan számomre. Egy rakás B kategóriás horror és függetlem film között elvállal olyan érdekességeket is, mint a "Szépség és a szörnyeteg" élőszereplős változata, vagy olyan zenés komédiát, mint a Will Ferrel szerelemproject, az Eurovíziós dalfesztivál, vagy a mostanra kultikus kosztümös sorozat, a Downton Abbey.

A két ismert férfiszínész mellett mégis elviszi a showt a harmadik úr, akit lehet, hogy láttam már, de nem ismerem, Jan Bluthardt, az öreg magánnyomozó figuráját alakító színész, akinek a munkássága említésre sem méltó, ami azért durva, mert szerintem az ő alakítása volt a második legerősebb a filmben.

A Kakukk nem hiszem, hogy bárki kedvenc filmje lesz. De össze fog picit zavarni, mint a másik kakukkmadaras mozi, a "Vivarium" (Vivarium, 2019) amiben szintén megjelenik a madár motívuma, de még kevésbé könnyen emészhető agymenés. Szpojlerezés nélkül azt hiszem eddig tudtalak kísérni.

55% 

A szikla - The Bluff (2016)

 A szikla - The Bluff (2016)

Rendezte: Frank E. Flowers

A film Mafab adatlapja: The Bluff

Megtekintés: A Kalózos filmek sosem voltak a kedvenceim, de szoktam nekik esélyt adni. Itt inkább egy akció filmet kaptam, amiben egy nő veri agyon a pasasokat, és bár nem rajongok ezért a műfajért sem, de vannak nők, akiknek el tudom hinni, amit látok.

Menjünk sorba: A kalózos film olyan, mint a western. Alapjában egy férfias, verejtékes valami, sőt, már-már idejét múlta, érdektelen, azután történik valami megújítás és akkor erőre kap, ami miatt néhány évig megint érdeklődnek iránta. Ez a két műfaj az aranykorban nagyon ment. A kalózos inkább a háború előtt, a western, talán mert kicsit közelebb állt a valósághoz, a sokszor minimalista környezettel és a kevésbé korszakidegen kosztümökkel, meg a II. Világháború után. A nők kb. olyan mellékszerepre voltak kárhoztatva, mint a lovak, amikért a cowboy szíve tudott ugyan dobogni, de a sztoriban keveset zavart, kivétel, ha pont a nő volt a mozgatórugó és menteni kellett valahonnan. A társadalom nyitott volt évtizedekig a történelmi tablókra és annak meghamisítására is. Itt jegyzem meg, hogy az egyik korszakos Hollywoody mozi, az Elfújta a szél fő karakterei, akik szemén bemutatták az amerikai történelmet, a nők voltak! A westernfilmek színészeit megbecsülték, párosították a háborús mozikkal is és a politikai életben is kaptak betöltendő szerepeket. Olyannyira, hogy az USA egyik legismertebb elnöke is leginkább a westernfilmekben eljátszott karakterek és szakmai előnyök beépítésével tudta a nevét beírni a történelembe. Ne keresd: Reagan!

Miért nem kedvelem? - Valójában, a kalózos filmek nem igazán érdekesek számomra, és amúgy sem sok értelme van külön szálazni a kalandfilmektől. Láttam néhányat a Karib Tenger kalózai berobbanása előtt is, de a klasszikusok egy fontos része (Errol Flynn éra) teljesen kimaradt és hiányát sem érzem. Viszont láttam a legnagyobb bukásokat is, mint a Kincses sziget kalózai, amibe egy filmstúdió belebukott vagy Roman Polanski, a zseniális rendező talán egyik leggyengébben muzsikáló zsánerfilmjét is, a morbid humorú Kalózoka!-at is, a rendező zsenijéhez egyébként ebben a filmben légies könnyedséggel felkapaszkodó Walter Matthau-val. A Kincses szigat kalózai szerintem is egy kihagyható darab, azonban a Kalózok! annyira különleges darab, hogy ha kedveled Polanskit, de ez kimaradt, pótold.

De mégis van egy kedvenc kalózos mozim! - A Kincsvadászok (The Goonies 1985) Hihetetlen, hogy ez a gyerekfilm (Valójában, tini kaland, horrorisztikus elemekkel) már elmúlt negyven éves és a gyerekhősei mostanra mind öregebbek, mint én, pedig elmúltam ötven. Fuck! A fontosabb szerepekben láthatunk egy Samut (Sean Astin) a Gyűrűk Urából és egy a csúcson lévő Josh Brolint. A kalózkodás azonban itt mellékes, annak ellenére, hogy a műfaji elemek mind megtalálhatóak a kalandban. Térképek, titkos és halálos csapdák, átjárók, gonosztevők és néhány halott is, egészen a lezárásig, amikior egy marék kalózkincs segít lezárni az egyébként szinte vértelen befejezést. Örök és megunhatatlan kedvenc, aminek folytatását folyamatosan lebegtetik a benne játszó fontosabb sznészek a közösségi média oldalain, eddig nem sok sikerrel.

Azután itt van ez a film. Női főszereplővel! Ami nálam kényes szempont annyiban, hogy ha nem hiszem el a színésznőnek a megfelelő keménységet, ami a karakterhez szerintem (szubjektíven) szükséges, ledob magáról a mozi és nem fogom maradéktalanul élvezni. Lásd pl. a Tomb Raider filmet, Angelina Joliaval, amiben nem tudtak meggyőzni arról, hogy a negyven kilós, madárcsontú színésznő egyetlen ütéssel küld a földre kommandósokat és képes akár egy harci robottal kvázi döntetlenre kihozni egy közelharcot.

Szerencsére a női főszereplő, az Ercell-t alakító Priyanka Chopra Jonas egy csodálatos és erős színésznő, aki csak pont annyira maszkulin, hogy a nőiesség jegyeit ne veszítse el, ellenben, ha összeüt egy férfival, még épp elhigyjem, hogy képes legyőzni a másikat. Bevallom, nála is rezeg a léc, de vannak nők és női karakterek, akiknél nagyvonalúan felülemelkedem az egyébként toxikus férfias beidegződéseken. Szóval, bár úgy gondolom, alapjában a kalózfilm egy férfias műfaj, belefér a feminim lazítás.

A férfi főszereplő pedig a jelenleg egyik legférfiasabb karakterszínész, Karl Urban, akinek akkor szólnak, ha egy kemény, de laza pasasra van szükség. Urban talán eddig a leggenyóbb karaktert tudja felmutatni, aki könyörtelenül legyilkolászik szinte mindenkit, aki az útjába áll, de azokat is, akik csak ücsörögnek az út szélén. Játszott már negatív figurákat korábban és az egyetlen oka, hogy nem tudtam ütnivalónak érezni, az az, hogy már rég megkedveltem a Fiúk és a Star Trek sorozatnak köszönhetően. Mondjuk nem éreztem teljesen mélynek a karakterét és a figura a keménysége mellett hordoz magában egy nagy adag logikátlan baromságot is (Ha tudjuk, hogy az ellenségünk egy legyőzhetetlen éjfúria, aki miközben egy láda kincs után kajtatunk, de már konkrétan a fél csapatunkat kifilézte, miért törekszünk még mindig keresztezni az útját, ahelyett, hogy leírjuk a kibaszott veszteséget, köpünk egyet az egész sziget projectre, sőt még a térképre is, amint a sziget szerepel és húzunk el a véres csába, mikor még van mivel elhúznunk. Merem remélni, hogyha valaha kapitány leszek egy horda élén, ezt a hibát nem fogom elkövetni. Azt, meg, hogy a csapatom esetleg gyávának nézne a visszavonulás miatt, kihúzhatjuk, mivel a szedett-vetett brigadér már az első veszteség után az óvatos menekülést választotta volna, egész addig, míg ki nem derült, hogy az ellenen a kalózkodás Sarah Connorja volt, ami egy remek hasnonlat, ha tudjuk, hogy a gonosztevőnk neve Connor kapitány!

AZért gondolom, hogy amit most összehordtam, nem teljesen kuka, mert egyrészt beszéltem is a filmről, másrészt oéyan keveset mondtam róla, hogy a szpojler veszély alig látható, egyébként meg sejthető. Lófaszt... Aki egy hasonló kalandfilmet látott, már amúgy is tudja az ötödik perc után, mire számítson.

Én csak a film brutalitására nem számítottam. A forgatókönyv nem finomkodik a karakterekkel és bizony, kevesen bíz a fantáziánkra. Az összecsapáspk koreográfiája csak egy picit marad alatta annak, amitől elaléltam volna, de ezt betudhatjuk, hogy Priyanka azért mégsem egy Cynthia Rothrock, ezért azt a fajta dinamikát nem várhatjuk tőle, amit két harcművész tudna a vászonra álmodni. Azonban vér van rendesen, néha a gore határait is átlépve.

Amikor a trailert néztem, rendesen feltornázta az elvárásaimat, amiket majdnem maradéktalanul teljesített is. Ennek ellenére nem érzem egy sokszor nézős darabnak, habár, a két főszereplő miatt egészen biztos, megnézem majd később. Cnoprát a Quantico sorozatban fedeztem fel, és bár a nevét még memorizálnom kell, a karakterét már megkedveltem. Na, nem mintha korábban azonnal felismertem volna, ha valamiben látom, de remélem, ez változni fog, mert remek színésznő. Feltűnt már itt-ott korábban, de ha nem olvasom, akkor nem jut eszembe, hogy a Baywatch moziban ő volt a gonosz néni. Mondjuk, abból a filmből nem sok mindenre emlékszem.

A Sziklát bátran ajánlom megtekintésre, még akkor is, a címe teljesen unalmas szórakozást ígér. Ennél a címadásnál talán most elfért volna, ha nem egy korábbi akciómozi címével tudjuk ezt összekeverni, bár, abban az esetben is a helyszí adta a film címét. De ha mondjuk a Véres partok címet kapja, akkor sem hőbörgöm!

65%

Sikoly 7. - Scream 7. (2026)

Sikoly 7. - Scream 7. (2026)

Rendezte: Kevin Williamson

A film MAFAB adatlapja: Scream 7.

Megtekintés: Már csak kötelességből is le kell tudni a Sikoly filmek legfrissebbjét. 

Sidney Prescott aka. Sidney Evans (Neve Campbell) egy világrekorder horrorfilmkarakter. Az ismert horrorfilmes univerzumokból ő körül jelent meg a legtöbb sorozatgyilkos. A nő rendesen csokorba gyűjtötte az agyilag defektes embereket, akik ráadásul többségében akár partner segítségével is, de képesek másokat meggyilkolászni. Ahogy teltek az évek lassan ellaposodott az egész "Sikoly" univerzum és csupán két apróságban tudott még érdekes lenni, ha újat már nem is feltétlen hozott: Az egyik, a gyilkos vagy gyilkosok kiléte illetve a gyilkosságok módszerei, amelyek lassan a legkeményebb slasher filmek közé húzta az amúgy egyébként mostanra már nem túl érdekes sorozatot. Illetve helyesbítek: Számomra nem túl érdekes.

Annak mondjuk örültem, hogy Neve Campbell megint aláírt a franchise-hoz, mert Sidney, mint final girl, nem zárta le a sztorit. Egyszerűen nem írták ki a sorozatból és amíg ez enm történik meg, addig nem tudom úgy elraktározni magamban a Sikoly filmeket, hogy befejeződtek. Szórakoztatóak voltak persze a nélküle moziba küldött két epizód is, de összességében, mivel a gyilkosok felcserélhetőek lettek igen hamar, az egyetlen, ami folyamatosan a sorozatban tarthatta a rajongókat, a főhős, akinek rendre meg kelle küzdenie az életét fenyegető veszéllyel. És sajnos, részemről ezt is meguntam és csak abban bzok, hogy most végre korrektül lezárják Sidney odüsszeiáját, amit valamiért az égiek a nyakába okádtak és ezért minden szabadlábon tévelygő sorozatgyilkos vagy azért próbálja kinyrni, mert kvázi példaklép, vagy azért, mert egy levadászni való trófeát testesít meg a fiktív Sikoly világban.

Tényleg szinte már már mindenféle okot kaptunk rá, ki és miért óhajtja a vérét szerencsétlen lánynak (mostanra asszony) és bár lenne még tippem, ami mentén további tiniket lehet felaprítani, szerintem már-már önmaga paródiája lett a sorozat, amiben egyedül a gyilkosság azok, amiből ha a groteszket nem is, de a humoros kikacsintást teljesen elhagyták.

A diszkrét leszúrásokat és nyakelvágásokat felcserélték az ingerküszöbünket tolakodóan felváltó agyonszúrásokkal és bélkieresztésekkel. Konkrétan az egyik gyilkosság alatt rendesen kényelmetlenül éreztem magam, mert többszörösen átlépte a sorozatban eddig látott hirigeket és bár szomjazom a vérre a slsher filmeknél, azért van, ami itt kicsit nyomasztott, mert a tini slasher műfaját szerintem átvitte erősen a felnőtt kategóriába, pedig nem éreztem, hogy szükség lenne rá.

Ha lesz nyolcadik fejezet, azon gondolkodom, hogy ideje lesz motivációnak azt behozni, hogy az eddigi befejezések fényében valaki(k) egyszerűen unjanak rá, hogy a kisvárosi Sidney Prescott állandóan túlélte a brutális gyilkosságokat és azért akarnák felkoncolni, mert azért a lófasznak is van egy vége, vagy legyen egy sorozatgyilkos klikk, akik konkurenciát látva a nő gyilkossági rátájában, szeretnék egyszer és mindenkorra kivenni a képletből, mintegy trófeaként. (De ha jobban belegondolunk, ezeket más filmek ilyen-olyan foirmában már meglépték és csak akkor lenne értelme, ha a forgatókönyv lenne olyan bátor, hogy a végén a Final Woman tényleg Final lenne.

Kevin Williamson, mint rendező azért érdekes elsőre, mert csak ő volt az, aki az útjára bocsájtotta a sorozatot. Már ez megfelelő ok lehetne, ha lezárulnának a Sikoly filmek. Főleg, mert Williamson sem volt képes egy igazi, állleejtős részt összerakni. Volt benne persze jópofáskodás régebbi szereplők és sznészek behozásával, de ha egy sorozat arra építette fel a sikerét, hogy a gyilkos kiléte az, amivel igyekszik meglepni, akkor a néző belefásul az állandó tippelgetésbe (mert azért annyira ügyesek, hogy mindig van meglepő figura választás is a végére) és ha bejön, amire gondolt, akkor sikerélménye van, de ha nem, a katarzis már elmarad. Egyszerűen, a Sikoly, lerágott csontnak tűnik. Ha lesz még, kötelességből fogjuk megnézni, mert rég nem adja azt az izgalmat, amit az első részek. Vagy nekem már nem adta. Emberek futkároznak kis térben, lemészárolják őket és mivel tudjuk, ki marad meg, az izgalmat kulúgozták a macska-egér harcból.

Sidney lánya már Sikoly film érett lett. És valaki megint jó ötletnek gondolja, hogy az ő családját és baráti körét kell kinyírbálni. Sidney hiába készült fel a harminc év alatt az önvédelemre, még mindig elkövetnek gyerek hibákat a karakterek. Az első, hogy valahogy az áldozatok, habár már tudják, hogy valami van, rendre képesek izolálni magukat egy kisvárosban, amely annak ellenére, hogy elfogadom, hogy kijárási tilalom van érvényben, valóban egy szellemvárosként működik, így simán körbefutkározhatsz benne anélkül, hogy egy felesleges statiszta becsámborogjon a jelenetbe. Miközben egy komplett hadseregnek kellene járőröznie az utcákon, mivel már mindenki tudja, hogy kiömlött a szarfolyó.

Ettől függetlenül egyszer érdemes rászánni az időt erre a részre is, hiszen Campbell visszatért, pedig már hajlott rá, hogy végleg kiszálljon.

Sajnos a harmadik részben megismert rendőr karaktert teljesen offolták, ezért egy új karaktert kellett beépíteni a filmbe, ami elfogadható, de nem érdekes. A mellékes fiatalok lány fronton kifejezetten szépek, míg a srácok inkább a weird kategóriát erősítik. A visszahozott nagy öregek teljesen jogosan jelennek meg, mielőtt kombinálni kezdenétek, hogy miféle hülyeség ez már megint.

Maradt némi hiányérzetem, de nem érzem, hogy várok egy 8. Sikolyt.

65%