Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
Mielőtt Chris Pine-nak benőtt a feje lágya és a Star Trek franchise-ba Kirk kapitányként bevackolva magát elindult az A listás színészek... javítom, A listás sztárok útján, addig tévé sorozatokban és felejthető filmecskékben hozta a formáját. Talán a legtöbb színészi játékot ez a film várta el tőle, hiszen ebben Pine, Danny-t a vak fiút játssza, aki nagykorúvá érése után keresi az igazit maga mellé. Ebben nem egyszerű bátyja , Larry (Eddie Kaye Thomas) tevékenyen kiveszi a részét, bár, eléggé Mekk Elek mester módra...
Egy másik szálon pedig Danny részese lenne egy szemműtét kísérletnek, amivel talán és végre egy másik "szemszögből" is megismerhetné környezetét. Miközben a vizsgálatokra jár, a kórházban bele botlik egy Indiai-amerikai leányzóba, Leeza-ba (Anjali Jay) akinek családja már kiszemelte a jövendőbelijét és már csak az esküvő lenne hátra.
A filmből derül ki, hogy... limonádé. Semmi meglepi nincs benne.
Kedves mellékfigurák, komédiára hajazó kezdés, a végén enyhe drámai fűszerezéssel. Sajnos nagyon kiszámítható. Láttuk ezt már sok másik filmben és volt sok jobb feldolgozás, amely a kultúrákat igyekszik összeboronálni. Túl kevés ötlet, nem kihasznált lehetőségek.
Egyszer nézős és ha nem vagy nagy Chris Pine rajongó, hamar el fogod felejteni.
40%
James Keach készített már erősebb drámát, Henrietta csillaga - The Stars Fell on Henrietta (csodálatos zenével) és gyengébb komédiát, Kamuzsaru - Camouflage. Elég hullámzó minőséget produkál...
Rövid szerepben feltűnik a "Hősök - Heroes" Indiai kutatója, Mohinder Suresh, itt mint a lehetséges férjjelölt, Arvind (Sendhil Ramamurthy). Sajnos elég erőtlen karaktert osztottak rá.
Peter Hyams nevét már ismerem a nyolcvanas évek óta, pedig sem azt nem lehet mondani rá, hogy termékeny, sem azt, hogy felismerhető stílusjegyei lennének. Kezdetben legalább volt némi mozis hatás a filmjeiben - széles vászon, szép fényképezés, jó vágások - később azonban ezeket feltette egy polcra és hanyagolható, felejthető B filmeket kezdett gyártani, annak ellenére, hogy többnyire sikerült ismert neveket megfűznie filmjeihez.
A legnézhetőbb filmjei '77-től '99-ig bezáróan lefutottak, azóta meg amit csinált, egyszerűen a közepes alatti kategóriába süllyedt.
Első mozija, amit a tévében láttam és kamasz fejjel elég komoly paranoiás hatással volt rám a "Földi űrutazás" volt, amelyben három űrhajóst rávesznek, hogy játsszák el a holdra szállást, megtévesztve ezzel amerikaiak, sőt a föld teljes lakosságának milliárdjait. Kezdetben hajlanak is a dologra - komoly ráhatással persze - de a projectet vezető cég a teljes titoktartás reményében eldönti, hogy kivégzi mindhárom pilótáját. A fiúk megszöknek és a halál töke sivatagában bolyongva igyekeznek élő embert találni, hogy leleplezzék a szemfényvesztést.
A német moziplakát
Azután bele-belebotlottam Hyams nevébe és a filmjei - videóskorszak - egészen kellemes másfél órákat nyújtottak.
Egyik "gyöngyszeme", amit néha megnézek és csak kommersz és olcsó kiállítása miatt nem tudom klasszikus névvel illetni, egy 81-es sci-fi, melyben az akkor csúcson lévő Sean Connery izmozik, mint kirendelt Marshall - seriff - egy Io nevű kisbolygó, ahol komoly kitermelés folyik és befigyel egy kicsi kábítószer használat.
Hyams egészen a western filmek egyik alapművéhez nyúl vissza, megbolondítva a történetet háttérrel, karakterekkel, akcióval.
A marshall, William T. O'Niel (Sean Connery) családjával vándormadárkodik. Ahol éppen feladat van, oda költöznek, azzal az ígérettel, hogy a következő munka ideiglenesen az utolsó és végre hazamehetnek a földre, mert mióta gyermekük megszületett, nem jártak az anyabolygón és a gyökértelen életmód szítja a családon belüli feszültséget. (Másrészt nem értem, hogy ha ebbe született a gyerek és amúgy a lakosság nagy része ebben a szituációban él, miért az a fene nagy honvágy, ami miatt a földre kell sietni...)
O'Niel-ről azt is tudni kell, hogy végletekig becsületes, a korrupciót akkor sem nézi el, ha logikus magyarázat van rá és egy nagyobb, egységes ügy részeként szükséges a jelenléte. Az Io-n O'Niel érkezése előtt megszaporodtak a megmagyarázhatatlan öngyilkosságok, dühkitörések, így ő már egy kész helyzetbe csöppen bele. Kezdetben sodródik az árral és igyekszik megfékezni a problémás bányászokat, ám hamar rájön, hogy a cellákba zárt dühöngő fickók felületi kezelés csupán, a szálakat a sötétből mozgatja valaki. A nyomozásban segíti egy idős és pikírt doktornő, Dr. Lazarus (Frances Sternhagen) akivel hamar megkedvelik egymást annak ellenére, hogy elsőre úgy tűnik, egymás agyára fognak menni. Sternhagentől ez az egyik kedvenc szerepem. Kötözködik, de amikor kell, kérdés nélkül nyomja a segítséget. A színésznő esetleg a "Vészhelyzet" kórház sorozatból lehet ismerős, ahol Carter doki nagymamáját alakította.
A filmnek készült képregényváltozata is.
Mivel az Io bolygón a populáció ötezer fő alatt van, azért elég komoly bajok származhatnak abból, ha havonta több bányász nyitja magára a zsilipet. (Gondoljunk csak a pletykára, ami azért hamar körbejárhat egy ilyen kicsi állomást) O'Niel jó nyomozó és az "ellenség" is hamar előkerül, némi lefizetéssel kecsegtetve. O'Niel hajthatatlan, ezért a telep vezetője, Mark Sheppard (Peter Boyle) végleges döntésre szánja el magát: a bányásztársaság segítségét kéri, hogy állítsák félre a lefizettethetetlen Marshall-t, mire a cég simán kiküld a terepre néhány bérgyilkost. O'Niel azonban kap információt a tervről és van ideje felkészülni rá, csupán egyetlen baj van: a helyi rendőri erőket is beleértve, senki sem akar az oldalára állni és az igazáért harcolni. (Ami meg azért furcsa, mert a filmből kiderül, hogy a drog, ami körül az egész balhé kavarog, kifejezetten veszélyes anyag. Nem értem, hogy a bányászoknak miért jó az, ha némi plusz termelési emelkedésért pár hónap múlva akár fejest ugorhatnak egy zúzógépbe, hiszen a drognak vannak ilyen pszichotikus mellékhatásai.)
A film nem hibátlan, ennek ellenére hangulatos szórakozás. A helyszínek szépen fel vannak építve, a zene pedig jól illeszkedik a környezetbe. Jerry Goldsmith munkája.
A fényképezést Stephen Goldblatt végezte, de állítólag a végső döntés kamera fronton Hyams privilégiuma volt. Goldblatt-ot gyakorlatilag csak azért alkalmazta a rendező, hogy ha esetleg nem végez képileg jó munkát, legyen kire ujjal mutogatni. Soha többet nem dolgoztak együtt!
Érdekesség: A filmben használtak először egy olyan technikát, melyben egyszer látható ember, hozzá viszonyított makett és vetített háttér.
Másrészt egy speciális hangtechnikát is kidolgoztak a film miatt, így amikor a filmet a filmszínházakba küldték, új hangfalakt kellett telepíteni, hogy az effektek és zörejek jobban átjöjjenek a nézőtéren.
A főcím emlékeztet az "Alien" főcímére. Nem véletlen.
Festett moziplakát.
60%
Ha tetszett:
- Hajszál híján - Narrow Margin
- Délidő - High Noon (Csak azért nem Remake, mert a film első fele teljesen másról szól, mint az 1952-es westernfilm.
Tegnap, láttam, mindent megtettél, hogy munkánk kollégámmal, teljesen hiábavaló legyen. Már munkába menet láttam, hogy szorgalmasan igyekszel tevékenységünket megnehezíteni, hiszen ha te tombolsz, nekünk nem megy a teraszunk, nincsen kint vendég.
Bent meg - ha tombolsz - megáll a levegő és izzadni kezdünk, mint kurva a templomban.
Rossz idő... az egyetlen, aminek örültem veled kapcsolatban, hogy legalább nem árultál zsákbamacskát. Mivel már a munkahelyemre érkezéskor javában adtad magad, tudtam, hogy az asztalra való apró reklámokat, a párnákat a székre és a rongyokat a padokra nem kell kivinnem. Köszönöm. Köszönöm, hogy jeleztél előre, hogy ha figyelmetlen vagyok, szarrá áztatsz mindent, amit kiviszek, így nem tettem meg.
Haha!
Rossz idő, mivel korábban keltél, mint én, ezt elbasztad!
Ismerlek már. Tudom, milyen kéjesen áztatsz szarrá mindent, ha teheted és ne felejtsük el, a kiaggatott virágokkal ezt meg is tudtad tenni. De azt felejtsd el, hogy az újonnan vásárolt párnáinkat tönkreteszed, szmogos esőcseppjeiddel, amellyel amúgy egyenletes szürkeséggel vontad be a várost.
Kedves rossz idő!
Nem tudom mire számítottál a vasárnappal kapcsolatban. Szerintem azt gondoltad, hogy majd jól alánk dörgölöd fellegeid és mi ez
ért egyetlen vendéget sem fogunk látni.
Hát ezt beszoptad!
Volt vendégünk!
Több vendégünk volt, mint egy hete, amikor a jó idő tette nálunk tiszteletét.
El kell áruljam, hogy amíg te a város felett gyűjtögetted erődet, hogy könnyeiddel a közlekedést tedd próbára, ahogy szoktad, addig mi dolgoztunk, mert sokan eljöttek, hogy nálunk ebédeljenek!
Remélem olvasod a soraimat és tanulsz belőle!
Hiába vagy te a rossz idő, hiába van felettünk, emberek felett akkora hatalmad, ha mi éhesek vagyunk. Mert az éhes ember megeszi a vasszöget is! Az éhes embert nem ijeszti meg némi csapadék, ha gyomra korog. A konyhánk meg egyébként is egyre jobban fejlődik!
Rossz idő.
Amíg te a port mostad a kanálisba, mi tányér nagyságú rántott szeleteket tettünk asztalra és balzsamos ecetben megforgatott salátákat. Igen, ment némi hamburger is a pocakokba és azért, néhány aranyszínűre barnult pizza is. Mert mi dolgoztunk, habár, te pofátlanul igyekeztél belekavarni a napunkba.
Rossz idő.
Mi, a városi emberek, ismerünk téged!
Ismerjük, alattomos rosszindulatodat.
Ismerjük, hogy mekkora boldogságot okoz neked, ha elereszted krokodil könnyeid és bedugul a forgalom, autók futnak egymásba.
Ismerjük már, milyen az, hogy víztől csöpögő loboncodat megrázod és akkor mi, kis porszemek, félve a víztől, nyirkosságtól és náthától, ki sem mozdulunk a szobáinkból.
Hát ezt benézted!
Engedd meg, hogy nevessek rajtad.
Ez a vasárnapunk mozgalmas volt!
Voltak vendégeink!
Igaz, neked köszönhetően nem sokan vállalkoztak, hogy a teraszon költsék el ebédjüket, ám odabent, azért ment a móka.
Kedves rossz idő!
Legközelebb megint vasárnap dolgozom! Ezt jó, ha tudod, mert aznap ismét szívesen látlak!
Gyere nyugodtan, taknyozd csak össze az utcát, mi meg bent dolgozunk!
Ha jól viselkedsz, bekukkanthatsz az ablakon, mi meg bentről mosolygunk rád!
Jó vasárnapot adtál nekünk!
Mi szeretünk, rossz idő!
