Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
Nem vagyok az a fajta Internet függő felhasználó, akinek teleszemetelik spam-hirdetésekkel a levelesládáját és utána nyálat csorgatva szájszélemről, agy-mosottként rendelgetni kezdek.Nem. Nagyon megnézem a termékeket és ha még véletlenül tetszik is, végül lebeszélem magam az egész procedúráról, mert egyszerűen az a bizalmatlan fajta, megcsontosodott gondolkodású ember vagyok, aki nem bízik a termékben, ha nem forgatta előbb körbe, nem kopogtattam meg és nem szívtam be az illatát.
Nem tehetek róla!
Ilyenné lettem szocializálódva.
Az a bizalmatlan fajta.
Azután nem igazam lett, hogy megint nem hittem el elsőre azt, amit láttam?
Véletlenül sikerült megakadnia szememnek olyasmin, amin elgondolkoztam; ha az egész cuccra nem is lenne szükségem, azért a kés hasznos adalék lenne a konyhában.
Tudniillik, az egyik termékreklámozó oldal felajánlotta, hogy akciós áron, potom 1690Ft-ért gazdája lehetek egy sushi készítő szettnek!
Nem akkora összeg, nem igaz?
A fényképen meg teljesen jól látszódott, hogy a készlet ... szegről-végről... tartalmaz egy szakács kést, ami már magában megéri az akciós árat.
Kinagyítva láthatod, hogy a sushi készítő szett jobb szélén egy konyhakés is helyet kapott. Amíg gyönyörködtem a fotóban, egy üzletkötő kisasszony online rákérdezett vásárlási szándékomra egy felnyíló ablakban.
Nem sokat tököltem, mivel sejtettem a választ, ezért azonnal belekérdeztem, hogy a kés is a szett tartozéka e? Sushi szettről beszélünk, nem igaz? Abba pedig egy kés is beletartozik.
A kisasszony nem esett kétségbe, hanem közölte, a kép illusztráció.
Szerinted is ez egy kissé kitérő válasz?
Szerintem az.
Szóval pontosíttatnom kellett vele, hiszen a rendelést a késtől tettem függővé.
Udvarias, nem igaz? Semmi mellébeszélés. Sőt, a kést meg sem említi, nehogy belemenjünk egy bonyodalmas és hosszadalmas beszélgetésbe. A kis hölgy szakmailag szerintem a csúcson van.
Tehát, a késre nem mond igent, hiszen pontosan tudja, hogy nem tartozik a szetthez - csak jól mutatott a fotón - és elárulja magát, hiszen egyetlen mondatba sűríti, hogy a.) Megbeszéli a kérdést a hirdetővel b.) ugyanakkor máris opcióba helyezi, hogy javítani kell a leírást, ergó tudja, hogy az javításra szorul.
Köszike!
Így nem lesz nekem jó kis sushi késem!
Gondoltam, még szívom majd a vérüket, ezért munkába indulás előtt elmentettem az oldalt, hogy hazatérve megtekintsem a szükséges változtatást a hirdetésben - pontosabban beléjük tudjak kötni, ha esetleg továbbra is félrevezető marad a reklám.
Azonban be kell látnom, az oldal nem próbálkozott belevezetni a vásárlót egy rossz vásárlásba, miután jeleztem a megkérdőjelezhető részletet.
A végeredmény egy sokkal kevésbé étvágygerjesztő reklám fénykép lett, ami viszont már hitelesebb képet fest a megvásárolandó - és csupaszabban gagyibb - termékről.
Csak tanácsolni tudom, hogy hasonló termékek esetén, ahol több darabos a csomag, figyeljetek rá, ne akarjanak többet mutatni, mint amit majd kapni fogsz.
(Nem, abba nem akartam belekötni, hogy a rizs és hal a csomag része vagy nem. Annyira nem vagyok kukacoskodó.)
Teszem hozzá, ma meg megint megjelent a facebook oldalon a hirdetés, még a régi fotóval és kicsit nagyobb összeggel:
Megtekintés: Szórakoztató stílusparódia vagy vígjáték. Nem tökéletes, viszont nem unalmas.
Alig egy hete - vagy kettő - már lezavartam egy Final Girl című filmet és habár a cím erős belső utalás volt a slasher filmeknél megszokott, utolsó lány effektusra, sajnos az irónia abban a moziban ennyivel - a cím - ki is merült. Semmi kikacsintás, semmi gyilkos poén.
Szerencsére, ebben az évben azért nagyon hasonló címmel - és külön gratulálok a magyar kiadó és szinkronstúdió munkájának, olyannyira gyökér változattal sikerül útjára engedni a filmet itthon, aminek nyomokban sem sok köze van a tartalomhoz - készült egy sokkal megfelelőbb stílusfilm, amely ötvözi a slashert és a humort, inkább a poénok javára; The Final Girls a.k.a. Végső lányok.
Itt már kimondják a szereplők, mi is ez valójában, ízelítőt kapunk a műfajból, van paródia, irónia, egyebek. Nem rossz, nem rossz, mégis a stáblista alatt azon morfondíroztam, hogy ez azért még kevés a boldogságomhoz. Átmentünk ugyan a filmben a hülyeség egy határán, ám mégsem lépték meg a készítők azt, amire végig vártam - szpojler: egy fontos szereplő visszahozását az életbe - pedig, ha valamiről szólnia kellett volna a filmnek, akkor az ez a tündérmesei gesztus. (Talán úgy vélték, az már sok a jóból.) Így viszont a lezárás nem történik meg, illetve olyan formában leszünk részesei, hogy akár lehetne folytatás, ami nem biztos, hogy szükséges.
Max (Taissa Farmiga) apját nem ismeri, anyukájával viszont elég haveri a viszonya, ami egy csapásra megváltozik egy autóbaleset miatt, mikor is anyu átköltözik a másvilágra. Max nehezen heveri ki a tragédiát, rokonokhoz kerül és az sem segíti nagyon a gyógyulását, hogy édesanyja rövid ideig színésznőként próbált szerencsét és egy sikeres slasher sorozat első részében alakított szexelő áldozatot, így a múlt mementójaként állandóan téma lehet a környezetében.
Amolyan rekreációs programként a szűk baráti kör ráveszi egy közös mozizásra, és természetes, hogy a megtekintendő mozi anyu egykori nagy mellmérettetése. Max nem rontja el a többiek örömét, így beül az unásig látott, mostanában került filmre. Azután amolyan "Végső állomás" szerűen elszabadul a pokol a nézőtéren és bármilyen valószerűtlen, a főszereplő és baráti köre, csoda folytán átkerül a filmbe.
Onnantól a humor felerősödik és parabola jellegű műként kezd működni. Szóba kerül pár filmes tudnivaló és a film képi törvényei, valamint a játékidő mind beleépül a megváltozott valóságba. Láttunk már ilyen (mozi szereplők lépnek át a valóságba, pl. Az utolsó akcióhős, Kairó bíbor rózsája) és olyan (valós szereplők lépnek át a film világába, pl. Pleasantville, Teledili) változatot is. Az erkölcsi példázat is megjelenik, direkt, pacekba: Ne mutogass csöcsöt, ne szexelj, mert akkor lekaszálnak!
Max kezdetben rácsodálkozik erre a világra - ki ne tenné? - azonban hamar feltalálja magát és elhatározza, ha van rá mód, igyekszik kihozni a legtöbbet az esetből és talán anyukáját, Amandát, vagy Nancy-t, ha már a filmen belül vagyunk (Malin Akerman) is igyekszik megmenteni. Azért az laikus szemmel is érezhető, hogy a forgatókönyv felhasználja ugyan anyukát, mint karaktert, de nem nagyon tud mit kezdeni a helyzettel és Max gondolatai sem nagyon lesznek világosak számunkra, azzal kapcsolatban, miket tervez anyuval és azzal, hogy kézzelfogható lett számára, igaz, kicsavart módon.
A film sajnos közel sem olyan szórakoztató, mint a trailere, amiben az összes értékesebb poént sikerült belesűríteni. A filmet nagyon vártam, miután sikerült belebotlanom a trailer-be és nem állítom, hogy csalódtam a filmben, viszont jóval magasabb elvárásaim voltak vele szemben. Az azonban biztos, hogy a másik, humortalan változatnál, amelyik csak címében emlékezteti a nézőt a tartalomra, ez egy sokkal populárisabb, befogadhatóbb variáció.
Eleve nem lehetett mondjuk komolyan venni egy olyan filmet, amelyikben a szereplők fellépnek a gyöngyvászonra.
Amit nehezményezek, hogy pár remek ötleten kívül nem erőltették meg magukat a szerzők.
Ami nagyon jó pillanat volt, az többek között a flashback beépítése a filmbe és megjelenítése, a narrátor hang működése, illetve a filmre került feliratok kreatív felhasználása.
Még néhány jelenetsor nagyon eltalált, pl. a játékidő kezelése, ha nem a megfelelő helyen vagyunk dramaturgiailag, illetve a végtelen filmes körforgása, ha benne vagyunk a jelenetben.
A Jason Voorhees hangeffekt meg a nyolcvanas évek filmjeiből legalább akkora alap, mint a Cápa főtémája.
A szereplők főleg a mostani vígjátékdömping megbízható figurái. A leggyökerebb figura pl. Kurt, akit Adam DeVine alakít, és ő ismerős lehet többek között a Tökéletes hang sorozatból. Nina Dobrev meg a Kamuzsarukból. Adam DeVine feje eleve olyan, mintha egy maci és egy operáció előtt álló transzi fia lenne és végig olyan fejeket vág, hogy arra gondolsz, vajon a családja hogyan bír röhögés nélkül leülni vele ebédelni? Malin Akerman nekem egyértelműen az Agyő, nagy ő!-ből maradt meg és talán emlékszel abban, amikor a hosszú autóutat azzal igyekezett feldobni, hogy az összes rádióban elhangzó slágert végigénekelte, míg Ben Stiller azt kívánta, velem együtt, hogy kussolna el végre. Akerman itt is eljátssza a slágerénekes pipit, ám rövid úton fejre áll a kocsival, így titkos kívánság teljesülése pipa! :)
Egyértelműen azonban a film legjobb pillanatai az idegbeteg figurát alakító, pöttöm mini-szuper Angela Trimbur-hoz köthetőek, aki végső szexis táncát improvizálta és megmutatta, hogyan lehet olyan gyorsan "kiesni a szerepből", hogy a néző szinte fel sem foghatja...
Fura véletlen, vagy a színész tudatos döntése állhat az mögött, hogy Alexander Ludwig mindkét Final Girl produkcióban tevékenyen részt vett. A másikban szociopata gyilkos, itt meg szeretni való hősszerelmes. Kár, hogy olyan a feje, mintha egy Korcsmáros Pál képregényből lépett volna ki.
Egyszer minimum ajánlatos a filmet megtekinteni.
Slasher rajongó előnyben.
Elbírt volna mondjuk több vért és humort.
A befejezés a könnyebbik utat választotta.
(Nem lépték meg, hogy Max visszahozhassa az anyját az "életbe", mert az talán már az írók szerint is feleslegesen sok kérdést vetne fel, amire nincs idő. Talán ezért olyan biztonságos a befejezés is, ami kiszámítható.)
60%
Ha szeretnéd megnézni, és persze szeretnéd, akkor: Végső lányok!
Megjegyzés:
Sosem fogok rájönni, kinek az elbaszott ötlete volt a Final Girls címet Szöktetés a pokolból-nak magyarítani, hiszen a szereplők nem a pokolba kerülnek és gyakorlatilag nem is szöktetnek meg senkit...
Jamie Bell nem járt jól ezzel a szereppel...
hiszen nem is látszik a legtöbb promóciós anyagon.
Megtekintés: Ha láttad a korábbi két részt - amelyet igyekeztek függetleníteni ettől a balsorsú darabtól - akkor semmi újat nem tud neked mutatni ez a film
Eddig nem írtam erről a képregényfilmről, pedig, ha a bemutató környékére időzítettem volna egy cikkecskét, biztos rengeteg plusz olvasóm lehetett volna. Lusta is voltam és egyébként is rengeteg remek cikk jelent meg a filmről akkoriban - és fog még ezután is.
Azt nem akarom boncolgatni, hogy a rendező és a stúdió közötti viszony mennyire mérgesedett el, sem azt, milyen sokan kritizálták a filmet előttem. A saját meglátásaimat szeretném csupán hozzáfűzni a filmhez, ami szerintem, ha tájékozódtál a világhálóról az eddigi kritikákról, akkor nem lesz nagy újdonság.
Először is, a film - még akkor is, ha nem nagyon ismerem a képregényt, bár pár epizódot elolvastam - nem jeleskedik a karakterépítésben. Hiába kezdünk hét évvel korábban, ha a forgatókönyvnek csupán két szereplőt sikerül a gyerekkortól bemutatnia és azt sem túl szellemesen. Persze, mondhatnád, hogy a 2005-ös epizód még erre sem vette a fáradtságot, én meg azt állítom, hogy bár ott gyermekkor nuku, ettől függetlenül, pár gesztus és mondat is képes volt jobban árnyalni a karakterek közötti kapcsolatrendszert és ami ezzel jár.
Ha egy forgatókönyv nagyot markol, akkor legyen bevállalós. Mennyivel több lett volna, ha megtudjuk, hogy Susan (Kate Mara) végül hogyan került a Storm családba és Johnny (Michael B. Jordan) miért olyan kívülálló? És ehhez sem kellett volna túl sok ötlet, csupán pár perc. (Pl. Susan simán lehetett volna egy hasonló kvalitású tudós - akár Dr. Franklin Storm (Reg E. Cathey) korábbi munkatársa - egyetlen gyermeke és egy rosszul sikerült kísérlet után gyakorlatilag a tudós társ vette volna gyámság alá, aki akár titkon még lelkiismeret furdalást is érezhetett, amiért balul sült el a kísérlet.
Johnny, meg azt érezte volna, hogy apja inkább a kislányra koncentrál a baleset óta és amíg nem világosodik meg, hogy apja felelősnek érzi magát a tragédiáért, addig nem lenne igazán jó mostohatestvér, egészen addig, amíg, míg rá nem döbben, mekkora teher ez az apjának és onnantól, mint értelmes fiú, teljesen újraértékeli a kapcsolatát a lánnyal és apjával. (Szép jelenet lehetett volna mondjuk egy olyan, amiben Franklin a meghalt tudós fényképét nézegeti sírva - aki akár nő is lehetett volna, nem igaz? - és motyogva bocsánatot kér a hibájáért, amiből Johnny rádöbben, mi is történt. Majd Johnny besétál Sue hálószobájába és nézi az alvó lányt és betakarja. Ne mondd, hogy nem lett volna drámai és karakterépítő!)
Vagy vegyük Reed (Miles Teller) és Ben (Jamie Bell) kapcsolatát. Tényleg annyi történt, hogy az órán fura srácra felfigyel egy másik és amikor lehetőség van, lógni kezdenek együtt? Esküszöm, még az is megfordult a fejemben, hogy Ben kissé homokos karakter, akinek bejön a kissé lányosan cicás Reed. De, hogyan épül fel a barátságuk???
Van egy órai bemutatkozás, majd Ben családjának roncstelepén összefutnak és Ben érdeklődik Reed dolgai iránt. Ezt azért felvezethették volna némi plusz jelenettel, nem?
Pl. Ben néha lelép otthonról bátyja zaklatása elől és belefut Reed-be, aki mondjuk - hány amerikai filmben ellőtték már - rakétát tesztel valahol egy tisztáson. A rakéta kilövése akár sikerül, akár nem, a két gyerek tátott szájjal nézné és összehaverkodhatnak, mert van közös érdeklődés a kísérleteken kívül. (Még azt is eltudom képzelni, hogy Ben ad valami gyakorlati tanácsot Reed-nek, amit az kifelejtett a számításaiból, hogy a rakéta magasabbra menjen; pl. akár a külsejére kent festék állaga, ami repülés közben megváltoztatja az irányt és így legalább megtudnánk, hogy Ben nem teljesen hülye, csupán jobban szeret visszahúzódva figyelni az eseményekre.
Azután azt sem tudjuk meg, hogy Ben mitől is olyan nagy ász harcos, hogy ő legyen az erő a csapatból. Amennyire emlékszem, Ben Grimm, kevésbé volt okos, viszont annál tökösebb és bevállalósabb, ha bunyóról volt szó. Itt a filmben ez a bevállalósság semmilyen formában nem köszön vissza, egészen addig, míg meg nem kapja a képességét, holott, ha jobban belegondolunk, minden képesség valahol visszaköszön a karakterek viselkedésében.
Reed Richard igyekszik súrlódásmentesen élni napjait, és amikor készíti a kísérleteit, igyekszik egyszerre ott lenni minden pillanatnál, minden fázisnál. Hogy teheti ezt meg leginkább? Ha nyúlik, mint a gumi és innen elvesz egy fiolát, onnan elemel egy csavarkulcsot és mivel a szerelendő rész valahol öt méter magasban van, hirtelen ott van és összerakja az egészet. Milyen vidám is lenne neki így élnie és dolgoznia!
Ben, annak ellenére, hogy jó barátja Reed-nek, kicsit mufurc fiú, magának való. Nehéz megközelíteni őt érzelmileg, mert külsőleg olyan, mint egy szikla. Erős is, ha kell, átgázol mindenen, ha a barátjáról van szó, így, amikor megkapja a képességét, egy nagy halom kőtömb lesz belőle.
Susan, múltja miatt visszahúzódó, igyekszik nem kitűnni a többiek közül, még a szépségét sem hangsúlyozza kihívó ruházattal, feltűnő sminkkel. Érzelmileg ő is nehezen nyílik meg, ezért lett láthatatlan és ehhez mérten láthatatlan erő birtokosa.
Johnny pedig kirobbanó formában van és viselkedése is energikus, akár a tűzgolyóé, amivé változott.
Doom-ról (Toby Kebbell) nem is beszélve, hiszen egész életében sérelmeket gyűjtött magába, hogy végül önmaga legyen a pusztító pestis, amely elemészt minden élőt. A bőre pedig fémes, ami akár jelentheti azt is, hogy egy páncél, amely mögé még azok sem láthattak be, akik közelről ismerték a figurát.Legalább a száján keresztül sztorizhattak volna valamit a gondolatairól a film közben, pl. politikai hozzáállását a világhoz. Szülőországáról is mesélhetett volna valami rémtörténetet, hogy árnyalja a karakter hátterét.
De ez csak buta szócséplés tőlem, hiszen valójában a kínai mitológia öt eleméről beszélünk. (Tűz, fa, fém, víz, föld)
Ben karakterét is tudták volna árnyalni, ha bekerül egy jelenet a filmbe, amikor a tesó letámadja és pofozni kezdi, Ben pedig nem hagyja magát. Nem baj, ha először nem győzi le, de ha felökleli, az még jobb. Mindenesetre izgalmasabb, mint a jelenet, ami végén anyu védi be a kamu pofonokkal, amit rázúdít a bátyóra. Igazán belefért volna egy atyai/anyai saller, nem csak ezek a tologató mozdulatok.
A legkevesebbet Doom-ról tudjuk meg, így számomra hiteltelen, hogy a srácból a film végére a Sith lovagokat megszégyenítő módon váljon ellenséggé. Oké, ott ragadt egy évre és végig erre szívta fel magát, de azért voltak korábban érzelmei, még Susan iránt is valami. Legalább keveredett volna valami a gyilkos szándék mellé a puszta gyilkolási vágyon kívül. Esetleg sértettség, hogy magára hagyták, hogy Sue nem lett a babája, bármi.
Ha ekkora nagy pszicho volt a srác, az miért nem derült ki a hosszú évek folyamán, amíg együtt dolgozott a Storm családdal? Semmi pszichológiai tesztelés? Semmi családi beszélgetések, közös paint ball harc, sörözés?
Nem úgy beszéltek róla, mintha teljesen idegen lenne számukra, mégis, ezeket a közösségi morális és etikai béklyókat úgy rázta le magáról a film végére, mint a szart.
Az is érdekes csata volt: Mindenkinek lerobbantja a fejét vagy összeasszítja, kivétel annak a négy személynek nem, akik képesek megfékezni.
Meg is fékezik, kerek nyolc perc alatt, egy olyan semmilyen csatában, amilyet rég nem láttunk képregény filmtől.
Azért, néha egy ilyen főgonoszt beengednék egy árvaházba vagy iskolába, kiskölykök közé, hogy a fene nagy mészárlós kedve, amivel az egész földet porig alázná, vajon milyen formában materializálódna a gyerekek között. Mert oké, amikor minden filmes gonosz a föld pusztulásáért ágál, ám megint más, amikor győzedelmeskednének és a végén mi történik? Az egyetlen ősgonosz ott ül egy nagy halom lerombolt épület és holttest között. Hurrá! Volt értelme élnem! Semmi nem maradt! Akkor most mit is kéne csinálnom? Ő.... ő.... aha....
Nem tudom, mi volt a készítők szándéka, hiszen az első rész - már ha lesz folytatása ennek a mozinak - mitológiailag ugyan megalapozott a figuráknak, ám sok szórakoztató nem volt benne. Hiányzott belőle a képregényes humor, a meglepő fordulatok, a drámai színészi játék. Az egész olyan, mintha egy több órás kalandfilm elejét láttuk volna. Megismerhettük a szereplőket, viszont, hogy mi lesz velük, az várat magára.
Részemről akkor inkább a korábbi két változat, amelyben a színészek is kedvelhetőbbek voltak. Itt eleve nem értem, miért kellett az eredeti figurától merőben eltérő és silány külsőre változtatni a kőembert? Rendben, a kőember filmen egyértelműen gáz, de képregényről van szó, nem királydrámáról. (Egy másik szereplő meg nyúlik, mint a tészta... az sem vehető komolyan.)
Nem írom le a film történetét, mint ígértem és nem elemezgetném a rendező és a stúdió közötti feszültséget sem. Részemről csak néhány gondolatot villantottam meg - nem is mindent - ami eszembe jutott a film megtekintése közben.
Remélem, kicsit szórakoztató volt!
- A két jóbarát, Ben és Reed, mindketten játszottak már olyan művész karaktert, akiket tanulmányaik során az apjuk nem különösebben támogat. Reed, Miles Teller dobost alakított a "Whiplash - Whiplash-ben (2014), míg Ben, Jamie Bell táncost a "Billy Elliot - Billy Elliot-ban (2000)! (Ha csak az élőszereplős filmjeiket nézzük, akkor pont ez a két filmjük van elsőként kiemelve az imdb oldalán is.) Ezt az infot magamtól szaszeroltam ki, ám szerintem az imdb is megemlíti. Most utána is nézek! :)
- A rendező, Josh Trank és a stúdió között úgy elmérgesedett a kapcsolat, hogy Trank megígérte, többet nem forgat képregényfilmet és a végső változat, ami moziba került, azt nélküle fejezték be és vágták össze.
- Elképzelhető, hogy az összecsapott befejezés mögött az is állhatott, hogy a megfilmesítési jogok lejárata egy éven belül volt.
- A rendezői változat közel két és félórásra lett vágva.
- Az első film, amelyben a kőembert 100% CGI hozta létre.
- Lányok, akik nem lettek Susan Storm: Sasha Pieterse, Emmy Rossum, Margot Robbie, Saoirse Ronan, Allison Williams, Dakota Fanning, Samira Wiley, Alice Eve
- Fiúk, akik nem lettek Reed Richards: Anton Yelchin, Kit Harington, Jack O'Connell, Richard Madden, Jonathan Rhys Meyers, Adrien Brody
- Stan Lee cameo, se plusz jelenet a stáblista után.
