Trash: Zombie Driftwood (2010)

Trash: Zombie Driftwood (2010)

Rendezte, vagy valami hasonló: Bob Carruthers

Bobby fiú ritkán rendez filmeket, inkább a dokumentum vonalon mozog és ez nekünk, nézőknek, jó!
A "Zombie Driftwood" egy olcsó és siralmasan humortalan - pedig próbálkoznak - hentelés, amelyben egy luxus-tengerjáró eltűnik a Bermuda háromszögben, majd miután előkerül, zombiek-kal árasztja el a Cayman szigeteket. (Kajmán szigetek???)

Színészei nincsenek, csak egy csapat amatőr, akik nem blokkolnak le a kamera előtt. A kocsma törzsvendégei akár tényleg egy alkoholista brigád. A csapos úgy izzad, hogy végig érte izgulsz, nehogy szívrohamot kapjon a színész. A főhősök csajai siralmasak. A szőke (Kaz B.) egyenesen kiábrándító, amikor elvileg "szexi" táncot lejt a kocsmában, ami inkább bárgyú és groteszk, ahogy kezdődő potrohával - igen, ebben a filmben nem húszas éveikben járó nők alakítanak zabálni való tiniket - teljesen lelohasztó. Hihetetlen, ennek ellenére milyen jó képeket lehet találni róla a neten szörfölgetve. Tipikus, nem az eszéért szeretjük típus. Csak nem értem, hogy milyen kritériumok alapján nevezi az imdb színésznőnek... Viszont haladás, hogy ebben a műben az Angliai születésű cics-mókust ruhában dugják, ami azért jelenthet valamit. (Talán még annyi pénzük sem volt, hogy kifizessenek a csajnak némi muff-mutogatást.)
Néhány Kaz B. munka itt elérhető!

A párbeszédek - főleg a kocsma pultjánál - olyan ostobák és erőltetettek, hogy kérdéses, hogy nem direkt csináltak szart. Egy magyar kocsmában öt perc alatt izgalmasabb dialógusokat rögzítenél egy diktafonnal. A színészi játék meg... igazi method acthung, acthung! Csak figyelem milyen ócska.

A trükkök amolyan sufni-tunning következményei. A nagy öregek már harminc éve jobbakat dobtak össze papír-zsebkendőből és tonhalsalátából.
Humor gyanánt pedig a zombik megszólalnak és csökött gondolataikat közvetítik a néző felé. A zombie film kedvelő néző erre pedig tökéletesen immunis.
Eltelik fél óra, mire kiderül, hogy ebben a filmben a zombiek bizony, ki akarják fejezni magukat. Elfoglalják a tévé stúdiót - hogy keveredtek oda??? - és máris, "profin" vágott zombie műsorblokkal szórakoztatják a kocsma nézőit, akiket a többi, kint sétáló halott nem tépett szét.
Zseniális!
Magnyifika!
Ha tényleg vicces lenne, akkor legalább mosolyognék, vagy valami.
De semmilyen pozitív érzést nem váltott ki belőlem, és ahogy nézem, az imdb látogatóiból sem. 2 csillag!
Kb. annyit ér, mint 2 perc maszatolós szex.
Rákészülsz, azután megkönnyebbülsz, hogy annyi.

Pozitívum?
Játékidő: 72 perc.

10%

Mert zombies.
Valójában olyan szar, hogy még a trash film jelző is felmagasztalás.

18+ : A szöszi női szereplő egy sokkal érettebb alakítása itt elérhető!

Gyilkos iroda - Not Safe for Work (2014)

Gyilkos iroda - Not Safe for Work (2014)

Rendezte: Joe Johnston

Nem volt számomra kérdés, hogy Joe Johnston filmje, ha nem is lesz túl nagy durranás, mivel nem botlottam bele semmilyen reklámba a filmmel kapcsolatban, ettől függetlenül értékelhető kis marhaság lesz egy olyan rendezőtől, aki gyerekfilmekben szintúgy otthon van, mint A listás CGI csodákban. Csak három címet írok le és akkor be tudod skatulyázni... nagyjából:
Jumanji
Jurassic Park III.
Captain America - Az első bosszúálló.
Mindhárom film közönségcsalogató blockbuster. Mindhárom film széles korosztályt szólít meg. Mindhárom film újranézhető, pörgős kis ujjgyakorlat.

Azért az jelent valamit, ha a film borítóján csak a producerek
korábbi munkáit említik meg és a rendező nevét nem emelik ki,
pedig lenne mivel kapcsolatban!

A "Gyilkos iroda" pedig ehhez képest hatalmas visszaesés. Érthetetlen minőségromlás.
A film cselekménye egy mondatban leírható, kissé emlékeztet Dean R. Koontz egyik művére, amelyben szintén egy felhőkarcolóban kergetőznek emberek és a gyilkos apránként legyakja őket.
Ezt lehet szórakoztatóan, izgalmasan tálalni.
Meg lehet úgy, hogy egy esetlen, középszer alatti tévéfilmes utánérzést kapunk.
Mindezt három évvel egy sikeres képregényfilm után.
Nem tudom, Johnston miért ezt a projectet választotta. Ez bőven alatta van rendezői "zsenijének". Nála az események pörgősek, kalandosak, pénz van bennük.
Itt meg klisések, kiszámíthatóak és az izgalom faktor szinte nulla, annyira lehet tudni, mi következik.
Ha ezt a filmet moziba küldik, el fog vérezni. Még egy éjszakai vetítést sem nagyon ér meg ebben a formában a reklámokkal spékelt, gyűlölt csatornákon.
Valamiért pedig mi is megvettük, sőt, szinkronosan már hozzáférhető ez a film.
A film egyelőre egészen jó, 6 ponton áll az imdb-n, de tegyük hozzá, hogy alig tucatnyian látták. Johnston eddigi leggyengébb munkája. Gyakorlatilag cserben hagyta azokat a nézőket, akiket a neve húzott be a moziba.
De vigasztal a tudat, hogy bármibe fog majd bele, az ennél nagyobb durranás lesz!
Csak felfelé mehet innen.
Most már tudom, hogy Johnston nem képes a szarból várat építeni.

20%
Mert tőle többet várnék. Sokkal!

Ha tetszik:
- Bármit, ami toronyházban játszódik és gyilkolnak benne.

A színészek egyszerűen nem tudnak többet kihozni magukból, mint amit látunk.
Fájóan ötlettelen alkotás.

Konklúzió: Csalódott vagyok.

Ilyen az élet - Life As We Know It (2010)

Ilyen az élet - Life As W Know It (2010)

Rendezte: Greg Berlanti

Berlanti egészen jól mozog a negyven perces, televíziós érában, ám az egész estét (hülye kifejezés a kb. 100 perces filmekre) mozi műfaján belül van még mit tanulnia.

A film elején két szingli és saját életén belül közepesen teljesítő fiatalt a barátaik igyekszenek egy vakrandi alatt összeboronálni. Nem felügyelik azonban az egészet, így csak megadják a telószámokat, hogy azok beszéljék le a találkozót, amiből azután nem is lesz semmi. Illetve ez nem teljesen igaz. A fiú elmegy a lányért, be is ülnek a lány új smart-jába, éppen csak a motort nem marad idő felbőgetni, mivel a lehetséges vacsora helyszíne valahogy végül nem lett lefixálva. Messer (Josh Duhamel) és Berenson (Katherine Heigl) kellően elküldik egymást a picsába, majd ki ki megy a dolgára.
Ez az első négy perc...
Utána persze, míg tart a főcím, láthatunk egy esküvőt, ahol megismerjük magát a cupidó párocskát és, hogy életük szerves része az egymást nem annyira kedvelő páros. Pedig de.
Még húsz perce sem megy a film, amikor jön a dráma: az ifjú házaspár egy balesetben életét veszti és furcsa mód a két egymástól elhúzó személyre hagynák gyermeküket.
Ez pedig elég furcsa döntés a felelős szülőktől - bár a film megmagyarázza - ha belevesszük, hogy a baráti páros első randija nem tartott tovább négy percnél.
És innentől már borítékolható a befejezés, hiába érezzük azt, hogy a forgatókönyv erőtlenül megpróbálja megteremteni a feszültséget. Nem sikerül neki.
Hiába egy szimpatikus doki, egy kecsegtető állásajánlat, pénzgondok, valahogy nincs súlya az egésznek. Egyenletes tempóban haladunk a befejezésig, ami kiszámítható.

Ami megmenti a filmet attól, hogy első megtekintés alatt elunjuk magunkat, hogy azért kedvesek a főszereplők és ...
Kedvesek a főszereplők. Mind a párocska, mind a baba.
Harsány nevetésre ne várjunk, de lehet mosolyogni és azért az ember elgondolkodhat, hogy mit tenne hasonló helyzetben?
Egyáltalán, egy felelős szülő hogyan kezd neki, végiggondolni az ilyesmit?
Oké, a filmben van egy ügyvéd, aki meglepően szimpatikus és elboronál szinte mindent.
Azt sem értem, hogy a szülők végakaratát miért bírálgatja felül a hatóság? Ha a házat a szülők a házukat csemetéjükre és két barátjukra hagyták - és nem még élő rokonokra - miért kell ellenőrizni annyit őket, hogy mit csinálnak? Oké, a gyermek jogai és érdekei miatt, de van erre humán erőforrás? És ha az édes szülők voltak állatok és verik a gyereket? Vagy Amerikában minden gyermekre felügyelnek, hogyan nevelik fel? Ha igen, miért szól annyi film az iskolai erőszakról...? Mi köze az államnak egy felelős döntéshez? Ha úgy gondolják, pl. elveszik a kölyköt és intézetbe dugják? És akkor elúszik a családi ház? (Gondolom, nem fogják a gyermek nagykorúságáig fenntartani és rendszeresen kitakarítani.) Ha nem felelnek meg a megbízott szülők, az állam azt hogyan közvetíti a gyermek egyéb természetes rokonai felé? (Pl. nagyszülők, egyéb rokonok - azért az esküvőn voltak még páran)

A mellékszereplők elég közepes kategória. Még a "Szívek szállodája" kövér cuki Sooki-ja (Melissa McCarthy) sem sziporkázik annyira, mint később fog a nevével eladott vígjátékokban.

40%, de azért nézhető.
Néha felröhögtem. Nem feltétlenül a poénok jó minősége miatt, hanem mert jól adták elő.