Mielőtt felébredek - Before I Wake (2016)

Mielőtt felébredek - Before I Wake (2016)

Rendezte: Mike Flanagan

A film Mafab adatlapja: Before I Wake (2016)

Megtekintés: Kicsit sok a jump scare, de ettől függetlenül egy kellemes horror stíluselemeket felvonultató dráma.

Nem gondoltam volna, hogy Mike Flanagan, aki idén már elkészített egy egészen remek kis home invasion horrort - bár hibái is akadtak, viszont a hangulat kárpótolt értük - a Hush-t, még ugyanabban az évben elkészít egy több rétegű történetet, amely funkcionálhat horrorként, családi drámaként, fantasy-ként vagy akár egy X-Men film Spin Off-ként is. Az "Ébredés előtt" szereplői a saját démonaikkal küzdenek meg, amelyben megtalálható az indokolatlan haragtól kezdve az elhagyatottságtól való félelemig sok emóció.

A főszereplők egy kisfiú, Cody, (Jacob Tremblay), aki miután elveszítette édesanyját, adoptáló szülőkhöz kerül és mivel körülötte az élet enyhén szólva is híján van az idillinek, időről-időre lecserélődnek körülötte a lehetséges nevelő szülők. Tremblay alakítása itt közel sem olyan ütős, mint a sokat dicsért és Oscar díjakra jelölt "A szoba - Room (2015)" esetében, ám a történet nem is kívánta meg azt, hogy drámaibban alakítson a fiatal aktor. A történet két másik fontos szereplője az épp aktuális befogadó házaspár, akik korábban elveszítették saját csemetéjüket és végül készek voltak akár egy idegen gyermeket örökbe fogadni, habár, talán még nem álltak erre teljesen készen és ezt erősíti meg a film gerince is. Mark (Thomas Jane) és Jessie (Kate Bosworth) eltérő módon igyekeznek feldolgozni gyermekük halálát és az egyetlen, amiben egyetértenek, hogy tovább kell lépniük és ebben segíthet nekik az is, ha egy sanyarú sorsú kisfiút magukhoz vesznek és igyekeznek jó nevelőszülőként gondoskodni róla. A két ember természetesen nem teljesen egyformán dolgozza fel a gyászát és nem egyformán haladtak végig a gyógyulás útján. Mark már képes lenne akár lezárni a múltat és figyelmét csak Cody-nak szentelni, míg Jessieben még mindig erősek a halott Sean iránti érzések és sokkal lassabban képes túllépni a tragédián. Thomas Jane mostanában nem volt ennyire szerethető, mint ebben a filmben és a több játékidő Bosworth-nak jut, amitől kezdetben féltem, mert nem tartom jó színésznőnek, itt viszont, nem tudni, a rendező hatására vagy mert jó volt az alapanyag, de Kate Bosworth saját tehetségének legjavát hozza.

Az unásig koptatott ijesztgetős panelek még mindig működnek.

- Kész vagy rá?
- Azt hiszem.
Pedig akkor Jessie valójában még közel sem engedte el halott fiának a kezét. Már a felhajtón áll az autó, amelyben Cody megérkezik hozzájuk és míg Mark képes lenne nyitni a fiú felé, addig párja, Jessie, lelke a múlt felé kacsintgat, ezért amikor kiderül, hogy Cody elméje amolyan kivetítőként képes működni, Jessie önös érdekből saját hasznára igyekszik felhasználni a kisfiú adottságát. Nem érzem közhelyesnek, hogy már megint a női szereplő az, aki miatt fellépnek a problémák, annak ellenére sem, hogy ezzel állandóan visszautalunk Ádámra és Évára, ahogyan Éva megszegi a parancsot. Itt Jessie az, aki rálép a tiltott ösvényre és ha nem kerekedne felül rajta a józanság, egészen biztosan elbukna az úton. Szerencsére a film nem erősíti a sötét és pesszimista drámák sorát, habár, kezdetben azt hihetjük.

A film egyik rétegében egy rémisztő horrorfilm, amelyben egy különleges képességű gyermek agyszüleményei vannak hatással a környezetére. De ez csupán a felszín, amivel könnyebb eladni a filmet azoknak, akik a történetben csupán a rémisztgetést keresik. Egy másik vonalon a film drámai fejlődéstörténet, amelyben mind Cody figurája fogadja el az élet törvényeit és dolgozza fel édesanyjának elvesztését, míg a másik vonalon Jessie tanulja meg elengedni elhunyt kisfiát, hogy végül maga mögött hagyva a fájdalmas múltat, ismét egészségesen próbáljon élni. A többi szereplő ebben asszisztál nekik.

Egy harmadik értelmezés szerint, ha különleges képességekkel rendelkezünk és nincs, aki azoknak a használatát megtanítsa nekünk, előfordulhat, hogy azt nem jól fogjuk felhasználni az életben. A különleges képesség persze átvitt értelemben is érthető, hiszen megszületett gyermekben ott rejlik a tehetség csírája valami iránt és a szülő felelőssége lenne azt kibontakoztatni. Sajnos, a szülő erre nem mindig képes - néha csak azért, mert elszakad a gyermektől, ilyen-olyan okkal - de a lényegen nem változtat, hogy a szülőnek kell a helyes útra terelnie gyermekét, hogy az később tudatos és életben sikeres felnőtt legyen.

Cody másrészt viszont egy mutáns. Helye lenne Xavier professzor csapatában, hiszen amire ő képes, az különleges és roppant veszélyes képesség. Megfelelő irányítás nélkül ön és közveszélyes. Jessie szerencsére idejében ismeri fel, hogy ahelyett, hogy a múlton rágódik, ideje, hogy a jelenben segítsen a kisfiúnak, hogy kiteljesedjen az élete és ezzel lehetőség szerint jobbá tegye Jessie életét is.

A film befejezése eléggé hepiendes, sőt, feltételezhető egy nagy reveláció is a végére, amit csak sejtet a film, de borítékolható. Flanagan még mindig nem lett komoly hollywoodi tényező, de hangulatban és felépítésben ez a mozija is kiváló szórakozás estére. Azért egy évben belül két erős mozit elkészíteni nem kis feladat és nem tört bele a bicskája. Az ébredés előtt című filmet nyugodtan merem ajánlani bárkinek és ne ess abba a csapdába, hogy horrorként gondolsz rá, mert akkor eléggé beszűkülhet számodra a befogadása. Ez társadalmi dráma, némi fantasztikummal.

A fényképezés és a díszletek jók, a filmzene nem túl erős, de a képek alatt megállja a helyét. Bosworth tényleg jó és bár nekem Trumbley túl cuki, meg a hangja is idegesítően nyávogós számomra, azért összességében jó az összhang a szereplők között. Dash Mihok-ot meg kedvelem, ha látom valamiben, igaz, a neve sokkal ismertebb, mint alakításai.

70%

Ha szeretnéd látni: M I E L Ő T T  F E L É B R E D E K

Végül megtudjuk majd a pillangók szerepét is, ami kicsit több, mint egyszerű látványos CGI ujjgyakorlat.

Trailer: Resident Evil - The Final Chapter

2017-ben az ígéret szerint végleg elbúcsúzhatunk a Resident Evil Franchise mozifilmjeitől. Az új trailer elég jól sikerült, ütős lett és a vágás illetve a hangkeverés csillagos ötös. Ennek ellenére nem fogom magam hagyni elcsábítani, hiszen az első részt leszámítva az egész sorozat szerintem egy nagy blöff. Leginkább a CGI orgia és a 3D felesleges keveréke, amelyben a történet mellékes és a lényeg, hogy Milla Jovovich lehetőleg minél szexisebb uniformisban irtsa az ellent, akik kezdetben zombik voltak, azután lassan már mindenki és minden.
Nem fogom elemezgetni a bemutató képkockáit, mert még annak ellenére is tetszetős lett a végeredmény számomra, hogy az utolsó két részt - vagy hármat? - már egyértelműen rühelltem. Ezt azért nézd még végig, hiszen a filmet, lehet, hogy nem fogod.

The Resident Evil: The Final Chapter

Amennyire látom, azért az első rész visszasírt lézeres folyosója ismét fontos szerepet kap majd. A rész azonban, amennyire a képvillanásokból sejteni lehet, a nagyobb és több elvéből táplálkozva, még jobban emeli a téteket. Bízom benne, hogy lesz legalább egy olyan jelenet a filmben, amire emlékezni fogok, sőt, amire szívesen fogok emlékezni. Az előző résznek legalább a visszafelé játszott főcíme ilyen volt, igaz, utána a film már egy forintot sem ért számomra.

Február - February (2015)

Február - February (2015)

Rendezte: Osgood Perkins

A film Mafab adatlapja: February (2016)

Megtekintés: Már az első félóra gótikus hangulatú művészieskedésének megtekintése komoly erőfeszítésembe telt. Egyedül a szereposztás miatt adtam neki további esélyt.

Ez egy gótikus hangulatú film. Mitől tartom annak? Először is a női szereplők sminkje, haja és ruházata miatt. Meg a férfi szereplőké miatt is, ha már itt tartunk. Mind sötét, fekete, barnás, matt. Másik dolog a megvilágítás. Gyűlölöm, amikor pl. egy jelenetben motelszobában vagyunk, két éjjeli lámpa is be van kapcsolva, de mégis alig látunk valamit, mert annyira tompított fényű lámpákkal dolgoznak, hogy a szoba nagyja sötétbe boruljon, beleértve a szereplőket, hátteret. Tudom, hogy koncepció része és vagy komoly világítástechnikai munka áll mögötte vagy egy megfelelő szűrő v agy számítógépes program, mégsem kedvelem az ilyen sötét helyszíneket, fényképezést. Nem szórakoztat, zavar, lehúz és elálmosít. Ha egy film manapság elálmosít, akkor vagy nem nézem végig vagy bealszom rajta - és akkor úgy nem nézem végig. A filmnek nem célja, hogy elaludjak. Ha ezt éri el, később roppant nehéz lesz meggyőznie róla, hogy egy jó filmet láttam.

Aki miatt még néztem a mozit, az James Remar, aki mióta beleöregedett a komoly karakterek szerepeibe és elhagyta az akció marhaságokat, mint 48 óra vagy Mortal Kombat, sokkal többet ér, mint színész. Szerintem. Ma már szívesen látom egy jó drámában, krimiben, thrillerben, mert sokkal jobb színész, mint korábban gondoltam. Lauren Holly felett is repülnek az évek. Egykor Jim Carrey ex-kedvese kifejezetten dögös bula volt, lásd. a Ford Fairlane kalandjait, mostanra azonban benne van az ötvenben. Szomorú.

Kedvelem az olyan filmeket, amelyek viszonylag elzárt ökoszisztémában (Mi van?) játszódnak. Például egy lányiskolában, téli szünet idején, amikor alig néhány ember lézeng a területen. Van abban valami félelmetes, hogy egy hatalmas területen, ahol nem látod be a következő sarkot, bármi megtörténhet veled. Izé, a nézett karakterrel. Témailag tehát érdekes a koncepció az internátus vagy mi ez falai között, de a megvalósítás az első negyven percben nem győzött meg. Erről tehet a sok érdekesnek szánt kamera beállítás, lassítás és a borzalmasan szaggatott párbeszédek.

De végignézem...

Perkins már színészként sem tett le semmi maradandót az asztalra, habár, annyira jellegzetes a feje, hogy emlékeztem rá a Doktor Szösziből - ami egy rém gagyi vígjáték, főleg a második rész. Rendezőként Perkins szerintem kissé túltolta a titokzatosságot, az egyedi látásmódját. Nem érzem, hogy ezzel egyénibb és érdekesebb filmet készített volna, mintha hagyja a tudatos építést és egy szórakoztatóbb, kommerszebb formában álmodja vászonra a másfél órát. Jó szívvel nem tudom a produkciót ajánlani megtekintésre, mert se nem elég érdekes, se nem elég szórakoztató. Szinte egészen pontosan egy órát kell várnunk, míg a történések elkezdenek izgalmasabb irányba menni és kezdett érdekes lenni, amit látok. Sokunknak azonban nincs egy óránk, hogy kivárjuk, hogy történjen valami a vásznon.
A film The Blackcoats Daughter címen is fut és ugye, tudjuk mit jelent, ha egy filmnek több címváltozata is létezik: általában semmi jót.

A történetet nem elemezgetném most, mert azt a kevés élvezeti értékét is elvenném a megtekintésnek, ami miatt esetleg érdemesnek találnád.

Ha szeretnéd látni: F E B R U A R Y

40%