2016. szeptember 21., szerda

A hét mesterlövész telibe talál - Guns of the Magnificent Seven (1969)

A hét mesterlövész telibe talál - Guns of the Magnificent Seven (1969)


Rendezte: Paul Wendkos

A film Mafab adatlapja: Guns of the Magnificent Seven (1969)

Megtekintés: Egy kicsit jobb, mint a "második" rész, ami kicsit meglepett.

Yul Brunnert nem sikerült a producereknek visszaédesgetni a második rész fiaskója után így, ha valami kapcsolatot akartak az első két résszel a továbbiakban - ez a kapcsolat, mintha Chris karaktere lett volna - kellett szerezniük egy viszonylag akkoriban ismert színészt, akit nem öltek még meg az első két részben. Erre tökéletesen megfelelt George Kennedy, aki szegény, idén hunyt el és bár remek színész, jól reprezentálja mostoha sorsát, hogy közel 200 filmjéből az imdb a megemlített négy között mindjárt három paródiát, a teljes Csupasz pisztoly sorozatot említi, mint fontos referenciát, holott, Kennedy ennél jóval többet tett le az asztalra a mozizás terén. (Arról nem is beszélve, hogy a Csupasz pisztoly sorozatban, legyen bármilyen kellemes kis paródia az, Kennedy csupán egy mellékszereplő.)

A másik, ami számomra vicces volt, hogy a harmadik rész, Brunner ellenére, jobb lett, mint a második. Ezt meg, hogy? Hát úgy, hogy sokkal érdekesebb lett a történet és mivel nem kilencven percben dobták össze, mintha a karakterábrázolásra is maradt volna néhány percecske. Meg az sem utolsó nézőpont, hogy a hatvankilences változatban mintha sikerült volna néhány olyan nevet beszuszakolni, akiket később volt szerencsém más filmekben megismerni. Persze az én szegénységi bizonyítványom az is, hogy egy Monte Markhamot (Forró drót, Neon City) vagy egy Bernie Casey-t (Kémek, mint mi) előnyben tudtam részesíteni egy Warren Oates-szel vagy Fernando Ray-jel (aki legalább ismét megkapta a pap szerepét). Aki számomra kicsit kilógott a sorból, az Slater (Joe Don Baker) figurája volt, a fél kezével, mert korábban Chris vigyázott arra, hogy "használható" embereket vigyen a halálba, Slater pedig, önhibáján kívül, de a fél karjával elég messze állt ettől a karaktertől. félkarú ember, könyörgöm, még tölteni sem tudja rendesen a fegyverét!!! Chris, hogy megalázta Chico-t az első részben, mert nem elég gyors. Erre Slater pusztán egy dolgot tudott gyorsan csinálni: elejteni a fegyverét. De ezen felülemelkedem, gavallérosan.

A harmadik rész kb. olyan, mint a Piszkos 12. sorozat harmadik része. Aki miatt érdemes lenne nézni, az már nem volt használható, ezért a koncepció maradt és verbuváltak hozzá néhány alkalmas színészt. A párhuzam a két filmnél abban is megegyezett, hogy a harmadik részre teljesen sikerült eltávolodni az elsőtől. A tét pedig egyre emelkedik. Hol van Calvera bandája és Lorca csapata? Itt már egy egész börtönkomplexumot kell felaprítani, közel kétszázas személyzettel. Azért, hogy Chris-ék ne tűnjenek hidegvérű mészárosnak a film gyorsan ellenszenvessé teszi a börtönigazgatót - egy kivégzéssel - és a teljes személyzetet - egy toronyőr szavain keresztül - , hogy az egyszeri néző ne akarjon a munkáját végző személyzet oldalára állni. Mondjuk a lovas, földbe ásós kivégzés tényleg elég gore lett (Pedig semmit nem mutatnak, és ennek ellenére is, ami a képzeletünkre lett bízva, az valami eszméletlen kemény) és tökéletesen megértem Chris reakcióját rá. Gyakorlatilag ott lesz meggyőzve arról, hogy bevállalt feladatuknak van létjogosultsága. Ezek után már nem nehéz a hét bátor oldalára állva azért izgulni, hogy menjenek be az erődbe és miközben kimentik a helyi forradalom vezetőjét, lőjék szarrá, akit érnek.


A történet tehát egyértelműen alig változott - nem is hiszem, hogy nagyon lenne mit variálni az alapszituáción, nemde? - ezért úgy vélem, az első rész után sorozattá terebélyesíteni a projectet teljesen felesleges volt. Persze, ha van valami, amiből pénzt lehet húzni, akkor azért meg kell tenni mindent - Majmok bolygója filmek, Péntek 13. sorozat, stb. - lehet az egy szög vagy ék egyszerű western sorozat is akár.

Paul Wendkos 74 éves koráig 114 filmes produkciót rendezett meg. Hogy a neve ma nem mondd nekem és feltételezem neked sem semmit, azt jelenti, hogy lehet, hogy szapora iparos volt, de ezen kívül semmi kiemelkedő. A zömében televíziós produkciókból szerintem nem láttam kettőt összesen. Ennek ellenére az figyelemre méltó, hogy a bátor fegyverforgatók kalandjából sikerült egy többé kevésbé szórakoztató mozit összedobnia.

Nem volt teljesen világos számomra, hogy Chris miért kel Keno (Monte Markham) védelmére, amikor az egy piti lótolvaj, de végül, miután az elnyeri méltó "jutalmát" a börtön rohamozása közben, valamennyire helyre állt a rend.

Elmer Bernstein igyekezett némi újdonságot is belevinni a filmzenébe, ugyanakkor azok a zenei motívumok a legjobbak, amelyeket már az első részben megismerhettünk. Azok a melódiák már akkor olyan jól sikerültek, hogy felesleges rajtuk változtatni.

60%

Ha megnéznéd: A  H É T  M E S T E R L Ö V É S Z  T E L I B E  T A L Á L

Baráti felkérés - Friend Request (2016)

Baráti felkérés - Friend Request (2016)


Rendezte: Simon Verhoeven

A film Mafab adatlapja: Friend Request (2016)

Megtekintés: Amennyire sok értékelhetetlen horrorfilm kerül bemutatásra, direkt élvezetes, amikor belebotlassz egy ilyen moziba.

Előre féltem, hogy mit fognak kihozni ebből a filmből, de hamar rácáfolt félelmeimre. Végig érdekes darab, van benne stílus és a klisék mellett (jump scream) még meglepetést is tudott okozni.

Simon Verhoeven a híres rendező gyermeke. Csúnya ócska vicc volt tőlem... Apja tényleg rendező és ismert is lehet - nekem nem volt az - de nem Paul Verhoeven, hanem Michael. Édesanyja pedig Senta Berger, akinek nevével legalább találkoztam. A hatvanas években amolyan szexszimbólum is volt a hölgy. Simon munkáján érződik, hogy filmes családba született bele, mert a képein, rendezésén érződik a tanult hozzáértés. A film félig thriller és horror. Ennek megfelelően tele ijesztéssel, effektekkel. De nem éreztem nagyon tolakodónak és jó arányérzékkel helyezték ezeket a filmbe. Külön megemlítést érdemel a filmen belül megjelenített weboldalra elhelyezett, rendkívül beteg és félelmetes videók tömege, amik plusz munkát jelentettek a film elkészítése alatt, viszont sokkal emlékezetesebbé tették azt, mint szerintem egyébként lett volna, sőt, némi dramaturgiai szerepük is van.

Le a kalappal Simon munkája előtt, hiszen eddig csupán négy filmet rendezett, abból pedig ez az első horror, ennek ellenére mégis sikerült egy érdekes, izgalmas, kellő feszültséget felmutató darabot összehoznia. Tíz filmből egy tudja hozni ezt a szintet, legalábbis mostanában kb. ezt tapasztalom a nagy horrorfilmes dömpingben.


Laura (Alycia Debnam-Carey) sajnálatból összebarátkozik az iskola egyik különc gothic fan lányával, Marinával (Liesl Ahlers) ám, mikor az amúgy magányos és a facebook - bár a filmben a facebookot igyekszenek nem reklámozni - oldalán is barátmentes lányról kiderül, hogy piócaként kapaszkodik újsütetű barátnőjébe, Laura inkább összeveszik vele az iskola étkezőjében, ezzel megalázva őt. Marina az eset után öngyilkosságot követ el, amelyről felvételt készít és misztikus erők segítségével megátkozza Laurát. Az átok hatására Laura közeli barátai egymás után haláloznak el és az erről készült felvételek titokzatos módon felkerülnek Laura oldalára, amit egyre többen ignorálnak. Versenyfutás kezdődik az idővel, hogy Laura és társai megtalálják az átok elleni feloldozást, vagy mind meghalnak.
Elsőre semmi új nincs a filmben és a forgatókönyv tényleg nem kápráztat el minket forradalmi ötletekkel, viszont ettől függetlenül Verhoeven látásmódja kiemeli a tucatszarok közül és érdemessé teszi megtekintésre.
Egynek bőven jó, így merem ajánlani neked!


A film eljátszik a gondolattal - az átok mellett - hogy a barátság mint fogalom, mennyire lehet mély a közösségi médiának köszönhetően. Igazi kapcsolat e, ha van mondjuk közel ezer "barátod" a neten, akik azonnal elfordulnak tőled - törölnek a barátlistából - ha esetleg valami olyasmit osztasz meg a hírfolyamodban, ami őket zavarja. Persze bőven sarkítva.
Hamar kiderül, hogy a barátság nem alakulhat ki személytelenül, egy oldalnak köszönhetően. Ahhoz, hogy a kapcsolat két ember között bensőségesebb legyen, muszáj a fizikai, személyes kontaktus, legalábbis a mai világban. Persze elbeszélgethetünk akár ismeretlenül is egy fórumon, ahol kialakulnak akár dacszövetségek is emberek között, a személyes kontaktus nélkül, de igazi mélysége akkor lesz a barátságnak, ha személyesen is működik közöttetek egyfajta személyiségi vonzalom.
Én legalábbis ebben hiszek, nem a távkapcsolatokban.
(Persze vannak kivételek.)

55%

Ha megnéznéd: B A R Á T I  F E L K É R É S

Vagy pedig: F R I E N D  R E Q U E S T



A hét bátor mindig győz - Return of the Seven (1966)

A hét bátor mindig győz - Return of the Seven (1966)


Rendezte: Burt Kennedy

A film Mafab adatlapja: Return of the Seven (1966)

Megtekintés: Ha van felesleges folytatás - és van - akkor ez az!

Nem kívánom elvitatni Burt Kennedy tehetségét, hiszen egész életét végigkísérte a western műfaj és annak szeretete. Első és utolsó filmje is a téma környékén lavírozott. De hiába az elhivatott western szeretet, ha ezen a produkción az nem érződik. Eleve, az első rész monumentális kettő órájával szemben a röpke kilencven perc éles ellentét. Az első résznél bőven volt idő felépíteni a konfliktust, rendesen elmagyarázni, megismertetni a nézővel az összes fontos karaktert, felépíteni a szereplők közötti viszony-rendszert, stb. Itt erre alig van mód. Sem a hét bátor nem olyan hangsúlyos karakter - Brunner sem, ami szomorú - sem az ellenfelük, aki lehet, hogy egy híres mexikói színész (nem néztem utána) de ebben a filmben egy súlytalan és alig komolyan vehető papírmasé figura.

A filmet egyébként az a Larry Cohen vetette papírra, aki a horrorfilm műfajában egy igazi slasher kuriózumnak, a Mániákus zsarunak és a kannibál bébiknek is életet adott. A rengeteg sorozat mellett ez volt Cohen első mozis munkája, ami talán megmagyarázza a butuska történetet és gányul összecsapott forgatókönyvet. Szerencsére később javított. Pl. nagy kedvencem lett a Chris Evans-os idővel versenyt futó akciófilm, a Mobil.

Azt se tudom, ki kicsoda?
Amikor ráakadtam a filmre, örültem, hogy az első rész után ismét elmerülhetek ebben a világban, amely olyan idegen tőlem és mégis, valahol belül, bár magam alkalmatlan lennék életben maradni egy ilyen közegben, mégis élvezem a vele való találkozást. Az első rész egy kultikus darab, és bár hosszú, egy percig nem unatkoztam rajta. Sajnos a folytatás rövidsége ellenére sem habkönnyű szórakozás. Az akciók közel sem olyan jól megtervezettek és kivitelezettek, mint az első részben, ami furán hangozhat, hiszen "csak lövöldözés" és "lovakról leesés" az egész. Ez az első részben egészen változatosan, érdekesen volt tálalva, itt azonban leginkább egy lőporfüstös katyvasz az egész produkció.
És a végén a gonosz halála: Mintha direkt erőltették volna, hogy legyenek neki is utolsó szavai, mint korábban Eli Wallach-nak, és bár drámai, hogy Lorca (Emilio Fernández) még a halál torkában is a bosszút kívánja, ettől függetlenül, az első rész után puszta másolatnak hat. (Érdekes is, hogy a bandavezérek még kicsit dumálnak a halálos seb bekapása után, míg csatlósaik, simán hullanak, akár a legyek.)

Nem értem, miért gondolták, hogy a folytatást érdemes elkészíteni nagy nevek nélkül?
(Már, ha Brunnert nem számolom.)

Ha az első rész erényeinek fényében nézzük a mozit, teljesen rossz, felesleges folytatás. A hét mesterlövész egyik vonzereje abban is állt, hogy az akkori filmes szépfiúk - visszaszívom - az akkori férfias karaktereket mind a szakmában ismert nevek alakították, egyedül Chico volt a szakmában zöldfülű, ő viszont azért került bele, hogy az Európai női rajongóknak is jusson némi konc. A második részben meg egyedül Yul Brunner neve ismerős az átlagos nézőnek, meg talán Warren Oates-é, aki A vad bandában is szerepelt és viszonylag ismert név a szakmában, meg Fernando Rey, aki viszont a pap mellékkarakterét kapta meg. A többi mesterlövész számomra totál ismeretlen színész, pedig 66-ban biztos lettek volna még, akiket fel lehet hajtani az első rész után. Állítólag Steve McQueen azért maradt ki, mert Brunner-nek nem volt kedve megint vele versengeni a forgatás során, pedig elképzelem, mennyit dobott volna a figura visszatérése a filmen. Az már hab a tortán, hogy Chico eredeti alakítóját, Horst Buchholz-ot sem hívták vissza és egy totál ismeretlen fiatalemberre bízták az egykori jóképű és hirtelen haragú taknyos szerepét.

Chico hat év alatt elparasztosodott. 

Tehát kapunk egy sokkal szegényesebb kiállítású ismétlést, kisebb nevekkel, kevesebb és rosszabb minőségű akcióval, ugyanazzal a mondani valóval. Még szegény Brunner-en is mintha az unalom jeleit vélnéd felfedezni. Soha többet nem játszotta el Chris karakterét, helyét a nyeregben olyan kollégák vették át, mint George Kennedy, Lee Van Cleef, Michael Biehn és most, a 2016-os változatban Denzel Washington.
Amit nem tudtak elrontani, az a filmzene, mert szinte végig átemelték az első részből az eredeti muzsikát, Elmer Bernstein zeneszerző közreműködésével.

Amennyire bátrak ők heten, te annyira bátran kihagyhatod ezt a mozit. A film ismert még "A hét mesterlövész visszatér" címen is, de mivel az eredeti címből is hiányzik a jelző, így én is inkább a mesterlövész nélküli változatot preferálom.

40%

Ha mégis érdekelne: A  H É T  B Á T O R  M I N D I G  G Y Ő Z

Hiába tűnik nagyobbnak az ellenség serege, ha az egész összkép súlytalan.