2016. május 22., vasárnap

Egyiptom istenei - Gods of Egypt (2016)

Egyiptom istenei - Gods of Egypt (2016)


Rendezte: Alex Proyas

Megtekintés: A nagybetűs popcorn mozi.

Alex Proyas, mikor kezdte, a szerencse istene mellé állt és első két széles körben bemutatott filmjével kiérdemelt egy helyet a komor világlátású, enyhén túlértékelt rendezők között. Ezt talán köszönhette annak is, hogy pont véletlenül az ő filmjének forgatása közben hunyt el Bruce Lee fiúgyermeke, Brandon Lee, amely már a híres apuka halálának összekapcsolásával egy komoly misztikus hátteret biztosított a film reklámkampányához. Szép dolog ez? Nem hinném. A film - A holló - The Crow (1994) -  szerintem egy erősen túlértékelt film egy képregényből, amelyben gyakorlatilag egy a pokolból visszatérő és halhatatlan főhős áll bosszút korábbi gyilkosain. Még csak nagyon izgulni sem tudsz érte, hiszen már halott, így szinte sérthetetlen. (A Holló sorozattá terebélyesedett és igénytelenedett.)
Második nagyfilmje a "Dark City - Dark City (1998)" kultikus státuszba emelkedett a hosszú évek során, mivel korábban amerikai filmesek nem nagyon mosták össze a fantasztikumot és a dark noir-t egy ennyire több rétegű jelentéstartalommal bíró - másrészt innen-onnan "összelopkodott" - moziélménnyé. Egy biztos: amikor először megnéztem moziban, eléggé elvarázsolt ez a szürreális, kifordult világ. (Maga a sötét város kinézete meg mintha megelőlegezte volna jelen filmünk azon jelenetét, amikor Rá (Geoffrey Rush) éjszakába fordítja a nappalt a világon. Mert akkor még úgy képzelték, a föld lapos és leesünk a szélén...)

Amikor Egyiptom történelméről olvasgattam önszorgalomból, nem így képzeltem el. Sőt, nekem már a Múmia filmek flashback-jei is sokszor idegenül hatottak azzal a rengeteg misztikummal és varázslattal, amire persze dramaturgiai szempontból szükség volt; hogy erősebb legyen a kalandfaktor. Proyas mozija még ennél is tovább megy és anakronizmust varázsolt a filmvászonra, amely számomra kb. a Will Smith féle történelemhamisító western sci-fivel egyenértékű, a Wild Wild West-tel. Szóval, kinőttem már ezekből a múltat meghamisító - amennyire utána néztem, még az Egyiptomi mítoszvilágnak is ellentmond néhány történés, így ha valaki ebből a filmből akarja megtanulni ennek a népnek a múltját, hiedelemvilágát, az inkább nyisson ki egy ismeretterjesztő-könyvet.
Ami marad, így egy az egyben egy fikciós fantasy mese, amely ráadásul, szerintem persze, alig fogja megugrani egy felnőtt néző ingerküszöbét. Az enyémet nem sikerült. Miért?
Mert korábban a témában már sokkal jobb filmeket készítettek illetve, mert ezt a fajta kalandfilmet, ha nem is feltétlenül ezzel a történelmi háttérrel, de olyan pár évvel korábbi filmekkel már bőven kimaxolták, mint a Titánok két része, vagy az olyan akció-marhaságok, mint a John Carter vagy a Perzsia hercege, vagy a Herkules filmek. Igaz, azoknak még kevesebb a valóságtartalma, de mind látványban, mind szinopszisban, mind igen közel áll a tárgyalt filmhez. És emlékszem bármelyikre is? Dehogy. Csak foszlányokban. Talán pár akció jelenetre... pillanatra.

Most akkor This is Sparta???

Az Egyiptom istenei is pontosan annyit ér, hogy beszopogatom a kólát, megeszem a zacskó kukoricát és napokon belül elfelejtem, amit láttam, mert a karakterek túl sablonosak, a karakterfejlődés hevenyészetten van kidolgozva - már aki fejlődik - a párbeszédek meg pont olyanok, mint a korábbi filmekben. Erőtlenek, közhelyesek.

Olyan az egész, mint a vattacukor, ami szép, színes, az illata fenséges és belemártod a vízbe és semmi sem marad belőle, csupán egy hurkapálcika, ami egyenes és használhatatlan. Ennél a filmnél a cukor a kiállítás, a zöld háttér nyújtotta lehetőségek, a CGI.
Azonban, ha leáztatjuk a felszínt, egy egyszerű buddie movie marad, amelyben egy halandó és egy isten egymást segítik a megdicsőülés felé. Az Egyiptomi történelem meg, mint háttér, csupán egy lecserélhető blöff.

A CGI meg egy ilyen drága film esetén indokolatlanul csúnya. Egyedül, amivel ki voltam békülve, hogy jól nézett ki, hogy az emberek és istenek között volt méretkülönbség. Azt szépen megoldották, míg gyakorlatilag szinte minden mást - leszámítva néhány kellemes háttérképet - akciókat, istenné válást, lovas menekülést, harc a vízesés szélén, elmaszatoltak. Néha, szó szerint.

B filmeket és a Transformerst idéző átalakulások. Röhej, hogy 2016-ban ennyire cikisen néz ki.

A történet szerint - amely nem felel meg a valóságnak - Set (Gerard Butler) miközben bátyja éppen fiát tenné meg Egyiptom urának, megjelenik a ceremónián és puccsot csinál. Unokaöccsét, Hóruszt (Nikolaj Coster-Waldau) megvakítja és száműzi, az egyéb isteneket meg vagy uralma alá hajtja, vagy megöli, hogy végül újra teremtse a világot, bármit is jelent az számára.
Közben az emberek, bár elvileg fejet hajtottak előtte, titkon sokan még Hóruszhoz imádkoznak, hogy segítsen megszabadulni a rabságból, amelyet nagybátyja hozott Egyiptom földjére.
A másik főszereplő a kölyökképű tolvaj, Bek (Brenton Thwaites), aki, hogy szerelmét elkápráztassa, betör Set kincseskamrájába és megszerzi Hórusz egyik ellopott szemét. De, míg Bek eszméletlenül szerencsés kisember, szerelme már nem annyira, így a menekülő párra egy építész-csatlós (Rufus Sewell) által kilőtt nyílvessző megöli.
Az egyetlen, aki a holtak földjéről elvileg visszahozhatja a hölgyet, maga Hórusz, ezért közte és a tolvajfiú között érdekszövetség alakul ki, amely lassan átalakult mélyebb barátsággá és függőségi viszonnyá.
Ez tök jól hangzik, csak ötlettelenül van megoldva. Vannak filmek, ahol a karakterek összecsiszolását a jól megírt dialógusok magyarázzák meg. Nem feltétlenül odavetett akció utáni poénok, vagy vicces beszólások, hanem párbeszéd, amely mindkét szereplő gondolataiba enged betekintést. Itt ez alig van meg, inkább csak arról beszélnek, mi a következő feladat. Így viszont nehezen győzik meg a nézőt, hogy érzelmi kötődés alakul ki Bek és Hórusz között, pedig pont ez a bajtársi kémia ami eladhatná a fejlődéstörténetüket.
Jó, ettől még van pár jópofa akció - pl. kígyó bérgyilkosok - amibe szorult némi humor is vicces.
Viszont összességében az egész filmből hiányzik valami, amire végül rámondhatnád, hogy "Ez igen!".

A szereplők közötti méretkülönbséget viszont szépen oldották meg.

Geoffrey Rush istenfigurája nem fontos és Rufus Sewell - aki állandóan az intrikust alakítja - sosem volt még ennyire semmilyen, de nem rajta múlik, mert még abban a pár percben is megcsillogtatja tehetségét és a humorhoz való érzékenységét. Tényleg kár, hogy ennyire nem tudtak mit kezdeni az építész karakterével.
Aztán van még a tudás istene, aki fekete is és mintha meleg színekben játszana. Biztos volt ilyen isten, csak vásznon látni ezt a figurát hitelteleníti amit a film az istenekről korábban felépített. Humoros szereplőnek elmegy.
Azért, amikor elgondolkodnak a Szfinx találós kérdésén, az elég gagyinak tűnt, annak függvényében, hogy egyikük elvileg minden kérdésre tudja a választ. Mellesleg a megfejtés, a holnap, sokkal profánabb megfogalmazás, mint a jövő szó, ami szerintem helyes válasz.: "Sohasem voltam, mindig csak leszek, nem látott még senki, hisz nem ismerhet, mégis bennem bízik mind aki csak a földön él. Mi vagyok?"

Végezetül, álljon itt egy Internetező hölgy véleménye a filmről, amelyet, miután a filmet megnéztem és beleolvastam két cikkbe, mindkettőnél megtaláltam. Rögtön utána tudatosan keresni kezdtem a hölgy véleményét a filmről, mert annyira feldicsérte, hogy azt hittem, lesz olyan kritikus, aki válaszolni fog neki, de abban a tíz cikkben, ami alatt megjelent Kósa Ildikó, ott nem reagáltak rá. Én megkönnyítem a dolgát, ideillesztem egyik nyilvános véleményét és te döntsd el, megtekintés után, kinek adsz igazat a filmmel kapcsolatban.

Nem csalás, nem ámítás, nagyjából ugyanezt az "üzenetet" a hölgy legalább tíz filmes oldalhoz bemásolta. Vagy tényleg ennyire tetszett neki a film, vagy fizettek neki, hogy védje a produkciót - mivel sok kritika erősen lehúzta a filmet, szerintem jogosan.

Pozitívum:
- Jó színészek.
- A zene ugyan erősen Múmia koppintásnak tűnt néhányszor, egészen kellemes ott, ahol erőszakosságával felhívja magára a figyelmet.
- Díszletek és kosztümök, ami nem CGI.

Negatívum:
- Minden más.

50%

Ha megnéznéd: E G Y I P T O M  I S T E N E I


Töfi:
- Talán nem hiszed, de az Egyiptom istenei és a Mad Max: Fury Road stábjának közel kétszáz tagja ugyanaz a személy. És mégis, mekkora különbség...
- Az egyik kritika, ami érte a filmet a történelemhamisításon kívül, hogy egyetlen egyiptomi színész sem játszik a filmben. Ezért később a filmkészítők elnézést kértek nyilvános platformokon.
- Proyas szülei egyiptomiak.
- Hórusznak az egyiptomi mitológiában csupán az egyik szemét tépik ki.
- A filmre 140 milliót költöttek el és tervezték, hogy több részes lesz. Szerintem mindkettő fölösleges.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ide tessék írni, ha van mit: