Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
1986 Meglógtam a Ferrarival. A képen Matthew Broderick fülét láthatjuk...
Mia Sara hamar kedvencem lett gyerekkoromban. Tiszta, üde jelenség, törékeny alkat. Első filmje, a Legenda egy dark-fantasy, melyet a legendás (szóismétlés) Ridley Scott készített és habár legalább annyira igényes műfaji film, mint az Alien vagy a Szárnyas fejvadász, valahogy nem találta meg a közönségét. Ettől függetlenül Sara első filmszerepében, mint a törékeny Lili hercegnő, aki csodálatával kergeti a pusztulás szélére varászlatos birodalmát - megsimogatja az egyszarvút, pedig nem kéne piszkálni! - sok tini fiú álma lehetett, akár az enyém és még Tom Cruise is érte epekedik az erdei legény, Jack szerepében.
A film, hiába a tökéletese környezet vagy a remek filmzene (Amerikában a Tangerine Dream formáció akusztikusabb, Európában pedig Jerry Goldsmith klasszikus nagy-zenekari műve) és szép fényképezés, a film a pénztáraknál valószínűleg bukhatott, mert valahogy sosem éreztem a neten kialakult kultikus imádatot iránta, ami egy ilyen filmnél elengedhetetlen.
Sara második filmjével pedig belegyalogolt az amerikai tinik örökös panteonjában, mint Ferris Bueller enyhén koravén gondolkodású barátosnéja, akivel együtt Meglógtak egy Ferrarival. (Meglógtam a Ferrarival)
Fura, de ez a két film elég volt hozzá, hogy a színésznő nevét csont nélkül megjegyezzem. Meg talán az is, hogy olyan könnyen megjegyezhető.
Ezek után a sikerek után viszont valami félresiklott, mert apró mellékszerepek és tévés produkciók sora következett.
A csupa B film között még egy sikere volt, ami szélesebb körben ismerhetünk: Jean-Claude Van Damme akció sci-fije az Időzsaru.
Sajnos azóta Sara eléggé eltűnt a filmvilágból. Talán a tehetsége nem volt elég, vagy az ártatlan szépsége kopott meg (2006-ban egy igen komolytalanul apró szerepet játszott egy Stephen King rövidfilmben, mint a "gyönyörű utas" egy repülőgépen.)
Mia Sara egy be nem váltott biankó csekk a filmbizniszben, de mégis úgy érzem, megérdemli, hogy boldog születésnapot kívánjunk neki!
Megtekintés: Már a marketinges felhajtás miatt is eleve várós volt nálam a film. Megérte. Szórakoztató, érdekes, profi munka.
Vélemény:
A Liza, egy enyhén horrorba hajló komédia. Ezt a két műfajt nagyon nehéz megfelelően vegyíteni, ezért elég komoly bravúr, hogy ebben a filmben mégis tökéletesen sikerült. A nézőnek csak enyhén lehet kínos, hogy tud mosolyogni, miközben, szereplők halnak meg, egy ártó, gonosz szellem átka miatt.
Az utolsó, hasonlóan műfaj idegen produkció, amit láttam, volt mondanivalója, profi volt a megvalósítása és keverte a humort a vérrel, "A hangok" című Ryan Reynolds film volt. De ott valami félre siklott és összességében nem tetszett a kész mű.
A Liza viszont végig ügyesen kerülgeti azokat a csapdákat, amibe a magyar közönségfilmek bele szoktak sétálgatni. A film humora sem egyértelműen "magyar", hogy csak mi értsük meg. (Sőt, az utóbbi évek egyik legjobb j-horror filmes paródia pillanatot ehhez a filmhez merem kötni.)
Vannak feleslegesebb pillanatok, nem túl erős jelenetek vagy kissé elnagyolt karakterek. Talán nem is feltétlenül követhető teljesen mindig, hogy mit is látunk, ami persze azért is lehetséges, mert a szellemvilág és keleti kultúra ilyetén bedolgozása hazai filmbe számunkra szokatlan, nem része hiedelemvilágunknak. A végére azonban egy többé-kevésbé megbízható és nyugodt lezárást kapunk, elég színvonalas trükkökkel felturbózva.
A film remek!
A főszereplőnk remek!
A filmzene remek!
A képi világ, fényképezés, vágás, hangulat, környezet, mind remek!
A film másik komoly erénye, amiben nagyon sok munka lehetett az a poénok és információk elrejtése illetve összekötése az időzítéssel. Két példa csak:
A narrátor már majdnem elszólja magát Tomy Tani-val kapcsolatban, amikor a szellem képen kívülre jelezve leállítja a monológot, mielőtt valószínűsíthetően megtudnánk valami fontosat a történet kimeneteléből. Másik, amikor Károly falatozik és megkérdezi Lizát, hogy a lány tudja e, Károly miért kultiválja ezeket az ízharmóniában az átlagostól teljesen eltérő fogásokat, majd, mielőtt a nézőket is foglalkoztató kérdést megfejelné, félrenyeli a szálkát. Ezek az apróságok mutatják meg, mennyire precíz munka lehet egy forgatókönyv, ha a mesélő jól kufárkodik a törénettel.
A Liza egyáltalán nem kelt olcsó benyomást, vagy, hogy nálunk készült. Bármikor felveszi a versenyt a külföldi, kevesebb pénzből összehozott produkciókkal.
Nem szeretem a büszkeséget, mint fogalmat, de a Lizára büszke lehet mindenki, aki részt vett benne.
Szerencsére, az a melankolikus hozzáállás sem érhető benne annyira tetten, ami oly jellemző a hazai filmtermésre.
Kivéve...
Kivéve, magát a főszereplőt, hiszen Liza, hiába egy imádni való harmincas hölgy, ha nehezen hagyja el a komfortzónáját kitöltő képzelt álomvilágát. Liza az a szingli, aki nem azért szerelmes, mert megszereti a kiválasztott férfit, hanem azért választja ki a férfit, mert úgy érzi, ideje, hogy szerelmes legyen.
Talán ez az egyetlen hibája a filmnek, ha hibának tekintjük, hogy vannak nők és férfiak, akik sajnos, szinte bárki karjaiban képesek keresgélni a boldogságot, ha éppen egyedül vannak.
Vannak szarkalábak, mégis, ez egy gyönyörű nő. Azután felveszi a függönyt és kész...
Balsai Mónika egyszerűen imádni való. Mind gesztusai, mind arcmimikája, rezdülései, hangja, komoly hangsúlyt kap a moziban, hiszen ő a címszereplő. Erre azért is szükség van, mert ha nem értünk egyet szerelemhajszolásával, akkor is meg kell szeretnünk a karaktert, hiszen a történet lényege, hogy szorítsunk érte és az esetleg megjelenő megfelelő férfiért, és, hogy megtörje az átkot, melyet nem érdemel meg.
(Másrészt, lehet, hogy pont az átok az, amelyre szüksége van a karakternek ahhoz, hogy kiszakadjon a képzelgésből és észrevegye a valódi világot, szerelmet.)
És nem utolsó sorban kifejezetten csinos nőről van szó.
Balsai Mónika kap is lehetőséget rá, hogy megmutassa magát a kamerának, hogy ne csak a férfi szereplők, de a férfi nézők is kicsit belezúgjanak a magányos, szeretetéhes lányba.
Balsai Mónika pedig eléri ezt.
Férfi legyen a talpán, aki nem csábul el a hölgy játékát nézve.
Tomy Tani (David Sakurai) a szellem motivációi megkérdőjelezhetőek, hiszen ha valóban szerelmes lenne a lányba, miért keseríteni még az életét? Mert féltékeny? Ezek szerint a szellemek legalább annyira kisstílűek, mint egy ember? Ezen lehetne moralizálgatni... Viszont a Koppenhágai születésű színész jól hozza a karaktert és üdítő egy nem olyan ismert, fontos szerepben látni a filmben. Meg azért, reklám célok miatt sem mellékes, hogy nemzetközi legyen kicsit a stáb. Meg szükséges is volt a történet szempontjából, hogy egy keleti arc alakítsa a démoni erőt. A "kémia" pedig működik a két szereplő között.
Rengeteg remek jelenetet tettek bele nektek!
A halottakat alakító színészeink meg többnyire extravagáns, nem átlagos karakterek. Néhányuknál legalább kicsit igyekszik a forgatókönyv valami pluszt hozzátenni, hogy lássuk, mennyire nincs Lizának szüksége rájuk. Pl. Cserna Antal, aki egy igazi lúzer, úgy eszik, akár egy disznó és egyszerűen nem képes kiszakadni az előző kapcsolatából. És azok a kaják. Atyaisten...
Sajnos Molnár Piroskának egy sokkal hálátlanabb szerep jutott, ami teljesen megszokott színész világban, ahogy az évek rátelepednek az emberre. Tanaka néni szerepében egy ágyhoz kötött matrónaként kell élveznünk, amit rá rótt a forgatókönyv. Még az oly jellegzetes és kellemes hangját sem nagyon tudjuk élvezni, annál sokkal hamarabb elköszönünk tőle. Viszont, legalább látható a vásznon és egy igazán remek filmben, aminek örülni kell. Nekem mégis a gyermekkorom kedvenc meselemezeim hallgatása közben maradt meg, a néni, akinek olyan kellemes a hangja.
A film másik fontos férfi figurája pedig a burleszk filmek világából érkező Zoltán zászlós (Bede Fazekas Szabolcs), aki talán elsőre nem tűnik egy hősszerelmes típusnak, a film végére mégis el tudjuk fogadni, mint az átok megtörőjét. Szív is vele eleget. Nála végig nem lehet tudni, hogy akkor most vagy szerelemes első pillanattól Lizába, vagy ennyire szerencsétlen, vagy ennyire szerencsés, hisz túléli a filmet. Azért, a legjobb Tarantinos B pillanatokat idézi, amikor sikeresen átlövi a saját tenyerét.
A finn western kultúra üti a japán szellem világot?
Figyeld:
- Liza el van átkozva. Zokog a rendőrségen, majd benne találjuk magunkat egy "Átok" szintű filmben... vagy nem?
- A film zenéje nagyon kellemes és Tony és Liza duettje szeretni való.
- Korrekt a rókatündéres átkot bemutató szál.
