2014. november 19., szerda

Egy jó házasság - Stephen King's: A Good Marriage (2014)

Egy jó házasság - Stephen King's: A Good Marriage (2014)


Rendezte: Peter Askin


Stephen King folyamatosan ontja magából jobb és rosszabb történeteit, amelyek végül megfilmesítést kapnak, jobb vagy rosszabb kivitelben. Az "egy jó házasság" mind alapanyagként, mint végtermékként inkább a "rossz" felé tendál. Nem vállalhatatlan, viszont az alapanyag egyértelműen inkább rövidfilmre elég és nem másfél órára, mint amire elnyújtották. És még a vége sem meglepő. Sajnos.

King már régen bebizonyította, hogy nem egyértelműen horror író. Szinte minden műfajban írt történetet és azon kívül is sok mindenben kipróbálta magát: rendezett - amitől úgy elvették a kritikusok a kedvét, hogy soha többé nem tett ilyet - zenél egy zenekarban, forgatókönyveket ír és még a képregény bizniszbe is beszállt. Jelenleg két sorozata fut a tévében és rengeteg terve van a jövőre nézve. Kisebb történeteit pedig egészen olcsón le lehet opciózni, ha szimpatikus számára az, aki a történetet akarja feldolgozni. Egy dollárért. Talán ez az egyik oka, hogy annyi rövidfilmet készítenek a műveiből.

A film komoly hibája, hogy nem lehet tudni, hol ér véget a fantázia és lép életbe a valóság. Ezzel kihagy elég sok ziccert a kész darab.

Az "Egy jó házasság" is ilyen novellából lett kissé megnyújtva. Nincs sok értelme, ám így Joan Allen, a remek színésznő kapott egy testhez álló feladatot és szereplési lehetőséget.

Peter Askin húsz év alatt öt filmet rendezett, ráadásul egyik sem lett eddig igazán nagy siker. Hozzánk el sem jutottak, talán ha valamelyik tévécsatorna műsorra nem tűzte őket. Ötödik próbálkozása sem lesz szerintem nagy durranás, King neve ellenére sem.

A történet egészen egyszerű és gondolom, az író nagyon jól adja vissza a szereplő gondolati világát benne, amit viszont átteni a vászonra, nem mindig könnyű. Itt sajnos minimális erőlködést kapunk a forgatókönyvtől. A belső vívódás kimerül kéztördelésben és néhány hangosan kimondott gondolatban. A film ráadásul megtévesztő is: a feléig azt hihetnénk, hogy minden csupán a háziasszony fejében zajlik le, de bármilyen hihetetlen, nem. Amitől a legjobban félne, valóra válik... már az a rész, hogy a férje rájön, hogy tudja a kis titkát.
A film pedig egészen érdekes irányt venne, ha egy meghasadt nő szemén keresztül látnánk az eseményeket, ehelyett egyszer csak kiderül - és nem nagyon érezni a határvonalat - hogy amit látunk, nem puszta képzelgés, hanem valóság. Hoppá!

Darcy (Joan Allen) és Bob (Anthony LaPaglia) középkorú házaspár - sőt, abból lábalnak kifelé - akik egy jól menő érmekereskedésben érdekeltek, sőt, Bob ezek mellett ügyvéd is, sok sikeres üggyel a háta mögött. Kisvárosban élnek, két gyermekük felnőtt és kirepült a családi fészekből. Tiszta idill az egész, leszámítva, hogy Bob néha motelekben alszik, mert munkája elszólítja őt a városból. A nem otthon töltött időt is hasznosan tölti, mert hol egy érmevásárra látogat el, néhány ritkaság megszerzésének reményében vagy megöl egy fiatal nőt...

Mert Bob Anderson a kispolgári álca/álarc mögé rejtőzve egy Beadie nevezetű sorozatgyilkos, aki középkorú nőket gyilkolászik és incselkedik a rendőrséggel. Felesége, Darcy teljesen véletlenül jön a szörnyű titkokra rá, amikor férje vidéken tartózkodik. Természetesen végigzongorázza az összes lehetőséget, hogyan folytassa tovább az életét, mert így, egy rémisztő gyilkossal, ez lehetetlen. Hagyja a fenébe az egészet és őrizze meg a férje sötét titkát? Mi lesz akkor a lelkiismeretével? Ha szól a hatóság, hogyan fognak a gyerekek reagálni? Nem fogják elítélni az anyjukat is és az apjukat is? Mekkora lenne a szégyen? Hogyan éljen ezek után Darcy? Megáll vajon a lábán?

Ezer hasonló kérdés merülhet ilyenkor fel, amelyeket szerintem a novellában viszont láthatunk, itt azonban nem nagyon van rájuk idő. Talán egy összeszedettebb forgatókönyvvel működhetne. A film viszont kb. olyan lett, mint egy hasonlóan King novella rétestészta változata, "A golyó" című film. Sok filozófia, ami nem tud kibontakozni és ezért egy unalmas, érdektelen filmet eredményez.
Ráadásul az "Egy jó házasság" nagyon olcsón és ötlettelenül lett befejezve. Sem csavar, sem egy poén, sem egy igazi, Kingre jellemző ötlet, amitől kicsit megborzongunk.

Ami marad, az Joan Allen jutalomjátéka - bár meg sem közelíti pl. Kathy Bates alakítását a Tortúrában - és Anthony LaPaglia súlytalan karaktere. Egy vérszegény akció jelenet és egy beteg nyomozó, akit Stephen Lang kelt életre.

A szerző és a főhősnője.
Ez a film nem lesz nagy siker.
Viszont szépen beillik a King novelláiból készült több tucat darab közé.
Egyszer érdemes megnézni, ha rajongók vagyunk.

50%

Figyeld:
- Kristen Connolly szeme gyönyörű. Szeretném megint főszerepben látni! (Ház az erdő mélyén)

Ha megnéznéd:
- Egy jó házasság (2014)

Tökéletes bűnözők - Takers (2010)

Tökéletes bűnözők - Takers (2010)


Rendezte: John Luessenhop

 Ezt a filmet már láttam egyszer. Csak akkor "Szemtől szemben - Heat" címmel. Luessenhop filmje simán beillik egyfajta tiszteletadásnak Michael Mann filmje előtt. Ez kicsit olcsóbb, kicsit szimplább. Már, amennyire a téma engedi.

Gordon Jennings (Idris Elba) egy olajozottan működő csoport tagja, akik rablásokra specializálták magukat. Sajnos az üzlet nem olyan nagy volumenű, ezért újra és újra fegyvert kell ragadniuk, hogy talán majd egyszer megcsinálják a nagy bulit. Egy nyomozó, Jack Welles (Matt Dillon) állandóan a nyomukban van, épp csak annyira lemaradva, hogy a fiúk elvégezhessék a munkát.
Azután bevesznek a csapatba egy volt társat, aki régebben több évet ült miattuk és nem köpött. Ez persze nem jelenti azt, hogy megbízhatnak benne.

Korrekt bűnfilm, több szálon fut, néha kicsit átmegy művészieskedésbe (oroszok leszámolása a hotelben), sok karakterrel, akiknek, úgy ahogy, mélysége is van. Sok barna szűrő.
Paul Walker pedig hozza a kemény fiút. Jól.

70%

Túl sokat nem lehet róla mondani. Ha fél szemmel nézed, simán elfelejted pár hét után. A "Szemtől szemben" valahogy sokkal jobban beégett.

Mit lehet elmondani a filmről?
Pl. a bizalom nem kifizetődő. Az árulás mindennapos és mindegy, melyik oldalon.
Megismerjük a rendőröket. Néha a szerencsén múlik egy nyom.
A nehézfiúk pedig érző lelkek. Problémákkal. Családdal.
Nem lehet csak úgy kilépni.
100 perc.
Valamiért nem lesz a kedvenc filmem, pedig meg van benne minden, ami kell.
Hangulat is.
Fordulatok.
De...
Luessenhopnak még tanulnia kell.


(Ez meg nem is igazi vélemény. Nem szoktam ilyen keveset írni egy filmről, erről mégsem tudok.)

2014. november 17., hétfő

Féktelenül - Speed (1994)

Féktelenül - Speed (1994)


Rendezte: Jan De Bont

A Speed nem feltétlenül egy viszonylag olcsó party drog, hanem a kilencvenes évek egyik legütősebb, legpörgősebb akciófilmje, amelyik A listás sztárt csinált Keanu Reeves-ből és elindította Sandra Bullock-ot a világhírnév felé. Azután dolgoztak még együtt, csak sajnos, annak nem lett ilyen visszhangja.
Jan De Bont operatőrként kezdte a filmes szakmát és első filmrendezése volt a Féktelenül. Hibái ellenére, talán a legjobb filmje is egyben. A Graham Yost által szállított forgatókönyvben benne volt minden, ami az íróra és a kor akciófilmjeire jellemző: tökös főhős, csinos és védtelen partnernő, karizmatikus, de minimum veszélyes ellenség, hihetetlen kalandok, vicces beszólások, akció-akció hátán. Yost szinte összes filmje erre a kaptafára lett ráhúzva, egészen a kétezres évekig, amikor végre tudott váltani.

A történet nem túl bonyolult: kiábrándult rendőrünk bombatámadással akarja az anyagi helyzetét feljavítani. A levesébe beleköp egy fiatal rendőr, ezért miután a terv kudarcba fullad, kieszel egy másikat és a fiatal rendőrt amolyan sakkjátszma partnerként, kihívja maga ellen.
Feleslegesen.
Ha nem olyan izgága és nem teszi személyessé, talán másodszorra sikerül a terv és leléphet a pénzzel.


Howard Payne (Dennis Hopper) egy rosszul sikerült rendőrségi akció következtében megsérül, ezért leszerelik a megnyomorodott bombaszakértőt. Az aranyóra és a sovány nyugdíj, mellyel a szemét kinyomják, csak arra elég, hogy új városba költözzön és kitalálja az évszázad bűnügyét; egy felhőkarcoló liftjébe pokolgépet helyez és megzsarolja a várost, hogy fizessenek neki három millió dollárt, vagy egy tucat emberrel repíti levegőbe a felvonót.

Jack Traven (Keanu Reeves) őrmester és társa megakadályozza a merényletet. Payne hoppon marad, Jack pedig kitüntetést kap. Az öreg bombás viszont ezt nem hagyja annyiban és kieszel egy még bonyolultabb tervet, hogy váltságdíjhoz jusson; bombát szerel egy buszba, amely miután átlépte az ötven mérföldes sebességet, ha ötven mérföld alá lassít vissza, levegőbe repül.
Hogy biztos legyen, hogy a busz nem áll meg több megállóban és a terv idő előtt füstbe menjen, Payne megadja Jacknek a járatszámot és az fel is küzdi magát a buszra, hogy figyelmeztesse az utazókat. Annyit azonban sikerül késnie, hogy a szerkezet már működésbe lépett, ezért megállni nincs mód. Versenyt futnak az idővel, mert nem elég, hogy a terrorista figyeli őket, de különféle akadályokat gördít az útjukba a sors.


A Féktelenül a kilencvenes évek egyik legnagyobb mozis sikere lett. Én magam kb. háromszor néztem meg filmszínházban a filmet!
Kedvenc jelenetem, amikor elfogy a híd és egyetlen esélyük a túlélésre, egy vad ugratás a több tonnás járművel.
Csodálatosan tudnak repülni a buszok!

"- Van valami ami megállíthatja a felvonót? - Igen... a pince!"

Jack Traver egy igazi laza csávó. Szíve is helyén, mersz is van. Csak kedvelni lehet. És szinte mindent egymaga csinálna.
Annie (Sandra Bullock) meg simán imádni való a kotnyeles, de bártor tanulólány szerepében, aki végül a buszt kénytelen a városon keresztül vezetni.
A cselekmény szinte végig pörög. A drámai szitukat jó tempóban váltogatja az akció.
Mai szemmel már könnyebb kiszúrni a film hibáit, akkoriban viszont elég menő mozinak számított.


Érdekességek:
- Sandra Bullock tényleg megtanult olyan buszt vezetni a film kedvéért.
- A Fox a tesztvetítések után kiosztott kérdőívek egyéb rubrikájában többszőr találkozott azzal a megjegyzéssel, hogy a film olyan izgalmas volt, hogy sok néző inkább visszatartotta a vizelési ingerét, hogy ne maradjon le az izgalmas cselekményről.
- A film humoros beköpéseinek nagyját Joss Whedon írta. (Tudjuk, aki a Firefly sorozatért és a Bosszúállókért felelt!)
- Bullock rágógumis jelenete rögtönzés vége lett.
- Amikor Reeves a busz után fut és ráver az ablakra, ami betörik, az véletlen volt, de olyan jól sikerült, hogy benn maradt a filmben.
- Reeves kb. 90%-át maga csinálja a filmben a fizikai eseményeknek. Elég kevés munkát adva ezzel a kaszkadőrének.
- Tarantino felajánlotta a rendezői segítségét amikor hallott a fim tervéről, de nem kapott lehetőséget. Ettől függetlenül a Féktelenül az egyik kedvenc filmje a kilencvenes évekből.
- A néger színész, Glenn Plummer jogosítványát a jelenteinek forgatása előtt két nappal vették el, amikor Reeves-szel a busz mellett akcióznak a sportkocsival.
- Kb. Két tucat színésznő utasította vissza a szerepet, amivel végül Bullock befutott.
- Eredetileg a Dodgers stadionban körözött volna a busz, de arra a produkció nem kapott engedélyt.
Bullock és Reeves csupán a forgatás előtt két héttel csatlakozott a stábhoz. Előtte rengeteg nagyobb sztár kezében megfordult a forgatókönyv, de visszadobálták.
- Volt egy olyan terv, hogy a merénylő Jack barátja, Harry lenne - akit akkor még a tervek szerint Ed Harris játszott volna - de később a szkriptet megváltoztatták és külön merénylőt írtak bele.
- A haverkodó turista karakterét eredetileg egy váratlan halál-jelenettel akarták kiírni, ám végül elvetették ezt az ötletet is.

80%