Nővér - Nurse 3-D (2013)

Nővér - Nurse 3-D (2013)

Rendezte: Douglas Aarniokoski

A film Mafab adatlapja: Nurse 3D (2013)

A poszter mintha főhajtás lenne az
Amerikai Pin Up Girlök előtt.

Megtekintés: Valójában kihagyható horror-thriller. Láttad már korábban, csak kevesebb vérrel és sokkal okosabb formában.

Ismét egy horror abból az al-műfajból, amikor egy nő a veszély forrása. Verhoeven ezt kimaxolta a kilencvenes évek elején - Elemi ösztön - Basic Instinct (1992) - de készült korábban is, később is film olyan nőkről, akik az erőszak útjára léptek és a környezetüket manipulálták céljaik elérésének érdekében. Ezek a filmek thrillerek, horrorok. 1992 óta minden próbálkozás rendre elbukik minőségben. Amit esetleg fel tudnak mutatni pozitívumként, az a vér mennyisége. A véré, ami persze csupán a horrorkedvelők szívét dobogtatja meg.

A direktor kimondhatatlan nevét most sem fogom megjegyezni, pedig a "Nővér" nem egy értékelhetetlen darab. Nem nagyon tudok azonban elismerően nyilatkozni Aarnio munkásságáról, mert pl. a Hegylakó négyet amolyan "elvi"okokból nem néztem meg, "A végzet napja - The Day (2011)" meg eléggé kétesélyes, hiszen amit felépített az első fél órában, azt lerombolta a további játékidőben, pedig kedvelni akartam.

A "Nővér" egy színes, szagos, horror, amely nagyon komolyan veszi magát és ezért, amikor vicces próbál lenni - nem sokszor - kissé kizökkenti a nézőt. Paz de la Huerta karaktere igazi végzet asszonya lehet sokaknak, kivétel én, akinek ez a típus egyáltalán nem esetem, így a fej elcsavarása nem biztos, hogy nálam működne, mint amit olyan jól prezentál a filmben. Feltételezés persze! A film nem újdonság. Az Elemi ösztön fifikásabb, az Egyedülálló nő megosztaná - Single White Female (1992) (Ugyanabban az évben, mint az Elemi ösztön) pedig ellőtte az összes petárdát, amit ebben a témában el lehet, de minimum, lefektette az alapokat és megágyazott a kliséknek.
Ezek után nem tudom azt állítani, hogy megfogott ez a film és megtekintése után állítom, hogy a kecsegtető 3D is csak parasztvakítás, olyannyira nincs szükség erre a technikai fogásra, legalábbis a 2D-s látvány nem indokolja.
Mellékesen a filmnek van férfi változata is, ami sokkal ismertebb - mivel a férfiak társadalmi megítélés szempontjából sokkal erőszakosabbak - olyan darabokkal, mint "A mostohaapa - The Stepfather (1987)" sorozat és társai.

Szpojler lesz, vigyázz:
Ami egy átlagos férfi néző számára pozitívum, hogy Paz de la Huerta nem szégyenlős, ezért több jelenetben alul semmiben osztja az észt. Ettől függetlenül a cselekmény felépítése elcsépelt és pszichológiailag elnagyolt, hiányos. A befejezés pedig szintén semmi újat nem tud nekünk mutatni, hiszen a vége főcím előtti történéseket sok, hasonló témájú mozi ellőtte már. (Pl. Rémségek könyve - Urban Legend (1998), hogy egy konkrétumot kiemeljek és abban is nő a főszereplő. Véletlenül, ott a gyilkos pont nővérként jelenik meg a film végén, amennyire emlékszem...)

Történet:
Abby Russell (Paz de la Huerta) ápolónő szabad idejében nős férfiakat tanít móresre. Ezzel talán nem is lenne baj, csak a leckék túlságos végletesek. Egyébként, ha nem gyilkol, akkor a hölgy életeket ment, mint a városi kórház egyik főnővére és aki a jelek szerint leszbikus érzelmeket kezd mentorált nővértanulója irányába táplálni. Danni (Katrina Bowden) a tanuló nővér kezdetben nem veszi észre a jeleket . elég hülyének van beállítva a karakter - később viszont elzárkózik a szerelem lehetőségétől, ami miatt Abby vérszemet kap és igyekszik a lányt ellehetetleníteni a környezete előtt, illetve ott fájdalmat okozni neki, ahol csak lehetséges.
Danni lassan rádöbben, hogy Abby nem az, akinek vallja magát és a két nő között robban az ösztrogén.
A másfél órácska elrepül, a férfiak hullanak, néha a nők is.
Bár, egyértelmű, hogy erkölcsileg Danni mellé kell állnunk, a forgatókönyv valamiért kedveli annyira gyilkos hősnőjét, hogy biztosítson neki egy második lehetőséget.
Remélem, nem készül folytatás.

Mivel a film nem tudja a női főszereplőt eléggé karizmatikusra és fifikásra varázsolni, a körülötte megjelenő férfi karaktereket butítja le, baráttól, nyomozón keresztül a szomszédig bezárólag. Nyugodtan merem állítani, hogy Paz de la Huerta valakinél jól fekszik - gusztustalan hímsovinizmus! - és ezzel a filmmel gyakorlatilag jutalomjátékot kapott. Belátom, hogy azért amennyire tehetsége engedte, élt is a lehetőséggel. A film reklámkampánya - elég csak guglizni a filmet és Huertát - eléggé kizsákmányolja a női nemet, így soviniszta megjegyzésemmel szerintem még csak nem is voltam sértő.
Ha valakit mégis megsértettem volna, attól elnézést... amennyiben maga Paz de la Huerta az.

Figyeld:
- Judd Nelson a valamikori lázadó kölyökszínészből sajnos ennyi maradt.
- Kathleen Turnerből, aki miatt a Smaragd románca nem lenne ugyanaz a film, sajnos ennyi maradt.

Scal sokkal szórakoztatóbb kritikáját csak ajánlani tudom a filmbook oldaláról. Ő szerintem jobban élvezte: Scal doktor megmondja! (Ha előbb olvasom, vagy ha olvastam, emlékszem rá, meg sem írom az enyémet... :)

Scal komám szerint: Nurse 3D

60%

Ha vérzik érte a szíved, itt megnézheted: N Ő V É R amúgy totál 2D.

Megjött apuci! - Daddy's Home (2015)

Megjött apuci! - Daddy's Home (2015)

Rendezte: Sean Anders

A film Mafab adatlapja: Daddy's Home (2015)

Megtekintés: Nem kérdés, hiszen csipázzuk Mark Wahlberg-et, amikor elgurul a gyógyszere.

Ez a vígjáték egy sokkal jobb film is lehetett volna, ha a készítők kellő időt szánnak a forgatókönyv egyenetlenségeinek kidolgozására. Kicsit olyan érzésem volt, hogy siettek moziba küldeni, pedig még csiszolgatták volna. Az alapötlet egyébként jó és nem is hihetetlen.

Sara (Linda Cardellini) miután két gyermekének apja, Dusty (Mark Wahlberg) csődöt mondott családfői minőségben - valójában Sara lépett le, mikor nem érezte a változást a felelősség irányába - hozzáment egy sokkal kiegyensúlyozottabb fickóhoz, Brad-hez (Will Ferrell) aki viszont igyekszik apukaként kihozni magából a maximumot, mivel egyes jelek szerint egy baleset következményeként sosem lesz képes saját gyermeket nemzeni. Azután, mikor végre már-már kezdene a kis család összecsiszolódni, Dusty bejelenti érkezését, ami természetesen felrúgja a nyugodt mindennapokat és erősen próbára teszi Brad és Sara kapcsolatát, mivel Dusty egy igazi manipulátor és feltett szándéka, hogy visszatérjen az "övéi" közé.

Remek alapötletnek tartom, hiszen a mai társadalmunkban rengeteg példa van rá, hogy fiatal gyermekes anyukák nem a gyermek apjával folytatják életüket és bizony, sokszor egyedülálló férfiakat igyekeznek behozni a képbe, komoly kihívások elé állítva ezzel mind apajelöltet, mind a gyermekeket. Rizikós helyzet, magam kerülöm is. Kedves barátom, akivel a filmet néztük, ugyancsak hasonló helyzet miatt nem ugrik fejest ilyen alapokon nyugvó kapcsolatba, hiszen, lehet, nem jól gondoljuk, de nem olyan könnyű egy nő mellett még a gyerekének is megfelelni és állandó súrlódási pont lehet a későbbiekben az a fránya vérségi kötelék.

A filmmel nem is lenne bajom, ha sokkal komolyabban, poénban pedig igényesebben tálalják. Viszont, így az első órában alig körvonalazódik a koncepció, és valahogy nem tudja a forgatókönyv kellő erővel megjeleníteni az egész tétjét. Csak úgy történnek a dolgok. Természetesen a fő hangsúly a két férfi közötti versengésén van és Will Ferrell vígjáték nézése közben magam mindig felteszem a költői kérdést: Mégis, melyik normális nő választaná ezt a disznó szemű, bugyuta fürtös, férfiatlan tramplit, bárki más helyett.
Jól sejted; nem rajongok Will Ferrell-ért a színészért. Számomra a humora elképesztően ripacs és gyenge. Nincs benne semmi Woody Allen finomságaiból. Ferrell egyik erőssége, hogy baromságokat hord össze. Nem tudom, ebből mennyi van leírva neki és mennyi rögtönzés, ám engem nem tud megvenni kilóra. Az elsírós jelentei meg egyenesen fárasztóak. Ripacs. Egyetlen örömöm, hogy lassan kezd ebből a jófiús, szomszéd apucis image-ból kiöregedni és akkor kénytelen lesz vagy megkomolyodni és tényleg nívós filmekben szerepelni, vagy felszívódik és csak hébe-hóba láthatjuk majd tévés produkciók és komédiák mellékszereplőjeként, mint Chevy Chase-t, akit a nyolcvanas években kifejezetten kedveltem, hülye figurái miatt, mostanra azonban kiderült, nincs benne valódi, "értékes" színészi véna. (Ellentétben az egykor bohócként elkönyvelt Bill Murray-vel szemben, ugye?) Szóval simán kivárom, míg eltűnik a balfenéken...
Wahlberg csuklóból hozza a kis izomtónit és nem tudom nem kedvelni. Értem is a motivációit a figurának és egyedül azért nem neki szurkolok - pedig kéne - mert igazságérzetem csak Brad malmára hajtaná a vizet, hiszen ő már hosszú távon bizonyított.
Linda Cardellini meg már akkor kedvencem volt - betudható az arcán kétoldalt húzódó szexis ráncnak - amikor még nem is ismertem a munkásságát. Sajnálatos, hogy az álomgyár főleg totál mellékes szereplőként hívja hadrendbe mostanában, akár A filmekbe is. (Nem olyan rég pl. Sólyomszem rejtegetett feleségét alakította.)

Hol is láttam hasonló, versengésen alapuló történetet, amelynek a végén a karakterek megbékéltek egymással?
Megvan: Édesek és mostohák - Stepmom (1998) Ott is a film derekát az igazi anyuka (Susan Sarandon) és az exférj oldalán az életükbe masírozó friss barátnő (Julia Roberts) közötti konfliktusok teszik ki, csak valahogy jóval életszagúbban. Persze, mert az egy "keserédes" ez meg vígjáték, vagy mi.
Akad is pár erősen kiszámítható és elcsépelt poén - kontraszt tökös apu és szerencsétlen Brad között - meg túltolt hollywoodi - Milán, segíts ki, mit is mondtál, amikor Brad könnyes szemekkel nézegeti a gyerekek rajzait??? - "maníros", írt vissza az üzenőoldalon Milán. Igen, sajnálatosan maníros néhol és amerikai. A végén egy verekedést tompító jelenetnél például a fejemet fogtam, annyira átment a mozi szürreálisba.

A film másik baja, hogy az első szegmense elhúzódik, míg a második meg kicsit hirtelennek érződik. Furcsállom, hogy olyan tökös apuka, aki bevállalta, hogy visszatér és megharcolja a magáét az új apukával, után ilyen könnyen feladja. Nem logikus. Jobban felépítettem volna ezt a részt, mert kicsit olyan, mintha az írók a könnyebbik utat választották volna. Egyik kedvenc filmdrámám is ezzel a módszerrel él, igaz, ott mintha még könnyebb lenne a lezárás: Kramer kontra Kramer. Ott Meryl Streep ahogy jön, végül ugyanúgy távozik.
A befejezés borítékolható volt és Cena megjelenése csillagos ötös.

Figyeld:
- Amikor Ferrell majdnem megmutatja! (A fél csőben (szurkoltam neki) és később a rendelőben is.
- A negyedikesek!
- Kimaradt a Zoolander, amikor szóba került a risza-rinya.

Töfi:
- Dusty szerepére szóba került Will Ferrell és Vince Vaughn is, míg Brad-ére pl. Ed Helms.
- A kosárlabdás jelenetet élesben vették fel, egy kosármeccs szünetében. A labdadobós jelenet így ki is került az internetre.

Kérdés:
- A film szerint Dusty-ért Brad kimegy a repülőtérre, de az érkező Dusty lepattintja. Később, mikor Brad késve hazatér, Dusty motorja a ház előtt áll. Nincs rá utalás, de ez csak úgy lehetséges, ha a repülőgépen csomagként a férfival utazott a kétkerekű. Mivel kihívta Brad-et a reptérre, feltételezem, előre készült rá, hogy megszívassa a karaktert, hogy majd jól otthagyja várni, viszont később ezt sem a feleség, Sara, sem Brad nem rója fel a film során Dusty-nak. Amúgy, kíváncsi lennék, mennyi ideig tart egy poggyászként feladott motort átvenni a reptéren és milyen szállítási szabályok vonatkoznak a járműre.

65%

Ha megnéznéd, mert szeretnél egy könnyed estét: M E G J Ö T T  A P U C I !

Darling - Darling (2015)

Darling - Darling (2015)

Rendezte: Mickey Keating

A film Mafab adatlapja: Darling (2015)

Megtekintés: Nem állítom, hogy a készítők egyértelműen Polanski 1965-ös kultikus drámája előtt kívántak tisztelegni, de sikerült! Érdemes megnézni.

Szpojleres leírás, ezért a megtekintés utánra hagynám.

A "Darling" egy felkavaró mű, amelyik reflektál a Catherine Deneuve főszereplésével készült "Iszonyat - Repulsion (1965)" című drámára.
A Darling nevű fiatal és enervált lány (Lauren Ashley Carter) megbízást kap, hogy egy sötét múlttal rendelkező házra felügyeljen, amíg a tulajdonos (Sean Young) nyaralni megy. Nem egyértelmű teljesen, hogy Darling egy korábbi trauma hatására vagy a ház által sugallt parancsra követni kezd egy férfit, akit végül kíméletlenül lemészárol.
Mivel a tulajdonos napok óta nem képes elérni őt telefonon, végül lenyomozva a lány múltját, a házba küldi a gondnokot és a rendőrséget, mert úgy érzi, a dráma még nem ért véget.

A 76 perces film végig fekete-fehér és gyönyörű beállításokban, fény-sötétség-árnyé hatásokkal játszik. Kicsit talán a mesterkélt vágások és pillanatképek kimaradhattak volna, viszont ennek ellenére egy komoly és értékes darab a film, amennyiben a művészi értékeit tekintjük. a mondanivaló már sokkal profánabb.

Se szeri, se száma a filmeknek, amelyben labilis női főszereplők végül gyilkosságra vetemednek. A filmművészet bővelkedik női gyilkosokban. Több komoly szakmai múlttal rendelkező, elismert rendező foglalkozott már a témával és a horrorfilmek is vissza-visszatérnek a témához.
Általában a nők az erőszakot egyfajta válasznak tekintik a világ felé, amely elnyomja őket. Ez a nézőket sokkal zavaróbban érinti, mint mikor egy férfi gyilkolja a népet halomra. Az ok, gondolom, pszichológiai. Az egyszeri néző nem várja el egy filigrán nőtől, hogy védekezés közben erőszakos legyen, sőt, akár kezdeményezője az erőszaknak. Akkor sem számítunk erre, ha történetesen az a nő egy férfiasabb típus (Charlize Theron a Szörnyben) főleg nem akkor, ha a nő sebezhető és törékeny (Mint Deneuve az említett Iszonyatban, vagy Zoë Lund aki férfiakat öl halomra Abel Ferrara botrányt kavaró bosszúfilmjében az Ms. 45 - A bosszú angyalában.)

Nem tudjuk meg valójában, mikor is kezdődik Darling őrülete, ám borítékolható, az információmorzsák szerint, hogy korábban egy traumatikus hatás érte és azóta képtelen tökéletesen beilleszkedni a való világba. A film kihagy egy ziccert, amikor másodszor ellenőrzi a halott pénztárcáját, amennyiben csak képzelte, hogy az áldozat az a Henry Sullivan, akivel közös múltja volt. Mert ha valójában a meggyilkolt férfi nem Sullivan - meg is lepődik a karakter, mikor a nő Henrynek szólítja - akkor a második pénztárca ellenőrzésnél simán egy másik nevet írtam volna a megfelelő helyre, hogy azzal is mélyítsem, hogy a karakter mennyire nem a földön jár. Viszont kétszer is Henry Sullivan-t mutatnak, így kérdéses, hogy a lányt korábban érhette a férfi részéről valami inzultus és a pasas nem ismerte fel korábbi áldozatát?) De ez csak az én okfejtésem.

Ennél egyértelműbb Roman Polanski utalást nem láttam még: Kés a vízben... de nem biztos, hogy szándékos!

A film végig tudja tartani a feszültséget, egyrészt, mert a játékidő erősen korlátozott - alig hetven perc - és sokat dob a dramaturgián a folyamatos képbevágások és idegtépő hangeffektek hada, amelyeket amúgy magam erősen rühellek, itt viszont erősen érződik, hogy a koncepció és a főszereplő karakter fejlődésének illetve figurájának a szerves része.

Lauren Ashley Carter tökéletes a főszerepre. Felépítése elég sportos, hogy hihető legyen, amikor végül a testet belogisztikázza a kádba. Közben szemtanúi lehetünk a filmtörténet egyik leggroteszkebb haláltáncának. Jelképesen. Komoly fizikai munka lehetett a Brian Morvant színész és kaszkadőr testét vonszolni a folyosón és beemelni a kádba. Carter ezen kívül eszméletlen arcmimikával járul hozzá a karakterhez és amikor kell, pont annyira ártatlan és szép, amennyire Deneuve volt több, mint ötven éve, amikor meggyilkolta a rajta erőszakoskodó férfit. Az egyetlen, ami zavaró lehet és én hiányoltam, hogy kevés információból kellett felépítenem a főszereplő hátterét. A végére még sikerült becsempészni egy Hitchcock féle Pszicho jelenetet is, ami legalább jelzi, hogy a rendező hatalmas mozi fanatikus lehet. Remélem, egyre minőségibb munkákat láthatunk tőle.

A képi világ szuggesztív és nyomasztó. Már amikor az "Ördög - Devil" című film úgy kezdődött, hogy a várost fejről lefelé mutatták, már akkor megvett ez a fényképezési technika és itt szintén lehengerlő. a kép a vágás és a zene illetve hangeffektek végig szimbiózisban vannak egymással, már-már mesterkélten. A trailer nagyon jól megmutatja, hogy mire számíthatunk. A legtöbb kép fotóként is megállná a helyét.

Töfi:
- Harminc évvel ezelőtt Sean Young simán eljátszhatta volna Darling szerepét, mert mind alkata, mind arcvonásai megfelelőek voltak hozzá. Fáj látni, hogy az egykori "Szárnyas fejvadász - Blade Runner (1982)"Rachel-je mostanra milyen apró kis szerepekben kénytelen megmutatni, hogy eljárt felette az idő. (Pl. hasonlóan "hosszú" szerepe van a mostanában bemutatott "Csontfejszében - Bone Tomahawk".

Simán 70%

Ha látni szeretnéd: D A R L I N G

És a végére egy kis baki. A filmben a gyilkos szerszám kicsit elvándorol.

Darling elvonszolja a holttestet.

Darling utána visszatér, hogy eltüntesse a nyomokat.

És a végére egy kis szex, mert abból sosem elég: