2014. augusztus 10., vasárnap

Locke (2013)

Locke - Locke (2013)


Rendezte: Steve Knight

Steve Knight egyetlen autóban játszódó kamaradrámája szikár, akár egy éhező koldus. Semmi fényképezési túlkapás, zenei pátosz, sallang. Gyönyörűen fényképezett képek, finom second unit munka.
Meg egy sors. Ez a film, ha rászánod az időt, gyomorba bokszol és mikor lehajoltál, könyökhajlatába szorítja a fejed és kicsit megráz.

Locke (Tom Hardy) megbízható építész, gondos családapa. Azután kap egy telefonhívást és élete gyökeresen megváltozik. (És valahol kb. ezt a szinopszist olvastam el a filmmel kapcsolatban. Hú, gondoltam valami jó kis thriller, egy pasasról, aki az autójába szorult és megzsarolják, vagy megfenyegetik, ha nem tesz meg valamit.)
Mekkorát tévedtem. Ezt úgy a negyvenedik percnél kezdtem sejteni, de addigra már beszívott Locke és közvetlen környezetének párbeszédes élete. Kő kemény dráma. Semmi mellébeszélés. Minden telefonhívásnak szerepe van.
Locke meggyőződése szerint igyekszik tenni, hogy jobb ember legyen, viszont ennek köszönhetően, megjárja a purgatóriumot és elveszít mindent, amit már felépített, elért. Vajon mennyire erős indítékai vannak, hogy így tegyen?

Locke egy egész Európában egyedülálló nagyságú projeckt-ben vesz részt, mint főépítész. Sok száz tonnányi betont akarnak alapként elhelyezni a kiásott és előkészített talapzatba. A munka reggel kezdődne, estére végeztek már. Locke is ledobja munkás bakancsát, beül az autójába, hogy hazaérve megnézze az aktuális meccset és aludjon pár órácskát, mielőtt előkészíti az 55 emelet magas épület legalját. Precíz munka, nem lehet spórolni az alapanyaggal, mert akkor repedések jelennek meg a betonban, ami idő előtti öregedéshez vezethet, sőt, az épület leomlásához. Ez lenne a terv.


Locke történetébe azonban in medias res léptünk bele, így már csak onnan látjuk a következő másfél óra eseményeit, hogy Locke biztosít egy Bethan (Olivia Colman) nevű nőt arról, hogy maximálisan mellette áll és éppen hozzá tart. Bethan egy volt munkatárs, aki nem véletlenül állapotos Locke gyermekével, illetve már a szülőszobában van. Csupán egyetlen alkalom volt, egy félrelépés, egy egy-éjszakás kaland. Locke viszont felelősséget akar vállalni, hiszen egykor apja pont ezt nem tette meg vele; lelépett, magukra hagyva anyját és gyermekét. Locke nem szereti a nőt. Locke csupán a gyermek felé érez valami erkölcsi kapcsot, mely olyan erősen buzergálja a férfi lelkiismeretét, hogy képes érte mindennek hátat fordítani.
Locke következő másfél óráját utazzuk vele végig, szinte mintha magunk is a kocsiban ülnénk. Valahol jobbra mögötte, és a válla felett nézzük, kit hív, ki hívja.
Locke döcögősen bevallja feleségének, hogy egy korábbi fontos munkájánál félrelépett. Egy kolléganővel. Akibe még csak nem is szerelmes.
 Nem tudjuk meg, Katrina (Ruth Wilson) fel tudná ezt dolgozni, mert férje azt is közli, hogy a nő épp szül. Ez együtt sok(k).
Közben a közvetlen felettese, Gareth (Ben Daniels) is rászáll, amikor kiderül, hogy Locke nem kíván a reggeli feltöltésnél személyesen jelen lenni. Ez viszont, ennél a feladatnál, ennél a pontnál szinte lehetetlen. Túl sok ember, túl sok részlet, túl sok feladat. Hiába tartózkodik a helyszínen Locke jobbkeze, Donal (Andrew Scott) aki már szinte teljesen felkészült egy ekkora munka elvégzésére, a Chicagói felső vezetés nem így gondolja és hiába 10 makulátlanul leszolgált közös munkaviszony, Locke-nak mennie kell, hiszen a jelek szerint teljességgel megbízhatatlan. Locke viszont ígéretet tesz rá, hogy befejezi a munkát, igaz, csupán telefonon tud benne részt venni. Mert neki máshol van jelenése. Egy apró gyermek első tapasztalásait szeretné személyes megjelenésével megerősíteni, ha már ez neki egykor nem adatott meg.

Még a hallgatásnak is súlya van.

És miközben azon igyekszik, hogy ne legyen olyan, mint az apja - megfutamodni, hátra hagyni mindent - gyakorlatilag önkéntelenül is olyanná válik, hiszen amíg a gyermekre koncentrál, hátra hagyja mindenét, amit persze el is veszít: munka, otthon, család.
De Locke csak megy, mert menni kell...

80%
Mit lehet feladni, miért?

Szpojler alart, alant!!!

Tom Hardy hihetetlen fazon.
Nem vagyok erős angolból, de gondolom, a főszereplő neve is utal a történetre: Lock - zár.
Locke lezárja a múltját, egy új irányba indul.
A filmben egyszer elhangzik Samuel Beckett legismertebb színházi művére, a "Godot-ra várva"-ra egy utalás. A színmű enyhén emlékeztet a film felépítésére annyiban, hogy Bethan folyamatosan várja Locke-ot, aki a gyermek miatt nagyon fontos szereplője lett a nő életének, de Locke a játékidő során nem ér célba. A film elején már akkor látjuk először, amikor ő tudja, hogy "mennie kell" és a végén akkor válunk meg tőle, amikor még javában úton van.

2014. augusztus 8., péntek

Egy becsületbeli ügy - A Few Good Men (1992)

Egy becsületbeli ügy - A Few Good Men (1992)


Rendezte: Rob Reiner





Aaron Sorkin katonai köntösbe bújtatott tárgyalótermi drámája közel sem olyan bonyolult, mint amennyire a két órás játékidő és a tucatnyi mozgatott karakter sejteti. Kb. hat mondatban összefoglalható:



- Tábornok úr, maga miatt halt meg a katonája?
- Nem.
- Tábornok, maga miatt halt meg a katonája???
- Nem!
- Utoljára kérdezem: Tábornok, MAGA MIATT HALT MEG A KATONÁJA???
- IGEN!!!







Sorkin, aki később olyan mérföldkőnek számító sorozatokat hozott létre, mint az "Elnök emberei" vagy a hasonlóan drámai és párbeszédekben tobzódó "Híradósok" első forgatókönyvében elég bátortalanul áll a történethez. Sokat markol, keveset fog. Én az ilyen felépítésű nyomozós drámákat leginkább John Grisham stílusú történetnek hívom. Nagy lufi, amely végül kipukkad. Ezt hogy értem?
A film tele van katonákkal, rangokkal, beszélgetésekkel, tárgyalással, felesleges körökkel, hogy végül a fiatal zöldfülű ügyvéd úgy nyerje meg a pert, hogy a fennhéjázó, arrogáns tábornokot kihozza a sodrából és az maga szólja el magát. Van ilyen az életben? Egészen biztosan... csak nehéz elhinni a filmben bemutatott karakterről, hogy ilyen ostoba módon sétáljon bele egy ennyire piti csapdába.

Demi Moore

Másrészt, van a filmben egy apró törés, amely leginkább egy flashback-nek felel meg, erre viszont a filmben belül semmilyen módon nem utalnak.
Mire gondolok?
Már kiadták az ügyet nyomozásra Santiago (Michael DeLorenzo) halálának az ügyében, amikor van egy jelenet a filmben, melyben a laktanya három befolyásos tisztje arról beszélget, hogy Santiago közlegényt kérése ellenére sem fogják áthelyezni, hanem katonát nevelnek belőle. Ez mind szép és jó, de ha fent, Washingtonban már tudják, hogy Santiago közlegény meghalt és van két gyanúsított, akkor Jessup ezredes (Jack Nicholson) és jobbkeze, Markinson alezredes (J. T. Walsh) miért beszélget arról, hogy Santiago egy rossz katona és be kellene őt törni?

Kevin Bacon

Később Markinson alezredes aki gyakorlatilag dezertált, - mivel eltűnik a támaszpontról - megjelenik a tárgyalás közben Koffee (Tom Cruise) autójában, hogy kiteregesse a szennyest. Simán elárulja a felettesét, mert nem ért a módszereivel egyet, vagy csak sértődöttségét szeretné orvosolni, hiszen Jessup korábban többször megalázza beszélgetéseik során. Ki tudja hány éve gyülemlett fel benne a sérelem, amiért most akar revansot venni. Mindenesetre ez is csak egy mellékszál, amely bonyolítja a cselekményt, ugyanakkor nem nagyon vezet sehová, ha a végeredményt nézzük. Érthetetlen is számomra a karakter motivációja; először megszökik, majd szól az ügyvédnek, hogy mi történt, de a tárgyalásra már nem hajlandó elmenni, hanem lelkiismereti okokra hivatkozva, öngyilkos lesz. Mi van???

Cuba Gooding Jr.

A film a megrendszabályozásról és annak folyományairól szól. Ez a katonaságon belüli leckéztetés egyik formája, amelynek során a hibázó, teljesítményében lemaradó katonát társai valamilyen formában megalázzák vagy megverik. Ezt hivatalosan tiltják. Nem hivatalosan pedig akár parancsba is kaphatják altisztek. Nincs is ezzel gond, ám Santiago közlegény a neki "kiutalt" megrendszabályozásba belehalt. Ki a felelős? A két katona, aki elverte? Kendrick hadnagy (Kiefer Sutherland) a felettesük, aki hatszemközt kiadta a parancsot a regulára? (Míg ki nem derül, hogy csak ketten voltak a szobában, ami miatt meginog a védőügyvéd teóriája  a felettesétől kapott parancs hitelességét illetően.)

James Marshall

Minden hibája ellenére a film szórakoztató, élvezetes, sok ismert színész sorakoztat fel, néha egészen apró szerepekben.
A zene Marc Shaiman minimalista szintetizátor elemekkel dolgozó munkája. Elég hangulatos, annak ellenére, hogy a főtéma nem túl bonyolult.
A fényképezés meg végig nagyon szép. (Mondjuk eleve elfogult vagyok a szélesvásznú filmekkel.

Kevin Pollak

A film elkészítése után egy hasonló eset történt Guantánamo-ban. David Cox őrvezető kilenc társával megrendszabályozott egy katonát. Feljelentés után Cox-ot felmentették, viszont három hónappal később valaki lelőtte egy sikátorban. Az ügyet nem oldották meg.

Kiefer Sutherland

Néhány párbeszéd Cruise és Nicholson között spontán zajlott le, forgatókönyv nélkül. Cruise és Demi Moore szerelmi jelentét végül nem forgatták le, mert nem volt fontos a cselekményben. (Talán a játékidőbe sem fért bele.)
Sorkin a forgatókönyvet egy megtörtén eset után írta meg. Az ötletet a húgától kapta, aki részese volt egy hasonló ügyben lefolytatott tárgyalásnak.
Ginny néni rövid szerepét a rendező egyik rokona alakítja.
A valóságban az ilyen katonai tárgyalásokat nem bírósági tárgyalótermekben szokták lefolytatni, hanem irodahelyiségekben.

Jack Nicholson

70%

Tom Cruise

Mentőcsónak - Lifeboat (1944)

Mentőcsónak - Lifeboat (1944)

Rendezte: Alfred Hitchcock


Második világháború. Egy angolszász turista hajót elsüllyeszt egy német tengeralattjáró. Egy maroknyi túlélő sikeresen átmenekül az egyetlen épen maradt mentőcsónakba. Időközben csatlakozik hozzájuk egy német tengerész is és fokozatosan a paranoia és az erőszak veszi át az uralmat a csónakban.


Ennél többet felesleges írni Hitchcock filmjének szinopszisáról. Egyszer látni kell. Mai szemmel persze nem olyan szórakoztató, hiszen egyértelműen állást foglal, túl egyoldalú, politikailag inkorrekt. A német tiszt egyértelmű kulminálója a problémáiknak, nincs finomítás. Mikor megjelenik, folyamatosan játszik a többi túlélővel. Először azt tagadja, hogy beszélné a nyelvüket. Később az iránytűjét rejtegeti előlük, stb. A többi utas hiába igyekszik egyfajta érdekközösséget kiépíteni - több náció is a csónakban ringatózik - ebből a "náci" folyamatosan kilóg, ahogy a hazugságai minduntalan lelepleződnek. Ennek betetőzése, mikor az utolsó emberig fellázadnak ellene és kivetik maguk közül, a tengerbe hajítják.

Hitchcock jól eljátszik a perspektívákkal (Ez volt az első hangosfilmje, amiben erősen lekorlátozta a teret, amin belül a film játszódik. Hitchcock tervei között szerepelt eredetileg a "Fülke" című film alapötlete is.), színészeit kellőképp tudja instruálni, a felvételek nem tűnnek trükközésnek. (Talán, mert a rendező ragaszkodott, hogy valamilyen módon, de vízen forgassa a filmet. Ezt végül egy hatalmas tartállyal oldották meg, melyre egy nagy létrán tudtak feljutni. A női főszereplő pedig, Tallulah Bankhead mindezt bizonyos fehérnemű elhagyásával tette meg. A stáb nagy örömére.) Még így is, hogy mesterséges teret használtak fel az óceán helyett, sikerült néhány színésznek tengeribetegséget okozni.

Balról jobbra: Hume Cronyn, Henry Hull, Tallulah Bankhead, John Hodiak, Mary Anderson, Canada Lee.

Mai szemmel a film kissé avítt. Ettől függetlenül, aki Hitchcock rajongó, annak látnia kell egyszer, mert az alaptörténet (részben John Steinbeck munkája, de többen dolgozták át és javították, míg elkészült a végső változat) nagyon érdekes és erős. Kár, hogy nem hoznak ki belőle többet.

70%
A német Willy (Walter Slezak) aki a játékidő nagy részében "szemben áll" a többi szereplővel.