Annabelle - Annabelle (2014)

Annabelle - Annabelle (2014)

Rendezte: John R. Leonetti

Olyan Fűrészes és Halálos hallgatás hangulatom van...

Általában egy spin-off vagy prequel jó esetben sokat hozzá tud tenni egy mozifilm mitológiájához. Az Annabelle-nek is elvileg az lett volna a "szerepe" vagy "értelme", hogy egy jól működő, már sikeres horrorfilm mellé téve, kibogozzon sok, nézőben felvetődött kérdést, már ha érdekli őket egyáltalán, amit a sikeres filmben - Démonok között - láttak. Megtekintése után, ki merem jelenteni, hogy az Annabelle ennek nagyon nem tett eleget. Ami rosszabb, nem maradtak kérdéseim. Mert a továbbiakban már nem nagyon érdekel Annabelle, a sátáni erőktől megszállott baba sorsa.
Miért?
Mert az egész történet ötlettelen, ami meg van, olyan, mintha visszaköszönne valahonnan, ennél lényegesen jobb, izgalmasabb filmekből. A film egyetlen pozitívuma, hogy a rendező korábban operatőrként dolgozott, ezért elég szépek a képek, beállítások, ami miatt a film egyszer élvezetes szórakozás lehet, éppen csak hiányzik belőle az, amitől a horrort én horrornak aposztrofálnám.
Egyszer, kétszer sikeresen megrémít - sokban köszönhető ez a fény és hangeffekteknek - ettől függetlenül nem lesz maradandóbb élmény, mint amikor megvágjuk az ujjunkat. Egy óráig sajog, azután dolgozik a szervezet és másfél óra múlva már fel sem tűnik, megfeledkezünk róla. Szerintem, ha most nem írnék a filmről egy hét múlva semmire nem emlékeznék belőle. Ez biztos, hiszen a lényegesen izgalmasabb testvérfilmjéről is elég gyorsan megfeledkeztem, pedig abban jobban jelen volt a horror faktor, erősebbek voltak a színészei és izgalmasabb volt a története is.

Most őszintén, ki vesz ilyen babát a gyerekszobába???

Mia (Annabelle Wallis - véletlen névegyezés) tipikus überische amerikai háziasszony, valamikor a hatvanas évek végéből. Tévé már van, mobil náne. A ruhák egyszerű darabok, színük pasztell, a frizurák egészen visszafogottak, ha emlékszünk még, mi dívott akkoriban...
Férjével, Johnnal (Ward Horton) éldegélnek egy unásig ismert kisvárosban, ahol a hétvége délelőtt a templomé, a házak egymásba esnek, közöttük talán ha egy papír vékony tuja vagy élősövény húzódik. A kocsik a feljárón, kölykök kerékpároznak kacagva a széles utcán, az apukák locsolócsővel fröcskölik a verdát, anyu pedig az ajtóból kiabál: - Vacsora!
Mia és John kissé félszegen igyekszik beilleszkedni, hiszen első saját ház, első gyerek, első jó állás a férjnek, első... kísértetjárás.
Mia állapotos. Babát vár. John pedig nagyon szereti, ezért mielőtt a kis jövevény megérkezne, összegyűjtötte Miának a kedvenc babakollekcióját, melynek érkező, utolsó darabja: Annabelle.
A baba inkább csúnya és rémisztő, mint gyermeknek való ideális játék. Ettől függetlenül csak egy gyűjtemény része; helye van a polcon.
Mi kell még a csendes kisvárosi élethez?
Egy pisztoly vagy puskalövés. Egyik hajnalban valakik megtámadják a szomszédokat és mielőtt a Gordon család kihívhatná a rendőrséget, két szektatag hozzájuk is ellátogat. A végeredmény vérfürdő, két halott sátánista és egy késszúrás Mia pociján.
A szerencse nehezen pártól el tőlük: a babának semmi baja (A pocaklakó babának) , ügy lezárva.
Ettől függetlenül, ördögi erők kezdik pisztergálni a kis családot. Mire érkezik a baba, Mia paranoiája hatalmasra nő, ám mivel férjecskéje társ a megértésben - sok filmben kézlegyintéssel hárítják el a főszereplők látomásait - hirtelen egy apartmanházban találjuk magunkat, hisz ott nem fogják őket kísérteni a múlt véres démonai.
Nincs illuzió, mert fognak.
A démon magába a babába költözött, így hiába pakoltak dobozokba mindent, hogy máshol kicsomagolják, kéretlen harmadikként Annabelle baba is velük tart. Pedig, mintha apa már kidobta volna...

A film egyetlen nagy hibája, hogy - és ebből nő ki a többi hiányosság - nem túl ötletes.
Kapunk egy befo***ós liftes jelenetet, meg egy egészen hangulatosan rendezett szomszéd gyilkosságot, de a puskapor nagyját a film elején ellövik, utána meg már unásig ismert panelokból, kevés igazi félelmet keltő jelenettel dolgoznak.

James Wan ugyan ebben a filmben producerként van jelen, de korábbi munkásságát ismerve, annyira markánsan van jelen a stílusa, hogy merem állítani, a forgatás alatt végig mereven fogta Leonetti kezét, aki sokkal jobb operatőr, mint rendező. Wan világa ettől függetlenül tagadhatatlanul érdekesebb, mint az Amerikában futószalagon gyártott horror műfaja alatt lavírozó egyéb produkcióknak. Ezért lesz az Annabelle egy rövid idő alatt, viszonylag gyorsan megtérülő, egyszezonos mozi siker, aminek csupán a neten terjengő negatív kritikák fognak kicsit keresztbe tenni.

Nem kívánom nagyon lehúzni, mert bár többet vártam tőle, egyszeri szórakozásnak bőven elmegy.

Figyeld:

- az Perez atya (Tony Amendola) nem túl markáns szerepe.
- Alfre Woodard, mint olcsó és kényelmes megoldás a kimenetelt illetően. Úgy éreztem az ő karaktere is kissé elnagyolt.
- Bár a film végén kitérünk a Démonok között-ben megismert démonüző házaspárra és Annabelle elvileg már bekerült az üvegkalitkába, ettől függetlenül még elképzelhető valamilyen hasonló folytatás. Szigorúan DVD-n!
- A film hatását komolyan rombolja, hogy a gyilkos babás adut már több filmben ellőtték a nyolcvanas, kilencvenes években és ezek közül a legsikeresebb - Chucky - A "Gyerekjáték" sorozatban, egész sorozatot is kapott.
- A varrógépes jelenet sikolt egy ujjba szúrásért.

Amit az Annabelle adhat, már megadta nekünk Chucky, több vérrel.

40%