A visszatérő - The Revenant (2015)

A visszatérő - The Revenant (2015)

Rendezte: Alejandro González Iñárritu

A film Mafab adatlapja: The Revenant (2015)

Megtekintés: Azt hittem, embert próbáló feladat a bő három órás élő festményt végignézni, ám ha pihenten ül neki az ember, elég gyorsan elrepül az a közel három óra.

Amikor az első kedvcsináló bemutatók felkerültek az Internetre, már akkor sokan felpörögtek a témába vágó fórumokon. Iñárritu filmje eseményszámba megy már a két perces trailer alatt is. Csodálatos beállítások, izgalmas jelenetek, monumentális képsorok, közeliek a színészekről, havas táj, akció, vágás, hangok... A film pedig ugyanez az intenzitás, csak elnyújtva Tarr Béla magasságokig. Bár, az igazat megvallva, amikor már kezdett volna egyik-másik jelenet kínosan hosszúra nyúlni és rásüthettem volna, hogy na ez olyan "Tarr Bélás", hirtelen egy vágásnak köszönhetően máshol találtuk magunkat.
Az egész film lassan halad a befejezésig, néha felpörögve, máskor lelassítva. Egyszerűen és hihetően mutatják be a pionír életmódot és egészen addig azt hittem, hogy egy fikciós kalandfilmet nézek, míg utána nem olvastam Hugh Glass történetének, akiről nevével ellentétben kiderül, hogy közel sem olyan törékeny.

Az eredeti legendákat elég nehéz kis országunkból fellelni, hiszen a megfelelő oldalakat fel kellene kutatni és megfelelően magyarítani, hogy összeálljon, amit a filmben látunk. Mindenesetre, amit hirtelen találtam, abban volt némi ellentmondás, így maradjunk annyiban, hogy Glass kálváriája nagy vonalakban és nagy vonalúan lett filmvászonra álmodva.

Glass (Leonardo DiCaprio) és egy csapatnyi prémvadász - akik közül néhányan név szerint is megtalálhatóak az amerikai történelemkönyvekben, mint korai betelepülők és szerencsevadászok - hatalmas zsákmányt kénytelenek kimenekíteni a zord időjárás és harcias indián törzs karmai közül, hogy megélhetésüket biztosítsák. Menekülés közben elhullik a csapat nagyja és a visszavonulás után Glass-t egy súlyos medvetámadás éri, amely után kérdésessé válik életben maradása és megoldhatatlanná a szállítása. A csapat vezetője hátrahagyja a haldoklót és rá vigyázó három társát, hogy addig a többiek biztonságban visszatérhessenek a közeli helyőrségbe -  a valóságban legalább kétszáz mérföldes utat jár be Glass, miután magához tér - és majd visszatérjenek a biztonságba helyezett állatbőrökért.

A wikipédián nem sokat találni Glass-ról, de mivel az angol nyelvű oldalon nem emelik ki, úgy kell vennem, hogy Glass fia azért kerülhetett bele a filmbe, hogy elmélyítse a bosszú vonalat a filmben, hogy legyen kiért azok után menni, akik hátrahagyták meghalni a főszereplőnket. A valóságban is igyekezett revánsot venni azokon, akik sorsára hagyták, de a hiányos forrásom szerint végül nem ölte meg John Fitzgerald-ot (Tom Hardy).

DiCaprio megint az Oscar-díj közelébe kerülhet ezzel a filmmel és még akár Tom Hardy is, aki szerintem sokkal jobban átszellemült ebben a szerepben, mint a modorosabb gengszter Kray fivérekében a korábbi cikkben ajánlott "Legenda" című moziban.
DiCaprio csuklóból kirázza Hugh szerepét és borítékolható, hogy ismét ott fog ülni a jelöltek között és bár nem akarom lekicsinyelni azt, amit ebben a filmben látunk tőle, szerint a Wall Street farkasában kicsit jobb. (Még akkor is, ha a köztudottan vegetáriánus DiCaprio az egyik jelenetben némi állati belsőséget - bölénymáj - fogyaszt el kínlódva.)
Eredeti nyelven eszméletlen hallgatni a Hardy által használt angol nyelvet. Ha az ember nem olvas utána, talán nem is jön rá, hogy az őrült tekintet és ápolatlan szakáll mögött Hardy rejtőzik. Az, hogy részt vett a filmben, főleg DiCaprionak köszönhető, aki könyörgött neki, hogy olvassa el a forgatókönyvet. Igaz, hogy rengeteg nézeteltérésük volt a nehéz természetű és hirtelen haragú rendezővel, de kitartottak a produkció mellett, ami sok más stábtagról már nem mondható el.
Meg kell említeni még az angol Henry kapitányt (Domhnall Gleeson), aki miután megtudja, hogy Glass-t milyen helyzetbe hozták, igyekszik maga igazságot szolgáltatni Fitzgerald felett
Gleeson feje benőtt, arcra már nem az a szerethető fiatalember, mint a korábbi időutazós romantikus filmben, az "Időről időre" címűben. Tényleg, még megjelenik az új Csillagok háborúja moziban és mintha nem is ugyanaz a színész lenne. (Vagy őt felületesen figyeltem Rachel McAdams mellett...)
A másik fontos szereplő Will Poulter, aki kiáll Glass mellett, csak Fitzgerlad csalárd módon ráveszi, hogy hátrahagyják a haldoklót. Poulter részt vett Narnia moziban, az Útvesztő első részében és a Családi üzelmekben is.
A zene és fényképezés kiváló. Hihetetlen látványvilág és varázslatos totál képek, mindezt úgy, hogy állítólag nem használtak mesterséges fényforrásokat a forgatás alatt. Ezért olyan éteri sok jelenetben a látott kép.
A Birdman rendezője most nem vállalkozott arra a bravúrra, hogy filmjét egyetlen vágás nélkül vegye fel - vagy legalábbis úgy tűnjön - ezért "A visszatérő" egy sokkal hagyományosabb képi nyelven meséli el a valóságból táplálkozó drámai eseményeket. Azért még így is van néhány, a rendezőre stílusára jellemző hosszabb snitt.

80%

Ha szeretnéd megnézni ezt a remek filmet: T H E  R E V E N A N T

Legenda - Legend (2015)

Legenda - Legend (2015)

Rendezte: Brian Helgeland

A film Mafab adatlapja: Legend (2015)

Megtekintés: Tom Hardy többnyire jó filmekben játszik, jól, ezért ezt is elnézem neki.

Brian Helgeland maffia története - valós események alapuló, enyhén életrajzi filmdráma - sajnos nem olyan szórakoztató, mint a szereposztás és az alapanyag indokolná. Eleve meghasonlik az átlagnéző, hiszen akiknek a filmben drukkolnunk kellene vagy minimum azonosulni, azok köpni való gazemberek. A hatvanas évek végére a Londoni Kray ikrek vették át a hatalom nagy részét a város éjszakai élete felett. Az utolsó olyan gazember hullám tagjai voltak ők, akik nyilvánosságra, celeb életre vágytak, politikusokkal, művészekkel vették körbe magukat és igyekeztek maguk is elhinni, hogy üzletemberek és szeretik őket. Közben fordult a világ, kiderült, hogy aki gyilkos, a barátai ellenére sem lehet örökké szerencsés, ezért szép lassan a Kray fivérekre jellemző bűnözői réteg kikopott az életből és aki befolyásos akar lenni az éjszakában, az inkább nem akar annyira szem előtt lenni. Bár, kivételek akadnak és a suttogás sem védi az embert, hiszen előbb-utóbb híre megy, ha valaki erre az útra lép.

A Kray fiúk még nagy lábon, a figyelem középpontjában éltek, amihez hozzá tett az is, hogy szerettek szó szerint is reflektorfénybe kerülni. Végül azonban kiderült, hogy ez talmi csillogás és az olyan szélsőséges bűnöktől, mint a gyilkosság, ők sincsenek védve. Nem is baj.

Tíz, tizenöt éve készültek olyan nagy volumenű darabok, amelyek képesek voltak az árnyoldaluk mellett úgy mozgatni a szereplőket, hogy kedvelhetőek legyenek. Pl. Nagymenők, Keresztapa és társaik. Ezekben a filmekben is csupa szocio és pszicho pata terrorizált, gyilkolt embereket, de valahogy a kollektív tudat valahol morálisan igyekezett megtisztítani a figurákat, hogy elfogadjuk őket. Ebben talán az is közrejátszott, hogy néhányuk megkapta a filmben a büntetését és ezért tragikus hősökké avanzsáltak.

A Legendában a végén persze a fülszövegből megtudjuk, hogy mind Roland és mind Reginald Kray (Tom Hardy kettős szerepben) végül megtért az örök vadászmezőkre és továbbiakban ott szedik a rosszfiúktól a sápot a pokolba való bejutásért, mégis, a film alatt alig lehet megkedvelni a testvéreket. Az 1933-ban született ikerpár szerencsésen megúszta az Angliai bombázásokat. Édesanyjukat rajongásik szerették és nagyon fiatalon, tizenhat évesen már elég fenyegető duót alkottak. Előbb bokszoltak, majd miután kiderült, hogy testi erejük és gátlástalan brutalitásuk más szakmában jobban kiteljesedhet, átnyergeltek a sötét oldalra. Kezdetben kicsiben ügyködtek, majd gyakorlatilag egy időben szinte már popsztár minőségben róttá az éjszakai utcákat.

Lehetett volna ebből egy viszonylag pörgős filmet készíteni, akár szerethető karakterekkel. Amennyit átírt a valóságból Helgeland, akár ezt is megléphette volna. Ha az lett volna a terve viszont, hogy hitelesen idézze meg a fiúk diadalmenetét és bukását, akkor viszont benne kellett volna hagynia olyan eseményeket, amik meghatározták a Kray-ek világát. De ezekből elég keveset kapunk.

Szóval, ott tartunk, hogy életrajzinak nem elég hiteles, drámainak nem elég drámai, humorosnak és akciósnak sem elég. Két óra, lassan gördülő élettörténet, amely már-már unalomba fullad és ezen nem segít Tom Hardy alakítása sem. Számomra meg csak Ronnie alakjában volt élvezetes, amit csinált, mert Reggie-ként modorosnak éreztem, de lehet, hogy a valódi Reggie Kray is egész életét olyan pofával élte le, mintha székrekedése lenne, de harcol is ellene, mert korábban rengeteg jalapeno paprikát evett két pofára. Nekem az alsó protézist beillesztő, nyáladzó, szemforgató interpretáció nem tetszett.

Frances Shea (Emily Browning) tragikus hősnő, akinek tetszik a csillogás, igen mond a férfinek, akiben megbízik, akire fel tud nézni, azután kiderül, hogy minden, amit szeret benne, az terrorra és mások szenvedésére épül. Csoda, ha később meghasonlik ebben a kapcsolatban. Browning érdekes arca valamiért nekem nagyon szexi, még a kicsi, görbe lábaival együtt is. Törékeny, sebezhető és bár megértem, hogy futóhomokba lépett, mégis, úgy vélem, valahol magának kereste a bajt.

Szóval, a negatívumok nagyjából megvoltak.
Egy maffiafilmhez képest kevés az igazi akció, csavaros fordulat, ugyanakkor vannak nyomasztó jelenetek, mint például az ügyvédi irodás, amikor az első nagymenő klubjukat magukra iratják. Sajnos, hasonló működik a világon mindenhol. Emberek munkáját arra nem érdemesek élvezik. Nekünk nézőnek meg annyi marad, hogy végül örülünk a bukásuknak.

A fényképezés az nagyon adja, gyönyörű beállítások, színek, nagytotálok. Az egésznek van hangulata és tényleg visszalépünk az időben. A zene is tetszett a fúvósokkal és bár vissza nem tudom dúdolni, kedvelhető score-nak vélem.
Helgeland ettől függetlenül szerintem kicsit sokat markolt és kissé felszínesen kezelte karaktereit. Kicsit lebutított változat ez a rendezőtől, sokkal erősebb és realistább is lehetett volna. Ha már úgy is megutáljuk a végére a szereplőket, legalább az igazsághoz hűbben kellett volna őket ábrázolni, hiszen az hamar kiderül bárki számára, a Kray fiúknak nem volt rosszfiú-romantikája.

60%

Ha szeretnéd megtekinteni a filmet: L E G E N D A
Ha többet tudnál meg a Kray fiúkról, itt egy remek cikk: Mesél az East End

Teszem hozzá, az azonos című Ridley Scott fantasy sem volt túl sikeres a nyolcvanas években. Talán ez a címválasztás kicsit nagyzoló... bár, ott mást jelent, mint itt.

Superfast! - Haláli iramban - Superfast! (2015)

Superfast! - Haláli iramban - Superfast! (2015)

Rendezte: Jason Friedberg, Aaron Seltzer

A film Mafab adatlapja: Superfast! (2015)

Megtekintés: A humor kimiskárolóinak eddigi munkásságát ha egyetlen mozifilmben sűrítenénk össze, még akkor sem garantált fél óra nevetés. A közel száz perc alatt három poént véltem felfedezni.

Friedberg és Seltzer egészen biztosan a megfelelő helyen nyalnak támogatásért. Vagy az amerikai közönség olyan igénytelen, hogy a pénzmosásra is felhasználható büdzsét végül visszatermelik a mozikban. Bár, el nem tudom képzelni, hogy melyik forgalmazónak érdeke, hogy infrastrukturálisan egységesen koptassa gépparkját - beleértve a vetítők, mozitermek, személyzet - hogy ezt a trágyát bemutathassa. Ettől függetlenül hiába ugatom holdba a véleményem, a két trehány gánymester évente örvendeztet minket aktuális paródiáival, melyek a jelenlegi bemutatók aktuális filmsikereinek a hátán igyekszenek elvánszorogni a nézőig. Ki tudja, odaát a tengeren, talán nem kevés néző benyalja a hangzatos-hasonló című filmeket és akár tévedésből is beülhetnek a duó szarjaira. Az is biztos hoz 10-20 dollárt.

Utána sem nézek a neten, hogy valójában mennyibe került a film és világszinten mennyit hozott. Ahhoz biztos eleget, hogy néhány arctalan pénzember újra befektessen a rendezőkbe és már alakulóban következő filmtervük, amely az "Elrabolva - Taken (2008)" franchise sikerét igyekszik némi csúszással meglovagolni.

Megtekintés után - nem sikerült egyszerre, annyira rossz a mozi, így kb. egy hét leforgása alatt daráltam le a látnivalót - úgy gondolom, ez a darab még a szokásosnál is sótlanabb műfajparódia, amely inkább lehetne bohóckodó Remake az első részt megismétlendő, és beolvasztva néhány momentumot a további epizódokból.

A két majom (Friedberg, Seltzer) még mindig úgy véli, hogy szájba kell rágni, ezért a film valamennyi karakterét az eredeti sorozat színészeinek neve után nevezték el, hogy az utalásokat még véletlenül se érthessük félre. Utalásokat, amelyet a filmek és a bulvárból ollóztak össze, megemlítve pl. Michelle Rodriguez szexuális identitását is, igaz, a filmben inkább leszbikusként mutatják be, holott a színésznő egyébként erősen biszexuális... és ezzel ki is merültünk a realitásban.

A színészek végig hozzák az erős középszert, ami nem róható fel hibának egy olyan film esetében, amelyben pillanatonként változik a szituáció iránya és gyakorlatilag az elhangzó humorosnak szánt be és kiszólásokat azzal támogatják meg, hogy a többi szereplő arccal reagál rájuk. Az más kérdés, hogy az arcreagálások kimerülnek két-három grimaszban. Annak idején pl. Anna Faris is hasonló filmekben lett ismert komika, csak az ő repertoárja arcmimikában komoly és komplex kifejezéstárból táplálkozott. Az itt látható színészek valahol a B kategóriás határon túlról érkeztek, nem véletlen, hogy legtöbbjük eddig főleg sorozatokban vagy uncredited státuszt birtokolt. Így a színészi játéktól eltekintenék.

Nem tudom, nem e velem van a baj és valójában ezek a filmek szórakoztatóak, csak mivel a ZAZ trió filmjein szocializálódtam és becsúszott némi Woody Allen - Monthy Python hatás is, nekem nincsenek kiélezve az antennácskáim erre az olcsó, bugyuta humorra.
Ami mondjuk meglepett, hogy a vértelen történet és párbeszédek mellett -  a feliratban persze elveszhetnek azok a szójátékok és célozgatások, melyeket egyenesen az amerikai nézőnek céloztak - kimaradtak a korábban már unásig beépített, öncélú fingós és böfögős viccek. (Bár, mintha a stáblistában fellelhető lenne ez irányú erőlködés is, csak nem használták fel a kész filmben.) Borzalmas úgy nézni a száz percet, hogy háromszor tudtam mosolyogni, mert egy paródiának szánt mozinak szerintem a halála, ha az átlagnéző nem tud önkéntelenül nevetni. Talán, majd ha legalizálják a fűhasználatot nálunk is, akkor kedélyjavítóval megtámogatva ülhetünk be egy ilyen filmre. Mondjuk, eleve előítéletesen fogadom a duó filmjeit, ezért nem tudok objektív maradni.

Hogy miről szólt a film?
Mint írtam, feldolgozták az első részt, csak ahelyett, hogy értékes kikacsintásokkal és akár abszurd humorral pakolták volna tele, olyan ötlettelen összetallózást sikerült bemutatni, hogy az előítéletem igazolva érzi magát és kösz, jól van.

Megdöbbentő, hogy az imdb-n garázdálkodhatnak a stúdió és a rendezők baráti köre, mert egyébként semmi nem indokolja az egyelőre 4 csillagos átlagot.

20%,
...de csak mert a végén az autós üldözés alatt a CGI elkészítése - nem az autórobbanások, hanem a Taco étterem szállítása - egészen jól lett megoldva.
Másik pozitívum, de nem komoly fegyvertény, hogy egyik-másik karaktert egészen jól imitálják a színészek. Azért tegyük hozzá, hogy sokszor ehhez elég némi smink és jelmez is, ezért nem minden esetben tudható be tudatos és zsigeri színjátszás.
Ja, és bár tele van a film jobbnál jobb csajokkal, kimaradtak a cicik!
Az ilyen vackokat csak a cicik dobják fel...

Nem szívesen nézetném meg veled, de felnőtt ember vagy. Ha látni akarod, itt megtalálod: S U P E R F A S T !