2015. szeptember 24., csütörtök

12 menet 3.: Lezárt ügy - 12 Rounds 3: Lockdown (2015)

12 menet 3.: Lezárt ügy - 12 Rounds 3: Lockdown (2015)


Rendezte: Stephen Reynolds

A film Mafab adatlapja: 12 Rounds 3: Lockdown (2015)

Megtekintés: Reggel általában keserű szájízzel ébred az ember. Ha elalvás előtt ezt nézed, azzal is fogsz elaludni.

2009-ben Renny Harlin elkészített egy elég gyengécske akciófilmet, amellyel elvileg John Cena berobbanhatott a pankrációs üzletből a filmbizniszbe, 12 menet - 12 Rounds címmel. De ez sem volt jobb film, mint 2006-os próbálkozása "A tengerészgyalogos - The Marine.
Cena érdektelensége és a kisebb büdzsé miatt a második rész független történetként készült el, viszont ismét sikerült egy pankrátor srácot összekaparni. Ez lett a "Megint 12 menet - 12 Rounds 2: Reloaded" Randy Ortonnal, aki még kevésbé szimpatikus figura, mint a gorilla külső jegyeivel rendelkező Cena. Szerencsére, mikor ezt a filmet megnézhettem volna, épp valami mást csináltam...

A 3. részt viszont nem akartam kikerülni, mert néha kell, hogy fájjon.
Nem fogod elhinni, de úgy látszik, hogy a 12 menet franchise egyik fontos kelléke, hogy a főszereplő  a WWE világából érkezik. Ez nem véletlen, hiszen a franchise mögött tevőlegesen ott áll készítőként a WWE. Szerény véleményem szerint ezért lenne nagy szükség rá, hogy az akció jelenetek során a pankrátorunk megmutathassa az átlagos nyúlbéla nézőnek, miképpen kell 20 ellenséget nyolcvan perc alatt szarrá pofozni és túlélni a játékidőt. Nem ez lenne a normális egy cégtől, ha már pénzt fektet valamibe? Reklámozza a terméket.
A főszereplő Jonathan Good azonban nem sokat mutat munkásságának ékköveiből, mivel többnyire menekül, lövöldözik és amikor véletlenül közelharcba kerül bárki mással, nos, akkor sem viselkedik úgy, mint egy megveszekedett baromállat. Inkább csak amolyan finomkodva adnak-kapnak, de semmi extra. Ezért pankrátorok között kutakodni teljesen felesleges. Ráadásul Good fizimiskája sem olyan szerethető, kivéve talán a rajongóinak. Nem az a kedves és simulékony figura, akinek végig szorítani fogsz. Illetve fogsz érte drukkolni, de nem miatta, hanem mert az ellensége annyival genyóbb nála. Azért erre építeni elég kevés.
Ez Good első nagyfilmes debütálása, Kezdőként Jon Moxley karakterét vitte a fiú, majd 2011 után átvette a Dean Ambrose karakter nevet, azóta ezen a néven lép szorítóba. Voltak kétségei a filmet illetően, de meggyőzték róla, hogy Shaw szerepe megéri a filmes debütálást.

Aki még ma is úgy véli, hogy egy pankrátor nem jó színész, nézze meg, milyen hiteles ezen az arcon a majré!

A producerek nem sok fantáziát láthattak a filmben, mert nagyon fapados az egész. A történet sem túl nagyívű, hiszen egy zárt rendőrösön zajlik szinte a játékidő 95%-a, de tudjuk a Die Hard filmből, hogy azért a kis területből is elég sok mindent ki lehet hozni. Itt sajnos a 3. rész el is bukott, mert gyakorlatilag összevissza rohangálnak az épületben, keresve főhősünket, aki meg főleg bújkál és kiszámított precizitással, kb. nyolc percenként eltesz valakit láb alól. Sajnos, a legnagyobb unalommal.
Miért?
Mert a történet, a forgatókönyv egy blődli.

Fél éves kényszerpihenő után Shaw aznap, hogy visszatér dolgozni, sikeresen beletenyerel egy ügybe, mely oda vezet, hogy egykori rendőrsulis társa és más korrupt zsaruk összezárkóznak vele a rendőrség épületében, miközben mindenki mást kihajtanak egy kamu tűzriadóval. Persze van számítógépes guru is, aki blokkolja a telefonokat és kamerán követi hősünk sétáját, időben odaküldve egy-egy zsarut, hogy fogyatkozzon a statisztéria. Az exbarát pedig bármire képes, hogy megvédje érdekeit és társait, ami annyit tesz, Shawnak meg kell halnia.
Nem nagy ügy.

Azután, igaz, pár perce egyik kollégát még életben hagyta - kezdtem félni, hogy Shaw a továbbiakban csupán kiiktatja az ellenségeit, de azután már nem volt többé fontos a kíméletesség.

A rossz zsaru, Burke szerepében Roger R. Cross, aki tekintélyes tévéfilmes múlttal rendelkezik, a számítógépes figura meg az a Lochlyn Munro, akinek egyik katasztrofális filmjét pár hete volt szerencsém megtekinteni. Munro tehetségét megcsodálhatjuk ebben a műben, mert szinte végig egy szobában ül, monitorok előtt és arcán riadt félelem futkározik fel alá, hogy megakadályozza Shaw-t a menekülésben. (Az említett szar film, a Fogtündér, amelyről itt olvashatsz.)

Vannak olyan finomságok a filmben, mint például a teljes rendőri állomány impotenciája, mivel kint piknikeznek az épület előtt, miközben odabent a kollégák kis csoportja öli egymást. Oké, a legtöbben irodisták, de azért biztos nem csak a büfés és a takarító személyzet hagyta el az épületet...
A másik, hogy miközben Shaw és egyik ellensége szarrá lövöldözik a tetőt, ami azért nincs túl messze a népségtől, lévén, hogy pár emelete az egész rendőrség, semmilyen jelét nem láthatjuk, hogy a több száz kikényszerített ember kicsit is izgatná magát az eltéved golyók miatt, sőt, gyakorlatilag olyan, mintha a két szereplő valahol máshol vívná élethalál harcát, annyira nincs rá reakció, ami viszont komoly dramaturgiai hiba. Csoda, hogy a végén a rendőrfőkapitány végre beküldi a S.W.A.T. kommandósait, amit normális esetben egy perccel azután megtettek volna, amint kiderül, mi folyik odabent.
Nyah.

Az is hab a tortán - meg is fullad ilyesmiben a film - hogy Burke, amikor végre megkaparintja Shaw-t is és vele a bizonyítékot, nem lövi ám fejbe, ahogy normális esetben kellene. Eddig is vadásztak rá, kilőttek két mázsa skúlót rá, de amikor szemtől szemben állnak, kínos párbeszéd és időhúzás veszi kezdetét, hogy egyrészt beérjenek a kommandósok, másrészt, kiteljen a másfél órás játékidő. Tipikus James Bond gonosz hiba. Addig pofázunk, míg a hősnek lesz módja az ellentámadásra vagy szökésre. Ketten is felelősek ezért a trehány forgatókönyvért, ám gondolom, inkább azon izgultak, hogy költségen belül maradjanak, nem azon, hogy a film logikusan és szórakoztatóan épüljön fel.
A végére pedig még egy teljesen felesleges és sehova sem vezető csavart is kapunk, csak megszokásból, de mivel, a film élvezetéhez még csak hozzá sem tett.

Igazi videó szemét.
Nálam az ilyesmi már fika kategória, de ma jó fej voltam.

30%


A filmet innen letöltheted: 12 menet, ami jelen esetben főleg pisztolygolyót jelent!

Zombibi - Zombibi (2012)

Zombibi - Zombibi (2012)


Rendezte: Martijn Smits, Erwin van den Eshof

A film Mafab adatlapja: Zombibi (2012)

Annak ellenére, hogy a dögös nő a poszteren előkelő helyet foglal el
- és nyilván így próbálják behúzni a férfi nézőket -
valójában csupán fontos mellékszereplő.
Megtekintés: A végére lendületet veszít és logikailag is van benne kivetni való, azért, ha kedveled a zombie-s mókákat, egyszer erre is szánj időt.

Zombie-s komédiákat készíteni elég nehéz vállalás, mivel a műfajkeveredés nyögve nyelősre sikerülhet. A célközönség is sokkal szűkebb, mintha külön foglalkoznánk vele. Van aki a horrort kedveli, más a komédiát. Sokan pedig nem nagyon tudnak mit kezdeni, ha e kettő téma egymásba fonódik. Néha maguk a készítők sem. Nehéz megtalálni azt az egészséges határvonalat, amely nem mérgezi meg a koncepciót. Lavírozni a két oldal között problémás és szükséges. Ha egy horror komolytalan, az legalább annyira nem működik, mintha egy vígjátékban indokolatlanul sok a vér. Ha viszont igyekszünk a filmet belőni a kettő közé, akkor kaphatunk olyan hibrideket, amellyel el lehet ütni az időt.
A poénok nagyját jó szokás szerint, ellövi a trailer.

A film amennyire tudom, holland, mégis két mig... bevándorló a főszereplője. Meg még néhány karakter. Ez kicsit visszatetsző lehet egy Európai mozinál és nekem sem volt könnyű ráhangolódni arra a keverék nyelvre, amit a hőseink használtak. A végére azonban megenyhültem irányukba és nem igyekeztem angol nyelvtudásommal megfejteni, amit hallok.

Aziz (Vahya Gaier, ne tévesszen meg, hogy elsőre olyan, mint egy szír menekült, mert Gaier holland színész, igaz, egzotikus fajta) testvérének izgágasága miatt hamar kirúgás alatt találja magát a felhőkarcolóban ügyködő irodából, miközben csinos kolléganőjével már szinte sikerült összehoznia egy randevút. Persze, hogy tele a töke. Tesó szerint szó szerint is. Megy is az ilyenkor szokásos vér szerinti vérszívás, minek folyománya, hogy két fekete bőrű és hozzájuk hasonlóan dilis duóval kerülnek éjszakára a böribe. A kezdeti un-szimpátiát hamar felváltja az egymásra utaltság, mivel míg ők édes alvás helyett egész éjjel szókaratéztak egymás idegein, addig az irodaházat centerbe-verte egy égből pottyant toi-toi, amelyből zöld szar evakuálta magát a városkára, a város kárára. Mire felkel a nap, egy egészen Resident Evil szerű városfejlesztés közepében találják a fiúk magukat, ahol szinte mindenki halott, de legalábbis össze van kenve zöld és vörös trutyival. Az egyetlen rendőri erő, aki a cellán kívül még szolgálatba van helyezve, az az őket is rendre utasító Kim járőr (Gig Ravelli), aki szőke, dögös és láthatóan az a sorsa, hogy a főszereplő összejöjjön vele. Végigverekszik magukat a walking dead-ek között, mert Aziz, mielőtt beleszeretne a rendőrnőbe, még lovagiassági okokból igyekszik az első randis barátnőjét kimenteni az ex-munkahelyről. Nagy mázli, hogy egy elszólás miatt kiderül, mekkora ribanc is a nőcske, így jöhet a happy finish, amely tartogat - kissé erőltetett - meglepit.

Nem néztem utána, de biztos vagyok benne, hogy a "Ponyvaregényt" megidéző autós fejlövést elszenvedő srác cameója, valami holland hírességhez köthető. Talán DJ? (Megtehetném, hogy utána nézek, de nagyobb lesz az örömöm, ha te írod meg nekem, ki a fiú a hátsó ülésen!)

A film nem sok újat tud felmutatni és valahol a "Haláli hullák hajnala - Shaun of the Dead (2004)" és az összes többi városban játszódó zombie film közé akarták belőni. A humora végtelenül egyszerű, szimpla. Inkább verbális, mint intellektuális. A legtöbb vicc a burleszkfilmek világából jött át, vagy gyermekien egyszerű, profán. A fényképezés jó. A gore viszont sokszor túl gagyi és CGI, ami nem tesz jót, ha közelikről van szó, aprítás közben. Azt sem ártott volna kitalálni a film közben, hogy mennyire sebezhetőek a zombiek, mert van, amikor szarrá lövik őket és mennek, kelnek, máskor meg egy pisztollyal rendet vágnak közöttük. A film vége vagy nagyon trehányan összecsapott munka, vagy kivágtak valamit, mert egy korábban percek alatt megtett út most olyan hosszúra sikeredett, hogy besötétedett, mire másodszor is megtették. Értsd: Kimenekülnek, autóba pattannak, vezetnek egy kicsit, de mire a gyűjtőponthoz érnek, már masszív éjszaka van. Elő szokott fordulni ilyesmi filmekben - hogy hirtelen lesz nappalból éjszaka és fordítva - de ennyire gyorsan még talán sosem láttam ilyesmit összevágni. Ebből is látszik, hogy a film egyik komoly negatívuma, hogy nincs koherens vágás. Az egész mozit végigkíséri ez a zaklatott történetmesélési mód, beleértve aár egy akciójelenetet is.

Kiemelek egyet, mire gondolok:
21:50 Hőseink verekszenek az utcán, beszaladnak egy épület mögé, ahol már felhúzott kapu alatt másznak befelé, nyomukban pár zombie, de ők 22:07-re biztonságban vannak az épületben. A zaklatott vágás pedig az, aminek felhasználásával gyakorlatilag érthetetlenre lett montázsolva ez a rövid menekülési jelenet. Ha látni fogod, megérted, mire gondolok.

A rossz, burleszkes humort pedig kimeríti pl. amikor Jeffrey (Sergio Hasselbaink) hosszú jeleneteken keresztül vonszol lépcsőházban fölfelé egy gyakorlatilag hasznavehetetlen kézi gépágyút, hogy végül, menekülés közben érzékeny búcsút kelljen tőle vennie... Komolytalan, de nem vicces.

A film azonban legalább próbálkozik. Viszont nem jobb, mint pl. az egy évvel korábban készült spanyol "Juan, a zombivadász - Juan de los Muertos (2011)", mert abban érezhetően több volt a poén, igyekeztek felturbózni. Ehhez képest a Zombibi kissé trehány vállalás, mintha igyekeztek volna gyorsan moziba küldeni. A sete-sutaság és logikátlanságok erre engednek következtetni.
Semmi kiemelkedő, leszámítva a szöszit.

50%

Ha szeretnéd a Zombibi-t megtekinteni, kérlek látogass el egyik kedvenc oldalamra, ahol sok más hasonló témájú filmet találhatsz még: Bibi, neked megvan a Zombibi!

Akinek kevés a zúzás a The Walking Dead-ben, annak biztosan tetszeni fog ez az ütős jelenet, amikor nagy erejű fegyver aprítja a tömeget.

Csupán pár sorban 7.

Frontière(s) - Frontière(s) (2007)

Xavier Gens első mozifilmje beteg, több szempontból. A történet torture horror, fajelmélet és düh. Négy francia franci a rosszul sikerült balhéjuk után vidékre menekül, ahol a Manson család ad ki szobákat egy disznóólban, teljes vérellátással. A négyes lenne a szünetmentes táp egy része. Egyikük állapotos, hárman meg pasik. Kínzó fájdalom, őrült kamerarángások, szarrá effektezések. Fáj nézni. Másfél éve, amikor láttam, úgy emlékeztem, hogy sokkal szórakoztatóbb darab. Újranézve már inkább fárasztó. Egyetlen pozitívuma a hepiend.
60%







Utódok - Descendants (2015)

Ha egy filmet többször is elkezdek, és nem bírok végignézni, akkor vagy nincs meg a szalag vége, vagy nem én vagyok a célközönség. Vannak Disney filmek, amelyek számomra is szórakoztatóak. Mint pl ebben a filmben a főcímzene. Az tetszett, ezért tucatszor láttam. Azután mire a négy főszereplő elindul megszerezni egy varázspálcát, addigra már eluntam ezt a cukormázas, affektálós mesefilmet. Biztos nagyon kedves és aranyos film és gondolom, a befejezés nem kevés erkölcsi tanulsággal szolgál, ám ahhoz én nehezen fogok eljutni, hacsak nem leszek ismét 12 éves kiskamasz.
50%






A maraton - De Marathon (2012)

Négy lepukkant ötvenes autószerelő műhelye a tét. Vagy úszik minden, vagy végigfutják promóciós céllal a maratont. Érdekes vállalás, hiszen kávét és sört vedelnek, hamburgert zabálnak és kb. annyi kitartás van bennük, mint egy kölyökvizslában, ha egyenesen kell ülni. Ennek ellenére szerethető filmdráma, csak valahogy a vége lett kissé erőltetett és színpadias, meg számomra morbid. Ami komédiának indul, az dráma lesz és nem biztos, hogy ez jót tett a filmnek. Az ember szinte már kedvet kap hozzá, hogy maga is fusson egy jót.
65%







Lost After Dark - Lost After Dark (2014)

A slasher filmek megszülettek a hetvenes évek végén és virágkorukat élték a nyolcvanasban, hogy eligénytelenedjenek a kilencvenesre, majd ismét feltámadjanak mostanra. Ez a darab is egy tiszteletadás, tucatnyi tinivel és pozitívuma, hogy senki nincs biztonságban. Lehet, hogy pont a következő áldozat az, akire fogadást kötnél, hogy túléli. Egyetlen ami fáj, hogy az igazán kult státuszú gyilkosok mind foglaltak így ki kell új figurákat találni, akik közel sem olyan markánsak, mint a nyolcvanas években gyilkolászó társaik. Egynek azért jó. Ha annyira nem vagy rajongó, tekerheted is. Robert Patrick nagyon megöregedett.
50%