Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
Mikor kell bemutatni egy ilyen mészárszéket?
Naná, hogy Halloween-kor!
Volt már vagy 6 vagy 7 része. (Azért sem imdb-zek utána.)
Előkerültek társak a mészárlásban. Áldozatok, akik megérdemelték és akik nem.
Ártatlanok is hullottak.
Egyre bizarrabbak lettek a halálnemek.
A végén már azt sem tudtad, ki volt az értelmi szerző és mire megy ki a játék, aminek azután Game Over.
Amikor már lezártam magamban, hogy kifújt a franchise, akkor kijött egy új előzetes.
És bár nem tekintek rá, mint az eredeti film bármilyen leágazása, folytatása, satöbbije, csak simán várom.
Mert a trailer engem felcsigázott.
Mint a gyilkos néhány áldozatát.
Vagy csörlőzte...?
Megtekintés: Bárki is a célközönség, nem az anyád az és nem is a gyereked.
Gregg Araki el akarta mondani ezt a történetet és el is mondta. Én pedig most is vallom azt a nézetemet, hogy alapjában azt szeretem, ha egy film az elgondolkodtatás mellett elszórakoztat. Az rendben van. Az sem feltétlenül baj, ha szórakoztatás közben mélyebb sóhajokat sajtol ki belőlem, vagy esetleg, megfelelő tálalás esetén, akár könnycseppeket.
Azt azonban annyira nem kedvelem, ha egy film feszengést vált ki belőlem és ha a témája miatt eleve kizökkenek belőle.
Márpedig a "Titokzatos bőr" témája az egyik legkeményebb, amit vászonra lehet vinni: a pedofília. Ez az, ami fórumokon is a legszélsőségesebb vélemény nyilvánításra ragadtatja az embereket. Az átlag néző - ismerőseim pl. - ezt a témát kedvelik legkevésbé filmben.
Mert mindenki volt gyerek és sokuknak van gyereke.
A legszomorúbb, hogy mégis van ezeknek a filmeknek létjogosultsága, hiszen néha pont ezek a művek segítenek jobban odafigyelni a környezetünkre és ezzel talán, akarva vagy akaratlanul is tenni tudunk ellene.
Persze ne arra gondolj, hogy felgöngyölítünk bűnszervezeteket, de esetleg adunk néhány tanácsot a környezetünkben élő kölyköknek, hogy ha esetleg "történik valami", akkor védettebben álljanak az szituációhoz.
Nem tudom, hogy manapság milyen oktatásrendszer dívik az iskolákban és, hogyan készítjük fel a jövő generációját olyasmire, mint a visszaélés a kiskorúakkal és annak kezelése. Valójában arra sem emlékszem, hogy az én gyerekkoromban hogyan oldották meg szüleink az ilyesmit. Mintha valami cukros bácsiról beszéltek volna...
Akinek nem volt ilyesmiben része, az adjon hálát érte a karmájának, ha hisz benne. Sajnos, bizonyos felmérések szerint, azért az egész világon, globálisan, igen nagy százalékban éri a gyerekeket valamilyen szexuális atrocitás. Ez az egyetlen oka, hogy nem zárkózom el teljesen a filmtől, hiszen igyekszik viszonylag nem túl hatásvadász módon felhívni erre a problémára a figyelmet. Egyedül a téma kényessége miatt lehet számunkra maga a mozi zavaró. Én végig feszélyezve éreztem magamat és mindezt annak ellenére, hogy a felvételek elkészítésénél különösen ügyeltek arra, hogy a gyerekszínészek lelki fejlődését ne zavarják meg túl profán mód felvett jelenetekkel. Mert, a készítőket is "zavarja" a téma.
Meg az egyszeri nézőt is, mint engem.
A film két fiúról szól, akik közül az egyik homoszexualitását azután fedezi fel, hogy legkedvesebb tanárja bevezeti ocsmány és deviáns világába, míg a másik fiú blokkolja emlékeit, egészen odáig jutva, hogy azt képzeli, idegenek rabolták el, mert az igazság annyival befogadhatatlanabb számára. A fiúk kezdenek felnőni, de az elszenvedett abúzus miatt komoly lelki terhet cipelnek vállukon, amelynek súlyát végül együttesen igyekeznek ledobni magukról.
A szereposztásban több olyan színésszel is találkoztam, akiket kedvelek más művekből. A főszereplő mindjárt az azóta eltelt 13 évben igen sok blockbusterben és kiemelkedő moziban nyomuló Joseph Gordon-Levitt. Ha azt gondoltad eddig, hogy csak egy szépfiú - valójában nem igazán jóképű - aki szerencsés volt a szerepválasztásaival, akkor nézd meg ebben a filmben és kiderül, hogy mennyire bevállalós volt kamaszként. (A film készítésekor persze már elmúlt 22, csak eléggé tinis volt a fizimiskája.) Úgy látszik, generációnk nagy színészei mind elvállalnak egy-egy neccesebb karaktert is, hogy komolyan vegyék őket szereposztó berkekben.
Az anyukáját gyermekkorom egyik nedves álma, Elizabeth Shue alakítja. Itt még csak 41 éves volt a hölgy, de már elhagyták a főszerepek - Az utolsó abszolút főszerepe számomra "Az árnyék nélkül" volt, azóta alig "találkoztam" vele.
Chris Mulkey apafigurája csupán egy beugrós szerep, amit a színész egy napos forgatással lezavart. Az ilyenektől duzzad az a filmográfia 200 cím fölé... Mulkey hitvallása is az lett, mint sok korabeli színésznek - Michael Madsen, Billy Zane, stb. - hogy egy kérdéses főszerep helyett inkább tíz cameo és beugrás, jobban hoz a konyhára.
Michelle Trachtenberg inkább eyecandy, a cselekményhez nem éreztem, hogy érdemben hozzá tudna tenni.
Richard Riehle az igazi szerepfaló. Közel 400 film jelenleg a filmográfiája és ha megnéztél idén tíz amerikai filmet, könnyen lehet, hogy egyben legalább alakított valamit. Én, ha meglátom a stáblistán a nevét, korábban mindig mosolyogtam, mert általában a szereplése kimerül 4-5 percben. Itt alig két percet van vásznon és ezalatt sikerült elérnie, hogy undorodjam tőle. Billy Drago, aki sosem tudott kitörni a rosszfiú szerepkörből, kb. ugyanazt a karaktert kapta, mint Riehle: egy kiéhezett perverz öregembert.
Hát köszi, srácok!
Hol vannak a nagy filmsikerek, mint a (Riehle) Hivatali patkányok, Az őslakó vagy (Drago) Aki legyőzte Al Caponét?
Scott Heim könyvét 1995-ben fejezte be és kiadót rá egy évre talált hozzá. miután színpadra állították, utána találkozott vele Gregg Araki.
A film, hogy viszonylag könnyedebb hangon szólaljon meg - persze elég nehéz ezt a témát tompítani - használ képvágásokat és narrátor technikát is. Sok arc-közelivel igyekszik a belső vívódásokat megmutatni.
Hiába igyekezett az operatőr és a rendező, hogy olyan keveset mutasson, amennyit csak lehet, a komfortzónámat átlépte a film és néhány beállítást még így is kissé explicitnek tartottam.
Megtekintés: Nem épp egy tökéletes randi film - néhány enyhén vulgáris poén miatt - azonban egynek elmegy.
A legnagyobb jóindulattal is csak annyit tudok a filmről mondani, hogy: korrekt.
Ami nem egyértelműen lehúzás - hiszen csak a végére bóbiskoltam be, másodpercekre, de nem is dicséret. Seth Gordon filmrendező számomra még nem tett le olyat az asztalra, amiért kellő figyelmet fordítsak a munkásságára. Ezután sem az ő neve miatt fogom megnézni a filmjeit, ha találkozom velük. Gordon felmondja a leckét, mégsem érzem, hogy a szíve is benne lenne.
Az egyetlen ok, hogy beültem a filmre, hogy szabadnapom volt. Meg, hogy nagyon kedvelem Dwayne Johnsont, ha komédiázik. Eszméletlen jól áll a sziklának a humor, hiszen eleve poénforrás, hogy egy hatalmas, erős emberről beszélünk, aki az átlagembert csak a szúrós tekintetével képes legyilkolni. Amikor viszont viccelődik, elhiteti velem, hogy akár az ember legjobb barátja is lehet.
Tulajdonképpen a "Szikla" az is. A film forgatására pl. kijárt egy család is a tengerpartra, mert legkisebb gyermekük, aki rákbeteg, nagyon kedveli a volt pankrátort. Johnson felfigyelt a családra és összebarátkozott velük annyira, hogy végül egy igen exkluzív meglepivel ajándékozta meg kis rajongóját az ellágyuló szívű óriás: Személyre szóló filmes poszterrel.
Már ez a videó elég ahhoz, hogy megkedveljem ezt az embert és akkor még nem is beszéltem arról, hogy annak ellenére, hogy "ő csak egy pankrátor", azt kell látnom, hogy mint színész bőven megállja a helyét azokban a filmekben, amikben aláír. Oké, talán nem lesz soha Oscar-díjas, mert nem az a "szint", viszont amit vállal, abban hiteles számomra.
A "Baywatch" elvileg egy akció-komédia lenne, amely egyrészt főhajtás a hihetetlen sikerű sorozat előtt, másrészt, beállna abba a reload sorozatba, amellyel folyamatosan próbálkozik Hollywood, hogy rebootoljon ismert, híres, kultikus, kedvelt, stb. tévés sorozatokat, kicsit vér-frissítve, esetleg udvariassági gesztusként még a régi szereplőknek is adva néhány másodperc cameo lehetőséget. A 21 Jump Street pl. elég jól sikerült, míg a Baywatchhoz hasonlóan friss Bukós osztag már kevésbé muzsikált olyan jól. (Nálunk eleve dvd-n jelent meg.)
A Baywatch egy közepesen szórakoztató mozi. A poénok fele egy kövérkés sráchoz fűződik, akinek karaktere egyáltalán nem releváns a filmben, az, hogy bekerült, nem érzem, hogy logikus forgatókönyvi húzás, sokkal inkább kötelező comic relief figura beszuszakolásaként érződik.
A negatív "hős", jelen esetben egy nő, ami nem feltétlenül lenne rossz döntés, ha nem annyira súlytalan az egész figura. Vagy, ha egy Európában sokkal ismertebb név lenne az, aki a karakter bőrébe bújik. Mondjuk, mindig örülök, amikor látom, hogy a filmművészet és filmkészítés bolygóközi szinten fonódik össze és ezért nem amerikai színészek is komoly lehetőséget kapnak befutni az álomgyárban, miután hazájukban már elértek mindent, így örülök, hogy Victoria Leeds, maffiafőnökasszony szerepében a Bollywood-i Priyanka Chopra szexiskedik, azonban nem írták meg olyan jól a figurát és nem kapott annyi játékidőt, hogy kellően veszélyes ellenfélként féltsük tőle főszereplőinket. Talán ez annak is köszönhető, hogy a film butuska humorát még a verőlegényekre is igyekeznek ráerőltetni, ami viszont kizökkenti a nézőt és az egészet egy infantilis kontextusba helyezi. Azért én emlékszem, hogy az első két Beverly Hills-i zsaruban csupán Axel Foley és zsaru kollégái voltak a vicces emberkék, míg a bűnözők kőkeményen hozták a karaktert, ami miatt azért tudtam izgulni hőseinkért.
Itt már ez sokkal nehezebb.
Nem tudom, jelenleg mennyire számítanak szexisnek a mozi női karakterei, de ha már választanom kellene, akkor szerintem a legjobb nő a filmben még mindig a legkevésbé előtérbe tolt Ilfenesh Hadera volt. Egy gyönyörű nő, akinek a popsiját nem kívánták letolni a férfinézők torkán. Ez a hálátlan szerep Kelly Rohrbach-nak jutott, akinek viszont nem maradt olyan jelenete, amikor ne kelljen a testéből meglátni valamit. Ha nem a jelmez miatt, akkor a kamera beállításnak köszönhetően. az egykori golfozó lány végül a színészetet választotta, elvégzett eddig vagy két iskolát is, hogy végül popsiját és ízlésemnek kicsit talán túl vékony alakját mutassa meg, nem annyira színjátszási tehetségét. Később biztos még sok címlapról fog ránk mosolyogni, de még csak nem is tartom Rohrbach-kot egy igazi, dögös szépségnek.
Harmadik női vízi-mentők már nem először áll kamera elé a Sziklával: Alexandra Daddario egyenesen a lányát alakította a nem túl eredeti és hiteles "Törésvonal" című katasztrófafilmben, amelynek második része hamarosan várható.
A férfi vonalat egyértelműen ketten bitorolják. Az egyik a főszereplő Dwayne Johnson, mint Mitch hadnagy, míg a másik a büntetésből, ideiglenesen a helyszínre rendelt olimpikon, Matt Brody (Zac Efron), az önfejű és makacs, legkevésbé sem csapatjátékos szépfiú.
A történet gerincét a két hapsi versengő, macska-egér, vagy inkább idősebb bátyó, fiatalabb öcsi perlekedése adja. Mitch igyekszik betörni az új fiút, míg az tisztában van kvalitásaival, ezért nem akar meghajolni senki előtt. A forgatókönyv azonban lusta, ezért alig kell izgulnunk azért, hogy összecsiszolódnak, mert bármilyen baki, vita, farokméregetés ellenére, érezhető, ahogyan a két figura közelít egymáshoz. Sok feszültség születhetne az ellenségeskedésükből, ez azonban nem érződött számomra.
A harmadik, komikus alak pedig a film egyértelműen poéngyárosként berángatott karaktere, Ronnie (Jon Bass), akinél azt éreztem, jelenléte nem indokolt és csak az írók trehányságára vall, hogy mennyire erőszakosan épült be a figura a filmbe. Azért ezen lehetett volna finomítani is, akár egy háttérbe húzódó milliomos apuka révén, vagy, mert Ronnie-ról kiderül, hogy lehet, hogy tohonyának és ügyetlennek néz ki, de ha elönti az adrenalin, akkor mondjuk a málnakeverői felemelnek akár egy nagyobb csónakot is és mivel krízisben erős, legalább így hasznos a csapatnak, vagy bármi... Oké, itt is elmondja Mitch, hogy lenyűgöző a fiú kitartása, de azért ne felejtsük el, hogy rajta kívül még vagy negyven, sokkal inkább alkalmas statiszta ugrott neki a próbának, hogy Baywatch tag lehessen. De legyintek rá!
Két képsor különösen tetszett, ezeket kiemelném:
1.) A film elején Mitch megmenti a ejtőernyős vitorlás srácot és miközben jön ki az óceánból - az az vagy csak tenger? - mögötte felemelkedik a CGI főcím, az ugráló delfinekkel. Lehetetlen komolyan venni és megalapozott egy nosztalgikus, visszakacsintós mozinak, amiből végül, úgy érzem nem lett semmi.
2.) Matt Brody - vajon a Matt Brody név nem Spielberg Cápájának két túlélője előtt főhajtás? A tengerbiológus Matt Hooper volt, míg a rendőrfőnök Martin Brody - motorjával végigrobog a parton, mólón, hogy megmentsen egy anyukát, aki a vízbe esett. Szép kameramozgás, lassítás és vízbe ugrás. Hatásos képsorok. Kár, hogy végül a célt nem érte el, mentési kísérlete nem lett túl eredményes, ami szintén egy kihagyott ziccer szerintem, mert ha Mitch-et még nem is vette volna le a lábáról, legalább a többi mentő előtt megmutathatta volna, hogy úszásban tényleg őstehetség. Erre épp, hogy sikerül partot érnie...
Azután a legrosszabb jelenetben - CGI égő hajó - pedig ismét hülyeséget csinál, mikor fejest ugrik a lángok közé. Értem én, hogy egy makacs kis majom, aki saját hibájából kell, hogy tanuljon, de nem azért lett korábban a karakter kétszeres aranyérmes, mert egy egoista barom. Vagy rosszul gondolom? Itt meg majdnem megöli magát?
Úgy vélem, a film legtöbb olcsó megoldása a trehány forgatókönyvírói munkának köszönhető. Sok jelenetet megoldhattak volna tökösebbe, mégis, mintha direkt a legkiszámíthatóbb húzásokat gyűjtötték volna csokorba.
Még ennek ellenére is adnék egy lehetőséget a filmnek, mert bár semmi különös, semmi maradandó, azért csak megjelenik a Hoff és Pamela. Kár, hogy rajtuk kívül kevesen térnek vissza mellékszerepekben. (Mondjuk, Pamela Anderson sem akarta nagyon...)
A történet pedig, akár a többi:
A vízi-mentő csapat drogot talál, amely kis tasakokban sodródik a partra. A nyomok a helyi vállalkozóhoz vezetnek, aki módszeresen vásárolja fel a part menti ingatlanokat. A rendőrség töketlenkedik, ezért az amúgy erősen korlátozott hatalommal rendelkező mentős csapat igyekszik gátat vetni az erőszak és korrupció sodrásának. (Hogy legyen pár vizes hasonlat)
Felejthető kis komédia, ami sokkal több akciót elbírt volna. Nem emlékszem, hogy a Szikla valaha ennyire visszafogottan aprította volna az ellent.
Kérdés:
Tényleg minden újkori vígjátékba szükséges néhány tolakodó poén, mint a holttest farokvizsgálata? (A Bukós osztagban meg egyenesen farok arc-simi lett a vége.)
