Rendezte: Kiyoshi Kurosawa
A film Mafab adatlapja: Cure (1997)
Európaiként nem vagyok jól eleresztve, ami a keleti kultúrát illeti. Távol áll tőlem a manga, anime, kísértetek és szellemvilág, a kultúra, kapcsolati rendszerek, morál, stílus, stb. Teljesen idegen. Viszont nem tudok kibújni egyik-másik mozijuk hatása alól, mert sokkal intenzívebbek és karakter-központúbbak a filmjeik, mint mondjuk egy felületes amerikai horror vagy komédia. Ráadásul, a történeteik sok rétegből építkeznek, néha olyan befejezéssel, amely minimum nyugtalanító. A "Gyógymód" pont ilyen mozi és ami érdekes, hogy nem az elmúlt években készült, hanem már közel húsz éve, ami amerikai film esetén azt jelentette volna számomra, kicsit megelőzte a korát, így viszont, hogy egy japán drámáról - enyhén horror vagy fantasy is - beszélünk, csak arra világít rá, hogy mennyire nem ismerem ezt a világot, amelyet bemutat.
Azt tudni kell, hogy ezt a filmet korábban már láttam vagy elkezdtem nézni. Nem emlékszem pontosan, meddig jutottam el vele, első nekifutásra, de nem lepődnék meg azon sem, ha már végig néztem volna, csak nem emlékszem, hiszen a film témája is az agymosás és felejtés. (Meg sok egyéb...)
Két okból írok a filmről, mert valójában nem érzem magamhoz közelinek és ilyenkor nem erőltetem az írást; egy.) Hogy harmadszor ne ugorjak neki. kettő.) Hogy mielőtt elfelejtem, a különvéleményemet megosszam, hátha mások, más szemszögből elemzik és akkor van egy jó kis vitaalap.
Tetszett e?
Nem abban a szórakoztató formában, amilyenben, szerintem, egy mozinak kellene, hogy tetsszen. Mert lassú, monoton, zavaró/zavaros, nehezen befogadható és dekódolható, kétségek között hagy a végén, stb.
Ahhoz, hogy én, egyszeri magyar ezt a filmet jól értsem, esetleg befogadjam, elképzelhető, hogy az írott változatot is ismernem kellene. Nem ártana, hiszen, Kurosawa, bár saját szerelemgyerekét vitte vászonra, egészen biztos sokkal több "megoldó kulcsot" helyezett el az írásos változatban, mint amennyit, nem a keleti közlésrendszerhez szokott néző felfogni, érteni képes.
A történet szerint bizarr gyilkosságok után nyomoznak, miközben párhuzamos szálon megismerjük az "elkövetőt", aki nem saját kezűleg gyilkol, hanem egy 1734-ben született orvos-pszichológus, bizonyos Franz Anton Mesmer tanításait követve, hipnózis útján irányítja az elkövetőket. A főszereplő Takabe nyomozó (Kôji Yakusho), aki a gyilkos nyomában jár, miközben magánéleti válságban van, betegeskedő felesége miatt.
Hogy a történet ne legyen egyszerű - és ezek pl. olyan momentumok, talán egy átlagos európainak eszébe sem jutna, mint plusz jelentéstartalom - Takabe felesége lassan veszíti el az emlékeit, miközben az elkövető elvileg egyáltalán nem emlékszik semmire a múltjából és arra sem tud érdemleges választ adni, miután elfogták, hogy miért hajszol idegeneket gyilkosságba szuggesztó és hipnózis segítségével.
Szpojleres rész:
A film végül egy gyilkossággal zárul le, amelyre a magyarázat, átlagos néző esetében simán lehet az is, hogy Takabe nem tudván kontrollálni a fiatal gyilkos - és mellesleg korábban kutató - erejét, inkább a rövid és egyszerű módszert választja; kiiktatja, hogy ne ölhessen tovább.
Igen, de apró jelek számomra azt sugallják, hogy a megoldás nem ennyire profán, hanem... miután Takabe egyik nyomozó-pszichológus barátjának segítségével rájön, mivel/kivel állnak szemben - gyakorlatilag egy olyan férfivel, akinek hatalma egy mentalistát vagy x-men mutánst megszégyenít - próbálja abba az irányba terelni a férfit, hogy különleges hatalmát ne arra használja fel, hogy idegeneket gyilkol, hanem segítsen a feleségén, akin a "modern" orvostudomány már nem tud, ezért az asszonyka napról napra veszíti el az emlékezetét. Takabe, mivel sokat nem tud az esetek metódusáról, talán úgy véli, hogy egy ilyen rendkívül erős képességgel megáldott/megvert ember képes lehet a betegeskedő nő agyát, úgymond, helyre rázni hipnózis útján, hogy ne romoljon tovább az állapota, vagy javuljon, hiszen bizonyos nyomozati jelek szerint, minden fejben dől el.
Végül, mivel Takabe látja, hogy hiába minden, a remélt segítség nem képes együttműködésre, csalódottságában végez a tehetséges fiatalemberrel. Gondolom, az sem véletlen, hogy a helyszín, ahol a leszámolás megtörténik, nem véletlenül emlékeztet egy elmegyógyintézetre, habár, nincs rá utalás, hogy mind rendőr, mind gyilkos, elmebeteg lenne.
Ez lenne egy komplex-szebb megoldás.
A lezárás, az étteremben, pedig nyugtalanító, hiszen, bár a jelenetsort nem láthatjuk végig, de arra enged következtetni, hogy a gyilkosunk hatalma sokkal nagyobb, ha erőszakról van szó, mint korábban gondolhattuk.
(De nem írnám le az utolsó két percet, mert fedezd fel magadnak.)
Teszem hozzá, állítólag van egy ezzel kapcsolatos, konkrétabb változat is, amiben nem bízzák ennyire a néző fantáziájára a dolgot.
Hogy mit jelent a címben a gyógymód?
Egyrészt azt, amit ugye, nem tud Takabe megszerezni beteg feleségének.
Másrészt pedig az, hogy fejlövéssel "gyógyítja" a gyilkost, hiszen már korábban az amerikai akciófilmben is volt utalás az összefüggésre gyilkos és rendőr között: "Te vagy a betegség, én pedig a gyógymód!"
Amúgy, érdekelne, hogy egy hasonló metódus alapján elkövetett gyilkosságsorozat megoldására a rendőrség mennyi idő után jönne rá? Hány áldozat kellene hozzá, hogy gyanakodni kezdjenek, hogy esetleg egy hipnózisos irányítás áll az eset mögött?
A film hangulatban és történetben erősen hajaz egy Takeshi Kitano mozi alapjára, a "Tűzvirágokra - Hana-bi (1997)", amelyben - rég láttam, nem teljesen emlékszem - egy rendőr keres megoldást feleségének elhatalmasodó betegségére és ott sem megnyugtató a befejezés. Az egyetlen, amiért nem valószínű, hogy a két film egymástól "lopott", hogy egy évben készültek.
Ha szeretnéd látni a filmet: G Y Ó G Y M Ó D
70% - de nem sokszor nézős darab.
