2016. december 10., szombat

Gólyák - Storks (2016)

Gólyák - Storks (2016)


Rendezte: Nicholas Stoller, Doug Sweetland

A film Mafab adatlapja: Storks (2016)

Megtekintés: Reakcióvideót ne csinálj közben, mert a befejezés utolsó perceit ciki lesz visszanézni, ha érzelmesebb beállítottságú vagy.

Avagy, pityeregtem, mint egy kölyök és ezért a fene egye meg az animációs filmek készítőit - főleg az írókat - mert tudnak valamit. Vagy túl szentimentális leszek, ahogy öregszem, vagy ők tolják túl néha a zsepifaktort. Pedig a mese alapjában véve még csak nem is jó.
Igen, ki merem jelenteni, hogy a gólyák sok újat nem tesz hozzá a mese mitológiához, hacsak azt nem, hogy majdnem meggyőzik a gyerekeket arról, hogy volt idő, amikor szex nélkül születtek a gyerekek és a gólyák ezt élvezték. De könyörgöm, a gyermeknemzés egyik legjobb pillanata - elnézést kérve persze a nőktől - az maga a nemzés.
Aztán, a szülésről pedig nekünk, önző férfiaknak halvány fogalmunk sincs és sovinizmus ide, feminizmus oda, pont ezért nem leszünk soha egyenlőek a nőkkel: A gyermekek kihordásának csodája egyedül az ő kiváltságuk, nekünk férfiaknak sosem adatik meg - természetes viszonyok között, ahogy az "úr akarja" legalábbis biztosan nem. És nincs ezzel semmi baj. Bocsássatok is meg nekem, kedves nők, de ennek ellenére, hogy valakinek - lehetsz az te saját magad is - mindig bizonyítani akartok és ezért férfias munkákban is jeleskedni kívántok, azt megértem, de ti is értsétek meg, hogy ha véletlenül ki kell engem menteni mind a közel 130 kilómmal egy lakástűzből, azt inkább bíznám rá egy közel ugyanekkora férfi tűzoltóra és nem egy 80-90 kilós fehérszemélyre. Sértődés nélkül.

A "Gólyák" nem fifikás és az alapszituációt is ismered már unásig, arról nem is beszélve, mennyi mesében kerültek már szóba a gólyák, mint szállítómunkások. (Pl. ha jól emlékszem, a Jumbo-ban is.) Főszereplők, küldetés, gyermeket vissza a szüleinek és még véletlenül sem vissza a "feladónak", pedig arra is lenne igény. A fő gonosz és ördögi terve sem új már a témában, te magad is emlékezni fogsz vagy tíz hasonló mesére az elmúlt húsz évből. Van vicces mellékszereplő is, aki genya, ahogy meg van írva.
A néhány problémája közül pont az egyike az a forgatókönyvnek, hogy a karakterfejlődés alig jelenik meg a filmben. Aki rossz, azt első pillanattól felismered és úgy is marad. Aki jó, az meg jó. Konfliktus a figurák között alig akad.
Ha nem jut eszedbe semmi, ami kb. ugyanez volt, akkor rendereld be a történetet a Szörny Rt. alapjaiba. Aha, leesett.


A gyermekcsináló masináról sem tudunk meg semmit, pusztán azt, hogy ha valaki levelet küld neki a baba kívánsággal, akkor azt teljesíti, ám nem feltétlenül megfelelően. (Nate öcsikét akar és a gép simán elcseszi a rendelést...)

Hogy az alapja a filmnek nem túl erős, ezt írtam. Elég csak megnézni a két rendezőt, akik korábban miket is csináltak. Stoller több filmet írt már és rendezett: Lepattintva, Felhangolva, Rossz szomszédság. Mi ezekben a közös? Korrekt filmek, el lehet rajtuk rötyögni, ám semmi több és pár nap múlva nem sok mindent fogsz tudni felidézni belőle. (Na jó, Jason Segel lógó farka azért sokkoló volt a Lepattintva elején.)
Sweetland már sokkal jobb produkciókban képviselte a filmes szakmát - bár ú meg nem volt ezekben elég fontos tényező: Hihetetlen család, Egy bogár élete, Toy Story.
Összefogásuk eredménye egy kedves mozi, ami nem tartogat sok meglepetést és nem elég bevállalós.

A poénok összességében rendben vannak, csak kevés. Az üvegvakság felhozása azonban zseniális, igaz nincs eléggé kihasználva. A farkasok transformers átlényegülése sem rossz ötlet, de a sokadik variációra már elcsépeltnek hat.
Junior a gólya (Andy Samberg) és Tulipán (Katie Crown), a szülők nélkül maradt felcseperedő lány párosa között van kémia, működik a történet, bár, miért ne működne, ha nem erőltették meg magukat benne.
Azért mennyivel érdekesebb lett volna a film, ha nem törekednek annyira a hepiendekre és mondjuk ott vége a mozinak, hogy Tulipán becsönget a sosem látott családjához, majd... ...snitt és szereposztás.
Nem kell mindig mindent a szánkba rágni.


Azért ez a gyereket a gólya hozza motívum is eléggé kisajátította a babák keletkezésének mitológiáját, hiszen más kultúrákba teljesen más a babák érkezésének kisgyerekek számára befogadott szinonimája a szex helyett. Érintőlegesen azért a film szóba hozhatott volna párat, mondjuk a káposztaföldeken talált gyermekek legendáját, akár lefitymálva azt, hiszen a szülők nem járnak a káposztaföldekre, ezért kell, hogy mi, a gólyák vigyük el a babát, házhoz! - mondhatta volna Junior.

Ettől függetlenül a "Gólyák" tökéletesen beleillik a Disney, Pixar és Dreamworks mozik filmjei közé, annak ellenére, hogy a Warner hozta tető alá. Egy csipetnyi fűszer azért hiányzik belőle.

60%

Ha megnéznéd:
- Gólyák (2016)
- Szörny Rt. (2001)


2016. december 9., péntek

Jajveszékelés - The Wailing - Goksung (2016)

Jajveszékelés - Kokszongi sirató - The Wailing - Goksung (2016)


Rendezte: Hong-Jin Na

A film Mafab adatlapja: The Wailing (2016)

Megtekintés: Embert próbáló feladat és bár jó hírét keltik a világban, szerintem erősen túlértékelt darab.

A film dél-Koreai darab. Dél-Koreáról pedig kb. annyit tudok, hogy "ferde-szeműek" és a Samsung legalább három gyárat működtet országunkban. A Samsung jelenleg a legnagyobb dél-Koreai konglomerátum.
Ezen kívül készítenek filmeket is, mint kiderült.
A "The Wailing" nem lesz soha a szívem csücske, mert bár próbáltam megkedvelni - tényleg sok jó kritikával találkoztam vele kapcsolatban - azért egyhuzamban végigülni a két és fél órát, még egy pörgősebb mozinál sem egyszerű. Ehhez képest ez a misztikus drámai horror meg lassan csörgedezik, épp, hogy csak nem zárul el a csapja.

Goksung - innen az eredeti koreai címe - városában mind több megmagyarázhatatlan és bestiális gyilkosság történik. Családi erőszakok, késelések, öngyilkosságok. A hatóság viszonylag hamar felfedezi a brutális eseteket, viszont azok megfejtéséhez semmilyen támpontjuk, segítségük nincs. Jong-Goo (Do Won Kwak) a helyi erők alacsony beosztású tisztje hamarosan személyesen is érintett lesz az esetek nyomozásában, mivel a kislányán is jelentkeznek azok a tünetek, amiket a korábbi gyilkosságok elkövetőin is észrevettek.

Mit lehet még elmondani erről a filmről, hogy ne nagyon szpojlerezzünk?

Egyfelől megjelenik benne az idegenektől való félelem. A japán férfit (Jun Kunimura) eleve ellenérzéssel fogadják, amikor még nem is tudják, hogy segíteni érkezett e vagy hátráltatni a nyomozást. Kunimura amúgy egy rendkívül foglalkoztatott Japán színész. Ugyan a lábát nem tudta megvetni Amerikában, de Tarantino Kill Bill-jébe még becsúszott.

A másik pontja a filmnek, a gyermekek felnőtté válása, elszakadása a szülőktől, amely itt "késsel fogható" formát ölt. (Gyilkolt...)
Itt jegyzem meg, hogy a kislányt, Hyo-Jin-t megformáló Hwan-hee Kim nagyon tehetséges gyerekszínész. Az ő erős játéka nélkül bukna az egész film. Ehhez még tudni kell azt is, hogy a kislány fél évig gyakorolt különböző táncstílusokat és testmozgást, hogy játékával hitelesebbé tudja tenni az ördögi megszállottságot. Method Acting, fiatalon.


Aztán, nem nehéz észrevenni, mennyire más a koreai színjátszás, mennyire színpadias az Amerikai horrorfilmekhez, sőt, a világ talán bármilyen színjátszásához képest. Ami nem valamilyen keleti. A keleti népek, azt kell észrevennem, néha túljátsszák, már-már ripacskodásik feszítik a mimikák, gesztusok és a szöveg visszaadását a nézőnek. Ez néha egészen zavaró is lehet és egy egyszerű Európai nézőt simán ki tud zökkenteni. A szinkronszínészeket sem irigylem, amiért ilyen filmeket kell magyarítaniuk.

A fényképezés szép, a hangulat nyomasztó. Hogy ne felejtsük el, mennyire a világ peremén történnek az események, gyakran megmutatják a helyszínül szolgáló hegyeket is.
Nem kiáltanám ki az év legnagyobb durranásának a filmet - megteszik ezt mások helyettem - és olyan kiemelkedőnek sem látom, mint a kiéhezett filmkedvelők, akiknek biztos felüdülés volt a sok kommersz munka után.
Azért Amerikában megvették forgalmazásra, ami nagy szó.

55%

Ha megtekintenéd:
- The Wailing (2016)


Sully - Csoda a Hudson folyón - Sully (2016)

Sully - Csoda a Hudson folyón - Sully (2016)


Rendezte: Clint Eastwood

A film Mafab adatlapja: Sully (2016)

Megtekintés: Clint Eastwood megkímélte a nézőit és pont annyi ideig tart a filmje, amíg nem válik unalmassá.

2009. január 15.-én, egy hideg, csütörtöki napon, miközben épp felszállt a Chesley Sullenberger (Tom Hanks) kapitány által vezetett Airways 1549-es járata, egy csapatnyi madárral ütközött, amik szerencsésen tönkretették mindkét hajtóművet. A kapitány lélekjelenlétének, rutinjának és gyorsaságának köszönhetően azonban a gépet sikeresen tette le a Hudson folyó közepén, megmentve ezzel mind a 155 lelket, aki a gépen utazott. Ezt sokan - főleg a túlélők - csodának tartják. Ez nem is csoda, hiszen nagyon kevés valódi esetet jegyeztek fel, amikor repülőgép szerencsésen és emberi élet elvesztése nélkül landolt vízen.

A film ezt a történetet igyekszik kalandosan elmesélni, kissé bemutatva a Sully kapitányt és a nyomozást, amelyet a landolás után lefolytattak "ellene". Elsőre tényleg boszorkányüldözésnek tűnik, ahogy a bizottság a kákán is csomót keres és igyekszik megállapítani a legénység és főleg a kapitány felelősségét a veszélyes helyzet - szerintük - nem megfelelően kezelésében. A nézőnek nincs is más választása, mint, hogy a szimpatikus ötvenes mellé álljon. Gyakorlatilag a film egy buksiveregetés, amiért egy férfi, aki egész életét a repülés bűvöletében töltötte, egyszer, egy nehéz szituációban helyt tudott állni és ezért hőssé magasztosult, még ha ő maga elhatárolódik ettől a kifejezéstől.

Az egész film úgy korrekt, ahogy van, de néha olyan érzésem volt, mintha a nem is olyan régen moziba küldött Denzel Washington mozi, a "Kényszerleszállás - Flight (2012)" alkoholmentes drámájának a lebutított változatát nézném, kevesebb drámával és téttel. Talán ezért sem húzta annyira el a játékidőt Eastwood mester, mert amit ebben a témában elmesélni érdemes, azt korábban Zemeckis megtette a saját filmjében. És valóban, ha a filmben nem emlegetnék fel sokszor és sok szereplő szájából, hogy mennyire lehetetlen küldetés volt a gépet a folyó felszínére egyben letenni, akkor úgy vélhetné az átlag polgár, aki talán egyszer ült repülőn, ellenben tucatnyi filmet látott a témában, hogy nem is olyan nagy etwas a művelet. Szégyellem magam, de én is hajlamos voltam többször elfelejteni a film megtekintése közben, hogy Sullenberger kapitány vérprofi, aki ha akkor nem ül a pilótafülkében, akkor simán elképzelhető, hogy 155 holttestet kell a jeges folyó szürke vizéből kiemelni. Megnéztem volna pl. hasonló szituban John Travoltát, akinek, mint tudjuk, van pilótaengedélye és maga is tapasztalt pilóta.


A lényeg az, hogy január 15.-én ezeket az embereket egy hihetetlen tapasztalat örökre összefűzte.

Tom Hanks remek, mint mindig. Sajnálatos mód, a másodpilóta szerepében, Aaron Eckhartnak már nem jut annyi szerep, tényleg eléggé másodpilóta. Majdnem annyira markáns része a díszletnek, mint amikor a filmen belül egy talk-show vendégeként teli szájjal mosolyog és igyekszik szimpatikus benyomást tenni Amerika nézőire. A zenéért Eastwood felelős, de hiába kellemes a képek alatt, eléggé felejthető a score.
A fényképezés nagyon szép, a CGI egészen rendben van.
Aki nem ismeri a hasonló esetek metódusát, annak kiábrándító lehet a felügyeleti bizottság működése, mert kezdetben tényleg olyan, mintha direkt bűnös keresnének és az nem lehet msá, mint pont az, aki az egész szituációt megfelelően kezelte. Azért szerencsére később kiderül, hogy a felügyelet valójában korrekt, csak végtelenül alapos és szőrözős.
Ettől függetlenül úgy vélem, egy szervezetnek könnyű irodákban, asztalok és gépek fölött görnyedve keresgélni a bűnöst, a felelőst, miközben a pilótáknak éles helyzetben sokszor másodperceik maradnak csak, hogy felmérhessenek egy helyzetet és annak a pillanatnyi állásnak megfelelően reagáljanak. Főleg akkor visszás az egész, ha tudjuk, hogy az eset végül szerencsésen zárult - igaz, anyagi károk jelentkeztek és a biztosítási pénzek is megcsappanhattak.
A hepiend borítékolt.

Talán az egyetlen hibájának azt rónám fel a filmnél, hogy nem eléggé Eastwood-os, hiányzik belőle a rendezőre amúgy jellemző némi plusz. Viszont néha kis szerepekre is jó színészeket sikerült mozgósítania és a mellékszereplők is egészen hitelesek a figurákban.


Azért az röhej, hogy 5 dollárt kóstál egy Snickers a hotel minibárjában. Mintha nem is eladásra lenne ott az a sok termék, hanem drága dekorációnak. Nem csoda, ha minden hoteles filmben elsütnek egy ezzel kapcsolatos poént, de úgy látszik, a szálloda ipar egyszerűen nem akarja venni a lapot!

Töfi:
- Az igazi Chesley Sullenberger el volt ragadtatva Hanks játékától. A forgatás előtt többször találkoztak, hogy a színész minél jobban megfigyelhesse a kapitányt.
- A filmbeli feleségével, Laura Linney-vel nincs közös jelenete a képernyőn Tom Hanks-nek.
- A filmben sok olyan plakát, tereptárgy benne maradt az utcaképekből, amik 2009-ben még nem léteztek. Pl. Boradway bemutató, a taxi, amivel Sully utazik, szórakozóhely külső, stb.

55%

Ha megnéznéd a filmet:
- Sully - Csoda a Hudson folyón (2016)
- Kényszerleszállás (2012)
- Airport  (1978)
- Airplane (1980)