A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2004. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2004. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. április 3., szombat

A pénzszállító - Le Convoyeur (2004)

A pénzszállító - Le Convoyeur (2004)




A film Mafab adatlapja: Le Convoyeur (2004)

Megtekintés: Kezdek rájönni, hogyha nem tucatfilmet akarok látni, akkor el kell felejtenem a hollywood-i mainstream áradatot és vagy független filmeket kell nézegetnem, vagy rácuppanni az Európai filmművészetre.

A francia filmekre például. A franciák képesek új ötletekkel, nem a bevett panelekben gondolkodva készíteni filmeket. Vagy talán nem annyira bevétel orientáltak, mint inkább, művészi kifejezésbe hajlóak a filmjeik. Mert amíg Amerikában teljesen rátelepedik a mozicsinálásra a stúdió és a producerek hatalma, addig Európában szerintem az alkotók sokkal nagyobb teret kapnak, hogy elképzeléseiket megvalósítsák. Ezekből a személyes darabokból pedig olyan érdekes hibridek állnak össze, mint ez a film is, ami már-már szatíra, enyhe komédia beütéssel, hogy az akció műfajba és a drámába is belecsípjen.

A továbbiakban szpojlerek előfordulnak:
Alexandre (Albert Dupontel) új fiú a pénzszállító cégnél. Pont akkor sikerül állást kapnia, amikor küszöbön áll a francia cég fúziója egy amerikai vállalattal, amely vagy jobb feltételeket hoz majd magával vagy a privatizáció nevében kirostálja az alkalmazottak nagyját. Egyelőre senki nem tud semmi biztosat, de a rémhírek pusmogással terjednek az öltözőben. Alexandre-t ez különösebben nem izgatja, mert olyan okok miatt vállalta el a munkát, amelyet a többiek előtt eltitkol és a néző is csak apró flashback jelenetekből és egyéb információmorzsákból kénytelen összerakni. Természetesen a titokzatoskodás csak ebben a formában működik, mert ha lineárisan ismernénk meg ami a múltban történt, az a kevés misztikum is kiveszne a történetből, amit így sikerült bele tenni.

Alex nem töri nagyon magát, hogy összebarátkozzon a többiekkel, de van valami a kisugárzásában, ami miatt elég jól befogadják, pedig, bizonyos okok miatt nagyon nem kellene a cégnél dolgoznia és ebből csak az egyik az, hogy ez a fajta veszélyes munka, alapból érezhetően nem a férfi világa. Azonban, ahogy telnek a napok és hetek, gyorsan rádöbben, hogy nem csak ő lóg ki a csapatból, hanem nagyjából mindenki. Az egész cég biztonsági személyzete kimeríti a rossz vicc kategóriát. Miközben Alex megismeri kollégáit, szállodai szobájában a falon rendezgeti az összegyűjtött adatokat róluk. Egy olyan szobában, ami havonta többe kerül, mint amennyit pénzszállítóként megkeres. És ekkor már több utalás is van rá, hogy a környezetét fürkésző férfi határozott céllal érkezett a céghez.

Röpke másfél óra alatt fel is épül egy egyáltalán nem szokványos bosszútörténet, amely bővelkedik drámai pillanatokban és váratlan fordulatokban, melynek végén közel sem biztos, hogy az igazságérzetünket kielégíti a mozi.
A rendező és Eric Besnard közösen jegyzett forgatókönyve komótosan halad a végkifejlet felé, amikor viszont elszabadul a pokol és olyan vérengzés tanúi lehetünk, ami ritka a bűnügyi filmekben, ráadásul teljesen kiszámíthatatlan is. Másrészt erősen kifigurázza a pénzszállító szakmát, mert talán egyetlen olyan figurát sem mutat be a karakterek között, akivel tudnánk szimpatizálni. Nem feltétlenül rossz emberek, de mindenféleképpen billegnek a jó munkás ember és a diszfunkcionális munkaerő meghatározásának határán.




Szpojler megent!!! Előbb nézd meg a filmet!

A pénzszállítót azért néztem meg ekkora késéssel, mert amikor belebotlottam Jason Statham új akciófilmjének trailerébe, egyik filmes oldal megemlítette, hogy az új film ennek a 2004-es francia akció-drámának a remake-je illetve ennek alapján készült. Persze, gondoltam, akkor csak megnézem az eredetit, mert a trailer tetszett és kíváncsi voltam, korábban milyen film készült az ötletből. Azt hittem, kapok egy számomra ismeretlen francia akciósztárt, aki ledarál mindenkit, ahogyan az amerikai változat reklámja sejteti. Ehelyett kaptam egy viszonylag lassan építkező filmdrámát, amely alig volt másfél óra, mégis, szinte egy órán keresztül csak a szituációnak és karaktereknek ágyaz meg, hogy a végén profán módon odaverjen a nézőnek a homlokára, hogy "Nesze, ezt nem láttad jönni!"

Valóban nem. 
Alexander ugyanis korábban véletlenül belekeveredett a cég egyik pénzszállító autójának kirablásába, mely során megöltek minden szemtanút, és őt is meglőtték. A férfi azonban nem halt bele a sérülésbe és bár valaki mást elveszített a támadás során és felesége is félkatatón állapotba került, a férfi életcélja ezek után az lett, hogy felderíti, ki állt a rablás mögött, mert a nyomozási munka ugyan nem tudta bizonyítani, de sejthető, hogy volt belső ember.
Alexander, aki korábban tehetős polgárnak számított - nem derül ki pontosan mivel foglalkozott, ám néhány utalást kapunk rá, hogy a felső tízezer tagja lehetett - mostanra mániákusan keresi a válaszokat a kérdéseire, mindezt úgy, hogy valójában mindent lehet rá mondani, csak azt nem, hogy elbírná a rá nehezedő nyomást, ami mind a munkával, mind a lehetséges válaszokkal kapcsolatban rá nehezedne.

Azonban végül sikerrel jár és csak épp annyit késik, hogy már nem tud érdemben lépni, hiába tudja meg az igazságot. 

Valójában nem derült ki számomra, Alexander mit szeretne a válaszokkal kezdeni. Az egyértelműen kiderül róla, hogy nem harcra termett ember, így azt feltételezni róla, hogy hidegvérrel bosszút álljon sorsáért, az kizárt, hiába sejtette számomra ezt a remake bemutató összeollózott képsora. Azt gondoltam, hogy a francia változat lényege is az, hogy emberünk beépül és amikor megjelennek a rablók, hanyag eleganciával likvidálja őket, egymás után.
Azonban Alexander nem olyan ember, aki gondolkodás nélkül agyonlőne bárkit is.
Kezdeti bénázásait betudtam annak, hogy szerepet játszik a kollégái előtt, hogy ne jöjjenek rá egyszerű és esetleges tervére, hogy amikor arra kerül sor, mindenkit elképesztve megölje, akit kell.

Nem ez történik, mégsem mondhatjuk, hogy nincs végül leszámolás és bosszú, igaz, a franciákra jellemző kaotikus módon, miközben nem vagyunk benne biztosak, hogy mindenki megkapta a jussát.

Ilyen lezárást kifejezetten szerzői filmesektől kaphatunk, akiknek nem liheg a fülébe egy pénzember, aki végig azt duruzsolja, hogy talán kevésbé legyen pesszimista a befejezés és legyen egyértelműbb, ki fog végül élve kikecmeregni a drámai befejezés romjai alól. Nem vagyok benne biztos, hogy az alapötletet leszámítva Statham filmje sok mindenben emlékeztetni fog erre a francia mozira. Itt a karakter az erős, amott meg az akció lesz, annyi már a reklámból is látszik.

Remek francia színészek alakítanak excentrikus figurákat, köztük is kiemelkedik Albert Dupontel, aki végi érezhetően adja a kisembert, akinek van valami homályos terve. Arcjátéka, szemei, ahogyan csendben figyeli a többieket, nagyon erős pillanatok. Közben mellékszálként összeismerkedik a hotelben dolgozó takarítónővel, akinek szerepe számomra teljesen homályos, főleg a befejezést illetően érzem kihagyott ziccernek. Talán akkor lehetne értelme szerepének, ha kiderül, hogy a végén ő az a női támadó, aki örökre megváltoztatta az életét, azonban pusztán a szeméből ezt nem tudtam megállapítani, így épp úgy lehetett a nő a takarítónő is, aki a gyerekét egy raktárban neveli, mint egy teljesen idegen random női karakter, akit egyébként nem látunk a filmben, csak amikor maszkban van. (Azért lehet, hogy most visszanézem a filmet, hátha...)

Az sem derült ki számomra, hogy a nyárspolgár férfi mikor növesztett tököt magának, hogy saját kezébe vegye kvázi az igazságszolgáltatást, bár, nem derül ki, hogy az összegyűjtött anyaggal magát okosítja vagy azért gyűjt annyi infót, hogy átadhassa a rablási és gyilkossági ügyben nyomozó rendőröknek - akikről a film nem beszél egy percet sem.
Mivel ilyen kérdések is felmerülnek a film alatt, kicsit abszurd is a történet. (Pl. koncepció, hogy a cég, amikor lenyomozza Alexander előéletét, nem akad rá, hogy ki ő valójában, és ezzel azt akarják megmutatni, hogy mennyire felületes és inkompetens a cég, ahová bekerült vagy tényleg egy forgatókönyvi baki, hogy az állítólagos átvilágítás nem hozott eredményt a férfival kapcsolatban, annak ellenére sem, hogy az nem derül ki, hogy lenne elég anyagi tőkéje és tudása hozzá, hogy eltüntesse a korábbi életének a nyomait.)

Néhány apróság ellenére azonban érdemes megnézni ezt a filmet, mert hamar elrepül a másfél óra és egy érdekes történettel leszünk gazdagabbak. Nem világmegváltó, de szórakoztató mozi. A befejezés pedig enyhén Tarantino közeli.

70%




2017. július 19., szerda

Titokzatos bőr - Mysterious Skin (2004)

Titokzatos bőr - Mysterious Skin (2004)


Rendezte: Gregg Araki

A film Mafab adatlapja: Mysterious Skin (2004)

Megtekintés: Bárki is a célközönség, nem az anyád az és nem is a gyereked.

Gregg Araki el akarta mondani ezt a történetet és el is mondta. Én pedig most is vallom azt a nézetemet, hogy alapjában azt szeretem, ha egy film az elgondolkodtatás mellett elszórakoztat. Az rendben van. Az sem feltétlenül baj, ha szórakoztatás közben mélyebb sóhajokat sajtol ki belőlem, vagy esetleg, megfelelő tálalás esetén, akár könnycseppeket.
Azt azonban annyira nem kedvelem, ha egy film feszengést vált ki belőlem és ha a témája miatt eleve kizökkenek belőle.
Márpedig a "Titokzatos bőr" témája az egyik legkeményebb, amit vászonra lehet vinni: a pedofília. Ez az, ami fórumokon is a legszélsőségesebb vélemény nyilvánításra ragadtatja az embereket. Az átlag néző - ismerőseim pl. - ezt a témát kedvelik legkevésbé filmben.
Mert mindenki volt gyerek és sokuknak van gyereke.

A legszomorúbb, hogy mégis van ezeknek a filmeknek létjogosultsága, hiszen néha pont ezek a művek segítenek jobban odafigyelni a környezetünkre és ezzel talán, akarva vagy akaratlanul is tenni tudunk ellene.
Persze ne arra gondolj, hogy felgöngyölítünk bűnszervezeteket, de esetleg adunk néhány tanácsot a környezetünkben élő kölyköknek, hogy ha esetleg "történik valami", akkor védettebben álljanak az szituációhoz.

Nem tudom, hogy manapság milyen oktatásrendszer dívik az iskolákban és, hogyan készítjük fel a jövő generációját olyasmire, mint a visszaélés a kiskorúakkal és annak kezelése. Valójában arra sem emlékszem, hogy az én gyerekkoromban hogyan oldották meg szüleink az ilyesmit. Mintha valami cukros bácsiról beszéltek volna...
Akinek nem volt ilyesmiben része, az adjon hálát érte a karmájának, ha hisz benne. Sajnos, bizonyos felmérések szerint, azért az egész világon, globálisan, igen nagy százalékban éri a gyerekeket valamilyen szexuális atrocitás. Ez az egyetlen oka, hogy nem zárkózom el teljesen a filmtől, hiszen igyekszik viszonylag nem túl hatásvadász módon felhívni erre a problémára a figyelmet. Egyedül a téma kényessége miatt lehet számunkra maga a mozi zavaró. Én végig feszélyezve éreztem magamat és mindezt annak ellenére, hogy a felvételek elkészítésénél különösen ügyeltek arra, hogy a gyerekszínészek lelki fejlődését ne zavarják meg túl profán mód felvett jelenetekkel. Mert, a készítőket is "zavarja" a téma.
Meg az egyszeri nézőt is, mint engem.

A film két fiúról szól, akik közül az egyik homoszexualitását azután fedezi fel, hogy legkedvesebb tanárja bevezeti ocsmány és deviáns világába, míg a másik fiú blokkolja emlékeit, egészen odáig jutva, hogy azt képzeli, idegenek rabolták el, mert az igazság annyival befogadhatatlanabb számára. A fiúk kezdenek felnőni, de az elszenvedett abúzus miatt komoly lelki terhet cipelnek vállukon, amelynek súlyát végül együttesen igyekeznek ledobni magukról.


A szereposztásban több olyan színésszel is találkoztam, akiket kedvelek más művekből. A főszereplő mindjárt az azóta eltelt 13 évben igen sok blockbusterben és kiemelkedő moziban nyomuló Joseph Gordon-Levitt. Ha azt gondoltad eddig, hogy csak egy szépfiú - valójában nem igazán jóképű - aki szerencsés volt a szerepválasztásaival, akkor nézd meg ebben a filmben és kiderül, hogy mennyire bevállalós volt kamaszként. (A film készítésekor persze már elmúlt 22, csak eléggé tinis volt a fizimiskája.) Úgy látszik, generációnk nagy színészei mind elvállalnak egy-egy neccesebb karaktert is, hogy komolyan vegyék őket szereposztó berkekben.

Az anyukáját gyermekkorom egyik nedves álma, Elizabeth Shue alakítja. Itt még csak 41 éves volt a hölgy, de már elhagyták a főszerepek - Az utolsó abszolút főszerepe számomra "Az árnyék nélkül" volt, azóta alig "találkoztam" vele.

Chris Mulkey apafigurája csupán egy beugrós szerep, amit a színész egy napos forgatással lezavart. Az ilyenektől duzzad az a filmográfia 200 cím fölé... Mulkey hitvallása is az lett, mint sok korabeli színésznek - Michael Madsen, Billy Zane, stb. - hogy egy kérdéses főszerep helyett inkább tíz cameo és beugrás, jobban hoz a konyhára.

Michelle Trachtenberg inkább eyecandy, a cselekményhez nem éreztem, hogy érdemben hozzá tudna tenni.

Bill Sage igazi szerepálma: A pedofil tornatanár.

Richard Riehle az igazi szerepfaló. Közel 400 film jelenleg a filmográfiája és ha megnéztél idén tíz amerikai filmet, könnyen lehet, hogy egyben legalább alakított valamit. Én, ha meglátom a stáblistán a nevét, korábban mindig mosolyogtam, mert általában a szereplése kimerül 4-5 percben. Itt alig két percet van vásznon és ezalatt sikerült elérnie, hogy undorodjam tőle.
Billy Drago, aki sosem tudott kitörni a rosszfiú szerepkörből, kb. ugyanazt a karaktert kapta, mint Riehle: egy kiéhezett perverz öregembert.
Hát köszi, srácok!
Hol vannak a nagy filmsikerek, mint a (Riehle) Hivatali patkányok, Az őslakó vagy (Drago) Aki legyőzte Al Caponét?

Scott Heim könyvét 1995-ben fejezte be és kiadót rá egy évre talált hozzá. miután színpadra állították, utána találkozott vele Gregg Araki.
A film, hogy viszonylag könnyedebb hangon szólaljon meg - persze elég nehéz ezt a témát tompítani - használ képvágásokat és narrátor technikát is. Sok arc-közelivel igyekszik a belső vívódásokat megmutatni.
Hiába igyekezett az operatőr és a rendező, hogy olyan keveset mutasson, amennyit csak lehet, a komfortzónámat átlépte a film és néhány beállítást még így is kissé explicitnek tartottam.

65%

Ha megnéznéd:
- Titokzatos bőr (2004)