2015. október 21., szerda

Tűréshatár - Zero Tolerance (2015)

Tűréshatár - Zero Tolerance (2015)


Rendezte: Wych Kaosayananda

A film Mafab adatlapja: Zero Tolerance (2015)

Megtekintés: A kölcsönzési díjat nem éri meg, ám ismerve a kereskedelmi televíziók műsorrendjét, hamarosan este tíz után találkozhatunk ezzel a darabbal. Ha esetleg nem, akkor sincs semmi.

Nem sok említésre méltó van a filmmel kapcsolatban. Az egyik, hogy nem a SEGA konzolra készült lövöldözős játékot dolgozták fel benne, pedig abban volt annyi kraft a hangeffekteknek köszönhetően, hogy bizony, néha eléggé felpumpálta a vérnyomásomat játék közben. Jelen filmnek sokkal több a negatívuma, mint a pozitívum. A zenei alapok egészen kellemesek és néhány montázs - mikor keresgélnek az éjszakában és hasonlóak - egészen tűrhetően néznek ki. Azonban a film teljes középszer. Scott Adkins zsinórban gyártja ezeket a mozikat. Könnyű is úgy évi 5-6 filmet összedobni, hogy abból egyik-másik valójában ürügy egy kis távol-keleti szexturizmushoz. Ebben a filmben Adkins jó, ha összesen tíz percet van vásznon és Gary Daniels, ex-akciósztár is kap műsoridőt, hiszen valamivel el kell adni az amerikai piacra is a filmet. Viszont akciónak eléggé izzadtságszagú. Nem elég szépen kidolgozottak a koreográfiák, nem elég nagyszabású és mintha a kamera is állandóan beletolakodna a szereplők aurájába, ami teljes képernyőn igenis zavaró. Inkább videós az összhatás, semmint mozis, pedig, ha széles vásznú a film és kicsit kreatívabb a fényképezés, akármi is lehetett volna belőle. Az ázsiai színészek viszik a prímet, Adkins karaktere érezhetően töltelék szerep.

A korábban a Kaos művésznévvel is próbálkozó rendező, 2002 óta sem volt képes markáns rendezői stílust kialakítani magának, ezért is olyan középszerű a filmje. A történet unásig ismert:
Angel-t megölik. Sokat nem tudtunk meg róla, hiszen ő csak kulminálója az eseményeknek. A rendőr, aki a holttestet megvizsgálja, hogy felderítse a lány gyilkosát, szerencsésen fel is ismeri őt. Korábban a CIA-nál dolgozott és egykori társa lányára ismer rá. Arról nem nagyon szól a történet, hogy ilyen magasan kvalifikált férfiak köréből hogyan tud kiszakadni a prostitúció világába a kis hölgy, de megtörténik. Ezek után rendőr bácsi és akció apu végigjárják az éjszakai életet - érintve minden távol-keleti országot - hogy felgöngyölítsék a direkt szövevényesre hangolt, amúgy szokásosan faék egyszerűségű gyilkossági okokat. Közben Angel aktuális legnagyobb szerelme - mert az ilyen luxus-lányoknak is van ilyen, mérgesre szívja magát és a nyomozással egy időben menekül a rendőr és apu elől, pedig a néző sejti, hogy hiába szól ellene pár flashback, nem valószínű, hogy ő a felelős a lány haláláért.


Közben apuci, Johnny (Dustin Nguyen) baráti segítséggel - mert az úgy megy - kicsinálja a fél alvilágot, halomra ölve olyan embereket, akik talán közvetve sem találkoztak a lányával. Terminátorosan, szenvtelenül, ahogy egy akciófilmben meg van az írva. Egyik legdurvább akciója amikor egy éjszakai lokál hátsó szobájában végez ki kb. tíz embert és az egyetlen, amit sikerül megtudnia a nézőnek a likvidált fejesről, hogy szerette Angel-t. Bumm, ajándékod egy szívlövés. Mindig is tudtam, hogy nem életbiztosítás az éjszakában dolgozni, de ez a fajta mészárlás már túl van azon, amivel nézőként még azonosulni tudok. Mivel a forgatókönyv és a jelenet nem győzött meg róla, hogy a figurák mind halált érdemelnek.
Ha viszont nem vagyok erről meggyőzve, akkor önkéntelenül is elkezdek a főszereplők ellen hangolódni, ami ilyen filmnél, nem növeli az élvezeti értéket.

Kaos filmje összecsapottnak tűnik, ami, ha úgy vesszük Nomen est Omen a részéről. Már nézése közben érzi az ember, hogy nem fog rá emlékezni, annyira hidegen hagyja a történet. Nincs benne kellő dinamika. A kamera is túl statikus, pedig egy pörgős akciófilm kívánja, hogy az operatőr mozgásban legyen. Ne rángassa a képet, főleg ne bunyó közben, ez rendben van, viszont sokat hozzátesz a képi világhoz, ha néha igenis elmozdul az objektív valamerre.
Ha nem értenéd, miért olyan szétzilált az egész koncepció, arra magyarázat lehet, hogy eredetileg a filmet 2012-ben már elkészítették és három évvel később gyakorlatilag újra vágták és megtoldották Adkins és Kosugi jeleneteivel, hátha majd nagyobbat durran a film, mint korábban. Szóval, szegről végről akár rendezői változatnak is tekinthető vagy egy Remake-nek. Kár, hogy nem érződik a kidolgozottság a koncepción. Az első változat címe Angyalok - Angels volt.


A főszereplők nem kiemelkedőek, hiszen szinte végig mindenki nagyon komor arccal halad a céljai felé. Külön fárasztóak az olyan jelenetek, amikor pl. Adkins egyedül ül a teraszán és nagyon mogorván issza a piát, arra gondolva, milyen bajban van és hova tűnt Angel. Roppant fárasztó lehet az ébren töltött óráinkat végig mérges grimaszolással tölteni, főleg, ha a kamerán kívül senki sem látja. Azért egy erős férfi bírjon már kicsit az érzelmeivel.

Kane (Kane Kosugi) rövid szerepében feltűnik egy volt legenda gyermeke is. Kosugi apukája a nyolcvanas években készített hasonló filmeket - néhányat a Yoram-Globus duónak - és ha nosztalgiával tekintek ezekre a filmekre vissza, akkor úgy érzem, inkább újranézem valamelyik "klasszikust" az apukától, mint a külsőben mostanra hozzá öregedő fiától bármit.

Néha persze belefér, hogy egy ilyen filmre is elpazaroljon az ember másfél órát az életéből. Néha meg sokkal jobban jár, ha berakja mondjuk Schwarzenegger Kommandóját és inkább megnézi azt, hiszen ha már akció marhaság, annak legalább ehhez képest van stílusa.

Ha esetleg mégis rászánod az időt - hiszen én is kibírtam - itt megtalálod: Saját bejáratú tűréshatár!

40%

Különvélemény:
- Fura WTF, amikor a három nyomozó szereplő közül Sammy kilövi a legfiatalabb rendőrt, minden motiváció nélkül, gyakorlatilag teljesen feleslegesen, hogy azután sorsára hagyja a másik két főszereplőt, akik persze kiszabadulnak és elhagyják a helyszínt. Sammy nem izgatja magát, hogy apuka beígért neki egy head shot-ot??? Ha már vette a bátorságot, hogy lelője a fiatal detektívet, miért nem lőtt még kettőt és zárta rövidre a történetet? Ennyire öncélú kivégzést is rég láttam filmben, aminek ennyire nincs funkciója. Legalább nyögte volna be Sammy a másik két karakternek, hogy a lelőtt srác korrupt és sáros.
- Annak ellenére, hogy Angel-t minden karakter okos és intelligens lányként jellemzi, érdekes, hogy prostituáltként akart helyt állni az éjszakában és végül megölték.
 Az okos lányokat nem ölik meg ok nélkül, főleg, ha annyian szerették.
- Végül beigazolódott a gyanúm, amit fent írtam, mivel közben csak megnéztem a filmet.
- A befejezés fényében a főszereplőink cselekedete morálisan erősen megkérdőjelezhetővé vált.
- Scott Adkins figurájának szerepe nem kellően tisztázott.
- A film logikailag sem túl stabil. Pl. Miután Sammy hátrahagyta őket - ami már felért egy baromsággal - hogyan akadtak rá, ha tudjuk, hogy az érdemi kutató munkát pont az a srác végezte, akit Sammy lőtt fejbe???
- Ez a film egy baromság!
- Angel halála pont felülírja mindazt, amit vele kapcsolatban végig lebegtet a film: okos lány!

Átemelés: A minden6ó - Bruce Almighty (2003)

Átemelés: A minden6ó - Bruce Almighty (2003)


Rendezte: Tom Shadyac

A film Mafab adatlapja: Bruce Almighty (2003)

Megtekintés: Jim Carrey itt volt a csúcson. Remek 100 perc a gumiarcú komikustól. Nem lehet nem élvezni.

Az alábbi cikkem már megjelent korábban a moziplussz.hu oldalán, Godzi néven publikálva:

Van reggel, mikor az ébresztőóra bemondva az unalmast elősegíti késésünket a munkánkból. Az újságunkat kilopják a postaládából, a lift pedig megakad velünk két emelet között. Kollégánk előnyösebb ajánlatot kap, amit nekünk ígértek, kocsink pedig lefullad a sztráda közepén, pont olyan helyen, ahonnan a legközelebbi benzinkút szinte órákra található.
Kinek ne lett volna peches napja? Vagy szerencsétlen hete, netán éve? Fortuna kiszámíthatatlan istenasszonya nem mosolyog mindegyikünkre egyformán, ezért néhányunknak kerekebb, másikunknak viszonylag szűkösebb élet jutott.
Bruce Nolan (Jim Carrey) pontosan ugyanerre a következtetésre jutott. Munkahelyén mellőzik, fúrják, ezért magánéletével sincs megelégedve. Útón-útfélen megalázzák, kinevetik, belerúgnak. Barátnője, (Jennifer Aniston) igyekszik biztosítani őt szerelméről, de Bruce kellemetlen pillanataiban elfelejtkezik róla, pedig a legnagyobb szerencse éppen őt érte, barátnője által. De hogyan lehetne erről meggyőzni egy majd negyvenéves, elkeseredett fiatalembert. Csak a jóisten (Morgan Freeman) tudja! És a jóisten nem habozik, hogy eltávolítsa Bruce szürke hályogát, mely elvakította, elvonta figyelmét az élet apró szépségeitől. Isten felajánlja Bruce-nek a saját munkáját, hogy a fiú megtapasztalja mindazt az összetett problémát, amivel felelősséggel kell szembenéznie, és amit Bruce nevetve kigúnyolt. Istennek lenni nem könnyű, és megfelelni mindenkinek egyenesen lehetetlen. A riporter-palánta kezdetben csak a hatalom adta ajándékokat használja ki; ruhalopás legálisan, bevándorló bűnbanda megfélemlítése, sportkocsik felpörgetése városban. Csupán saját örömét hajszolja, a saját szerencséjét kovácsolja, de mint a mondás tartja: Minden szentnek maga felé hajlik a keze.
Ám a jóisten hamar figyelmezteti új helyettesét, hogy a világ gondjait igenis komolyan kell venni, és jól cselekedni bizony nem egyszerű, még a mindenhatónak sem, és az is lehet szerencsés ember, aki nem is érzi azt.
Hisz már élni is szerencse! Főleg, ha szeretik az embert.

Újabb tanmese Hollywoodból, cukormázzal, kedves jelenetekkel, néhány szellemes utalással. Jim Carrey nem tud tévedni (leszámítva a stáblistán futó bakikat) olyan kedvesen alakítja Bruce Nolan megfáradt, csalódott tv-riporter figuráját. A barátnőjét alakító Jennifer Aniston sajnos jóval kevesebb lehetőséget kap, de van egy nagyon jó jelenete, melyben megtudjuk, hogy milyen az isteni szex. (Szigorúan a korhatárhoz mérten!) Morgan Freeman már minden karaktert eljátszott életében, amit fekete színész nem kaphatott volna meg 50 éve. Alakított már CIA vezetőt, intelligens és egyenes sittest, szerethető pénzrablót, vajszívű bérgyilkost, sőt, még az amerikai elnököt is, de most megkapta a jóisten szerepét is. És, hogy milyen isten lenne Morgan Freeman? Természetesen isteni. Olyan isten, akihez szívesen imádkozna még az is, aki nem hisz semmiben. Feltűnik még a Jag című sorozat csinos ügyvédnője, Catherine Bell, hogy megpróbálja elcsábítani Jim-et Jennifer mellől, de ez kudarcra ítélt ötlet tőle. Naná!
A film rendezőjének, Tom Shadyac-nak nem ez az első közös filmje Carrey-vel, de eddig talán ez a legnagyobb sikerük. Már együtt készítették az Ace Ventura első részét, mely Carrey-t az élvonalba lőtte fel. A történet pajkosan gyermeki, tele vicces gag-ekkel, melyekért Jim kreativitása a felelős. A forgatókönyvet két ember írta, Steve Koren, aki sokáig tartozott a Saturday Night Live stábjába, és többek között felelős a Diszkópatkányokért is, valamint Mark O‘Keefe aki tv sorozatokban volt hangulatfelelős.
Mert hinni kell valamiben, meg persze bátraké a szerencse! (Közhely, de lehet benne valami, merem hinni!)
70%

A Faun labirintusa - El laberinto del fauno - Pan's Labyrinth (2006)

A Faun labirintusa - El laberinto del fauno - Pan's Labyrinth (2006)


Rendezte: Guillermo del Toro

A film Mafab adatlapja: El laberinto del fauno (2006)

Megtekintés: A megjelenésekor láttam a filmet és néhány hatásos erőszakos jeleneten kívül nem fogott meg a történet. Tíz évvel később sem lettem rajongója, azonban del Toro zsenije bőségesen átitatja a filmet.

Guillermo del Toro szereti gyermekek szemén keresztül láttatni a világot, több filmje tanúsága szerint, de megkérdőjelezem, hogy valóban szereti a kis embereket, hiszen - szpojler - nem bánik kesztyűs kézzel velük, még akkor sem, ha történeteinek fontos szereplői.
A Mimic - A Júdás faj - Mimic (1997) kisfiúja egyenesen autista míg ugyanabban a filmben két kissrác, akik a metrórendszerben talált bogarak begyűjtésével szereznek némi zsebpénzt, egyenesen egy életnagyságú csótány áldozataivá válnak. Az Ördöggerinc - El espinazo del diablo (2001) című kísértetház történet sem bánik kesztyűs kézzel a árvaház gyermekeivel, sőt, végül egy csavar világít rá, hogy valójában, amit láttunk, amolyan időutazás a pusztulás előtti időkbe. A Faun labirintusa pedig egy enyhén szólva is a világtól elrugaszkodott, önön fantáziavilágában kiteljesedő kislányról szól, aki egyszerre idézi meg Piroskát, aki a farkas elől menekül és Alice-t, aki belekeveredik tündérországba.

A történet az 1944-es, falangikus Spanyolországban játszódik. Megszilárdult hatalmában az 1933-ban alapított Falange-i politikai szervezet, magába olvasztva a fanatikusok fasiszta eszméjét és az ország hadseregét. Franco tábornok is már vagy hét éve látja el országának vezetését és legjobb katonáinak egyikét, Vidal-t (Sergi López) és a legvégsőkig hű csapatát helyezik ki egy hegység erdejében rejtőző partizánhadsereg leverésére szólító paranccsal. Erről több info itt!

Vidal berendezkedik egy valamikori kúriában és várja friss feleségét, akit még a kihelyezése előtt vett nőül, miután annak férje, Vidal egykori szabója, elhunyt. Az asszony (Ariadna Gil) maga sem tudja, szereti e új férjét, inkább csak sodródik az árral, hiszen az erőskezű férfi legalább nyújt számára és lányának valamiféle védelmet a vérzivataros időkben. Lánya, Ofelia (Ivana Baquero) képtelen apjaként tekinteni a kapitányra és az érzés kölcsönös, hiszen Vidal sem nagyon fogadja el Ofeliát. Szükséges rosszként tekint rá. Ofelia számára nem sok szórakozási lehetőséget rejt a vidéki élet, ezért a ház körül keres magának kalandokat, amelyek megfelelnek kb. egy láthatatlan baráttal történő játéknak. Ezzel nem is lenne baj, ha a gyermek képes lenne különbséget tenni realitás és fantázia között, azonban, ahogy halad előre a történet, egyre inkább elsüllyed az őrületben, amely akár születendő kisöccsére is hatással lehet.

Vidal kapitány drasztikus és véres tevékenységével, hatásosan kezdi felszámolni a környéken bujkáló szedett-vetett milíciát és közben megszületik a baba, kioltva Ofelia anyjának életét. Ha lehet, innentől a kislány még mellőzöttebb a hideg falak között. Az egyetlen, aki segíthetne rajta, maga is érintett a kapitány elleni összeesküvésben.
Ofelia, beképzeli magának, hogy egy Faun (Doug Jones) megvilágítja előtte a múltjának titkát, hogy ő valójában egy hercegnő, akinek apukája és anyukája a realitáson túli világban uralkodnak, szeretetben és békében és Ofelia után tud menni, elfoglalni jogos helyét mellettük, ha elvégez három feladatot a Faun-nak. Ofelia gyermeki kíváncsisággal és kitartással verekedi át magát a feladatokon, melynek a tétje a lélek szabadsága.

Ha elvesszük a filmből a misztikumot és varázslatot, akkor egy hasadt személyiségű kislányról szól a történet, aki szálka mostohaapja szemében és miután veszélyesnek bizonyulhat kistestvérére nézve, egyetlen módon lehet megállítani. Vidal karaktere is legalább annyira tragikus, mint Ofeliájé. Mindketten menekülnek valami elől.
Ofelia a valóságtól, Vidal pedig nem szeretne nyom nélkül elveszni a történelem szövevényében. Egyetlen módot lát erre; ha fia születik és azt úgy nevelheti fel, ahogyan őt a saját apja sosem.
Nem szereti a feleségét, hiszen csak amolyan "keltetőgépként" tekint rá és nem szereti Ofeliát sem, akiben csk egy akadályt lát, amit félre kell állítania.


Habár del Toro ekkor már két amerikai - lanyha és közepes - sikeren túl volt, nem kívánta ezt a történetét hollywoodi pénzből megfinanszírozni, még annak ellenére sem, hogy kész volt nemzetközi nyelven, angolul elkészíteni, a több néző lehetősége miatt. Szívügyének tekintette a filmet, amely pesszimista története és hepiend-nélkülisége miatt egyébként is nehezen valósult volna meg amerikai pénzből. Inkább, kikerülve az esetleges cenzúrát és felesleges vitákat a producerekkel, inkább hazájában készítette el a filmet, ahol ismerték már munkásságának milyenségét és szabad kezet kapott. Olyannyira érdekelt volt saját project-jében, hogy a felkínált Narnia film első részének dirigálására is nemet mondott. Guillermo del Toro-t igazolták a pozitív eredmények és a díjak özöne, amellyel erőfeszítéseit jutalmazták. Cannes-ban 22 percig tapsoltak neki, miután felgyulladtak a fények és a rendező a vászon elé sétált.
2007-ben a film mindjárt három technikai díjat is nyert az aktuális Oscar gálán, habár a legjobb idegen nyelvű film díját nem sikerült megszereznie.
Azóta a film közel kétszáz ilyen-olyan jelölésből durván a felét váltotta díjakra!!!
A zenéje pedig gyönyörű és fülbemászó. A főtéma gyakorlatilag egy altatódal, amelynek nincs is szövege. A film végén ezzel engedi el Ofelia lelkét. Javier Navarrete szerezte akinek ezt a munkáját nyolc esetben is jelölték díjakra. Néhányat megkapott, de a két legrangosabbat - Oscar és Grammy - nem sikerült díjra váltania.



Visszatérve kicsit korábbra, a film sikerét annak is köszönhette del Toro, hogy az a taxis, akinek autójában véletlenül bent felejtette vázlatfüzetét - kidolgozott látványtervvel, sablonokkal, figurákkal - saját idejét és költségeit nem kímélve, visszajuttatta hozzá a paksamétát. Toro ezt azóta is áldásnak tartja.

Annak ellenére, hogy gyümölcsöző együttműködés alakult ki del Toro és Doug Jones pantomimes között, Jones volt az egyetlen amerikai a forgatási stábban és nem csak az nehezítette meg munkáját, hogy nem beszéli a spanyol nyelvet, hanem, hogy speciális jelmezeket és maszkokat kellett viselnie, amelyekből alig látott ki, vagy nem hallotta a latexgumi réteg alatt a rendezői instrukciókat. Volt olyan jelenet, ahol gyakorlatilag fejben számolta az ütemet, hogy pontosan mikor mit csináljon Ofeliához képest viszonyítva, mert az éppen játszott figura maszkjától nem látta a kislányt az asztalnál. (Mondjuk, nem fogom megérteni, hogy ha a lábait a Faun alakjából ki tudták CGI-vel montírozni, akkor az arcon miért nem lehetett két lyukat hagyni a szemnek és később kitölteni azt számítógéppel...)
Habár a film Spanyolországban játszódik, valójában Mexikói produkció.


Guillermo del Toro arra a kérdésre, hogy nem tartja e Ofelia történetét túl drámainak és szomorúnak, azzal szokott felelni, hogy Søren Kierkegaard dán filozófust idézi, aki szerint "Amikor egy zsarnok meghal, akkor véget ér az élete, de amikor egy mártír hal meg, az övé csak akkor kezdődik."

Sergi López-t külön kiemelném Vidal szerepében. Toro külön utasításokat adott a figurához, hogy még félelmetesebb legyen. Pl., hogy semlegesen és érzelmek nélkül beszéljen, kicsit elmélyítve a hangját. Sergi López-t már láttam egy másik filmben, amikor egy hirtelen haragú orvost játszott, aki a feleségét terrorizálja, a Sólo Mia - Enyém vagy (2001) című drámában.

A filmről 2004.-ben írtam kritikát a moziplussz.hu oldalra, Godzi szerzői néven.
Itt olvashatod: Enyém vagy kritika

Ha szeretnéd megnézni Guillermo del Toro drámáját, nincs más dolgod, mint klikkelni: A Faun labirintusa!

75%