A megtekintés után a világ tíz másodpercen belül megsemmisíti önmagát!
Power Rangers (2017)
Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem. Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
2017. április 5., szerda
Filmélmények 3 - Power Rangers (2017)
Fiam és barátom néha együtt néznek meg mozifilmeket. Utána pár percben megosztják a véleményüket a filmről. Ez a harmadik ilyen videó.
A megtekintés után a világ tíz másodpercen belül megsemmisíti önmagát!
Power Rangers (2017)
A megtekintés után a világ tíz másodpercen belül megsemmisíti önmagát!
Power Rangers (2017)
2017. március 30., csütörtök
Repülőtér - Airport (1970)
Repülőtér - Airport (1970)
Rendezte: George Seaton valamint stáblistán kívül Henry Hathaway.
A film Mafab adatlapja: Airport (1970)
Megtekintés: Ugyancsak megkopott mostanra, de ha kedveled a drámákat, amelyek több rétegből állnak össze, érdemes megtekinteni.
Igaz, hogy magyar címmel írtam meg a cikket - Repülőtér - de azért amennyire emlékszem, nézői berkekben is csak Airportként emlegetik a filmet. (Akár az Airplane paródiát, a Terminált, vagy a Mad Max-et. Van ugyan magyar megfelelő, de mivel videókazi kalóz narráción szocializálódtunk, beégett. Legalábbis a korosztályomnak, +/- 10 év.)
A bő kétórás mozit Arthur Hailey (wiki) regényéből írta vászonra Seaton. Hailey-ről annyit érdemes tudni, hogy munkássága hasonló volt Grisham és Chrichton stílusához, írói sikerességéhez. Grisham főleg ügyvédes témákban van otthon, Chrichton a fantasztikum világában szeretett barangolni, a technológiai vívmányokat beépítve műveibe, Arthur Hailey (imdb) pedig szívesen foglalkozott mamutvállalatok köré épülő témákkal, mint autógyártás, szállodaipar vagy bankszféra. Általában volt tehát egy keret, amin belül helyezte karaktereit és azok drámáit, amelyek sokszor pont az adott témához kapcsolódtak szervesen. (Lásd pl. pont az Airport azon jeleneteit, amikor Mel (Burt Lancaster) azon vitázik elhidegült feleségével, Cindy-vel, (Dana Wynter), hogy a család is fontos, de van, amikor a munka elsőbbséget élvez, mert nem lehet félredobni.)
A történet nagy vonalakban egy drámai este történéseit mutatja be, amelyben több szereplő élete veszélybe kerül, akiket a sors egy repülőgépre sodor egy elkeseredett emberrel, aki biztosítási csalásra készülve igyekszik öngyilkosságot elkövetni, egy balesetnek álcázott repülőgép-szerencsétlenséggel.
A Lincoln repteret megbízásának köszönhetően Mel (Lancaster) vezeti. Egy érkező gép pilótája elszámolja magát és a reptér legforgalmasabb leszállópályáját sikerül gépével eltorlaszolnia. Mivel éppen téli vihar tombol és a környéken nincs másik alkalmas repülőtér, minden erővel azon van a földi személyzet, hogy kiássák a beszorult gépet, biztosítva a többi, levegőben köröző madárnak a leszállás lehetőségét.
Mel habár igyekszik jó apa lenni, le sem tagadhatja, hogy valami alakul közte és a titkárnője, Tanya (Jean Seberg) között. Felesége viszont pont ezt a zűrzavaros éjszakát választja ki arra, hogy gyakorlatilag belehajszolja Mel-t a válásba.
Mel egyik legjobb, mégis legmakacsabb pilótája, Vernon (Dean Martin), aki viszont nem elég, hogy pökhendi és ott tesz keresztbe Melnek, ahol tud, de egyszerre Mel húgának a férje és amit kevesebben tudnak, csalja őt egy stewardess-szel, Gwen-nel (Jacqueline Bisset).
Míg a kifutópályán Mel egyik gépész, karbantartó és egyben repülőgép tervező barátja, Patroni (George Kennedy) igyekszik felszámolni a hatalmas hótorlaszt, addig a gépre felszálló utasokkal is meggyűlik a bajuk.
Egy idős hölgy (Helen Hayes) például kifinomult technikával potyautasként látogatja rendszeresen idegenben élő lányát, míg egy korábbi tűzszerész (Van Heflin), hogy végső elszegényedésében gondoskodjon feleségéről (Maureen Stapleton), merényletet tervez a gép ellen.
A főbb történetszálakon kívül is megismerünk érdekes, kedves vagy épp idegesítő karaktereket. A film készítőinek sikerült megcsípniük néhány igazi sztárt - bár néhányuk csillaga már kihunyóban volt - és sok statisztát, ezért a színészi játék összessége elég ingadozó minőségű.
A film zenéjét a remek Alfred Newman komponálta, akit több, mint két tucat évben jelöltek Oscar-díjra, nem egyszer egy éven belül több filmért. Ezért a munkájáért azonban nem kapta meg a szobrot, de a film egyébként sem mondható szerencsésnek ebből a szempontból, mert a tíz jelölésből csupán a legjobb női mellékszereplő díját sikerült megszerezniük, amelyet a szélhámos nagymama, Ada Quonsett szerepéért Helen Hayes-nek Ítélt oda a zsűri, bár a díjat Hayes egészségi állapota miatt végül Rosalind Russell vette át.
A filmet gyerekként láttam először - mondanom sem kell, hogy gyerekként azért valahogy jobban magával ragadt a történet szerteágazása és grandiózussága - és bár azóta erősen megkopott, elmúlt belőle a frissesség, bőven megér egy megtekintést, akár a sokkal gyengébb, mégis szórakoztató folytatásokkal egybe fűzve. Például egy unalmas hétvégét simán feldob a négy Repülőtér film, főleg, ha azok megtekintése után mellé csapjuk a belőlük táplálkozó paródia mozi két részét is, amely remekül használja ki a katasztrófafilmek kliséit, vegyítve azt angol, fekete és főleg abszurd humorral.
Természetesen a hetvenes évek óta rengeteg hasonló filmdráma és katasztrófafilm készült, de repülős témában kevés hasonló, amely nem csak magára a katasztrófára és annak túlélőire, hanem a környezetükre és sok egyéb karakterre is figyelt volna. Nem állítom, hogy persze az Airport lenne az első fontos és a kliséket lefektető katasztrófa mozi, azonban sok hasonló, akkoriban készült fontos mozi utána került bemutatásra: Földrengés, Pokoli torony (1974), A Poseidon kaland (1972). Az Airport meg már 1969-ben elkészült (Később mutatták be... 1970-ben), alig egy évvel a regény megjelenése előtt, ami olyan nagy sikernek örvendett, hogy az Universal azonnal lecsapott rá. Később azonban a produkció költségvetése kezdett elúszni - köszönhetően a főszereplők bérének is - és az Universal elnöke, Lew Wasserman hajlott rá, hogy beszüntesse a forgatást, míg a producer Ross Hunter ragaszkodott a film elkészítéséhez. Ez olyannyira elmérgesítette a két férfi között a viszonyt, hogy az azután sem állt helyre, hogy a mozi hatalmas sikerrel került bemutatásra.
Töfi:
- Helen Hayes abban az évben mellékszereplői Oscar-díjával két olyan színésznőt pipált le - Karen Black-et és Lee Grant-et - akik később játszottak fontos szerepet a további Airport filmekben.
- A filmben nem hozzák szóba a hatalmas korkülönbséget a pilóta Dean Martin és a légikisasszony, Jaqueline Bisset között, pedig az ilyesmi ábrázolása a hetvenes években még közel sem volt annyira elfogadott.
Feltétlenül ajánlom ezt a mozit azoknak, akik két órán keresztül bírnak ülni a fenekükön és elmerengeni, hogy vajon néha milyen közel vagyunk ahhoz, hogy rosszkor legyünk, rossz helyen.
Akit még kiemelnék a filmben, az Van Heflin, aki a bombakészítő Guerrero-t alakítja és ez volt az utolsó mozifilmje. Motivációja tiszta és már-már érthető is, így a film egyik igen fontos mellékszála az övé, a feleségét alakító, Maureen Stapletonnal egyetemben. Drámájuk kiemelkedik az átlag drámákból, ahol sokszor nincs ennyire felépítve a karakterek háttere. (Amikor a feleség a férje életéről vall, az például eléggé hihető és kidolgozott párbeszéd.)
90%
Ha megnéznéd:
- Airport (1970)
Rendezte: George Seaton valamint stáblistán kívül Henry Hathaway.
A film Mafab adatlapja: Airport (1970)
Igaz, hogy magyar címmel írtam meg a cikket - Repülőtér - de azért amennyire emlékszem, nézői berkekben is csak Airportként emlegetik a filmet. (Akár az Airplane paródiát, a Terminált, vagy a Mad Max-et. Van ugyan magyar megfelelő, de mivel videókazi kalóz narráción szocializálódtunk, beégett. Legalábbis a korosztályomnak, +/- 10 év.)
A bő kétórás mozit Arthur Hailey (wiki) regényéből írta vászonra Seaton. Hailey-ről annyit érdemes tudni, hogy munkássága hasonló volt Grisham és Chrichton stílusához, írói sikerességéhez. Grisham főleg ügyvédes témákban van otthon, Chrichton a fantasztikum világában szeretett barangolni, a technológiai vívmányokat beépítve műveibe, Arthur Hailey (imdb) pedig szívesen foglalkozott mamutvállalatok köré épülő témákkal, mint autógyártás, szállodaipar vagy bankszféra. Általában volt tehát egy keret, amin belül helyezte karaktereit és azok drámáit, amelyek sokszor pont az adott témához kapcsolódtak szervesen. (Lásd pl. pont az Airport azon jeleneteit, amikor Mel (Burt Lancaster) azon vitázik elhidegült feleségével, Cindy-vel, (Dana Wynter), hogy a család is fontos, de van, amikor a munka elsőbbséget élvez, mert nem lehet félredobni.)
A történet nagy vonalakban egy drámai este történéseit mutatja be, amelyben több szereplő élete veszélybe kerül, akiket a sors egy repülőgépre sodor egy elkeseredett emberrel, aki biztosítási csalásra készülve igyekszik öngyilkosságot elkövetni, egy balesetnek álcázott repülőgép-szerencsétlenséggel.
A Lincoln repteret megbízásának köszönhetően Mel (Lancaster) vezeti. Egy érkező gép pilótája elszámolja magát és a reptér legforgalmasabb leszállópályáját sikerül gépével eltorlaszolnia. Mivel éppen téli vihar tombol és a környéken nincs másik alkalmas repülőtér, minden erővel azon van a földi személyzet, hogy kiássák a beszorult gépet, biztosítva a többi, levegőben köröző madárnak a leszállás lehetőségét.
Mel habár igyekszik jó apa lenni, le sem tagadhatja, hogy valami alakul közte és a titkárnője, Tanya (Jean Seberg) között. Felesége viszont pont ezt a zűrzavaros éjszakát választja ki arra, hogy gyakorlatilag belehajszolja Mel-t a válásba.
Mel egyik legjobb, mégis legmakacsabb pilótája, Vernon (Dean Martin), aki viszont nem elég, hogy pökhendi és ott tesz keresztbe Melnek, ahol tud, de egyszerre Mel húgának a férje és amit kevesebben tudnak, csalja őt egy stewardess-szel, Gwen-nel (Jacqueline Bisset).
Míg a kifutópályán Mel egyik gépész, karbantartó és egyben repülőgép tervező barátja, Patroni (George Kennedy) igyekszik felszámolni a hatalmas hótorlaszt, addig a gépre felszálló utasokkal is meggyűlik a bajuk.
Egy idős hölgy (Helen Hayes) például kifinomult technikával potyautasként látogatja rendszeresen idegenben élő lányát, míg egy korábbi tűzszerész (Van Heflin), hogy végső elszegényedésében gondoskodjon feleségéről (Maureen Stapleton), merényletet tervez a gép ellen.
A főbb történetszálakon kívül is megismerünk érdekes, kedves vagy épp idegesítő karaktereket. A film készítőinek sikerült megcsípniük néhány igazi sztárt - bár néhányuk csillaga már kihunyóban volt - és sok statisztát, ezért a színészi játék összessége elég ingadozó minőségű.
A film zenéjét a remek Alfred Newman komponálta, akit több, mint két tucat évben jelöltek Oscar-díjra, nem egyszer egy éven belül több filmért. Ezért a munkájáért azonban nem kapta meg a szobrot, de a film egyébként sem mondható szerencsésnek ebből a szempontból, mert a tíz jelölésből csupán a legjobb női mellékszereplő díját sikerült megszerezniük, amelyet a szélhámos nagymama, Ada Quonsett szerepéért Helen Hayes-nek Ítélt oda a zsűri, bár a díjat Hayes egészségi állapota miatt végül Rosalind Russell vette át.
A filmet gyerekként láttam először - mondanom sem kell, hogy gyerekként azért valahogy jobban magával ragadt a történet szerteágazása és grandiózussága - és bár azóta erősen megkopott, elmúlt belőle a frissesség, bőven megér egy megtekintést, akár a sokkal gyengébb, mégis szórakoztató folytatásokkal egybe fűzve. Például egy unalmas hétvégét simán feldob a négy Repülőtér film, főleg, ha azok megtekintése után mellé csapjuk a belőlük táplálkozó paródia mozi két részét is, amely remekül használja ki a katasztrófafilmek kliséit, vegyítve azt angol, fekete és főleg abszurd humorral.
 |
| Dean Martin a kapitány és a rémült utasok farkasszemet néznek a merénylővel. |
Természetesen a hetvenes évek óta rengeteg hasonló filmdráma és katasztrófafilm készült, de repülős témában kevés hasonló, amely nem csak magára a katasztrófára és annak túlélőire, hanem a környezetükre és sok egyéb karakterre is figyelt volna. Nem állítom, hogy persze az Airport lenne az első fontos és a kliséket lefektető katasztrófa mozi, azonban sok hasonló, akkoriban készült fontos mozi utána került bemutatásra: Földrengés, Pokoli torony (1974), A Poseidon kaland (1972). Az Airport meg már 1969-ben elkészült (Később mutatták be... 1970-ben), alig egy évvel a regény megjelenése előtt, ami olyan nagy sikernek örvendett, hogy az Universal azonnal lecsapott rá. Később azonban a produkció költségvetése kezdett elúszni - köszönhetően a főszereplők bérének is - és az Universal elnöke, Lew Wasserman hajlott rá, hogy beszüntesse a forgatást, míg a producer Ross Hunter ragaszkodott a film elkészítéséhez. Ez olyannyira elmérgesítette a két férfi között a viszonyt, hogy az azután sem állt helyre, hogy a mozi hatalmas sikerrel került bemutatásra.
Töfi:
- Helen Hayes abban az évben mellékszereplői Oscar-díjával két olyan színésznőt pipált le - Karen Black-et és Lee Grant-et - akik később játszottak fontos szerepet a további Airport filmekben.
- A filmben nem hozzák szóba a hatalmas korkülönbséget a pilóta Dean Martin és a légikisasszony, Jaqueline Bisset között, pedig az ilyesmi ábrázolása a hetvenes években még közel sem volt annyira elfogadott.
Feltétlenül ajánlom ezt a mozit azoknak, akik két órán keresztül bírnak ülni a fenekükön és elmerengeni, hogy vajon néha milyen közel vagyunk ahhoz, hogy rosszkor legyünk, rossz helyen.
Akit még kiemelnék a filmben, az Van Heflin, aki a bombakészítő Guerrero-t alakítja és ez volt az utolsó mozifilmje. Motivációja tiszta és már-már érthető is, így a film egyik igen fontos mellékszála az övé, a feleségét alakító, Maureen Stapletonnal egyetemben. Drámájuk kiemelkedik az átlag drámákból, ahol sokszor nincs ennyire felépítve a karakterek háttere. (Amikor a feleség a férje életéről vall, az például eléggé hihető és kidolgozott párbeszéd.)
90%
Ha megnéznéd:
- Airport (1970)
 |
| Helen Hayes, Jean Seberg, Burt Lancaster |
2017. március 10., péntek
Az elhajlottak éjszakája - Night of the Living DeB (2015)
Az elhajlottak éjszakája - Night of the Living DeB (2015)
Rendezte: Kyle Rankin
A film Mafab adatlapja: Night of the Living DeB (2015)
Megtekintés: Horror rajongók, zombi fanatikusok, hajrá. De nem lesz nagy truváj.
Egyelőre nem tudom, mi lesz a film hivatalos magyar címe, de ha a feliratkészítő változata marad, akkor kiegészíteném azzal, hogy maga az "elhajlás", nem lényegi része a filmnek, mert kb. két percet tesz ki az egész moziból.
Persze, hőseink másnap reggel kollektív módon nem emlékeznek az előző éjszakára és a későbbi egyetlen flashbackből sem derül ki, hogy a sör és rövid mellé vajon milyen tudatmódosítót sikerült bevinni a szervezetükbe, ha reggel frissen ébredtek, még-sincs meg a markáns emlékük a szeretkezésről. (Főleg úgy, hogy kiderül, Deb (Maria Thayer) autója a ház előtt parkol, tehát feltételezhető, hogy "saját lábukon" érkeztek meg Ryan (Michael Cassidy - Jimmy Olsen a Superman vs Batman-ből) lakásához.)
Deb szingli és átkozottul a következő pontra lépne egy megfelelő pasas oldalán, Ryan viszont olyan frissen szakított a barátnőjével, Stacy-vel (Syd Wilder), hogy azalatt egy kávé nem főtt még le. Valahogy megérthető, hogy ezek után Ryan az egy-éjszakás kalandot rövid úton rövidre zárná, viszont a képzeletbeli szikrák már röpködnek Deb szívéből és úgy néz ki, áramtalanítás nélkül az állapota állandósul.
Az egyetlen oka, hogy mégis egymás mellett kötnek ki, hogy reggelre Portland-et ellepik a zombik. A két fiatalnak - filmben harmincas, Maria Thayer a forgatás alatt töltötte a negyvenet - kézen fogva kell átevickélniük a városon szeretteikhez, hogy megoldást találjanak, vagy egérutat.
Az "Elhajlottak éjszakája" zombie holokauszt témát boncolgat az olcsóbb fajtából. Egyetlen ismertebb név Ray Wise, mint Ryan édesapja, bár ő meg már mindent elvállal. A színészek erős közepesek, habár, hogy Thayer nem rossz (A randiguru, Felvéve, Lepattintva) komika, sok rezdüléséből kiderül. Arról már ő sem tehet, hogy a szövegeik nagyja sikeresen lett humortalanítva, bár ezen egy remek szinkron még bőven segíthet.
A zombikat játszó statiszták sminkje is bazári, alakításuk meg eklektikus. A film szaglik az elsőfilmes, rajongói hozzáállástól, pedig Rankin készített már hasonló és talán összeszedettebb mozit is korábban: Infestation (2009)
Fájó látni, hogy mennyire igyekszik majmolni a sokkal sikeresebb és ötletesebb "Haláli hullák hajnalát - Shaun of the Dead (2004), csupán kifelejtették az eredetiséget. Ezért hiányoznak az igazán izgalmas karakterek a filmből, az érdekes és ijesztő jelenetek, fura zombie figurák és ötletes kivégzésük. Az a néhány CGI pedig nagyon gagyi.
A forgatókönyv néha a szereplőkkel sem tud mit kezdeni, ezért aztán, hogy meglegyen a polkorrekt hozzáállás, a kövér ajándékboltos barátnő Ruby (Julie Brister) figuráját csak úgy szabadon engedi a dramaturgia az erdőbe, pedig lehetett volna likvidálásával egy drámaibb pillanatot is csempészni a filmbe.
Ennek ellenére még egy megtekintést megszavaznék a filmnek, mert ritka, hogy a főszereplő egy zakkant vöröske és tényleg vannak jó pillanatai.
Sajnos, hamar el fogod felejteni a megtekintést.
Khm, a végén, amikor Ryan egy deszkával slendrián módon kitámasztja a tetőre vezető kijárat ajtaját, hogy megfékezze a zombie áradatot, azt magyarázza már el nekem valaki... Inkább mégse.
Természetesen a trailer ismét jobb lett, mint a film, de nem végleges képeket használtak fel benne. A szobor mellett elhajtó kocsi mögött, a talapzaton látható feliratot ekkor még nem helyezték a képre számítógépes technikával. :)
A film becsült költségvetése kb. 2 millió dollár. Ehhez képest viszont egészen tűrhető darab lett belőle, ami legalábbis az Amerikai filmek költségvetéseit illeti.
50%
Ha tennél vele egy próbát:
- Az elhajlottak éjszakája (2015)
Rendezte: Kyle Rankin
A film Mafab adatlapja: Night of the Living DeB (2015)
 |
| A dvd kiadás több tekintetbe is megidézi a "Haláli hullák hajnalát" |
Egyelőre nem tudom, mi lesz a film hivatalos magyar címe, de ha a feliratkészítő változata marad, akkor kiegészíteném azzal, hogy maga az "elhajlás", nem lényegi része a filmnek, mert kb. két percet tesz ki az egész moziból.
Persze, hőseink másnap reggel kollektív módon nem emlékeznek az előző éjszakára és a későbbi egyetlen flashbackből sem derül ki, hogy a sör és rövid mellé vajon milyen tudatmódosítót sikerült bevinni a szervezetükbe, ha reggel frissen ébredtek, még-sincs meg a markáns emlékük a szeretkezésről. (Főleg úgy, hogy kiderül, Deb (Maria Thayer) autója a ház előtt parkol, tehát feltételezhető, hogy "saját lábukon" érkeztek meg Ryan (Michael Cassidy - Jimmy Olsen a Superman vs Batman-ből) lakásához.)
Deb szingli és átkozottul a következő pontra lépne egy megfelelő pasas oldalán, Ryan viszont olyan frissen szakított a barátnőjével, Stacy-vel (Syd Wilder), hogy azalatt egy kávé nem főtt még le. Valahogy megérthető, hogy ezek után Ryan az egy-éjszakás kalandot rövid úton rövidre zárná, viszont a képzeletbeli szikrák már röpködnek Deb szívéből és úgy néz ki, áramtalanítás nélkül az állapota állandósul.
Az egyetlen oka, hogy mégis egymás mellett kötnek ki, hogy reggelre Portland-et ellepik a zombik. A két fiatalnak - filmben harmincas, Maria Thayer a forgatás alatt töltötte a negyvenet - kézen fogva kell átevickélniük a városon szeretteikhez, hogy megoldást találjanak, vagy egérutat.
 |
| Változik a világ, hogy sok tehetséges színésznőt harmincas éveik vége felé kezdenek felkapni? (Kristen Wiig, Amy Adams, Maria Thayer) |
Az "Elhajlottak éjszakája" zombie holokauszt témát boncolgat az olcsóbb fajtából. Egyetlen ismertebb név Ray Wise, mint Ryan édesapja, bár ő meg már mindent elvállal. A színészek erős közepesek, habár, hogy Thayer nem rossz (A randiguru, Felvéve, Lepattintva) komika, sok rezdüléséből kiderül. Arról már ő sem tehet, hogy a szövegeik nagyja sikeresen lett humortalanítva, bár ezen egy remek szinkron még bőven segíthet.
A zombikat játszó statiszták sminkje is bazári, alakításuk meg eklektikus. A film szaglik az elsőfilmes, rajongói hozzáállástól, pedig Rankin készített már hasonló és talán összeszedettebb mozit is korábban: Infestation (2009)
Fájó látni, hogy mennyire igyekszik majmolni a sokkal sikeresebb és ötletesebb "Haláli hullák hajnalát - Shaun of the Dead (2004), csupán kifelejtették az eredetiséget. Ezért hiányoznak az igazán izgalmas karakterek a filmből, az érdekes és ijesztő jelenetek, fura zombie figurák és ötletes kivégzésük. Az a néhány CGI pedig nagyon gagyi.
A forgatókönyv néha a szereplőkkel sem tud mit kezdeni, ezért aztán, hogy meglegyen a polkorrekt hozzáállás, a kövér ajándékboltos barátnő Ruby (Julie Brister) figuráját csak úgy szabadon engedi a dramaturgia az erdőbe, pedig lehetett volna likvidálásával egy drámaibb pillanatot is csempészni a filmbe.
Ennek ellenére még egy megtekintést megszavaznék a filmnek, mert ritka, hogy a főszereplő egy zakkant vöröske és tényleg vannak jó pillanatai.
Sajnos, hamar el fogod felejteni a megtekintést.
Khm, a végén, amikor Ryan egy deszkával slendrián módon kitámasztja a tetőre vezető kijárat ajtaját, hogy megfékezze a zombie áradatot, azt magyarázza már el nekem valaki... Inkább mégse.
Természetesen a trailer ismét jobb lett, mint a film, de nem végleges képeket használtak fel benne. A szobor mellett elhajtó kocsi mögött, a talapzaton látható feliratot ekkor még nem helyezték a képre számítógépes technikával. :)
A film becsült költségvetése kb. 2 millió dollár. Ehhez képest viszont egészen tűrhető darab lett belőle, ami legalábbis az Amerikai filmek költségvetéseit illeti.
50%
Ha tennél vele egy próbát:
- Az elhajlottak éjszakája (2015)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)