A sötétség után - The Philosophers (2013)

A sötétség után - The Philosophers (2013)

Rendezte: John Huddles

Huddles író-rendező saját kamaradrámáját adaptálta filmvászonra. A direktor nem túl termékeny: három film közel 17 év alatt. Viszont mindig sikerült terveihez ismert színészeket megnyerni...
A 2013-as "Filozófusok" kapott egy sokkal érdekesebb alcímet, hogy az átlag intelligenciájú néző ne lapozzon azonnal tovább a moziműsorban, ha belefut. "After the Dark". Erre nagy szükség van, hiszen a film gyakorlatilag nem más, mint egy gondolatkísérlet, egy brainstorming, amely egyetlen helyszínen játszódik - iskolai tanteremben - és ezen az sem változtat, hogy a kimondott és elképzelt gondolatok vizuálisan mind megjelenítődnek a nézők előtt. Így, bár valójában ki sem mozdulunk a helységből, mégis kapunk elég akciót és látványt, amely segít érthetőbbé és szórakoztatóbbá tenni a száz percnyi filozófia órát.

A feltevés egészen ötletes és a megvalósításban van kraft, egyedül az a zavaró, hogy maga az elmélet, amelynek kibontogatása végül már-már átmegy komolytalanba, alig valamivel másabb, mint mondjunk egy olyan kifejezetten Amerikában elterjedt szerepjáték, amelyben a fiatalok körbe ülik az asztalt és kártyákkal, kockákkal győzik meg a másikat, hogy figurájuk értékes és túlélő a nagy kalandban.
A film is egy hasonló kalandjátékot elevenít fel - hasonló tematikájú könyv jelent meg magyarul is. Tanárunk felvázolja a szituációt: Világégés, föld alatti bunker, amely tíz embernek nyújt egy évig tartó védelmet, ami ha letelt, végre elhagyhatják a kényszerű börtönt és benépesíthetik ismét a bolygót. (És a feltételezés szerint több ilyen bunker található elszórtan a földön.) Csupán az a baj, hogy ők, a teremben húszan vannak, plusz a tanár. A feladat, kidilemmázni, hogy ki legyen aki bekerülhet a védett objektumba. A nehezítés, hogy első körben a tanár kioszt egy kártyát mindenkinek, rajta különböző szakmákkal, hogy elmélázhassanak, kinek a munkája lehet fontos a későbbiekben, amikor be lesznek zárva. Eleinte logikai úton próbálják végigvinni a gondolatjátékot, amiben a tanárnak nem jut hely, hiába említi meg, hogy ő lehet a Jolly Jóker. Mert mint kiderül, a játék közben változhatnak a szabályok, ami a kísérlet végkimenetelét erősen befolyásolhatja.

Második körben a kapott kártyákat kihajtva mindjárt mindenki kap egy plusz tulajdonságot, amely a logikai érvelés mellett elterelgeti a tanulókat az érzelmi döntések felé. Ez talán a film legizgalmasabb szakasza.
Végül pedig egy jópofa variációt is megismerhetünk, amikor optimálisan csak egy egyéves bulit látnak a bunkerbe költözésen. Itt már karistolgatjuk a komédia határát.

A film lassan indul be, néhány diák erkölcsi kérdést csinál abból, hogy ne vegyenek részt ebben a gondolatkísérletben. Ez a film legfárasztóbb része, hiszen nincs másról szó, mint beszélgetésről. Mégis, van, aki nem akar a részese lenni, ilyen-olyan okból - ami nekem csak simán a tanulás alóli kibújásnak tűnne, hiszen egy brainstorming az nem fájhat. A tanár azonban hamar megzsarolja őket jegyeik lerontásával, így az eszetlen ellenkezést megtöri az erősebb befolyás. (Mindenféle filozófia nélkül...)

A kísérlet - a beszélgetés - azonban már kilép a terem keretei közül, hála a forgatókönyvnek és zöld háttérnek és még így is van némi kamaradarab íze a filmnek, enyhén színházi hangulattal, pedig a zöld háttér és CGI mindent megtesz, hogy a szituációt a nézők és a szereplők realitásába hozza.
A zene sejtelmes és hangulatos a fényképezés meg szép, bár érezhető, hogy főleg studióban forgott a film és később, trükkel került bele a látvány.

A szereplők elfogadhatóak. A tanárt játszó James D'Arcy egészen delejes alakítást nyújt. Tetszett, hogy néhány korábbi gyerekszínészt felismertem fiatal felnőttként. A Kémkölykös Daryl Sabara és a Harry Potteres Bonnie Wright.

A másfél órás gondolatkísérlet végére pedig még egy kis halvány csavarfélét is kapunk, habár erre olyan nagy szükségünk nem lenne.

A film Mafab adatlapja: A sötétség után - The Philosophers (2013)

65%

Először furán fog hatni a film hangulata és felépítése, de ha a nézőben van affinitás a gondolkodásra, el tud szórakozni a felvetett kérdésekkel és újakat is kitalálhat. Mindenesetre ha a jövő filozófusait ilyen tanórákkal képezik ki agyalásra, úgy vélem, magam már képesített agymenő vagyok. (Hiszen magam is el szoktam ilyen "marhaságokon" gondolkodni...)

Tammy - Tammy (2014)

Tammy - Tammy (2014)

Rendezte: Ben Falcone

Ben Falcone három tucat vígjáték és komédia szerep után úgy vélte, képes megrendezni egy egész estés szórakoztató filmet. Elsőre mindjárt egy kifejezetten nők számára írt, nőkről szóló keserédest hozott össze. Férfiként nehezen tudtam élvezni.

Tammy (Melissa McCarthy) egy igazi lúzer, de ami még rosszabb, nem az a szeretni való fajta, hanem az idegesítő, önsorsrontó, kihanemén féle. Egy gyorsétteremben dolgozik, ahonnan kirúgják, mivel megbízhatatlan munkatárs. Mikor hazaér, kiderül, hogy férje a szomszédasszonnyal csalja, aki fele akkora, mint Tammy. És a férje még főzött is neki valami finomat. A szemétláda.
Tammy hirtelen ötlet hatására kapja magát és hazamegy, hogy új életet kezdjen. Szerencsére, anyja csupán két háznyira lakik Tammy-ék házától, így pár perccel az arculcsapás után, a férje helyett már az anyjával veszekedhet a semmiről sem szóló életéről. Tammy kimenekülne hiábavaló életéből, ám nagyanyja nem engedi el egyedül. Ketten lázadnak és indulnak el az Amerika körüli turnéra, hogy Tammy végre embert faragjon magából és a nagyanyja láthassa végre a Niagara vízesést. Közben történnek velük vicces és kínos események; rendőrségi ügy, rablás, öregszex, leszbi buli és becsúszik egy mély barátság is.

Melissa McCarthy közepes formáját hozza. A szövegei közel sem olyan viccesek, mint a "Női szervek"-ben, és nem is olyan idegesítő a figurája, mint "A személyiségtolvajban". Tammy-t nehéz megkedvelni, hiszen nagy a szája, de nincs mire. Az a fajta ember, aki bemegy az étterembe, veri a palávert, végül 10 cent jattot sem hagy, mert nincs annyi sem a zsebében. Nem egy barátnak való ember.
Úgy érzem, jó színésznő, de valahogy beskatulyázták az idegesítő seggfej szerepébe és nem elég erős művész ahhoz, hogy elvigyen egy filmet a hátán. Még akkor sem, ha mellé olyan sok "húzónevet" pakolnak.
A Tammy viszont egyszemélyes shownak sem elég, olyannyira kevés benne a humor. Megismerünk egy kisvárosi lányt, aki elcseszte az életét és valószínűleg az életben nem lesz semmiben sikeres. Látni érdemes ezt? Egyáltalán nem.
És Susan Sarandon bedagadt lábát is ki bírtam volna hagyni, hiába 68 éves a színésznő és nem várható el tőle, hogy negyvenes pumákat alakítson a vásznon. Köszönöm, nem! Inkább maradjon kellemes emlékem róla a nyolcvanas-kilencvenes évekből.

- Te Susan! Leszek valaha olyan nagy színésznő, mint te? - Már most kétszer akkora vagy...!

A filmet igazából az menti meg a teljes érdektelenségtől, hogy remek karakterszínésznők szerepelnek a kövér komika mellett. Allison Janney, mint édesanya, aki már nagyon unja lánya viselt dolgait és belefásult a felesleges vitákba. Susan Sarandon a szókimondó és alkoholista nagymama. Bemutatni nem kell, mindenki ismeri a nevét, aki szereti a filmeket. A kikapós szomszéd lány szerepében Toni Collette nevetgél közel három percig, ami sértő egy ilyen színésznő kvalitásait tekintve. Kathy Bates, mint öreg leszbikus barátnő, kellemes emlékeztető, hogy él egy ilyen remek színésznő. Sandra Oh pedig szintén teljesen eltékozolt tehetség, annyi remek dráma és a Grace klinika után. Dan Aykroyd pedig szinte cameo.

A kisember kisboltot rabol? A "Nekem 8"-at lehetetlen felül múlni.

A Tammy sok elsőfilmes rendezői hibával rendelkezik. Nem elég érdekes, a karakterek nem feltétlenül szerethetőek, néhány forgatókönyvi húzás és jellemfejlődés logikátlan, nem követhető. A humor faktor teljesen esetleges és buta. Még McCarthy zsenialitása sem tud átütni a forgatókönyvi hiányosságokon és ötlettelenségen. El tudsz rajta mosolyodni, nevetni azonban nem biztos, hogy fogsz. Főleg nem, ha férfi vagy.
Mert nem neked szól.
Elvileg a nőknek szólna, nekik viszont idegesítő lehet, ahogyan megformálják benne őket. Egydimenziósan, nevetségesen.

30%

A megtisztulás éjszakája: Anarchia - The Purge: Anarchy (2014)

A megtisztulás éjszakája: Anarchia - The Purge: Anarchy (2014)

Rendezte: James DeMonaco



A jövő Amerikája meghonosította az Európai eredetű Walpurgis-éji boszorkányszombatot, csak kicsit a saját képére formálta, melynek köszönhetően az örömtüzek többé nem fából összehordott máglyák, hanem égő autó és emberroncsok.

2023-ban kialakult a "megtisztulás" éjszakája nevű 12 órás erőszakáradat az Újvilágban. Ennek lényege, hogy az év egyetlen napján, 12 órán keresztül szabad a vásár, bármilyen bűn elkövethető, beleértve a gyilkosság is, melynek köszönhetően bárki orvosolhatja erőszak útján az őt ért valós vagy képzelt sérelmeit. Egyfajta társadalmi gőzszelepként funkciónál, melynek elcsavarásával a frusztrált nép kiengedheti a gőzt.
Sajnos nem működik tökéletesen, mert valahogy a leginkább ártatlanok maradnak fenn az erőszak rostáján. Ezt jó érzékkel vette észre egy titokzatos csoport karizmatikus vezetője és folyamatos audiovizuális kapcsolatban igyekszik ráébreszteni az átlagembert, hogy a "megtisztulás éjszakája" lassan a gazdagok obszcén játékához asszisztáló vérengzésorgiává degradálódott.




Az őrmester (Frank Grillo) otthon készülődik. Fegyvereket tesz a táskájába és a falra ragasztott fényképeket nézegeti, hogy tudjuk, komoly feladatra készül a következő tizenkét órában. Valakivel le akar számolni? Vagy simán egy bérgyilkos megbízás, aminek most eleget lehet tenni jogi következmények nélkül?

Frank Grillo fokozatosan építette be magát az akciófilmes műfajba. Főleg televíziós munkák közben becsúszott a Tom Cruise féle "Különvélemény", melyben egy Pre-zsarut játszhatott, marcona fizimiskájának köszönhetően. Második találkozásom vele "A szökés sorozat" elszánt és tapasztalatlan ügyvédje, aki végül az állami szintű konspiráció áldozatává vált, még valamikor az első évad során. Azután egyre komolyabb, fontosabb filmekben kapott orvos, rendőr, ügynök karaktereket. Pl. Az "Amerika kapitány: A tél katonájában" meg kellett küzdenie magával a kapitánnyal is.

A gazdagok játékához a szegények asszisztálnak.

Shane (Zach Gilford) és neje, Liz (Kiele Sanchez) a férfi családjához igyekszik, hogy együtt vészeljék át az éjszakát, amely valószínűleg az utolsó közös éjszakájuk a válás előtt. Hiába indultak el időben, a megsérült kocsi miatt végül a senki földjén találják magukat, és egyetlen esélyük, ha az árnyékba bújnak. A sors éppen az őrmester kezei közé kergeti őket, így együtt menekülhetnek.

Eva (Carmen Ejogo) törődött pincérnő, akinek kevés fizetése a gyermekére és halálos beteg apjára megy el. Éppen fizetésemelést kérne főnökétől, amit az megtagad. Eva-nak lenne oka, hogy akár erőszak útján orvosolja haragját, ő mégis inkább bezárkózik kis lakásába egyetlen lányával, Cali-val (Zoe Soul). Persze semmi sem ennyire egyszerű. Előbb egy sértődött szomszéd igyekszik szexuális agresszióját rajtuk kiélni, azután maszkos fegyveresek rángatják ki őket az utcára, egy számukra ismeretlen cél érdekében.

A véletlen az ő megmentésükre sarkallja az őrmestert, hogy végül az ötfős kis csoport egymásra utalva verekedje végig magát a lángoló és véres városon.

Az őrmester mire észbe kap, már négy ember életéért felelős.

DeMonaco teljesen beleszeretett az általa kitalált, több hasonló történetet magában egyesítő erőszakos antiutópiát. Van ebben némi "Battle Royale", tetten érhető némi "Menekülő ember", az alapkoncepció meg enyhén emlékeztethet John Carpenter "Menekülés New Yorkból-jára", igaz, ott egy lezárt város lett szabad zóna, ha erőszakról van szó, itt meg a teljes államok változik hadszíntérré.
Megidéz minden olyan akciófilmet, amelyben emberek menekülnek a végzetük elől és közben szépen fogyatkoznak. Pl. "Az ítélet éjszakája" című akciófilm, amely a magyar címválasztás miatt még rá is rímel jelen filmünkre.

DeMonaco az első részben csupán felskiccelte a történetet, itt már kimerészkedett nyílt terepre, hogy kicsit teljesebb képet kapjunk erről a világról. Az árnyalás ellenére sajnos kevés a lényegi információ, amit már az első rész során - A bűn éjszakája - nem találtunk ki. Talán a tervezett harmadik rész bővebben mesél nekünk arról, amit tudnunk kell és érdemes.

Az erőszak erőszakot szül. Talán nem jó a rendszer...?

A film az első részhez képest, több karaktert és akciót mutat meg, de sajnos hiányzik a húzó név, mint az első rész Ethan Hawke-ja. Szóval, lehet, hogy nagyobb büdzsével dolgoztak, ettől függetlenül nem lett a film jobb mint túlélődráma kistestvére. Ez is kb. ugyanaz, csak közben futkároznak.
Ettől függetlenül a téma "finomsága" miatt biztosan lesznek rajongói a sorozatnak, hibái ellenére is. Én az vagyok.

55%

Elmélkedjünk:
Az alapkoncepció egy akciófilm esetében egészen jópofa, ám ha logikusan végiggondoljuk, mint "megtisztulás éjszakája" egyértelműen elhibázott és kivitelezhetetlen fantazmagória.
Először is, a lényege, hogy a társadalom számkivetettjeitől megtisztítsuk a társadalmat. De ez nem működik, hiszen pont az ártatlanok és gyengék esnek áldozatul az erőszakra hajlamos egyedeknek.
Szóval a gyilkosok levadásszák a gyengéket, így másnap több erőszakos ember marad életben. Ez megtisztulás? Egyértelműen nem.

Azután a film nem tér ki rá, hogy ha már tömegek, csoportokba verődve mészárolják egymást, közben miért nem szabadul el a pokol és rabolnak, fosztogatnak? Az emberek egyik negatív tulajdonsága, hogy a káosz közben is saját érdekeiket nézik, ezért ha kitör a balhé, mindig látunk a filmekben pár embert, akik kirakatokból lopják a tévét. Itt ehhez képest szinte csak egyszerű céllövöldévé silányul a háttérkép.

Azután a film nem tér ki arra sem - biztos komolyabb brainstorming kell hozzá - hogy miféle infrastruktúrára ható következményei vannak egy ilyen mészárlásnak.
Az oké, hogy a tehetősebbek védett falaik mögé vonulnak vissza - bár az első rész pont azt mutatja meg, mennyire nem segít egy páncélozott otthon sem... - de ettől függetlenül mennyi "vétlen" áldozata lehet az eseménynek, aminek köszönhetően másnap nincs, aki kinyissa az újságos standot, megfőzze a reggeli kávét, vagy felvegye a műszakot a kórházban, mint ápoló vagy orvos. Mert nem csak a sallang hullik el.

Azután meg a másnap... Sok ember veszíti el hozzátartozóit és barátait. Vannak, akik kivárják az egy évet a bosszúra?
Arról már nem is beszélve, hogy az éjszaka után milyen komoly takarítási hadjáratot, renoválást és hullaszámlálást kell végrehajtani. Győzi ezt egy ország?

És ezzel csak a felszínt karcolgattam.
Akárcsak DeMonaco filmje.